Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-31 / 22. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 31, 1956 ' V. Ofuaóóinl írjál* . . . \_________________________________________/• Nem tetszik neki se a lap, se a könyv Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném tudni, hogy miért kérnek önök idegen nemzet fiaitól információt szép hazánk felől, miért nem keresnek egy olyan magyar embert, aki a régi világban is gazdálkodott és részt vett a mai kolhozban is. Az megmondaná, hogy mi különbség a kettő között? Én mikor elhagytam a lalumat, volt benne vagy 800 lak'os és négy uraság. Fele lakos élt a sajátjából, másik felét ellátta az uraság munkával, pénzzel és élelemmel. Ha kellett is dolgozni érte, de volt a faluban élet és vidámság. És mi lett most, az önök által dicsért rendszerben. A lakosság kétezerre szaporodott és elverték a négy uraságot és mindenkinek adtak két hold földet, vagyis akarom mondani két hold után való barázdát, ami soha nem termett és nem is fog. így jött a kolhoz, hogy a földet összeszántsák, hogy termővé tegyék. De ez is ki fog hegyesedni, mint a zab, mert nem tudnak elég jószágot tartani, ami a trágyát csinálná, ami a földre kellene. így gazt fog a föld termelni nemsokára, tehát igy mindenkinek van két hold földje, de senkinek se munkája, ■ se pénze, se élelme, se ruhája. Úgy vettem észre naptárjukból, - hogy önök örülnek' szép hazánk szaporulásának, éppen ez a hiba századok óta, hogy igy soha se tudott egy háborút sem elkerülni, igaz a gazdagoknak ott sem kellett csak egy vagy kettő, de a szegény aki látásiul vakulásig robotolt, annak tiz-tizenöt gyerek is kellett, ez tette, tönkre szép hazánkat, azért kellett mindig a szabadságért áldozni és harcolni. Továbbá Írják meg önök, hogy melyik politikus, vagy kormányzó adta ki, hogy miért van háború, mikor elsokasodott az országa? Itt küldöm yissza a három könyvet is, mert én már nem akarok szénbánya-munkát tanulni vagy gyémántot csiszolni szénből. Ha igényemet ki akarják elégiteni, vegyék kezükbe az idei Szabadság- __ naptárát és látni fogják szórakoztató olvasmányaikat. Amit Önök raktak az újságba, ha azt hiszik, hogy volt vonzóereje, tévednek, önöknek kéne kikeresni, hogy mit óhajt az olvasóközönség olvasni, nem az olvasóktól kérdezni, hogy mit tegyenek papírra, vagy naptárba, mert akkor csak tiszta kritikával lesz tele a lap, és akkor sem tudj/ík kielégíteni az olvasó tábort. Ha megfogják találni, hogy mit óhajt a nép olvasni, akikor nem fog kelleni 300 vagy több hátralékossal számolni. Én tudom, hogy a nép nem óhajtja ezt a hosszú . politikát, csak egy nagyon kevés. .Még arról is szeretnék valamit mondani, hogy Önök elég gyakran vágják a tőkés osztályt, pedig kár, mert ők biztosítják nekünk a jólétet. Nem azok, akik bejöttiVk az országba egy nadrágba. Hogy millióknak semmijük sincs, arról a dohánytermelő nem tehet, mert soknak, ha a Ford vagy a G. M. összes vagyonát ide adnák, akkor sem volna máról holnapra semmije sem. Ha látnák Önök, hogy mi történne, ha a szegény munkásnépre volna bizva az ország sorsa, nem tudom mit szólnának hozzá, ha ugv látnák mint én látom. Az óhazai mai rendszer 1919-ben kezdődött, mikor a szegénység akart a helyzet ura lenni. Ha meg nem fordul a helyzet 2—3 hónap múlva, koldushelyzet állott volna a faluba. Volna csak legalább 100 Ford meg G. M. szép hazánkban, biztosan más volna a helyzet. Én nem akarom önöket tanítani, csak egy-két megjegyzést tenni, amiből, ha nem is sokat, de valamit önök is feljegyezhetnek. Ha azt hiszik, hagy valaki is átolvassa az angol oldalt, abba is tévednek, de éllenben rakják csak meg “funny”-val, lesz annak száz olvasója is. Jegyezzék meg, hogy a Bérmunkásnak is a hosszú és igazságos politika zárta be az ajtót, vagyis ásta meg a sírját. Nekem pedig addig hagyjanak békét, mig ez a sok hosszú politika van lapjukban. ; Tisztelettel; Péter R. (Ohio) Otthon - nyugdíjas magyarok számára Tisztelt Szérkesztőség! A Magyar Szó május 10-iki számában megjelent egy cikk, “Paloták 65 évesek szalmára” címmel. Nem tudom, olvasóink közül hányán érezték át egy ilyen intézmény szükségességét — és egyben lehetőségét is, de ez olyan terv, olyan cél, amely úgy nőket mint férfiakat — sőt családokat is — érint és megérdemli, hogy gondolkozzunk fölötte. És ha alkhlom kínálkozik, segítsünk egy ilyen mélyreható tervnek megvalósításában. Egy ilyen palota — de miért nevezzük palotának?, nevezzük egyszerűen OTTHON-nak!, — kell a 65-ön felülieknek. Otthon, ahol egy életen át hajszolt, nehéz munkában r kimerült fáradt teste megtalálja a megérdemelt pihenést. Ahol leteheti terhét, mint egy fáradt utas és élvezheti a zavartalan nyugalmat. Megszűnt á munkakeresés, az elutasítástól való gyötrő félelem, a munkanélküli ^segélyért való jelentkezés hetenként, a sorban állás, a mindenkori bizonytalanság, a kérdezgetések és utazgatás nehézségei. Ez mind, mind a múlté. A Social Security oly kevés, hogy abból a lakbér, élelmiszer és más szükséges dolgoknak napról napra való emelkedése mellett lehetetlen megélni. Még ahol férj és feleség együtt vannak, valamivel könnyebb, mert közben valamelyik talál itt-ott valami könnyebb foglalkozást, de aki egyedül van, az rendszerint gyermekeinél huzza meg magát. De bármily jók legyenek is hozzá gyermekei, még mindég nem az az^ otthon, ahol egy fáradt vándor megpihenhet. Azt hiszem, mindenki ismeri e szó varázserejét: OTTHON! Ha utazásból, látogatásból vagy nyaralásból hazatérünk, amint az ajtón belépünk, elfog bennünket egy jóleső érzés, amely e pár szóban, legtöbbször egy alig hallható sóhaj kíséretében tör ki belőlünk: Oh — csakhogy már itthon vagyok!! Gyermekeinknél sokszor apró, legtöbbször jelentéktelen félreértések komoly zavarokat okoznak, amelyek kiinduló pontja rendszerint az, hogy a fiatalok sokkal okosabbak, az öregek pedig nagyon érzékenyek. Ezt talán a kor hozza magával. Maguknak is alig bevallott kételyeik vannak. Talán terhűkre is vagyok. . . talán nem szeret a menyem, (vagy a vöm). Ha több gyermeke van és nem akar, vágy nem tud mindegyik egyformán járulni eltartásukhoz... bizony ez a szülőknek fáj. Sok esetben szívesen fizetnének is egy ilyen tervezett Otthonban, csak tudnák, hogy "szüleik ott jól érzik magukat-és boldogan szeretettel látogatnák egymást, Mennyi félreértést, mennyi szívfájdalmat lehetne egy ilyen otthon, egy ilyen “földi paradicsom” megszei'vezé- sével elkerülni. Sokak meglepetésére most már azt is bejelentem, hogy ilyen otthon terve egy progresszív magyarnak, Mr. M. S.-nek is eszébe jutott. Mr. S. (nevét —- jólérthető okokból — egyelőbe nem közöljük), aki egész életén át a munkásmozgalom barátja, a mindenkori munkássajtó olvasója' volt, egy nagyszerűen megfogalmazott angol- nyelvű körlevélben közölte is. Már hogy e közlések milyen messze terjedtek el, azt nem tudom. De ezzel a lépéssel az első kapavágást megtette, a terv ki van dolgozva.— és. az megkönnyíti a megvalósítását egy ilyen nyugdíjas-otthonnak. E munkástárs elgondolása egy ilyen “non profit” organizációról a következő: kezdetnek egy nagvobb épületet szerezni, (lehetőleg nag\ kerttel) átalakítani úgy, hogy külön szobák legyenek férfiak, nők és házaspárok szárnál a. Lenne egy nagy társalgó, megengedhető kényelemmel könyvtár, ezernyi magyar könyvvel, amerikai és magyar folyóirattal és egv másik terem, ahol mindenki élvezheti saját vágyát, almát, elfoglalhatja magát olyasmivel amihez azelőtt vagy kedve, vagy ideje nem volt. Lenne egy központi konyha rendes személyzettel és egy ebédlő. " w , JL„ , Ennek a berendezkedésnek alapjai, lehetőségét a nagybani olcsó bevásárlás és az képezné, hogy a belső munkákat a 65 éves fiatalok napi 4__5 órai munkával végeznék. Ez nem volna kötelező, csak aki akarná magát részben elfoglalni, részben pedig a kevés Social Securityjéhez pótolni. Átgondolva és összehasonlítva ezt a helyzetet úgy anyagi mint társadalmi szempontból, nem hiszem, hogy lenne valaki, aki ne látná meg az ilyen kooperativ-otthon előnyeit és ne igyekezne ahhoz csatlakozni. Egy ilyen egészséges helyzet — keverve szellemi, vagy fizikai elfoglaltsággal — kevesebb baleset, kevesebb betegség és hosz- szabb életet biztosítana az ottlakóknak. Orvos, autó vagy buss járat látogatások, ki és bejárat magától értetődik. Nem lehet felsorolni egy ilyen nagykiterjedésü tervnek előre nem is látható előnyeit. Pl. ha lenne olyan házaspár akinek van megtakarított pénze és külön akarna lakni, építhetne magának a telepen kis bungalót, konyhára nem lenne szükség, mert a többi előnyöket élvezhetné. Ezer változatot lehetne behozni, ami mind csak előnyére válna ennek a nagyszerű tervnek1. A fordítás által és alatt kissé kibővítettem, azaz jobban részleteztem az eredeti leírást, de biztos vagyok felőle, hogy M. barátom nem fog érte haragudni annyival is inkább, mert amit hozzátettem, az csak világosabbá teszi a helyzetet. S. munkástárs avval végzi a körlevelet, hogy .szintén remélem, hogy aki‘olvassa ezt a felhívást, segíteni fogja őt megkezdeni és megvalósi- tani ezt a minden tekintetben hasznos munkát! Én pedig a magam részéről annyit kívánok hozzátenni, hogy: egy ilyen intézményre égetően nagy szükség van és hogy már is nagyon késő!! Aki az ügyhöz méltó komoly meggondolással —- akár a kezdethez szükséges pénzével, akár tudásával, szakértelmével — hajlandó e nemes törekvéshez hozzájárulni, lépjen érintkezésbe S. munkástárssal. Cimét megtudhatja a M. Szó irodájában. Munkástársak, ez a 12-ik óra! Siessünk megteremteni az öregedők számara ezt a földi paradicsomot ! Gencsi Margit “töáskép kellett volna elintézni ...” Tisztelt Szerkesztőség! , Előfizetésem május 5-én lejárt. Kicsit elkésve küldöm, mert várni kellett, mig társadalmi biztosításomat megkaptam. Mellékelek tiz dollárt, hetet a lapra, hármat a “Tavasz a Dunán'’ című gyönyörű könyvért és a lap javára. Sokkal többel szeretnék segíteni, de nehéz e szűkös segélyből megélni. Kormányunk igen fösvény az öregedő néphez. Gyönyörű egy mü az a “Tavasz a Dunán”, büszkeség fog el, hogy idegen nemzet fiai ilyen megértőén tudták leirni szülőhazánk életét, munkálkodásait. Szeretném úgy átérezni, mint Dr. Pogány, a mi drága munkástársunk, midőn a könyvet eredeti nyelvén olvasta. Úgy, mint az a világhírű hindu tudós, midőn a mi halhatatlan Petőfink verseit olvasta. Nagyszerűek a mi büszkeségünk, Gellért Hugó rajzai a “Tavasz a Dunán”-ban. Minden rajza szinte beszél, mint például az egyenesre kovácsolt kasza, ásó, balta, csákány, kalapács, melyek áldott szerszámok a munkáskézben, de borzasztó fegyver is . lehetett az elnyomott, nincstelenek markában. Sztálin-vezér ügyével igen nagy kárt tettek az orosz vezérek. Ha volt is tévedés, másképpen is elintézhették volna. A munkásvezérek éppen olyan hibásak, életében hódoltak neki, miért nem figyelmeztették hibáira. Most a kapitalista hiénáknak van mit tépni, önök talán ezt nem tudják, mivel Önök a haladó munkás légkörben mozognak. A szociáldemokraták most dörzsölik kezeiket, “Ugy-e megmondtuk!” Bocsánat, hogy igy tékozlom drága idejüket. Maradok igaz tisztelőjük F. J. “És lesz igazság a jövőben” A Rajk-ügyhöz szóló levelek mindegyike megvilágítja, milyen könyörtelen emberek férkőznek be olyan állásokba, ahol sokat ronthatnak. Elszorul az ember szive még olvasni is. Sajnos az ilyenek nem pusztulnak ki hamar. Még most is lehetnek ilyen fajtájúnk fontos-helyeken. Jómagam is tudom, mert nekünk is otthon elvették családi otthonunkat, annak ellenére, hogy vannak otthon, akik törvényes örökösök. írtam is a Magyarok Világszövetségéhez, de Pápáról kiküldték a végzést, hogy nem adják vissza. A megokolás az, hogy hárman az örökösök Amerikában vagyunk. Mi részünket, szívesen odaadnánk az otthoniaknak, pedig mi is a munkában öregedtünk meg és nem vagyunk gazdag emberek, de hát véreinknek akarnánk otthon a családi kis otthont. Innen segítettük hárman fenntartani. Remélem, élek még, amig otthon ilyen hibák rendezve lesznek és besúgók, lógók nem létezhetnek. És lesz igazság a jövőben. Kissné • A Magyar Szó jó újság, % Nincs benne, csak igazság!
