Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-31 / 22. szám
Megjelent a ‘SPRINGTIME ON THE DANUBE’! (Lásd. 11-ik old.) Vol. V. No. 22. Thursday, May 31, 1956 Single Copy 15 cents Entered as Second Class Matter December 31, 1952 under the Act of Mar;h 2, 1879, at the P. O. of New York, N. Y. mmn, “sniaraE”! 9 Irta: DR. POGÁNY BÉLA Szerkesztőségi Íróasztalomon itt fekszik a “Tavasz a Dunán” angol fordításának legelső példánya, a “Springtime on the Danube”. Néha percekig nem tudom levenni szememet három-szinnyomásos fedőlapjáról, mely sokkal szebb s a szemet is jobban vonzza, mint a magyar kiadásé. Gellért rajza ugyanaz, csak a szinek mások. A könyv alakja is nagyobb, papirosa vastagabb, nyomtatása szebb, a lapszélek nagyobbak, nyomdatechnikai szempontból jóval fölülmúlja a magyart. Gyengédséggel, szeretettel, becéző szemmel nézem s meghatottságomat kellő szavakkal nem bírom kifejezni. És sóhajtom magamban Madách Imre, az “Ember tragédiája” költőjének szavaival: “íme a nagy mii befejezve már.” Gyönyörű könyv, de én vagyok a tudója, micsoda óriási munka és önfeláldozás árán készült el. Mindenki, aki résztvett benne, azt lehet mondani: napi munkáján fölül szorgoskodott rajta, akkor, amikor más ember már letette a lantot és a kalapácsot. Micsoda lázas tempóban folyt a lefordítása! Mit izzadt szegény Clara Ryan, néhai Szebenyei Józsefünk leánya, amíg mérhetetlen nyelvgazdagságát az eredeti szöveg színes, sziporkázó és mégis oly mélységesen kifejező szavainak és gondolatainak hűséges átültetésére felhasználhatta. Korábbi fordítási müvei is bizonyságot tettek már, hogy a toll mestere. Ezzel a munkával betetőzte érdemeit. Ezután következett a szedés és korrigálás türelmes, szemgyilkoló munkája. Az angol fordításban nem szabad hibának lenni, még csak sajtóhibának sem. Az amerikai olvasóközönség szigorúbb, mint az amerikai magyarság, amelynek a lényeg a fontos s apró-cseprő géphibának nagylelkűen szemet huny. Mit izzadt ezen a munkán Horváth Pista és Rosner Sándor, mennyi megértéssel és odaadással dolgoztak rajta fáradhatatlanul azzal az eltökélt szándékkal, hogy a mii hibátlanul kerüljön ki kezeik közül! És Deák Zoltán szerkesztő, a teljesítmény értelmi szerzője és lelkesítője, akire a legnehezebb részt a felelősség jutott, mennyi gonddal és éberséggel őrködött, hogy a vállalkozás akadálytalanul leperegjen. Mint aggódó atya vagy hajókormányos, elsimította a felmerült nehézségeket, megoldotta a zökkenőket, bátorította a csiiggedőket, sose véve le szemét a kitűzött célról. Talán Gellért Hugónak, a művésznek, volt a legszerencsésebb helyzete, mert a műszaki kérdéseket leszámítva ugyanazokat a ragyogó illusztrációkat illesztette bele, amelyek a könyv magyar kiadásában is megjelentek már. Még nekem is uj bevezetést kellett Írnom az amerikai olvasók számára, akikkel megpróbáltam megértetni azt az igazi magyar problémát, amelyet mi. bevándorolt magyarok alaposan ismerünk, de az amerikai emberek — többek közt a páviánbélák torzító okvetet- lenkedése folytán — nagyon felületesen, vagy sehogy. Szinte hihetetlennek tűnik fel nekem, hogy a könyv minden akadály és nehézség ellenére megjelent. Milyen más az ilvesmi — belülről nézve! És különös módon hálát érzek mindenki iránt, aki ebben a munkában kivette részét, mintha csak nekem tettek volna személyes szívességet, holott tudom, hog;y ebben a vállalkozásban talán minden volt, csak személyes vonás, személyes jelleg nem. A “Springtime on the Danube” személytelen, nagy- (Folytatás a 11-Ik oldalon > Egymillió amerikai munkás nevében Az. amerikai szervezett munkásság életbevágó prob-; ’átv>4i ős a velük kapcsolatos i t^tKk isii £^7 ötössé é® I izgalmassá azt a három nagv szakszervezeti konv enciót,! amely a közelmúlt napokban j zajlott le a munkásmozgal- ; lomban. A textilmunkások, a nőj szabók és a férfi ruha- i ipari munkások szakszerve- j zeieinek konvenciói, amelve- i ken összesen 3,500 delegátus vett részt, nem azonos síkon j vitatták meg ezeket a kérdé- j seket, de ha mindegyik más- j más problémát hangsulyo- j zott is ki. általánosságban j leszegezhetjük, hogv az elmúlt évek konvencióival egybevetve messze túlszárnyalták azokat tiszta állásfoglalásaikkal és iránymutatásukkal. fontossága annyival : is inkább kiemelkedik, mert n világ ug'dátszik forduló-; non thoz érkezett. Jacob Po- +nf<sWt a■/ Amalgamated Clothin« Workers elnöke. Emil Rieve, a textilmunkás- szak szervezet visszalépő el-! nöke. Walter Reuther, az I autómunkások szakszervezetének elnöke s az AFL-CIO alelnöke, aki a textil-konvención mondott beszédet, valamint Hugh Gaitskell, az angol Labour Party vezére, aki meghívott vendégszónok volt, nagyszabású beszédeikkel elhomályosítottak George Meanv, az AFL-OTO országos elnökének és David Du-j binskyéknak reakciós szereplését. És mind a három konvenció "olyan határozatokat hozott, amelyek uj erélyes- séggéT vázolták fel a szervezett munkásság politikai akciójának útját. Az Amalgamated Clothing Workers 1.165 delegátusál már a konvenció elején fi- gvelmeztette Potofsky. hog\ ha novemberben a republikánusok győznének a választásokon, azzal Richard Nixor tényleges elnökségéhez készítenék elő az utat és USA ra egv McCarthy-szerü rend 1 szer kényszerzubbonyát húz • ihatnák Cáfolják a “vasfüggönyös” hírverés} BÉCS. — A budapesti rádió “az imperialista sajtó rágalmazásáénak minősítette azokat a híreket, melyek szerint a magyar hatóságok csak látszólag bontják le a határmenti erődítményeket. Egyes nyugati lapok jelentései szerint a magyarok néhány mérfölddel a határ mögött újraépítették ezeket az erőditménveket és akadályokat. A budapesti rádió szerint ezeket egyszersmindenkorra lebontják. | Szervezkedés j A textilmunkások 1300 dele- j pórusából a- tetszés vihará: I váltotta ki Walter Reuthe * I beszéde, amelyben hangsu - jlyozta, hogy a szervezetlen 'munkások megszervezése a: AFL-CIO eggyéolvadásának 'egfőbb reménysége. Felszólította a junius 4-ikére egybehívott AFL-CIO vezetősé- igi tanácsának gyűlését, hog'’ |«z e«■gyeolvadási konvenciói Ihozott határozatokat “kéz; elfogható és gyakorlati szervezési tevékenységgé” ültessek at. Polgárjogok Mind a három konvenció egyforma eréllyel foglalt ál- ást a polgárjogok kérdésében. Az International Ladies Garment Workers 1,100 delegátusa figvelte A. Philip Randolph, az AFL-CIO alelnöke bejelentését, hogy megalakították a szakszervezeti bizottságot George Meanyvel az élén, hogy fel- j vegye a harcot a déli ország-, részekben a polgárok fehér tanácsai ellen, hogv »f»"' | és más minden segítséget nyújtson e négerellenes szervezetek áldozatainak. A textil-konvenció éles vita után úgy verte meg a déli kisebbséget, hogy határozatiig ítélte el a fehér tanácsszervezeteket. Az Amalga- mated-konveneión Potofskv irányadó beszédében a fehér tanácsok mérgét leküzdc munkásmozgalmi nevelőm"’1 kára szólította fel a munkásságot. A külpolitikai vita Hasonlóképpen mind a há rom konvención hevesen fellángolt az egész munkásmozgalmat foglalkoztató külpoü tikai vita. George Meanv mind a három konvención mondott beszédet és bőszen ismételte szovjetellenes felfogását, féktelenül rugdalódzva a békés együttélés ellen. Meanyt Dubinskyék látják el tanácsokkal és Jay Lovestone Írja beszédeit. A konvenciók valójában elvetették álláspontjait és a Reuther által hangoztatott felfogást hagyták jóvá. És ha a forma kedvéért az ILGWU- konvención helyet adtak érveinek, de ugyanott tomboló ! tusokkal fogadták az angol Labour Party vezérét. Hugh Gaitskelit, aki a Reutheré- hez hasonló békeprogramot hirdetett. Gvárválla latok nem azért szöktek le a déli országrészekbe. hogy ott is ugyanolyan nehéz harcokba keveredjenek a szakszervezetekkel. mint északon. A szervezkedés megakadályozására szervezték meg a reakciós fehér tanácsokat, amelyek a társadalmi nyomás és terror eszközeivel igyekeznek meggátolni a néger és fehér munkásokat abban, hogy szak- szervezetekbe tömörüljenek. Ennek tudatában tiltakozott több mint. 200 déli delegátus a textilnmnkás-konvenció határozata ellen, amelvben felszólították Eisenhower elnököt, hogy a déli kormányzók egyvehivandó konferenciáján intézkedjenek “az elkülönítés nélküli nyilvános iskola- rendszer” megvalósításáért. A tiltakozó delegátusok a határozat ellen megtorlással élő déli reakciósoktól tartottak A határozatot mégis megszavazta a konvenció 2:1 s z a v a z a taránvban. Emil Rieve, és utódja, William Pollock, valamint a textil- munkások pénztáros-titkára, John Chupka álltak ki legerélyesebben a határozati megszavazása mellett. Mind a három szakszervezet az ország politikaiig legtevékenyebb szervezete. Több mint 400,000 tagjuk N. Y. államban él. de más államokban is hatalmas csoportjaik vannak. Rieve és Reuther figyelmeztették a demokrata pártot, hogv néni számíthatnak a munkásság támogatására, ha a déliek East land- Byrd -fajtájú nol it - kusait is ki akarják elégíteni. A delegátusok az idevágó kijelentéseket példátlan lelkesedéssel éljenezték meg. A demokrata elnökjelöltek személyei ellen egyik konvenciónak sem volt kifogása, csak attól féltek, hogy politikai platformjaikban megpróbálják az északi és déli ellentéteket áthidalni. Meany szenvedélyes szov- jetellenességét és azt a téte-> lét, hogy semmi olyasmi uj nem történt a világon, ami igazolná, hogy a hidegháborús kardcsörtetésen változtatni kellene, elmosta Potofsky érvelése a békés egvütt- müködés és az érdekkülönbségek tárgyalás utján való rendezése mellett. Ez aztán a konvenció határozatában is érvénvre jutott. Meanyt a textil-konvención is megver- iték: Reuther mellé álltak, aki a decemberben Indiát a I kommunizmus szövetségesének nevező Meany ellenében azt hangoztatta, hogy a hadi készülődések helyett az elmaradt országok, különösen India gazdasági megsegítésére kell áttenni a hangsúlyt A konvenció külpolitikai hatá- razatában Reuther felfogása aratott győzelmet. Reu- ther többek közt a következőket mondta: “Senki sem gvőzhet bH- rogénbombás háborúban V béke, és csakis a béke hat védelmet a hidrogén'1'—- ba ellen, mert végeredm ~*v- ben a hidrogénbomba tePe a (Folytatás a 15-ik oldalon) Tegyük 1956-ot a lapépités esztendejévé! EGYES SZÁM ÁRA 15 cent
