Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-07 / 23. szám
A AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 7, 1956 Munkásmozgalom Az autémunkás szakszervezet 20. születésnapjára AMERIKA! MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ISO E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada $7 a year. Foreign $8 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadohivata1: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudolf, lapkezelő Tetroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelő Chicago, 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chuiay István, lapkezelő. Los Angeles, Calif.: L. A Magyar Munkás Otthon, 1251 S. St. Andrews Pl. ügyvezető: Rosner Sándor 84 <í||||p» Az amerikai lengyei munkásság gyásza Csütörtökön, május 31-ikén két álarcos felfegyverzett bandita behatolt a haladószellemü amerikai lengyel munkások newvorki klubhelyiségébe és agyonlőtte Thomas X. Dombrowskit, az amerikai lengyel progresszív munkáslap fő- szerkesztőjét, valamint egy másik munkást, mig egy harmadik személyt súlyosan megsebesítettek. A klubhelyiségben társas összejövetel volt a Lengyelországból ép visszaérkezett 30 amerikai lengyel tiszteletére. A fogadáson Dombrowskin kívül résztvett Stanley Nowak, a kiváló lengyel progresszív vezér, volt michigani állami szenátor is. Az álarcos banditák “Pénzt vagy életet” (“This is a stickup, everybody against the wall”) kiáltással^ hatoltak be. Amikor Dombrow'ski le akarta tépni álarcukat, akkor kezdődött meg a halálos lövöldözés. Thomas X. Dombrowski amerikai születésű lengyel munkásvezér volt. Az Ohio State egyetem elvégzése után ösztöndíjas látogatást tett szülei hazájában, Lengyelországban. Visszatérve teljes erővel vetette magát az amerikai lengyel dolgozók harcába a nagyobb darab kenyérért, demokráciáért, békéért. Lapjukat, a “Glos Lu- dowyt” (A nép szava) a legjobban szerkesztett idegennyelvü progresszív lapok egyikévé tette. Lakóhelyén, a Detroit melletti Hamtramckon, a legnagyobb lengyellakta amerikai városban oly népszerű volt, hogy városi tanácsnoknak jelölték. Bár több mint 5000 szavazatot kapott a 43,000 lakosú városban, néhány szavazat híján nem került be a tanácsba. 18 éves fia, Jimmy ezt mondta az újságíróknak: “Az én apám nem félt senkitől, semmitől.’' Ez. párosulva a dolgozó nép ügyé iránti mélységes odaadással volt Thomas X. Dombrowski fő jellemvonása, Ezért gyászolják őt nemcsak az amerikai progresszív lengyelek, hanem mindazok úgy Amerikában, mint ősei hazájában, akik a békés, boldog jövőért harcolnakKifogás bizonyos levelek közlése ellen **» Tisztelt Szerkesztőség! Néha nem tudóin megérteni, hogy milyen szempontok vezetik a szerkesztőséget egyes levelek közlésénél. Mi volt az értelme például a május 31-iki számukban a “Nerrí te|szik neki se a lap, se a könyv” cimü levél közlésének? Ennél zavarosabb, butább, elmaradottabb Írásbeli dolgozatot én még nem olvastam munkáslap hasábjain. Az ilyen irás sértés az olvasók számára és mélyre süllyeszti a munkáslevelek színvonalát. Szerintem azt a levelet még a clevelandi Népszava sem merte volna leközölni. E. W. (Bronx) (A szerkesztőség váftisza: Mi az oka annak, hogy az amerikai magyar munkásság túlnyomó többsége, 80—90 százaléka ma is a magyar uri. .Nemcsak az autómunkások, hanem az egész amerikai munkásság ünnepli most az ország egyik legnagyobb és legjellegzetesebb szakszervezetének, a United Auto Workers, az autómunkások szakszervezetének huszadik születésnapját. Húsz évvel ezelőtt zajlott-zugott az amerikai szakszervezeti mozgalom hőskora. Lázas, harcos idők jártak akkor. Ez volt az ülősztrájkok kezdeti korszaka, aminthogy ülősztrájkkal vívták ki az autómunkások szakszervezetük fellendítését, verték le a monopolisták uralma alatt működő nyílt üzemeket, jutottak fontos gazdasági előnyökhöz s ekkor szaporították fel 7,000 főből álló tagságukat — 1,500,000-re. Mi, magyarok . . . Mi, magyar munkások, is büszkén tekinthetünk az amerikai szakszervezeti mozgalom e hősi korszakára. Rengeteg magyar autómunkás vett részt ezekben a harcokban, a sztrájkokban és a szervezkedésben. Magyar munkások, akik South-Benden, Clevelandon, Detroit ban és Flinten dolgoztak, roppant fontos szerepet játszottak és sokat köszönhet nekik a UAW. A magyar munkásotthonokbai buzgó szervezkedési munka folyt és szivvel-lékkkel együttküzdöttek amerikai és más nemzetiségbeli munkástársaikkal. Büszkék lehetünk orré a nagy szakszervezetre, még akkor is, ha ntm mindenben értünk egyet a vezetőség politikájával, különösen a külpolitikai kérdésekben történt állásfoglalásaival. Most, a huszadik születésnap alkalmával, helyesebb azonban ele re tekinteni, a jövőbe, nem pedig a múlt nagysígán édelegni. Óriási problémák rejlenek a jövő titokzatos méhében, de azért sejtjük, mit tartoga t számunkra a holnap. E pillanatban éppenséggel nem a legrózsásabb színben rémlenek fel előttünk ezek a problémák. A géperejű járómiivek iránt felfokozott háborús szükséglet kinn riilt. Hiába lubickolnak a nagyvállalatok általában a prosperitás hullámaiban, az autóipar isiiét visszajutott a bőség és éhség közt váltakozó termelési ciklus hullánivöl- gyébe. 1955-ben nyiktörő sebességgel folyt a termelés és túlórázás, 1956-ban, idén, itt a munkanélküliség és a kis ebb bér-csekkek. Mindezt a munkatempó felgyoisitása és a gyárnagyságu automatagépekkel való termelés idézte elő. Automata gépszörnyetegek és atomenergia Az elkövetkező húsz év alatt valószinüleg úrrá válik az autóiparban a gyárnagyságu automatagé pekkel való.termelés es az atomenergia megnyer- gelése. Ezt a folyamatot késleltetheti az,-La a monopóliumot megfékezik az ipari versengésben és ha beüt a válság. A munkásoknak azonban osztály ideküldött igynökeinek, újságíróinak, volt jegyzőinek, irodatisztjeinek, papjainak befolyása alatt áll ? Aí, hogy a halladószellemü magyarság legjobbjai azok, akik mindenkoi készek voltak, ha kelle ;t életüket és vagyonukat is feláldozni a munkásság, a haladás, a demokrácia érdekében, nem voltak hajlandók szóbaáll- ni politikailag elmar idott munkástársaikkal. Bezzeg hajlandó volt a reakció! És mert ők igenis hajlandók voltak a “zavaros, buta, elmaradt” magyarokkal beszélni, mig mi leginkább csak lenéztük őket és “papszamará”-nak neveztük őket, az eredmém az, hogy most a magyar uriosztály, 9 horthyist ük, monarchisták ügjnöelőre fel kell készülniük a legrosszabbra, máskülönben nem lesznek képesek megbirkózni a holnapokkal. A UAW jelzi, hogy ha valóban áttérnek az automata gépszörnyetegekkel való termelésre és beválik bizonyos közgazdászok jóslata, akkor 200,000 munkás annyit fog termelni, mint ma egymillió UAW-tag. Ha más okokból is, a helyzet hasonlóvá válna ahhoz, hogy a 30 évvel ezelőtt még 600,000 bányászt a műszaki találmányok lenyomták 200,000-re, de még ezek is több szenet termelnek. Ha a társadalom venné kezébe az automata gépszörnyetegekkel és az atomerővel való termelést, (a magán nyerészkedők helyett), az emberi szükségletek kielégítése végett, az valóságos istenáldás lenne az emberiségre nézve, és nem fenyegetne a pusztulás és éhezés réme. Ez persze csak akkor történhetne meg, ha a szocializmus lépne a tőkésrendszer helyébe. Az azonban még nem szocializmus, ha azt követeljük, hogy akár a republikánus párt, akár a demokrata, államosítsa az atomenergia-ipart és szervezze meg az ellenőrzést az automataszörnyetegekkel való berendezkedés bevezetése felett és vagy a munka vagy a bérek állandóságát szavatolja. Bármily nagy dolognak tűnik is ez fel, ma már ez minimális szükségesség Amerikára. Ha ebben az uj helyzetben a régi pártkormányzatok nem csinálnak semmit, majd uj kormányt fog létrehozni a haladószellemü, monopóliumellenes politikai összefogás. Békés utón . . . Közben azonban a békés utón kell az autómunkásoknak munkát keresni. A haditermelés útja szemmelláthatóan nem válik be. Ha az elmaradt nemzetek politikai feltételekkel megspékelt fegyverek helyett gazdasági segítséget kapnának tőlünk részben mezőgazdasági felszerelés, autpk teherautók és autóbuszok formájában feltételek nélkül, akkor lenne béke és munka. Ha a nyugat és a kelet között visszaállítanák a normális kereskedelmi kapcsolatokat, ha autómunkásdelegá- ciók mennének a Szovjetunióba és a Kínai Nép- köztársaságba, hogy piacot teremtsenek az általuk termelt cikkek számára kölcsönösen kielégítő fizetés vagy árucsere ellenében, akkor még több állást teremthetnének. Ez ma már csak mégis praktikusabb eljárás volna, mint az, hogy UAWT- tagok Chrysler-kocsikat áruljanak Detroitban a Jefferson Avenuen. 1 Az UAW munkaszerződései utóvégre is “élő dokumentumok”. Munkanélküli pótsegélyt kellene adni a december óta elbocsátott autómunká- soknak; véget kellene vetni a munkatempó felgyorsításának; ki kellene vivni a UAW munka- szerződésének FEPC-záradékát, egyenlő bért kellene kiverekedni a képzett szakmunkások számára és meg kellene indítani a 30-órás munkahétért való tárgyalásokat 40-órás bér mellett még 1958 előtt. Csak ezzel vagy ehhez hasonló merész megközelítéssel lehetne átvinni napjainkba, napjaink küzdőterére, azt a harcos szellemet, amellyel a húsz évvel ezelőtti UAW harcolt. Gratulálunk a nagy UAW tisztviselőinek és tagjainak ezen a huszadik születésnapon. Kívánjuk, hogy sikerrel ünnepelje a múltat, tegyen meg mindent a jelenben és szálljon síkra a jövő érdekében. kei, ha nem is oly mértékben mint a ferenc jó- zsefi, vagy Horthy időkben, de uralják és befolyásolják őket. Nekünk haladószellemü amerikai magyaroknak, még e késő órákban is igenis meg kell ismernünk a félrevezetett magyar testvéreink eszme és gondolatvilágát. A lapunkban közölt levelek válaszra késztetik olvasóink egyrészét, kifejtik legjobb érveiket megcáfolásukra és segítenek többi olvasóinknak, hasonló esetek megválaszolásában. Ezért közlünk ilyen “Péter R., Egri Gábor meg Novák”-féle leveleket!) Beküldte már a “TAVASZ A DUNÁN” árát?
