Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-06-14 / 24. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 14, 1956. TUDOMÁNY ÉS TÁRSADALOM ÍRJA: Dr. Morandini D. Mihály egyetemi tanár \_________________________________________/* Hit, Vallás, Művészei, Tudomány, Bölcsészei Bonyolult ma a világ, egyre bonyolultabbak az emberi elgondolások. Hatalomra és nekik nem járó gazdasági előnyökre törekvő egyének és ér­dekcsoportok most az ember szellemi életének a cikkünk cimében felsorolt összes ágait minden­képpen felhasználják, hogy általuk önző és köz­érdekellenes tevékenységeiket igazoló “tárgyila­gos” vagy a “gondviselés” és “kulturális szellem” által sugalmazott képet fessenek a nagyközön­ség számára és ez által támogatást nyerjenek társadalomellenes akciójukhoz. A tények ilyetén való elpalástolása az emberiség egyesítésének munkáját igyekszik visszatartani azért, hogy privilégium-érdekek még a mai forrongó világ­ban is minél hosszabb ideig nyerjenek kielégitést a hatalmasan ébredő népek kárára. Ezek a szellemi életünk legszebb termékeit ha­misan beállító kevesek rendszerint a természet tudományos törvényeire, az emberi hitnek alap­jaira, az isteni gondviselés legfőbb parancsaira, a vallásoknak szeretet-parancsaira, valami a ta­pasztalat és logikai gondolkodás filozófiai ered­ményeire szeretnek hivatkozni, sőt a művészetek kulturális vívmányait is idézik, hogy bebizonyít­sák nekünk, hogy az emberiség csakis az ő álta­luk fabrikált szociális, kulturális, gazdasági és politikai kereten belül élhet és hogy minden más, változásra törekvő igyekezet “szubverziv.” Ily körülmények között szükséges, hogy az emberiség szellemi életének a címünkben felso­rolt ágcsoportjairól lehetőleg tiszta képet alkos­sunk magunknak és ezáltal is keresztüllláthas- sunk a helyzetet tudatosan elferditők machiná­cióján. 1. “Hit” nem azonos a vallással. (Legalább is a cikkben nem, és a két szó alatt két különböző, bár bizonyos vonatkozásokban rokon, két fogal­mat értünk.) A hit, angolul, belief, faith, ez az alapvető meggyőződés, amely az egyén belső éle­tének tudatos vagy öntudat alatti alapjait alkot­ja és legtöbbször társadalmi beállítottságát (at­titude-ját) is meghatározza. így például, minden formalitás nélkül is, a humanista hisz az embe­riség progresszív képességeiben, amelyek által a sok “visszatartás” mellett is anyagilag és szelle­mileg fokozatosan és állandóan jobbuló világot tudunk teremteni; a tudományos kutató rendü­letlenül hisz a világegyetem okszerűségében, mert máskép nem tudná kutatását folytatni és a jelen­ségek mögötti természettörvényeket felfedezni; a művész — festő, szobrász, költő, zeneszerző, színész, diszlet- vagy ruhaterveíző, stb., stb. — hisz az alkoltóképességnek a szépet ábrázoló vagy szépet megszólaltató megnyilatkozásaiban: a mérnök és más technológus hisz a tudományo­san felfedezett természeti törvények nagymérté­kű valószínűségében, különben nem merne hidat tervezni, villanytelepeket berendezni vagy egyéb ipari gépet konstruálni; a buddhista hisz a nirvá­nában, a “quaker” a bennünk működő isteni szik­rában, a nyugati vallások követője a világot in­telligensen kormányzó istenben és a tulvilági életben. A “vallás” csupán egyik formálisan kifejezett ága a hitnek. Vallásról, cikkünk értelmében, csak akkor beszélhetünk, ha kisebb vagy nagyobb em­bercsoport meghatározott szertartások kereté­ben tömörül össze, hogy közösen elfogadott és rendszerint dogmákba is foglalt hitének nyilvá­nos tanujelét adja és ezáltal önmagát a hitben és annak gyakorlásában megerősítse. Hit nélkül talán senkisem tud élni, aki gondolkozni tud, de formális vallás nélkül ma már nagyon sok ember jól megvan. A “művészet” a gondolkodó és érző ember szépérzékének alkotó kifejezése. A művész első­sorban teremteni akar és nem pénzt keresni. (Ez nem jelenti azt, hogy a művész nem keres pénzt, de jelenti azt, hogy a főcélja nem a kere­set.) Az alkotó tehetség társadalmi, külső meg­nyilvánulása a művészet, amely néha — mint például az egyiptomiaknál, inkáknál, Indiában vagy a középkor művészetében — vallásos kere­teken belül is prosperál és elfogadott hittétele­ket igyekszik alátámasztani. De a vallás nem alaplényege a művészetnek, viszont hit nélkül nincs művészet. Alapjában, a művészet a “szé­pet” tárja elénk érzékelhető formában, és mint a magyar esztétikus, Greguss Ágost, mondotta (Kant után): “Szép az, ami érdek (anyagi ér­dek) nélkül tetszik.” Mint hit nélkül, művészet nélkül sem élhet ma a társadalom embere. A “tudomány” rendszeresen követett és rend­szeresen összefoglalt megállapítása azoknak a (rendszerint csak ideiglenesen elfogadott) tör­vényszerűségeknek, amelyeket képes és képzett kutatók ellenőrizhető tapasztalat és mindig át­vizsgálható logikus gondolkodás alapján akár a természetben, akár az emberi társadalomban meglátnak és lehetőleg minden más, a kutatási ág keretein belüli és előbb meglátott törvénysze­rűségekkel ellentmondás nélküli összhangba hoz­nak. A tudomány ezért nem egyszerű és jó része matematikai logikán is alapszik. Eredményei ma csaknem csodálatosak, mégha “igazságai” korról korra (s ma már jóformán évtizedről évtizedre, vagy évről évre) változnak is, amint a törvény­szerűségeknek jobban meglátott vagy jobbnak vélt uj képe kitárul. A tudomány eredményei nemcsak tapasztalatilag ellenőrizhetők, hanem őszinte társadalmi jóhiszeműség esetén alkalma­zásuk az emberiség anyagi és szellemi haladását és jólétét is szolgálja. (Sajnos, a rosszhiszemű gyakorlati alkalmazás társadalom ellenes és jó­részt csak önző haszonérdekeket szolgál). Az alapvető természeti törvényszerűségekbe vetett hit nélkül a tudós és technológus sem működhet, de vallásos ritualitásnak nincs helye a tudomány­ban. A “bölcselet” (filozófia) az az egységes vagy egységesnek remélt világnézet, amellyel mind­egyikünk — tudós vagy laikus, művész vagy mű­vészetet élvező, vallásosan hivő vagy nem-hivő — a világegyetemet és az emberi társadalmat kiértékeli, hogy ez által a saját hitét megtalálja, valamint társadalmi magatartását és mindennapi életét meg szellemi beállítottságát és emberi mű­ködését irányitó alapelveket nyerjen. Miként a tudománynak, a filozófiának is megfigyelés, ta­pasztalat és összefoglaló logikus gondolkodás a modern alapja. Vallásos kinyilatkoztatás (revela­tion) vagy autokratikusán reánk testált vagy re­ánk erőszakolt dogmák ma már nem elfogadott alapok arra, hogy egyéni filozófiánkat belőlük megalkossuk. (Legalább is a gondolkodó egyén rendesen visszatuasitja az ily reátukmált “böl­csességet” vagy csakis azt fogadja el belőlük, amit saját kiértékelése, saját gondolkodása he­lyesnek talál.) Bár a tudományos vívmányok laikus ismerője rendszerint az elfogadott tudomá­nyos megállapításokra szereti alapozni egyéni fi­lozófiáját, sajnos, még nagyon sokan vannak, akik gondolkodás nélkül elfogadott és emocioná­lisan “megérzett” (és tetszetősen bekapszulált, sugarcoated) “filozófiát” követnek. Ezáltal az ilyen “bölcsességeket” a saját különérdekük szol­gálatában terjesztő antiszociális befolyásoknak lesznek az öntudatlan (és sokszor társadalmilag kártékony) áldozatai. Hit az alapja a bölcseletnek is, első sorban a társas-emberi mivoltunkba, megfigyelő, tapasz­taló és gondolkodóképességünkbe vetett hit. Hit, vallás, művészet, tudomány és filizófia társadalmi létünknek következményei s szellemi vívmányai. Valójában bennük él az ember. Min­den emberi megérzésünk, minden baráti, társa­dalmi viszonylatunk, minden gazdasági beren­dezkedésünk és politikai elgondolásunk rajtuk alapszik. Rajtuk keresztül élvezzük és szenved­jük az életet, mert bármilyen “primitivek” legye­nek is, ezek a belső élet társadalmi rugói, és egyéni létezésünk belső megnyilatkozásai. De ezek irányítják kulturális tevékenységein­ket is és egy jobb élet elérésére szervezkedő összmüködésünket. A ma emberének legalább négyre az Öt közül elkerülhetetlenül szüksége van. Nélkülük nem ember az ember Boldog az, aki bátran és a megfélemlítésekkel szembeszállva használja hitét és filozófiáját abban a munká­ban, amelyet egy jobb és állandóan jobbuló bé­kés világ megteremtésére kell rendíthetetlenül folytatnunk. A MAGYAR SZÓ AZ AMERIKAI NÉP LEGJOBB, LEGIGAZIBB MAGYARUL BESZÉLŐ BARÁTJA! f AHOGYAN ÉN LÁTOM ■ 1 S.__________írja: EHN___________f* Miami Beach Az iskolai földrajz-könyvekben Miami Beuch­et röviden igy Írnám le: Miami Beach a Florida legnagyobb városával. Miamival szemben fekvő keskeny szigeten te­rül el. Ipara, mezőgazdasága, állattenyésztése nincs, lakossága fürdéssel, napozással és északi vendégek ellátásával, etetésével és szórakoztatá­sával foglalkozik. Miami Beach ismertetése persze nem itt vég­ződik, hanem itt kezdődik,. Ez a keskeny föld­sáv, amelynek lakossága még nem érte el az 50 ezret és amely a téli hónapok alatt egy negyed millió vendéget képes ellátni, Amerika egyik különlegességei közé tartozik. Talán az a megál­lapítás sem túlzás, hogy Miami Beach a világ egyik páratlan különlegessége. Miami Beach mindenek előtt a szállodák és éttermek városa. Az Atlanti-óceán felé tekintő partokon és az azzal párhuzamosan haladó uccá- kon, utakon úgyszólván kizárólag szállodák épültek. A kis számú magánházak szintén szo­bák és lakások kiadásával foglalkoznak. A téli hónapok alatt, amikjor az időjárás az északi álla­mokban a legkeményebbre fordul, Miami Beachen minden kiadó, — csak az árát kell megfizetni. Ez az “ár”, akárcsak a tenger árja. emelkedik és sülyed, aszerint, hogy mi a szálloda neve és szezonban, vagy szezonon kívül történik-e a lá­togatás. Az a szoba, amelyért április közepén ketten naponta három dollárt fizettünk, szezon­ban napi 14 dollárba kerül. A szálloda, amely ily potom áron vesztegeti szobáit, néhány mér- földnyire fekszik a legújabb szálloda-csodáktól, a nyolc milliós Eden Roc-tól és a 15 milliós Fontainebleau-tól, amelyekben a legolcsóbb szo­bák árai napi 75 dollár és egy kisebb lakosztály már napi 250 dollárért is kapható. Tévedések elkerülése végett figyelmeztetem olvasóinkat, hogy ez az ár csak a szobát fedi, reggeli, ebéd és vacsoráért külön kell fizetni e szállodák fényes éttermeiben. Vannak azután Miami Beach-nek olyan lakói is, akiknek még a legfényesebb, legdrágább szállodák sem felelnek meg és ezért a szállodák és éttermek zajától távol, néha egy-egy ember- kéz-alkotta szigeten építették fel palotáikat és a yacht-jukat védő kikötőt. Ha a látogató részt- vesz egy fél vagy teljes napra terjedő hajó-ki­ránduláson, akkor a kikiáltó útmutatása révén megismerkedik azokkal a nevekkel, amelyeknek Viselői ezekben a palotákban töltik a téli évszak rideg hónapjait és költik} el összeharácsolt mil­lióik egy részét. Olvasóink legtöbbje előtt isme­rősök ezek a nevek: S. S. Kresge, Hiram Walker, Herbert Hoover, AI Capone, J. C. Penny, Vander­bilt, Firestone, Howard Johnson, Mayor Kelly (Chicago), Ray Dodge, James M. Cox. A Wool- worth milliók ifjú örököse itt építette félmillió dolláros otthonát, amelynek kikötőjében ott horgonyoz a negyedmilliós yacht. A kiránduló hajó elsiklik Treasure Island mel­lett is, amelyet száz milliomos alapított egyen- kint tízezer dollár alaptőkével. Akinek a bank­számláján nincsen néhány millió, az ne is gon­doljon arra, hogy ezen a szigeten üsse fel a sá­torfáját. . . Miami Beach e környékét a hajó ki­kiáltó jjának következő megjegyzése jellemzi: “Akinek nincs legalább százezer dolláros palotá­ja és 50 ezer dolláros yacht-ja, azt itt szóra sem érdemes senkiházinak tartják.” A hajó közön­sége, velem együtt ilyen senkiházikból állott. A hajó kiköt Vizcaya öblében. Erről a “Viz- caya”-ról külön cikket, sőt könyvet lehetne Írni. Egy 30 holdra terjedő paradicsomi parkban, 16 millió költséggel James Deering mezőgazdasági gép-gváros, olasz stilusu palotát épitettett, amelyben a 16, 17 és 18-ik századból eredő mű­kincseket gyűjtött össze. Itt élt 1916-tól 1925- ig bekövetkező haláláig, itt szórakoztatta bará­tait és barátnőit a milliomos agglegény a több, mint 20 szobás palotában, amelynek felépítésén éveken át dolgoztak a Francia, Olasz és Spanyol- országból importált mesteremberek. Csaknem 20 éven át gyűjtötte hangyaszorgalommal és mil­liós befektetéssel a műkincseket, amelyeket a palotában és azokban a kertekben helyeztek el, amelyek az európai királyi családok nevezetes palotáira és kertjeire emlékeztetnek. (Folytató? a 15-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom