Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-19 / 3. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 19, 1956 KUNHEGYES. SZOCIALISTA FALU — Magyarországi riport — A tizenkétezer lakosú Kunhegyesen hat esztendővel ezelőtt indult meg a termelőszövetkezeti mozgalom s ma már a huszonhatezer hold kiterjedésű kunhegyesi határban egészen csekély kivételtől eltekintve szocialista nagyüzemi gazdálkodás leüt. A felszabadulás előtt kubikosként, napszámosként tengődő vagy zsirosparasztoknál cselédsorban kínlódó szegényparasztok a termelőszövetkezetekben együtt dolgoznak a volt kis- és közcpparasztokkal és közös erővel munkálkodnak a termelés növelésén, gazdaságaink fejlesztésén. 704 tag — 5,346 hold föld A nyolc termelőszövetkezet közül 1955-ben a "Vörös Október” fejlődött legtöbbet. 1955 január elsején 3511 hold földje és 306 tagja volt. Egy esztendő alatt földterületük 5346 holdra, a tagok száma pedig 704-re emelkedett. Ehhez a hatalmas arányú fejlődéshez — mint Szabó Miklós, az elnök mondja — az a fajta leghatásosabb népnevelő munka segítette hozzá a szövetkezetei, hogy az év folyamán a még kívülről nézelődő kis- s középparasztokat egyaránt vonzotta a “Vörös Októberibe az ott levő rend, a szembetűnő eredmények, a tagokról való állandó gondoskodás. Vonzotta őket a jövő. Látták a termelőszövetkezet gyarapodását, az egyéni boldogulást is biztosító közös vagyon növekedését. A termelőszövetkezet fejőstehén állománya egy év alatt megkétszereződött, 44 tehén helyett most 98 tehenük van. S még hozzá nem is akármilyenek. Erről az országos versenyben elért kiváló eredményük tanúskodik a legmeggyőzőbben. A tehenészek közül a Vörös Októberé a legelső. A tehenészet fejlesztése mellett nem hanyagolták el a sertés- állományuk növelését sem. Jelenleg malacokkal együtt ezerötszáz sertésük van. Az uj esztendőben tehenészetüket még hatvan tehénnel akarják növelni, főként saját nevelésű üszőkkel, s a növekvő.tehenészet megfelelő elhelyezésére egy száz férőhelyes istállót építenek. A hatalmas sertésállomány részére is építenek az kién egy ezer férőhelyes szabadszállást. A “Vörös Október” vezetői és tagjai igyekeznek gazdaságukat minél sokoldalúbbá tenni, s ezért az uj esztendőben gyümölcsöst is telepítenek. Alma, szilva, cseresznye és meggyfa csemetékkel ültetnek be negyvenöt hold földet. Gazdálkodásukat sokoldalúvá természetesen csak úgy tehetik, ha a gépesítést egyre nagyobb mértékben alkalmazzák. A “Vörös Október” tagjai szeretik a gépeket és szívesen alkalmazzák a fejlett agrotechnikai módszreket. A nyáron a gépállomásnak két kombájnja és hét aratógépe dolgozott a “Vörös Október” földjein, de még igy is ötvenhat pár aratónak kellett kézikaszával aratni. A, gépesítés fokozására az aratás- c-éplés munkájában is van még lehetőség, de méginkább van a növényápolásban. A kukoricájuk 80 százalékát már a múlt év tavaszán is négyzetesen vetették, s ez évben is igy akarják vetni. A. növekedés örömei és gondjai Most az uj esztendő küszöbén valóságos sártenger az egész kunhegyesi határ. A földeken nincs semmiféle munka, de a “Vörös Október” tagjai ezekben a napokban sem tétlenkednek. Igyekeznek a hosszú téli estéket hasznosan eltölteni. A termelőszövetkezet agronómusai a tagok szaktudását szaktanfolyamokon igyekeznek növelni. Az olvasgatod, művelődni kívánó tagok számára külön olvasóterem is rendelkezésre áll. Könyvtáruk bővítésére az uj évben ötezer forintot akarnak fordítani. Az igen népes DlSZ-szer- vezet pedig a fiatalok neveléséről, szórakoztatásáról igyekszik gondoskodni. Van színjátszó- és fcánccsoportjuk. huszonnégy fiatal pedig télen is srófol, az iskola tornatermében. Gyorsan és hatalmas arányokban növekedett Mtöo-ben a “Vörös Október” termelőszövetkezet. A gyors és nagyarányú fejlődés bizony nem kevés gondot is okoz a “Vörös Október” vezetőinek Az uj tagok előlegekkel való támogatása, a régi tagokkal való jó munkatársi testvéri együttműködés kiformálása nem egyszerű feladat, még «dyan tapasztalt vezetők számára sem, mint S>abó Miklós és társai. Néhány esztendővel ezelőtt még Kunhegyesen ís elég nagy számban voltak olyanok, akik ide- seukedtek a-haladástól s- bizaimátianul nézték az akkor induló termelőszövetkezeti mozgalmat. Ma már csupán néhányan próbálják boldogulásukat az egyéni gazdálkodás utján keresni ebben a községben. Több ezer dolgozó paraszt győződött meg a legutóbbi években Kunhegyesen is arról, hogy becsületes munkával a termelőszövetkezetben többet lehet termelni, mint a kisparcellá- kon és nagyobb, biztosabb jövedelemhez lehet jutni. Két élüzem Nem elirás az alcím. Kunhegyes faluképének szembetűnő alkotóelemei az élüzemek. A gépállomás kapuivén az esőben is fénylik a kitüntetés csillaga. Az udvaron, s a bizony elég szűk csarnokokban gép gépet ér. Száznál több traktoros, szerelő sürgölődik közöttük. Már a tavaszi munkákra javítják, készítik elő a traktorokat, ekéket, tárcsákat, vetőgépeket. Szükségmegoldás, hogy egyelőre még a sáros udvar is “javítóműhely” — magyarázzál Fekete Péter, a munkát irányitó főmérnök. A gépállomás az 1955-ös esztendőben kinőtte a mostani szűk ruháját. Nem volt olyan hónap, hogy uj. gépek ne érkeztek volna ide. Nyolcvanhét traktor dolgozott határszerte. Sok helyen, ahol tavasszal még a kis parcellák mezsgyéi korlátozták a gépek járását, ősszel már egyvégtében szántották a földet a traktorok, mert igen sok kis- és középparasztot épp a gépek jó munkája győzött meg arról, mennyivel előnyösebb a nagyüzemi gazdálkodás. A nyáron 1472 holdon aratták le és csépelték el egy füst alatt a búzát, a gépállomás kombájnjai, 2230 holdon pedig aratógép vágta le a gabonát. Az aratás, a betakarítás nagyobb részét már gépekkel végezték a kunhegyesi termelőszövetkezetek. A növényápolásban is sokat segítettek a gépek. Imre Gábor kiváló traktoros Zetorjával egymaga 455 holdon kapálta meg a “Lenin” termelőszövetkezet négyzetesen vetett kukoricáőját. S hogy 1956-ban még nagyobb területen vethessék négyzetesen a kukbricát, Fekete Péter az idős főmérnök a fiatalok lendületével vágott bele egy újítás, Kultivátorra szerelhető, négyzetesen vető automata elkészítésébe. S vele együtt a gépműhely dolgozói is azt akarják, hogy már tavaszai munkába állítsák a magukkészitett uj gépet. Évközben a kinti munka volt az első. Csak most, hogy beszorultak a gépek, tűnik szembe, milyen szűk a férőhely a falu közepén, keskeny telekre beékelt gépállomáson. De traktorosok, szerelők azért állják — szószerint is — a sarat olyan derekasan, mert tudják: nemsokára megszűnik a szükségállapot. A falu szélén épül már az uj üzem, az ország egyik legkorszerűbb gépállomása, 34 holdnyi területen. Hét határra hirdeti majd, államunk mennyire törődik a falu fejlesztésével, nehéziparunk milyen nagymértékben segíti mezőgazdaságunkban is a szocialista termelés diadalrajutasát. Az uj gépállomás már 1956-ban befogadja a mostani tiszaroffi gépállomás gépparkját is, ezenkívül több száz uj géppel gyarapodik. Köziiilük legnagyobb jelentőségű az a százegynéhány öntözőmotor, amellyel az öntözés gazdálkodás,, elsősorban a környéken számottevő rizstermesztés fejlesztését segíti majd a gépállomás. Minden az emberért Uj ipari munkások nevelődnek a parasztfiatalok közül ebben a fiatal élüzemben. Olyan kiváló munkások, mint a helybeli születésű Nagy Imre, aki parasztimból kiváló vilanyszerelő lett, vagy Fülöp János. — És ne felejtsék el megírni — köti lelkünkre szives kalauzolónk, Lukács Sádor —, hogy a műhelyek építésével egyidőben megépítettünk egy kényelmes öltözőt és mosdót is mukásainknak. Miden az emberért, az ember tartalmasabb életéért történik ma nálunk—erről győződtünk meg Kunhegyesen is. Megvalósulóban láttuk, amiről oly szívesen beszélünk: hogyan szűnik a különbség város és falu, városi munkás és falusi munkás és falusi dolgozó élete között. Hiszen Kunhegyesen, a faluban máris számos városi jelleget találunk. Nemcsak a gépeket, az üzemeket. Illetve mégis csiak újabb, harmadik élüzemet kell megemlíteni még, legalább néhány szóval, színkén a változás, az elörehalaldás érveként. Ez másféle élüzem, mint amelyről az előbb szóltunk. A földműves- szövetkezet Is ikiérdeiarite -east eimet^Saépen AHOGYAN ÉH LÁTOM S írja: EHN . VILLANYOS-SORS Földalatti híján, a világ legnagyobb kiterjedésű városának, Los Angelesnek, évtizedeken át a vörös és sárga villanyosok voltak fő közlekedési eszközei. Az utóbbi években egyre több villanyos sint tépnek fel és a megszokott vörös és sárga kocsikat már csaknem mindenütt a modernebb és fürgébb autóbuszok helyettesítik. A szomszédos Inglewood városi tanácsa attól tartott, hogy a jövő nemzedékek már azt sem fogják tudni, hogy egykoron villanyosok futkostak az utcákon és nagyapáik ezeken a döcögő alkotmányokon tették meg a hosszú utat Los An- gelesig és vissza. Elhatároztok hát, hogy kiku- nyerálnak egy sárga kocsit a vasúttársaságtól és azt elhelyezik a Centinela Parkban, hogy évek, évtizedek múltán is hirdesse a múlt dicsőségét, egy letűnt időszak kikopott képviselője. így is történt. Az egyik szembeötlő helyen feltépték a füvet, leraktak egy kocsihosszra sínpárt és a környékbeli lakosság egy szép reggelen arra ébredt, hogy a kis városkában immár nem futkos, nem zörög az “5-ös”, — de egy régi, viseltes példányát ott felejtették a park közepén. Téved, aki azt hiszi, hogy ezzel befejezést nyert a villanyos életpályája és egy becsületes munkával eltöltött élet után békén hagyják a számara kijelölt nyugvóhelyen. Szó sincs róla! Mint mindenütt, úgy Inglewood-on is vannak “bizibadik” és az ijyen minden-lében-kanál népség addig keres, amig a kákán és a nyugdíjazott villanyoson is megtalálja a csomót. . . A villanyost pedig el kell távolítani, de azonnal, — mondták, — mert elrontja a kilátást és a szomszédos gyerekek addig fognak rajta mászkálni, amig egyikük kitöri a nyakát, ami az illetékes szülőknek persze fel fog tűnni. A zaj egyre nagyobb lett, a városi tanács tehát, -— a közeli választásokra való tekintettel, — elrendelte a jó öreg villanyos eltávolítását. Véletlenül éppen arra jártam, amikor a szegény, kiszolgált villanyost durva drótkötelekkel és a reverencia teljes hiányával egy benzines stráfkocsira húzták fel és elvitték valahová, ahol talán végső nyugalomra helyezik örek csontjait. A szomszédok szép számban vonultak ki és elégedetten dörzsölték kezüket, amiért igy sikerül rendre tanítani a városi kupaktanácsot. Nagy volt a felháborodás, amikor Valaki azt vélte, hogy a hiábavaló ide-odaszállitás az adófizetőknek legalább ezer dollárjukba kerül, de megvigasztalód- tak, amikor egy mindentudó vénasszony azt mondta, hogy a szóban forgó villanyos nem is helybeli “5-ös” volt, hanem élete javát a Central Avenuen töltötte, amely tudvalevőleg 90 százalékban — néger! “No még csak ez hiányzott volna!” — mondták és megkönnyebbülten néztek a stráfkocsin tehetetlenül zöcskölő sárga kocsi után. . . WASHINGTONBAN az újságok két különböző hirt hoztak egy napon. Az’ egyik arról beszélt, hogy Amerikában a kereskedelem elérte csúcspontját, 369 billió üzletet bonyolított le egy év alatt, 260 billiós bevétellel az adók befizetése után. A másikban pedig C. P. Anderson volt földművelésügyi miniszter állapítja meg, hogy a farmerek bevétele 12 billió dollárral kevesebb volt, mint 1946-ban. A javaknak ilyen egyenlőtlen el- osztódása előbb-utóbb gazdasági katasztrófát fog okozni a szabad verseny rendszerében, ahol a munkások még sokkal kisebb részesedést kapnak az általuk előállított javakból. beredezett étterme és cukrászdája nagyobb várost is ékesítene. Munka után sűrűn betérnek ide nemcsak a hivatalok értelmiségi dolgozói, de szövetkezeti tagok, traktorosok is. Szombat estéken hangulatos -zene mellett szórakoznak. A Falu- szinház is gyakran ellátogat ide. S ha úgy tetszik: Szolnokra is bejárnak a kunhegyesi egy- egy színházi előadás megtekintésére. Sűrűn találkozni ilyenkor az országúton kunhegyesi motorkerékpárosokkal, a megye székvárosából igyekeznek haza — a falujuk, Kunhegyes termelőszövetkezeti község vilanyfényei már messziről megvilágítják útjukat. .. Jvánásí László Bereez ■ József
