Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-07 / 23. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 7, 1956 1 c Nagy Keleti Népünnepély! 11UoJ «Viyu l«V|#MlllHVpviJ n NAP, JUNIUS 10IKÉN TARTJUK MEG AZ INTERNATIONAL PARKBAN, 814 East 225th Street, Bronx, N. Y.—Értékes door-prizeok kisorsolása! Kitűnő magyar zene — Jó enni- és innivalók. — Esős idő esetén a Magyar Házban lesz megtartva. — Belépőjegy előreváltva 60 cent, a helyszíni pénztárnál 75 cent. — A MAGYAR SZÓ LAPBIZOTTSÁGA rendezésében. Mindenki tudja rólam, hogy szeretem a napot. Szeretek a napon sütkérezni, szeretem ha süt a lakásban a. nap, szóval nagyon szeretem a napot. És mégis... Na de kezdjük az elején. A múlt héten nagyban készülődtünk a Magyar Szó nagy piknikjére. Egyébről sem beszélgettünk, csak hogy mit főz- ] zünk9 Pénteken azután elkezdett zuhogni az eső. De nem j olyan kis nyári zápor, hanem az a jó kiadós eső, amire vala- j mikor Diósgyőrben a Frigvik bácsi azt mondta: “Ez a jó j eső, jó komótosan esik, ez kell a fődnek!” Hát esett is jó; komótosan szombaton is egész nap. De azért mi nagy biza-! kodva, reménykedve töltöttük a káposztát, sütöttük a süteményt és egymást biztattuk, hogy majd csak kiesi magát is vasárnapra kiderül. Hát nem derült ki! Vagyis reggel nem derült ki. Jóval 9 óra u+án nagyon busán összegyűltünk egynéfhányan a Magyar Házban és néztük az esőt. Szép komótosan esett. Mindenki tudja rólam, hogy nagyon finom urinő vagyok és nem tudok káromkodni. Hát felhívtam a barátnőmet. a Mariskát, mert ő nagyon ügyesen, cifrán tudja sorolni, hogy segítsen egy kicsit, de addigra ugylátszik kifogyott a szótára, mert a legnagyobb meglepetésemre csak annyit mondott, hogy jaj, a fene egye meg ezt az esőt! Rosner volt az egyetlen, aki igaz, hogy nem a legjobb -magyarsággal beszél máskor, de most meglepő folyékonysággal és kitűnő magyarsággal adott kifejezést keserű lelki- állapotának, amire én csak annyit mondtam, hogy a számból -vette ki a szót! / Végre nagy nehezen elhatároztuk, hogy nincs mit csinálni, a Magyar Házban kell a pikniket megtartani. Nem is lett volna semmi baj, az emberek kezdtek szállingózni és örültek, hogy van hol találkozni egymással és ettek, ittak, diskuráltak. De azután úgy délután 2 óra után beütött a mennykő. "Ha jól meggondolom, még az lett volna a kisebb baj, mert amikor a mennykő csapkod, akkor esik is. De a baj itt az volt, hogy ..........kisütött a nap! A Magyar Szó barátai erre szépen felkeltek az ágyból, kinéztek az ablakon, s látták, hogy süt a nap és elindultak a piknikre. Meglepődtek, hogy a piknik nem ott van és szépen átjöttek a Magyar Házba. Hát persze ez nem ment mind mmm i üépümnepélyrei • f Lapunk New York és környéki olvasóit és barátait ezúton és ismételten is meghívjuk a múlt vasárnapról e hét ! vasárnapjára, junius 10-ére elhalasztott nyári népünnepélyünkre a bronxi International Parkban, 814 E. 225th St. J A természet és a newyorki “időjósló” intézet jóvoltából nem tarthattuk meg a múlt vasárnap az ünnepélyt a terve- j zett helyen, az International Park kies helyiségében, bár barátaink egy része nem hagyta magát e csekélységtől zavartatni és kellemes délutánt töltött el a bronxi Magyar Házban. De azért hiányzott mindannyiunknak a bográcson főtt gulyásleves illata, hiányzott a bazár kikiáltó öblös hangja, hiányoztak a fűben hancurozó gyerekek, hiányoztak Braun mester “hangászai”, azaz zenészei is. Szóval az igazi, a valódi népünnepélyt csak most vasárnap fogjuk megtartani. A park jóakaratu tulajdonosa, mint már másutt jeleztük, nem számította fel nekünk a múlt vasárnapra a helyiségbért és igy extra költség nélkül jöhetünk össze a parkban. Az ünnepélyre három uj, értékes door-prize lesz kiadva. Vendégeink meg lesznek lepve, amikor meglátják mily értéket képviselnek azok. De a legnagyobb érték, a legszebb attrakció mégis csak az lesz, hogy ismét találkozhatunk barátainkkal és megjelenésünkkel hozzájárulhatunk úgy anyagilag, mint erkölcsileg sajtónk fenntartásához. ilyen simán. Szidtak bennünket, hogy milyen szépen süt a nap és miért nem tartjuk a pikniket odakinn. Hát persze azt nem mindenki tudja, hogy könnyebb a napnak kisütni a sugarait, mint Ilusnak a kirántott csirkét és esőben nem lehetett elkezdeni gulyást főzni, mert akkor az lett volna a baj, hogy sok a leve. Délutánra azután úgy tele lett a Magyar Ház a Magyar Szó barátaival, akik eljöttek, mert el szoktak jönni hóviharban, jeges esőben és eljönnek napos vasárnap délután is belső piknikre. Annyi okos embert én még nem láttam együtt! Mindegyik meg tudta mondani délután, hogy mit kellett volna reggel csinálni. Most azután elkezdjük az egészet elölről, a jövő héten megtartjuk a pikniket, még ha ki is süt a nap! Kovács Erzsi CONCERT ROBESON JAVÁRA Szerdán, juniu.s 13-án, este 8.30 kezdettel rendkívüli művészi élményben lesz része a newyorki közönségnek a Town Habban. Az Emergency Civil Liberties Committee rendez népdalestélyt (Calypso concert) Paul Robeson javára. A jövedelmet a nagy népművész perköltségeinek fedezésére fogják használni. Robeson ugyanis perli a State Department-et útlevele megszerzéséért. Koncertjegyek 1.65- től 10 dollárig. Koncert után fogadás a Hotel Diplomat-ban, 108 W. 43rd St., melyre jegyek $1.25-be kerülnek. Támogassuk megjelenésünkkel e nagy szabadságjogi megmozdulást. « Tilos piketelni A legfelsőbb törvényszék 6:3 arányú szavazattal eltiltotta a United Auto Workers szakszervezetébe tartozó Kohler-gyári munkások piketelését. A sztrájk immár harmadik éve tart. Tito Lenin sírjánál Tito marsall tisztelgett Lenin sírja előtt és koszorút helyezett rá. Sztálin sírjáról nem vett tudomást. Megegyeztek Heinrich Von Brentano, Nyu- gat-Németország külügyminisztere, nyilatkozatot adott ki, mely szerint megegyezésre jutottak Franciaországgal, a Saar ipartelepek Nyugat-Németor- szághoz való csatolása kérdésében. FELEDHETETLEN DÉLUTÁN (Folytatás az első oldalról) bámulatraméltó helytállása nélkül. Amit ebben a rögtönzött helyzetben gyors alkalmazkodóképességükkel és önfeláldozásukkal müveitek, a csodával határos. Mig egyes férfiak csak ettek és ittak, amíg mások vigadoztak, addig ezek a fáradhatatlan bronxi asszonyok, letéve a nekik is' kijáró mulatságról és szórakozásról, éber szemmel szívélyesen és vidáman gondoskodtak minden vendégről, siitöttek-főztek, felszolgáltak, kilib- bentek-belibbentek, -pillanatok alatt elvégezve a rendeléseket, oly hihetetlen gyorsasággal, hogy az embereknek még csak idejük sem volt megköszönni nekik. Ha valaha, úgy most kell alázatosan és hálával elismernünk ragyogó és megható szolgálatkészségüket, amelyet csak heiyzetfeim?- rő intelligenciájuk múlhat fölül. Ezzel azonban még nem értünk a történet végére. Mi együtt szeretnénk látni ÖSSZES barátainkat és ezért jövő vasárnap, junius 10-én megtartjuk a nagy keleti népünnepélyt. Ezt annyivei is inkább megtehetjük, mert az International Park igazgatósága minden elismerést megérdemlő módon kooperált a mi rendezőségünkkel. Az üzlet—üzlet, az International Parkot mi múlt vasárnapra kibéreltük s azt meg is kellett fizetni. A Park igazgatósága azonban nagy megértést tanúsítva helyzetünk iránt, felajánlotta, hogy jövő vasárnap ingyen és bérmentve rendelkezésünkre bocsátja az International Parkot kárpótlásul a veszteségért, igy hát abban a szerencsés (helyzetben vagyunk, hogy a jövő vasárnap, azaz JUNIUS 10-ÉN a népünnepélyt extra költség nélkül tarthatjuk meg. Fel, tehát, magyar testvéreink, legyünk ott valamennyien az International Parkban jövő, azaz most vasárnap, és teljes létszámunkkal pótoljuk azt, amit az elmúlt vasárnap elmulasztottunk! Reméljük, hogy az a kitűnő hangulat, amely múlt TOSárnap elárasztotta sziveinket, megmarad egy hétig s ezt előjátéknak, vagy főpróbának tekinthetjük és újra összesereglünk teljes számmal. Igazán csak most fogjuk megtartani a nagy keleti népünnepélyt, amelyen beválthatjuk összes ígéreteinket: a táncot, a zenét, az Ízes falatokat, a bográcsos gulyást, a házi süteményeket, a bazárt, a beszédeket és a csevegéseket, mindent. Köszönetiinket ismételve, elvárjuk összes barátaink it, szívesebben, mint valaha! Mit láttak atomtudósaink USSR-ban? Most tért vissza a Szovjetunióból az a tizenkét amerikai atomtudós, aki résztvett ezer szovjet atomtudós konferenciáján. Tiz napot töltöttek a szovjet fővárosban és bámulatos tapasztalatokat és benyomásokat szereztek. Szabadon meglátogatták az összes laboratóriumokat és megvizsgálhatták azok műszaki berendezéseit. Visszatérve USA-ba, beszámolnak a látottakról s ezek lényegét a következőkben lehet összefoglalni : 1. A szovjetek annyira előljárnak US-el szemben a magasenergiával foglalkozó fizikai kutatások térén, hogy legalább tiz évbe kerülhet, amíg utolérjük őket és feltehető, hogy magukhoz ragadják a vezető szerepet a közel jövőben a békés célú nukleáris kutatásokban. 2. A Szovjetunióban is voltak a mi “Oppenhei- mer-eset”-ünkhÖZ hasonló változatok, amelyekben eltiltottak szovjet tudósokat, hogy a fegyverkutatás bizonyos fajtáiban erkölcsi és elvi okok miatt résztvegyenek. (Oppenheimer azt javasolta, hogy ne erőltessék a hidrogénbomba gyártását s ezért kirekesztették az atomenergiabizottságból “biztonsági kockázat” cimén.) 3. A szovjet tudományban ismét szóhoz juttattak sok eltiltott atomtudóst: visszaadták nekik állásaikat az egyetemeken és a laboratóriumokban. Harrison Salisbury, a “N. Y. Times” munkatársa, meginterjúvolta a visszatért amerikai atomtudósokat, akik azt mondták neki, hogy egyetlenegy korlátozást sem szabtak ki rájuk Moszkvában, szabadon megtekinthettek mindent, a szovjet tudósokkal magánlakásaikon a legnyii- tabban megvitathatták a tudományos problémákat, beszélhettek személyes és elvi kérdésekről, amelyek az atomkor fizikusait érintik. Minden kérdésre feleltek nekik a szovjet tudósok. Joguk volt fényképezőgépeiket magukkal vinni a laboratóriumokba és lefényképezhettek mindent, amit akartak. A nukleáris problémák intézetében és az elektrotechnikai intézetben láttak -egy 680 millió voltos ciklotont, mely nagyobb mint az, amit USA-ban ismernek. A 10-mIlIió voltos proton synchroton-készülék kétszer akkora, mint a Berk- leyben őrzött legjobb készülék. Az amerikai tudósok 100 millió dollárra becsülik költségeit; feleannyi idő alatt készült el, mint ahogy US-ben ütötték volna nyélbe; formája, szerkezete fölülmúlja az amerikai készülékeket, mondták. Dr. Jack Steinberger, a Columbia-egyetem fizikusa, szerint “mi itt Amerikában azt tudjuk csak megépíteni, ami a rendelkezésünkre bocsátott összegből kitelik. Ott a szovjet tudósok állapítják meg, mire van szükségük és hogyan valósíthatják meg a legjobban; a kormány pedig annyi pénzt ad nekik, amennyire csak szükségük van.” Prof. Victor F. Weisskopf, a massachusettsi Institute of Technology tanára, aki beszél oroszul, azt mondja, hogy a Sztálin-utáni időszakban sok orosz tudós ügye “keresztülment már a felülvizsgálati külön törvényszékeken, amelyek eltörölték fogvatartásukra vonalkozó perirataikat, s ma már ismét tanítanak az egyetemeken.”
