Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-09 / 6. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZŐ February 9, 1956 Kérdések Varga páterhez AMERIKAI MAGYAR SZÓ I Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: ln U. S. A. and Canada $7 a year. Foreign $8 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 ^ Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelő I Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno * ■ Tischler Lajos, lapkezelő ' Chicago, 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chulay István, lapkezelő. Los Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1251 S. St, Andrews Pl. — Pacier Flórián, lapkezelő Ügyvezető: Rosner Sáo.áor LINCOLN EMLÉKÉRE Abraham Lincoln — Thomas Jefferson mellett — az Egyesült Államok legprogresszívebb elnöke volt s emlékét nemcsak mély tisztelettel, hanem egyszersmind mély szeretettel ünnepli az egész ország. Alakja, nagysága évről-évre nő s napjainkban szinte emberfeletti méreteket ölt. Az a különbség, amely Lincoln politikai, gazdasági és társadalmi felfogása és a ma uralkodó reakciós irányzat törekvései között található, példátlan éles vonalakkal mutatja Lincoln, a szellemóriás, igazi arányait. De nemcsak ezt, hanem ugyanakkor azt az eltávolodást is az amerikai nép legszentebb hagyományaitól, amelyeknek Lincoln volt legdicsőbb fáklyahordozója. Ma, amikor a nagytőke urai szemtől szembetámadják a munkásságot, talán börtöntől kellene tartania annak a Lincolnnak, aki a következőt hirdette: “A munka előbbrevaló a tőkénél és független tőle. A tőke csak gyümölcse a munkának és talán sohasem létezhetett volna, ha a munka nem létezik előtte. A munka felsőbbrendü, mint a tőke és sokkal magasabb tiszteletet érdemel. A tőkének vannak jogai, amelyek éppenolyan méltóak a védelemre, mint bármiféle más jogok. Azt sem tagadják, hogy van és valószinlüleg mindig, lesz is kapcsolat a munka és a tőke közt, amelyek kölcsönös hasznokat termelnek. A tévedés ott van, hogy feltételezik, hogy a közösség egész munkája ezen a kapcsolaton belül létezik.” És ha van is igazság abban, amit Harold Laski, az évekkel ezelőtt elhunyt angol szociáldemokrata politikai tudós — akivel sok mindenben nem értettünk egyet — mondott Amerikáról, hogy “Amerika mindig halálos veszedelemben forog, az önzés és kapzsiság részéről, a hatalmasok részéről, akik még több hatalmat akarnak, a tudatlanok részéről, akik félnek a gondolat ujitó hatalmától”, a mi szemünkben, a mi meggyőződésünk szerint, nem lehet ez a veszély végzetes mindaddig, amig Lincoln szelleme, szellemi öröksége és az amerikai nép élniakarása, eggyéforrva, mint lélek és test, mint gondolat s akaraterő, lankadatlanul menetel a nagy múlt éa nagy jövő céljai felé. “Harry N., egy bronxi magyar” aláírásával levelet kaptunk a múlt héten, melyet nem közölhetünk, mivel a levél írója nem adta meg a nevén kiviil a címét is. Lapunk olvasói tudják, hogy politikai vonatkozású leveleiket csak az esetben közöljük (bizonyos kivételes eseteket leszámítva, miként arra a múlt héten rámutattunk), ha levelüket aláírják és velünk címüket is közlik. Természetesen olyan esetekben, amelyekben az illető nem óhajtja neve közlését, azt kihagyjuk, de szerkesztőségünknek tudni kell kinek levelét közöljük. Harry N. Eisenhower elnöknek a népi demokráciákhoz intézett karácsonyi üzenetével foglalkozott. Helyesen rámutatott arra, hogy a népi demokráciák “felszabadítását” csak erőszakkal, azaz háború utján lehetne elérni — ha ugyan el lehetne még akkor is érni. Ez pedig amerikai katonák alkalmazását jelentené. Az itt nyüzsgő nyilas, félnyilas, habsburgista, horthyista, szociáldemokrata, mü-kisgazda és egyéb szökevényekkel nem lehet háborút nyerni. “Ezek — Írja Harry N. — csak az amerikai katonák győzelme esetén szeretnének, fehér lovon, bevonulni Budapestre.” Helyesen mutatott rá Harry N. arra is, hogy a “felszabadítás” ürügye alatt a régi népnyuzó urakat, grófokat, földesurakat és kapitalistákat akarják a magyar népre rászabadítani. Ennek igazolására egy érdekes incidensről tudat bennünket Harry N. Előrebocsátjuk, hogy erről az eseményről más forrásból nem értesültünk és igy nem írhatjuk meg mint tényt. Inkább kérdésként intézzük azt a szóbanforgó személyekhez. Ezek szerint igaz-e, Ft. Varga Béla, hogy ön január 17-én fogadást adott amerikai adófizetők pénzén “őfensége” Habsburg Ottó tiszteletére a Magyar Nemzeti Bizottmány helyiségeiben? Igaz-e, hogy ezek között volt a koronás királyra (IV. Károly) lövető Horthy volt miniszterelnöke, 150,000 magyar katonát Hitler parancsára a voronyezsi mészárszékre küldető Kállay Miklós? Igaz-e, hogy ott volt Fábián Béla, aki a német USA megrója Magyarországot Mai számunk 3-ik oldalán részletesen közöljük — az amerikai sajtó jelentései alapján — az Egyesült Államok uj jegyzékét, melyben a Magyarországra való utazás újbóli betiltásáról, a kereskedelmi tárgyalások elhalasztásáról tudatja a magyar kormányt. A Magyar Szó szerkesztősége sajnálattal veszi tudomásul ezt az uj fejleményt. Mint minden más eseményt, ezt is két kérdés szemszögéből ítéljük meg: Szolgálja-e ez hazánk, Amerika érdekeit, népe jólétét? Szolgálja-e ez a nemzetközi feszültség csökkentésének, a béke ügye megszilárdításának mindent felülmúló célját? Az az érzésünk, hogy az amerikai megtorlás nem szolgálja egyiket sem. Az ügy érdemi részéhez csak annyi a hozzászólásunk, hogy tekintet nélkül bármily más körülményre, a magyar kormány magyar polgárokat tartóztatott le és Ítélt el. A nemzetközi jog és az Egyesült Nemzetek alapokmánya értelmében ehhez joga van. Meg vagyunk győződve, hogy kormányunk nem akar olyan precedenst létesíteni, mely azt eredményezné, hogy bármely kormány jegyzéket intézhet, egyoldalú megtorló lépéseket eszközölhet bármely más kormány ellen, az illető államban előforduló birósági intézkedések miatt. Nem vonjuk kétségbe, hogy külügyminisztériumunkat irritálhatja a Marton-incidens. De miért kell bosszúságukat amerikai polgárokon kitölteni és betiltani számukra a Magyarországra való utazást? Mért kell bosszúságukat amerikai üzletembereken kitölteni, akik közül bizonyára sokan szívesen lépnének kereskedelmi kapcsolatokba Magyarországgal. Ha kormányunk úgy véli, hogy Martonék letartóztatása és elitélése diszkreditálná budapesti követségünket és az Egyesült Államok presztízsét, mennyiben fokozza e presztízst az, ha megtiltjuk polgárainknak az annyira óhajtott és várva várt magyarországi látogatásaiknak eszközlését? Nem gondolja-e külügyminisztériumunk, hogy sok amerikai és sok magyar polgárban merülhet fel kérdés a vasfüggöny minemüségét illetőleg? A mi hazánk sokkalta nagyobb, hatalmasabb, koncentrációs táborokból történt felszabadítása után NEM TÉRT VISSZA Magyarországra? — Igaz-e, hogy ott volt Chorin Ferenc és hogy az urak kivilágos viradatig mulattak “gróf Révay” cigányzenekara mellett? Nagyon érdekesnek tartjuk a muri dátumát, január 17-éet is. Ez néhány nappal azután történt, hogy Mr. Dulles magához hivatta az összes európai szökevény emigránsok képviselőit és referált nekik a “felszabadítás” kilátásairól. Lehet, hogy előzetes információt adott nekik a Life magazin számára irt cikkéről, amelyben a világ tudomására hozta, hogy háromszor vitte Amerikát a meredek szélére, olyan nagy demokraták “szabadságának” megvédésre, mint Svngman Rhee, Csang Kaj-sek és Diem. De az is lehet, hogy megígérte nekik, hogy Habsburg Ottó és Varga páter kedvéért hajlandó lesz talán NEGYEDJÉRE IS ELMENNI A MEREDEK SZÉLÉRE! Persze akkor még nem tudta, hogy milyen világraszóló tiltakozás fogja követni vallomását a háborús meredek szélén való háromszori táncolás művészetéről. Igaz-e, Ft. Varga Béla, hogy önök a dullesi jelentés fölötti örömükben tartották ezt az állítólagos murit? Ha igen, nem gondolja, hogy lehetséges miszerint tulkorán ittak a medve bőrére. Lehet, természetesen, hogy sokan a Bizottmányban ugv gondolkoznak, hogy miért ne innának, amikor... más — ezúttal történetesen az amerikai adófizető — fizeti a bor árát! Kevésbé érdekel bennünket (bár Varga páte- rékat kétségkívül érdekelné) az, amit a “bronxi magyar” Nagy Ferencről, Pfeiffer Zoltánról, Pe- yer Károlyról, Kovács Imréről és Bakach Bessenyeiről közölt velünk. Nincs kizárva természetesen, hogy ezeket az értesüléseket, amikor azokat más forrásból is megerősíthetjük, közölni fogjuk az amerikai magyarsággal. Utóvégre érdekelheti őket úgyis, mint amerikai polgárokat, adófizetőket, úgyis, mint magyarokat, hogy mi megy végbe a “felszabadítás” cégére mögött! történelmi tradíciói sokkalta liberálisabbak, mintsem ilyen kérdésekben, a mai súlyos nemzetközi légkörben diplomáciai nézeteltéréseit más kormányokkal a megtorlás módszereivel “intézze” el. Hisszük és reméljük, hogy az incidens múló jellegűnek fog bizonyulni és hogy ez a nézeteltérés, amelynek csak a két nép és a béke ellenségei örülhetnek, hamarosan elintéződik és Amerika és a szülőhaza közötti jó viszonyt tartósan szilárd alapra helyezik. Újabb “elajándékozás” Paul H. Douglas illinoisi demokrata szenátor négy napon át folytatta beszédét a képviselőházban még tavaly elfogadott gáz-törvénvjavaslat ellen. Olcsó földgázát vezettek be drágább áron, mint amennyit azelőtt a világitó gázért fizettek. Hubert H. Humphrey minnesotai demokrata szenátor szerint a nagy olajtársaságok legalább 600 millió dollár profittal akarják növelni évi keresetüket a fogyasztók rovására, ez végül is 30 billió dollárral fogja gazdagítani őket. Clements, a szenátus demokrata vezére, már bejelentette, hogy a földgáz javaslat ellen fog szavazni. A javaslat kivonná a gáztarifát a kormány ellenőrzése alól. Lyndon B. Johnson, texasi “demokrata”, többségi vezér, az olajmágnások barátba, kijelentette, hogy a szenátus egészen biztosan meg fogja szavazni a javaslatot. Jaj de büdös gázszag van, gázszag van! (Lapzártakor jött a hir, hogy a szenátus csakugyan megszavazta a javaslatot.) A COLORADÓI republikánus párt elnökét Charles A. Haskellt a szövetséges esküdtszék, (Federal Grand Jury) bűnösnek találta, mert 1951-ben elfelejtette az income tax jelentését beküldeni. Haskell, aki tax attorney”, azaz letagadási ügyvéd nem gondolta, hogy nehéz lesz, mint magas republikánus politikusnak a csekély 43,518 dollárnyi jövedelmét letagadni és ezúton US-t szép kis összeggel megcsalni. De valahol valami nem volt elég jól megkenve. A dolog kitudódott és a büntetés e kihágásért, egy évi börtön és 10 ezer dollár pénzbírság. És ha csak valamelyik huncutabb kollégája ki nem talál valamit, amivel kirántsa a kátyúból, ezúttal ráfizet a dupla haza--
