Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-02 / 5. szám
February 2, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Derűs percek VISSZAJÖKNEK-E A MADARAIM? Hány ember kerül ismeretlen földrészre, ismeretlen légkörbe, ismeretlen emberek, ismeretlen életszokások közé, amiket el kell tanulnia, ha életét fenn akarja tartani? ősidők óta keresi az ember a jobb megélhetés forrását, szalad, űzi a világ szépségeit. Hosszú életemen át azt tapasztaltam, hogy sok állatnál nemesebb az erkölcs, mint némely embernél. Gyermekkoromban gróf Csekonich birodalmában, ahol apám főerdész volt, s ma egy pár amerikai vörösbegy madárról tanultam azt, hogy erkölcsösebb, mint sok gondolkozni tudó ember. Kora tavaszkor, jeges esőben érkeztek hozzám ezek a kicsiny madarak, tolláik megfagyva, már szállni is alig tudjak és meghúzódtak a házam hátsó verandáján az egyik sarokban. Megpróbáltam fenntartani őket, öreg ruhadarabokkal körülrakni. Szegények meg sem mozdultak, mintha az ő madáristenüket látták volna bennem? Arra gondoltam, mit is ennének e szegények legszegényebbjei? Először tejbe mártott kenyeret dobtam nekik. Nem válogatós az éhes, még az éhes ember sem, mint a bányában rekedt ember, aki a faggyugyertyát, a csizmát is megeszi abban a reményben, hogy majd csak jön segítség! Ilyenek voltak ezek a szegény madarak is, akik lassan magukhoz tértek. Másnap is ott ta- . láltam őket a rongydarabok között, s virslit langyosra melegítve és giliszta-alakra metélve adtam nekik s talán jobban ízlett nekik, mint a kerti giliszta. Igv kiheverték a halálos megfagyást. Jöttek a napos idők, fölszálltak a háztetőre, a kertben is figyelték az élő gilisztát és éjjelenként visszajöttek a rongyfészekbe. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy az alsó ablak párkányán csevegnek, tárgyalnak, a csőrük tele sárral. A házamra házat építenek, még eltulajdonítják tőlem utoljára? De nem, a kőműves munka elkészült két nap alatt, amit egy ember kőműves nem tud csinálni magának. Még pedig az anyamadár rakta, a férj uram hozta hozzá az anyagot. így volt a belső berendezéssel is. Hogy honnét szerezték a gyapjú szőrnemiit, ez titok. Gyorsan végeztek, az anyamadár állapotos lehetett. Az ablakomból, a csipkefüggöny mögül figyeltem, nehogy etvszégyelje magát. Egy nap azt láttam, hogy a mamamadár nem mozdult ki az uj otthonból, a férj uram látta el csipkedett gilisztával, őrültem, -hogy saját erejükből megélnek, mint a felnőtt gyermek, nincs gond rájuk. Öt cent spórolás naponként ! Nem emlékszem a pontos időre, hány napig melengette 4 tojását, de ugv két-három hét elteltével azt látom, hogy a mama madár a fészek száján áll és várja a párját a gilisztával. A kicsik éhesen mozognak, mint a kis kukacok. Megjött az apa, tele a pofája apróra csípett kövér gilisztával, lepakolta a fészek szélére nagy gondosan, mint a fűszeres a konyhaasztalra az élelmiszert. De a mama nem lehetett j megelégedve a munkájával, mert őkelme sokkal finomabbra metélte a gilisztákat, mint a papa, ami nem is csoda, mikor a kukac még nagyobb, mint az éhes fiókák. Ez igy ment 3—4 hétig. Ha ástam a kertet és friss gilisztát találtam, az ablakból leeresztettem a fészekbe. Pörölt a mama, sivitott, csapkodott szárnyaival. Talán azt mondta, nem jól van, megfulladnak a kicsikék? Mindjárt beláttam magam is, mert a mama aprókat csipett belőlük és ugv osztogatta sorjába, sosem tévedett, egyenlően osztotta. Na megállj csak! — gondoltam én gondolkodó ember, csőröm nincs, de van ollóm! Még finomabbra adom, mint te! Úgy is történt. Másnap is ástam, már a madár kedvéért, nem is a ve- teményért. Hozom nekik nagy büszkeséggel az apróra vágott gilisztadarabokat. Nem sipított, nem csapkodott a mama, látszott rajta az elégedettség, de az etetést nem bízta rám, ő etetett madártudásával. Szép lassan pelyhedeztek, sőt már tollasodtak a kicsik és úgy megszoktak engem, mintha a családhoz tartoztam volna. Kértek, csipogtak felém ele- ségért, a fészek szélén állva. Eljött az idő és kiröppentek az ásott kertbe a papa és mama után. Ha ástam, annyira bizalmas barátjuk voltam, hogy a cipőm orrával löktem odább a kiásott gilisztákat és ők falták azokat nagy mohón. Ez igy ment nyár közepéig. Keveset ástam naponként, hogy legyen tartalékba elegendő eledelük. Egyszer csak eltűnt a család. Lehet, hogy megsiratták a könnyen keresett kosz- tot, de én a szivnélküli ember csak szomorú voltam. Nem tudom, tavaszra visszajönnek-e megint? Tudnak-e emlékezni rám? Mihalik AVENEL AUTO BODY REPAIRS 1366 ST. GEORGE AVENUE, AVENEL, NEW JERSEY REPAIR SHOP Body és fender-javitások • WELDING • SPRAYING • BRAZING PAUL ABLONCZY, tulajdonos — Tel.: RAhway 7-1487 il_ Az atombomba nem szabadit fel senkit Aggályokat keltenek Az utóbbi időben Harri- man newyorki kormányzó tett olyan liberális kijelentéseket, hogy sokan arra következtettek, hogy a kormányzó titokban “aktiv elnökjelöltségéhez’’ igyekszik Harriman kormányzó előkészíteni az utat, azonban a kisebbségi demokrata és munkásközösségiek által támogatott demokrata törvényhozókban is aggályokat éb- resztenekHarriman azon beszédei, melyekben a Szovjetunió, Kina és a keleteurópai demokráciák felszabadításáról és az ellenük indítandó “szabadság’’- kereszteshábo- rukról szól. Ezek a törvényhozók nyíltan beismerik, hogy a kormányzó külpolitikai hetven- kedő beszédei sok választót aggodalommal töltenek el. A szavazók közül soknak vannak rokonai Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Litvániában, Kelet- Németországban és a Szovuszitásai jetunióban, nem nagyon van Ínyükre az atombombával fe- nyegetődző őrültség, ami a kormányzó szavaiban rejlik, amikor azzal áll elő, hogy “keményen kell elbánni a kommunizmussal.” Amint az egyik politikus megjegyezte: “Azt mondják nekem a választók, hogy az atomháború semmit sem fog felszabadítani, csak rokonainkat fogja megsemmisíteni.” Több kerületi vezető, aki jól ismeri a szavazók békeóhajait, megegyezik abban, hogy ha Harriman folytatja Genf-ellenes szólamait, amint San Franciscóban tette a múlt héten, az csak választóinak elvesztését idézheti elő.” Fehér Judit - a tipikus amerikai iskoláslány Harriman i A legelterjedtebb amerikai képeslapok egyike, a LOOK magazin jan. 24-re dátumo- zott számában nagy képes riportban foglalkozott az amerikai iskolásfiatalsággal, a 13-19 évesekkel, az úgynevezett “teen-ager”-ekkel. Hogyan élnek, miként szórakoznak, hogyan tanulnak a holnap polgárai? Ily és ehhez hasonló kérdésekre akart válaszolni a lap. És hogy e válasz konkrét és nem elvont legyen, sok száz diák kikérdezése után kiválasztottak két fiatal iskolásgyermeket, egy fiút és egy leányt, akit a 16 millió ‘teen-ager’ között a legtipikusabbnak véltek és* ezekről készítettek egy érdekes foto-interjut. A kiválasztott két fiatal Milwaukee-i diák volt. A fiú Bob Zeeb 17 éves és a lány a 16 éves JUDY FEHER, Mr. és Mrs. Mike Fehér milwaukee-i magyar honfitársunk bájos lánykája volt. Mr. Fehérnek sportüzlete van Milwaukeeban. Judy Fehér a Milwaukee-i High Schoolba jár. Magassága 5 láb 5 és fél inch’ és 122 fontot nyom, amit túlsóknak tart és idönkint “diétá”-ra megy. Az, apja szeret vadászni és Juditot is megtanította a puskát használni. Már 12 éves korában szarvast lőtt.. Judit szeret tanulni, elnöke az iskolai tudományos klubnak. Átlagos osztályozási jegye 93, ami igen szép eredmény. Tagja a “Jövendőbeli Wisconsini Tanítók” Klubjának is és azonkívül közreműködik az iskolai újság, a “Scroll” kiadásában is. Milyen társadalmi életet él Judith? A riport szerint, mint a többi lányok, szeret szórakozni, táncolni,' de eddig még nincs “állandó barát”-ja. Ha kimegy a barátjával, éjjel 12 órára otthon kell lennie. A mama vár rá. Az egyik jóbarátja Darthmouth egyetemre jár. Sütni is szeret és néha küld is süteményeiből, a “browniek”-ből a barátjának. A többi diákok olyan jónak tartották azt, hogy “diszok- level"-et küldtek érte neki. Hetenkint 20 órát dolgozik szülei sportüzletében a papával és mamával. A papa az üzlet mellett az Allis Chalmers gyárban is dolgozik. Szabad idejében Judit es- tenkint elmegy a Veterans Administration Center gyermekgondozójába, ahol más high school lányokkal együtt vigyáz a kórházban levő betegeket látogató hozzátartozóik kisdedeire. Tagja a lu- teránus egyháznak és vasárnapi iskolába is jár hittanórára. A cikkíró megírja, hogy az amerikai fiatalság általában véve nem osztja szülei előítéletét más vallásu és más fajú népek ellen. Több hajlamuk van vallásosságra, írja, mint szüleinek. Ezzel szemben nagyon kevés fiatalnak van kedve a katonáskodáshoz. “Nagyon kevés akar egy második Lee, Patton, MacArthur vagy akár Eisenhower is lenni. Az amerikai fiatalság határozottan nem militarista!” A N. Y. állami republikánus párt egy maximálisan 60 százalékos adócsökkentésre vonatkozó tervet nyújtott be törvényhozó testületbe, amely alapjában véve Harriman adócsökkentési inditványának helyettesítését célozza. Harriman kijelentette, hogy ez a terv már közelebb jár az ő javaslatához. Cseh nyugatnémet egyezmény Csehszlovákia és Nyugat-Né- metország közt kereskedelmi megállapodás történt, amelynek értelmében 50 százalékkal fokozzák a két állam közti árucsere forgalmat 74 millió dollár érték erejéig. 14 billió^ atomenergiára Az atomenergiabizottság azfc mondja, jelentésében, hogy USA több mint 14 billió dollárt fektetett be atomenergiát termelő üzemeibe. Eisenhowert február közepén újra megvizsgálja orvosa, dr. Paul Dudley White. Ettől a vizsgálattól függ az elnök döntése: indul-e újra vagy sem a választásokon. DETROITBAN ELŐSZÖR! A Petőfi Kör hal- és kocsonyával egybekötött “SZERENCSE ÜTÉS” LEGÚJABB ÉS MULATSÁGOS TÁRSASJÁTÉKOT rendez február 4-én, szombat este 8 órai kezdettel a Petőfi Kör alsó termében, 8124 Burdeno Street alatt Erre az u.i és mulatságos társasjátékra szeretettel meghivja a klub tagságát, valamint a klub jó barátait, a V. Bizottság Teríték ára személyenként csak $1.00. ' SAJTÓ-BAZÁR DETROITBAN! Február 12-én, vasárnap egész nap a Petőfi Klub alsó termében, a Petőfi Kör Női Csoportja rendezésében Gyönyörű bazártárgyak. Finom házi sütemények. Frissítők Mindenkit szívesen lát a RENDEZŐSÉG \------------------------------------—---------------------------------r *
