Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-14 / 24. szám
Thursday June 14, 195 AMERIKAI MAGYAR SZÓ JL DERŰRE BŐRŰ? A SZÁMOK BESZÉLNEK] írja: Eörsi Béla- — "=dJ Az iskola, mint a tőkés társadalom segítője Nyolc embert nevezhetünk meg mint legbefo- lyásosabbat Amerika gazdasági életében a századforduló idején. Ezek: J. Piermont Morgan, Andrew Carnegie, John D. Rockefeller, Edward H. Harriman, James Stillman, George F. Baker, William Rockefeller és H. H. Rogers. Tudjuk, hogy ezek közül csak Morgannak volt némi egyetemi műveltsége — két évet töltött Németországban a göttingeni egyetemen. Manapság egész természetesnek tűnik, hogy a nagyvállalatok vezetői legnagyobb részének van egyetemi végzettsége, sokaknak jogi vagy mérnöki diplomája. Az a!íi"C futatok ió példáját nyújtják a vállalati vezetők iskolai képesítésének: 6.3% csak középiskolát végzett, 12 évi iskola 18.8% “Bachelor’s Degree”, 16 évi iskola 12.5% 18 évi iskola 18.8% 19 évi iskola 43.6% 20 vagy több évi iskola. Átlag iskolázottság 18.69 év. Ebből megállapíthatjuk, hogy az átlagos vállalati vezető műveltségben csak a diplomások mögött marad el, akiknek átlag iskolázottsága 19.41 Hogy jobban megértsük a magasabb iskolázottság társadalmi jelentőségét, hasonlítsuk ösz- sze osztályok szerint: Napszámosok átlagos iskolázottsága 6.78 év, gyári munkás (semi-skilled) 7.69 év, szakmunkás 7.95 év, alsóbb hivatalnok osztály 11.80 év, magasabb hivatalnok osztály 16.11 év. Ebből világosan kitűnik, hogy a vállalati vezetők kiválogatását talán elsősorban az iskola végzi el. Sorokin tanulmánya (Society, Culture and Personality) szerint.— az amerikai iskola nemcsak a szakoktatás és nevelés szerve a társadalomban, hanem — még fokozottabb mértékben — kipróbáló, kiválasztó és szétosztó szerve az osztálytársadalomnak. Kezdve az óvodától végig az elemi, középiskola és főiskolákon, mint a társadalom selejtező tényezője hat és feladata, hogy a diákok jövendő szociális helyzetét megállapít, sa. Hogy mennyire kérlelhetetlenül végzi az iskola ezt a feladatot, bizonyítja, hogy az 1920-as években az Egyesült Államokban az első elemibe beíratott minden 1,000 gyermek közül csak 263 jutott a 8-ik elemibe és 56 végzett középiskolát. Tehát több mint 600 többé-kevésbé tehetséges tanuló nem tudott még nyolc évet sem tölteni iskolában. Nyilvánvaló, hogy mint szociális-alkalmatlanokat az iskola kiküszöbölte őket. (Számottevő tényező természetesen a szülők gazdasági és szociális helyzete, is, mely iskoláztatást sok esetben lehetetlenné tesz.) Ez a kiválogatás még kegyetlenebb mérvű a közép- és főiskolákon. Adataink a huszas évekből vannak véve, de ma is ez a helyzet. Egyetlen különbség csak az, hogy azelőtt 8 elemi volt az alap- követelmény, ma pedig a középiskola is követelmény. Hogy a ki- /]jjjí ft válogatást mégis lehetővé te- ^,á\V\ ^yék, manapság az executivetől ' megkívánják a főiskolái műveltséget (12 évi iskola). Sőt gyakran még ez sem elég, kívánatos, hogy végzettségüket eg> előkelő (Ivy) egyetemen szerezzék, City College vagy State College-ot végzettek a tanult osztály másodrendű tagjai maradnak; mert ezek ingyen iskolák és nyitva állanak mindenki előtt. így hát a népesség legnagyobb részét azok teszik ki, akik előtt automatikusan elzárult magasabb képesítés megszerzésének lehetősége és igy nincs lehetőségük magasabb osztályba vagy vezető állásba kerülni — felemelkedni a társadalmi létrán —, ha nem jutottak túl az iskolai kiválogatás retortáján. Akik kiestek vagy kimaradtak pár év után az iskolából, meg kell elégedjenek alacsonyabb társadalmi osztályba való tartozással. Minthogy a társadalmi és kormányzati szervek tagjainak képességét főként az iskola dönti el, az amerikai gazdaság “föurai” erre támaszkodnak. Ha a kiválasztás helytelen alapon történik, A Gallup-féle közvéleménykutató intézet jelentése azt mutatja, hogy húsz év óta először szeret jobban a szakszervezeti tagok többsége republikánus elnököt demokrata helyett. Az 1952- es közvéleménykimutatás szerint csak 39 százalék akart republikánust. Idén már 53 százalék. Ez természetesen .nem meglepő. 1920-ban, amikor az ország ugyancsak a hitelbe vásárlás mámorában részegedett meg, oda se hederitettek a súlyos kormányproblémára. Az ország megőrült Gertrude Ederle-ért, aki átúszta a La Manche- csatornát, vagy valakiért, aki felült a zászlópóznára, de jóllehet a Teapot Dome (a kormány tulajdonát képező olajmedence, melyet bérbeadtak magánérdekeltségeknek) egy kormánytag nyakába került, egy olajmágnást pedig dutyiba dugtak, de mindez szikrányit se befolyásolta a választási eredményeket. A tétlenség olyan dinamikus bajnokai, mint Harding, Coolidge és Hoover játszi könnyűséggel győztek a választásokon. A köztulajdon szét- ajándékozása úgy ment, mint a pinty, akárcsak ma. A farmerek akkor is csúsztak le a gazdasági lejtőn, akárcsak ma. Kevesen törődtek vele akkor és kevesen törődnek vele ma is. Ami ma fontossággal bir, az a kéttonás kocsi, a televíziós készülékek, a lóversenyek, a baseball-csapatok állása, a háztartási készülékek és újdonságok. Minden nagyszerű és femek! Ike — csodafiu! Mindezt a dáridót a hitelbe-vásárlás vékony jegén csapják. Haragszanak arra, aki fel merészeli hívni a figyelmet a repedésekre, amelyek már kezdenek mutatkozni a jégen, különösen az autóipar központjaiban. Az emberek nem szeretik, ha élvezeteik közben háborgatják őket. Eisenhower ennek a korszaknak eszményi elnöke. Senkit se gyullaszt be azzal, hogy agályoskodik a helyzet miatt, ő csak golfozik. Ha a Federal Reserve Board nyugtalankodik az infláció miatt és megszorítja a kölcsönöket, Eisenhower szócsövei hangos tiltakozásaikul fejezik ki. _ * i*. M & Nem meglepő tehát, ha ilyen körülmények között a szakszervezeti tagok republikánus elnököt akarnak. A baj csak ott van, hogy ennek a tivornyának nyomában eljön a borcsömör és kiábrándulás. A munkásoknak ez a kirándulása a Gyönyörök Szigetére feltartóztatja a haladást. A jó öreg Bob LaFoIlette idején a progresszív mozgalom a szervezett munkásság és a szervezett farmerek két pillére körül épült fel. Ezek akkor tudatában voltak érdekközösségüknek. Politikailag annak a tudata mozgatta őket, hogy ami az egyik csoportnak fáj, hamarosan fájni fog a másiknak is. LaFoIlette vezérsége alatt politikai mozgalmat szerveztek, amely Wisconsinnak a társadalmi haladás olyan programját adta, amelyet az egész világ irigyelt tőle. Később a New Deal sok reformjának vált mintaképévé s ezekre nagy szüksége volt az országnak, hogy a huszas évek végén és a harminces évek elején megmeneküljön a pusztulás káoszától. Hova fogja« vezetni ez a mai esztelen hajcihő a szakszervezeti tagokat, akik lecsatlakoznak a nagytőkéhez, amikor republikánus elnökhöz való vonzódásuknak adnak kifejezést? (Madison (Wis.) Capital-Times—-Labor’s Daily) Már a Ford-alapstvány is gyanús Az Amerikaellenes bizottság jelenti, hogy vizsgálatot fog indítani a Ford-alapitvánv egyik, fiókintézete, a Fund for the Republic ellen, amelynek elnöke Robert M. Hutchins, a kiváló liberális tudós. Francis E. Walter, pennsylvaniai demokrata képviselőé a bizottság elnöke, kijelentette, hogy azt akarja kivizsgálni, vajon ez az intézmény sarkalatos hagyományainkkal szemben ellenséges érdekeket szolgál-e. Hutchins azt mondja, hogy az intézmény “azoknak a céloknak szolgálatában áll, amelyekért létesítették, hogy előmozdítsa a szabadság és igazságosság elveit, amint az alkotmányban és a Függetlenségi Nyilatkozatban azok le vannak fektetve.” Hutchins ezután hozzáfűzte, hogy “intézete számára 6 és félmillió dollárt irányoztak elő amerikai polgárok egyéni egyéni szabadságjogaira vonatkozó nevelési programok végrehajtására. Az összegnek több mint egyharmadát a faji kapcsolatok javítására, egy másik harmadát szabad társadalmunk történetének és hagyományainak megértetésére és megvitatására fordítottuk.” Az Amerikaellenes bizottság szemében ezek nyilvánvalóan gyanús, sőt vétkes dolgok lehetnek, igy hát junius 27-re kitűzte a kihallgatások megkezdését. 45 ÉVEN FELÜLIEKNEK NINCS MUNKA A “Miami State Employment Service” irodájának feje, Jonathan A. Bliss nyilatkozott, hogy Miamiban 45 éven felüli munkásnak nem igen van munkaalkalma. A munkáltatók már régen nem alkalmaznak idősebb munkásokat, de eddig ez valahogyan nem igén került nyilvánosságra, senki sem gyűjtött erre nézve statisztikai adatokat. Az utolsó hat hónapban a szövetségi munkaügyi hivatal hét városban tanulmányozta az idősebb munkások problémáját. Már is megállapítást nyert, hogy “egyre nehezebb a középkorú személyek részére, nem is beszélve az 55—60 évesekről, bármilyen alkalmazást is találni.” A munkaügyi hivatal tanulmány alá vette a munkaadók rendeletéit április hónapra. Ezek szerint a munkaadók több mint 63 százaléka meghatározta, hogy hány éves lehet az a munkás, akit felvesznek. Kicsi és nagy cégek egyöntetűek abban, hogy fiatal munkásokat akarnak, bármilyen iparágban. •" A nagyobb cégek, melyek 500, vagy több munkást alkalmaznak, rendesen valamilyen nyugdijat is folyósítanak munkásaiknak, vagy valamilyen biztosítást adnak bizonyos szolgálati évek után és ezért is követelik a fiatalabb munkásokat. A kisebb üzemek, üzletek is erősen ellenzik az idősebb munkások alkalmazását. Horváth László főmérnököt uj, gazdaságos gumiipari technológia kidolgozásáért tüntették ki. A képen (balról a második) munkatársaival egy anyagot vizsgál KÉSZÜLJÜNK AZ ORSZÁGOS LAPKONFERENCIÁRA—Aug. 28, szeptember ß a társadalom és gazdaság vezetése rossz kezekbe kerül. Minthogy pedig az iskola nem jellem, egyéniség és erkölcsi alapon válogatja ki “jó tanulóit”, és nem ad általános műveltséget — amire európai iskolák törekednek — hanem leglényegesebb célja a társasági és társadalmi asszimiláció (alkalmazkodás), az executive nem kiván kiállni a sorból. Á kiválasztottak igen gyakran középszerűek, sőt azt hisszük Sorokin Ítélete jogosult: ilyen - osztálykiválasztás eredményeként az amerikai felső osztályokban túl sokan bizonyultak és bizonyulnak kapzsi, önző, gyenge erkölcsű, korrupt vezetőknek. Sorokin — amerikai vezető szociológus •— bírálata a U. S. hibás kiválasztó rendszeréről, megegyezik Robert S. Allen ismert publicista tapasztalataival (Allen Drew Pearson társa volt) Allen idézi Steffens-t: “A tipikus amerikai üzletember nem jó polgár, ha “big businessman” akkor kétszer olyan rossz, önelégült, farizeus. Főforrása a korrupciónak és nagy áldás lenne ha távol tartaná magát a politikától. “Az executive osztály (gazdasági életünk vezérkara) megbukott a politikában csak úgy, mint jó polgárságban.” (Allen.)
