Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-19 / 3. szám

6

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

January 19, 1956

JÓ ÜZLET A NÉPÁMITÁS

Egy újság 75 éves jubileumához

Irta: GERÉB JÓZSEF

Az Egyesült Államok nyugati partvidéke az utóbbi időkben oly rendkívüli gyors fejlődésen ment* át, hogy úgy gazdaságilag, mint politikailag az ország egyik legfontosabb területe lett. E vidék legnagyobb cirkulációját elérő és egyben

legnagyobb befolyást gyakorló lapja, a ‘Los Angeles Times’ a napokban ünnepelte megindításának 75 éves évfordulóját, amely a 1 k a lomból maga Eisenhower elnök is rendkívül dicsérő levélben gratulált a lap tulajdonosának és szerkesztőinek.

Igaz, hogy ez valójában nem sokat jelent*, mert a mindenkori elnökök szokása, hogy a jubiláló lapoknak gratuláljanak, ha arra felkérik őket. Az olyan években pedig, mint a jelenlegi is, amikor elnökválasztások következnek, fokozott készséggel adják az ily dicséreteket, amiért ellenértékűi a lap támogatását várják.

A “Los Angeles Times” azonban valóban kiérdemelte az Eisenhower kormány gratulációját, dicséretét és köszönetét, mert* fennállása óta tántoríthatatlan hűséggel képviseli az üzleti érdekeltséget, akárcsak a jelenlegi kormány s igv ebben a tekintetben teljesen harmonizálnak, tehát őszintén örülhetnek egymás sikereinek.

Mert a Los Angeles Times valóban “nagy sikerről” számol be ebben a jubiláló számában. Midőn 1882-ben Col. Harrison Gray Otis pár dollárért megvette az előző évben alapított, de már bukás előtt álló lapot, Los Angeles városnak■ 33,400 lakosa volt*. Ma ez az újság 5 és félmillió lakost száijhláló metropolitan terület “hivatalos” közvé- leményirányitója.

Hárommillió profit

És -amily nagy mértékben nőtt a lakosság, úgy felhizott a kezdeti pár dollárt érő lapocska is. Éppen most tették közzé a muítévi üzleti jelentést, amelyből megtudjuk, hogy a reggeli újságon kívül kiadja a délutáni “Mirror” nevű lapot is; nyomdája a vidék legnagyobb ily vállalata, amely mindenféle külső munkákat is készít. Van azonkívül egy rádió és egy TV állomása, továbbá egy papírgyára is. Az évzáró jelentés szerint ezen vállalatok a múlt évben a lap tulajdonosainak több mint 3 millió dollár tiszta (az adók levonása után) jövedelmet hoztak. Csupán üzleti szempontból nézve, ez valóban “nagy siker”, amihez lehet gratulálni. - ,

Ez a lap ugyanaz a család tulajdonában maradt teljes három-negyed századon át s igy értheti), hogy ezen család nagy befolyást gyakorolt a nyugati partvidék közvéleményének kialakítására. A már említett Col. Otisnak egyetlen lányát és örökösét elvette a kiadóhivatal vezetője, Harry Chandler, aki tehát “beházasodott” a vállalatba, amely 1917-ben már teljesen a birtokába került. Jelenlegi tulajdonosa, Norman Chandler, (fia Harrynek, tehát unokája Otisnak) most úgy dicsekszik, mintha Los Angeles környékének nagy fejlődését* a Times fejlődésének kellene köszönni és nem pedig forditva.

A valóság inkább az, hogy fejlődött ez a vidék a Times magatartásának dacára is. Mert ez az újság mindig konok ellensége volt minden demokratikus megmozdulásnak, minden népjóléti intézménynek, de különös hevességgel támadta a szervezkedést és a szervezett munkásságot.

M unkásellenes

Soha még olyan sztrájk nem volt, amelynél a Times a munkásoknak adoti volna igazat, avagy csak semleges is maradt volna. A sztrájkolókat mindig olyan igazságtalanul és élesen támadta, hogy az 1919-i közúti sztrájk alkalmával két fel- dühösitett sztrájkoló (a McNamara testvérek) bombát robbantotok fel a Times épületében, amelynek, sajnos, számos emberélet esett áldozatul.

A jubileumi számban azzal dicsekszenek, hogy még az a robbanás sem változtatta meg írásmódjukat, vagyis maradtak továbbra is népellenes reakciósok, amit azonban igy fejeznek ki: ‘‘Megmaradtunk a régi divatu újságírás mellett* bátéan kimondani, amit gondolunk, tekintet nélkül a következményekre”. De ez a szépenhangzó mondat szerfelett nagy hazugsággá, illetőleg

népárpitássá lesz, ha meggondoljuk, hogy Chand- lerék mindig csak ÜZLETI ÉRDEKELTSÉG JAVÁÉRT BESZÉLTEK ILYEN BÁTRAN, amiért természetesen csak jutalmat vártak és kaptak is.

Chandlerék évek óta dicsekedve hiresztelik, hogy a Los Angeles Timesban több hirdetést adnak le az üzletemberek, mint a világ bármely más lapjában. Ez az egy tény mindjárt magyarázatát adja a Times szerfelett munkásellenes voltának is. A Times szerkesztői persze ezt az egyszerű igazságot igy álcázzák: “Úgy tartjuk, hogy még a munkások akcióinál is először kell jönni a hazának (country) és csak azután jöjjön a union”. Sztrájkok alkalmával a különös véletlen folytán mindig kisütik, hogy a “haza” fogalma azonos a sztrájk alá fogott iparvállalattal és igy a munkások mindig hazaárulást követnek el a bérharcaikkal.

Gyiilölethintö

Dacára annak, ,hogy olvasóinak nagy tömegék a munkásság szolgáltatja, a Times ellenezte a Social Security törvényeket, az aggkori penziót és ezek bármilyen kiterjesztését; ellenzi az állami gyógykezelést, az állami erőmüveket, — szóval mindent, ahol a privát vállalatok nem harácsolhatnak profitot. Ezzel szemben lelkes támogatója a militarizmusnak, a hidegháborúnak, telek-spekulációs “boom”-oknak s minden hasonló vállalkozásoknak.

A lap irányvonalára tiszta fényt vet az a beszámoló, amit a lap jelenlegi tulajdonosa irt a Szovjetunióban tett látogatásáról. Mr. Chandler ugyanis felhasználva a “Genfi szellem” okozta enyhülést, november havában bebocsájtást kért és kapott a Szovjetuniótól. És noha beszámolója kezdetén bejelentette, hogy teljesen semleges szempontból vizsgál meg mindent, a beszámoló minden szavából kisugárzott az elrfogult ember izzó gyűlölete, amivel a népi köztársaságok ellen viseltetik.

Terjedelmes beszámolója, — amit számos más lap is leközölt, — a Szovjetunió minden intézményének és fejlődésének lekicsinylésében merült ki. Ha már valami haladást, valami jót el kellett ismernie, akkor mindjárt kitört* belőle a sárga irigység. így például, amikor >a moszkvai múzeumban meglátott egy csomó jóltáplált, jólöltözött, vidáman, boldogan nevetgélő gyermeket, ezt irta: “Ezeknek látása jobban megfélemlített, mint a katonák marsoló oszlopai a Vörös-téren, mert a megelégedett s boldog gyermekek nem fognak fellázadni”.

Ez az egy mondat eléggé elárulja ennek a laptulajdonosnak a gondolatvilágát. De ime, itt van egy másik részlet is. Amikor Prágából repülőgépen Becsbe akart menni, rövid repülés' utón leszálltak és megrettenve vette észre, hogy újból Prágában vannak. Az itt következő pár sort érdemes szószerinti fordításban közölni.

Rémeket látott

“Amikor észrevettem, hogy megint a prágai repülőtéren vagyunk, pániki félelem fogott el, noha mondották, hogy a nagy köd miatt kellett visszajönni. Rajtunk kívül még csak két kövér .asszony alkotiák az utasokat. Ezek rendkívül gya mis szemmel kezdtek vizsgálni. Biztosra vettem, hogy szovjet titkos ügynökök. Idegesen nyúltam a zsebembe s fogdostam azt a pár “kopeket”, amit a Szovjetunióból magammal hoztam, hogy megmutassam az unokáimnak. Semmi kétség, észrevették ezt a törvénysértést és most azért hoztak vissza”.

“Nagy félelmemben eszembejutott, hogy amikor felszálltunk, volt itt egy Chevrolet autó, melyen amerikai zászlók voltak. Megkértem tehát a pilótanőt*, hogy nem beszélhetnék-e valakivel, aki amerikai? A leány nagyon udvariasan mondotta, hogy majd utána néz a dolognak. Kis idő múltán visszatért Thomas Ryan amerikai ezredessel, aki a prágai követségünk attaséja. Nem tudom, hogy életemben valaha fogott-e el olyan nagy öröm bárkinek látásán is, mint amikor megpillantottam ezt az amerikai katonát”.

Mr. Chandlert csak akkor hagyta el a nagy rémület, amikor Ryan ezredes is mondotta neki, hogy valóban a nagy köd miatt tértek vissza és nem azért, hogy őt a kinzókamrába tegyék.

U jsáktrükkök

Az olvasó joggal kérdezheti, hogy mi szükség van egy ily reakciós újság terjedelmes ismertetésére? Ezen sorok Írója úgy t*artja, hogy ily ismertetés révén számos fontos kérdésre tudunk rávilágítani. így például megkapjuk a feleletet arra, hogy ennek az országnak a munkásai miért nem lettek osztály tudatosak? Avagy miként

? .szották itt ki az annyira dicsért sajtószabad- got? És végre felsorolhatjuk azon trükköket, niket a Times és hozzá hasonló újságok a nagy- imegek elbolonditására igénybe vesznek.

Már az eddig felsorolt adatok is mutatják, hogy z ilyen lapoknál a sajtószabadság csak merő -rázis. Természetes, hogy nem kell megmondani a Times Íróinak, hogy mit Írjanak, vagy miről ne Írjanak, amikor mindegyikük jólismeri Mr. Chandler gondolkodását s jól tudják, hogy csak úgy maradhatnak a lapnál, csak úgy számíthatnak előmenetelre, ha Mr. Chandler kedve szerint írnak.

Chandler dicsekedve mondja, hogy ő nem tiltja alkalmazottainak a szervezkedést, de azok még sem tartoznak unionhoz, mert ő “igen jól bánik velük” és a union-skálán felül fizet. Persze azt nem mondja, hogy megfizetheti a nagy béreket, mert másképpen ugvis elvennék tőle a túlságos nagy profit után járó adóban. Viszont a munkások, ha van elég értelmük, jól láthatják, hogy azért az ő keresetüket mégis csak a union-mun- kások küzdelmei verik feljebb, de azért nem mernek a szakszervezeti mozgalmak érdekében Írni, mert akkor hamarosan kitennék őket munkájukból.

A Times, mint a többi hasonló újság, elsősorban is a lokál-patriotizmusra appellál. Ez rendesen a helyi üzletérdekeltséggel van összeköttetésben és igy a város, vagy a vidék fejlődéséért maguknak követelik az érdemet. A nagy országos vagy nemzetközi híreknél éppen ellenkezőleg, eldugják azokat, amik a nép érdekeit szolgálják, de felduzzasztják a háborús uszítást, a fajgyűlöletet s hasonló dolgokat. így például nagy fejcimes első oldali hírekben hozta a Smith- Act hamis tanúinak vallomásait, de eldugott pár soros értesülés elég volt a hazugságok leleplezéséről.

A népámitás eredménye

Egyik legismertebb ujságtrükk a “nemzeti hősök” felépítésé. így tartanak forgalomban néhány kivénhedt reakciós politikust is, akiket elneveztek “Elder stateman”-nek.

Másik közismert trükk a válóperek feltárása. A Times második oldalát csaknem tisztán ennek a tárgynak szenteli. Különöse,n számontartják a színészek és színésznők házassági kalandjait, mert tudják, hogy amig a munkásság ilyesmiken rágódik, nem gondolkozik a közügyek felett.

Ugyancsak ezt a célt szolgálja a sporthírek szerfelétti felduzzasztása. A Timesban a sport (nem számítva hirdetéseket) a lap egyharmadát foglalja le, mintha ez volna a legfontosabb emberi aktivitás. Természetes az is, hogy a lap tekintélyes részét a vallások szolgálatába állították, már csak azért is, mert a péntek és szombati számok oldalakra terjedő egyházi hirdetéseket hoznak.

Alkalmazza a Times azt* a régi trükköt is, hogy az “Olvasók Írják“ rovatban az elképzelhető leg- reakciósabb leveleket hozza, amivel bizonyára igazolni akarja saját népellenes irányvonalát. Ehhez a bóditó és butitó irányhoz alkalmazkodnak a rajzolómüvészek is, akik politikai rajzaikban hihetetlen merészséggel hazudnak és uszítanak képzeletbeli ellenségek ellen. A rovatirói természetesen Írásban alkalmazkodnak a tulajdonos által megszabott irányvonalhoz.

Tekintettel arra, hogy az átlagos emberek manapság igen el vannak foglalva és csak a címsorokat olvassák, ezen ujságtrükkökkel a Times és hasonló lapok elérik, hogy a választásoknál még a munkások is rászavaznak a munkásellenes jelöltekre. Csakis igy lehet megérteni, hogy California államban, ahová a munkások nagy tömegei futottak össze, a Knowland és Nixon féle túlzó reakciós politikusok viszik el a győzelmi pálmákat.

U. S. HAJÓI mind kisebb számban járják a tengereket. Ez ellentmondóan hangzik, de úgy van, mert nagy gyárosai nagy profitot csinálnak itt Amerikában, de szükségleteiket amennyire csak tehetik külföldről szerzik be és hajóikat idegen zászlók alatti járatra regisztrálják, mert azon országoknak nincsenek munkásvédő törvényeik, sem valamire való munkásszervezeteik. Ebből azután az következik, hogy a hajók személyzetének éhbéreket fizetnek, agyon dolgoztatják őket és igy olcsóbbá teszik a szállítást. Hogy ezáltal .Apaeri^ bajönumkásai munka nélkül maradnak, az négjébántja hazafias szivüket,

<4. . \ó.iflőAoÁ 4:: l *.e.-