Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-19 / 3. szám
7 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 19, 1956 Az események nyomóban A francia kormány kilátása bizonytalan A francia szocialisták Puteaux-ban, Páris kő- jelében, kétnapos kongresszust tartottak, amelyen kézfelemeléssel egyhangúan megszavazták, hogy egy republikánus front-kormányt találnak helyesnek, élén Pierre Mendés- France-al, a nagytőke pártijával, a “radikális szocialistákkal” egyetemben. A szocialista p á r t k o ngresszus visszautasította a kommun istákkal vagy Edgar Faui-e miniszterelnök jobb középi koalíciójával való együttműködést. A Mollett vezetése alatt álló szocialisták hangsúlyozták, hogy csak olyan kormányt támogatnak, amelyet a republikánus íront alakit. A francia köztársaság elnöke tehát nem tehet mást, mint vagy Mendes-France-ot, vagy Edgár Faure-t kéri fel kormányalakításra. De nincs kizárva, hogy Mollett lesz a jelölt, bár kijelentette, hogy nem pályázik rá, ami azt jelenti, hogy feltehetően Mendes-France miniszterelnöki jelölésére célzott. A szocialista elvi alap olyan kormányt kíván, amely lecsendesiti a zavargó Algirt, felemeli a béreket és nyugdijakat és megreformálja az alkotmányt és a választási törvényeket. A 3,000 tagú kongresszus a végén elénekelte az Interna- cionálét. A francia kommunisták népfront-kormányt indítványoztak a szocialistákkal és a radikálszo- eialistákkal együtt, mint az egyetlen módot*, amellyel biztosítani lehet a kormány állandóságát, amelyet nem veszélyeztethet a szélső reakció nyomása. A szovjet legújabb ötéves terve A hét végén bejelentették az uj, immár hatodik szovjet ötéves tervet, amely különösen a nehéziparra és uj lakások építésére védi a hangsúlyt, valamint sürgeti a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés nagymérvű fokozását. 1960 körül a teljes termelés 65 százalékkal emelkedne, a nehézipar 70 százalékkal és a fogyasztói javak 60-al. A földművelési termelést 100 százalékkal fogják fokozni, szóval a jelenlegi duplájára! a házépítést is megkétszerezik. Az 1960-ra kitűzött célok meghaladták a várakozásokat, mert sok téren, igy az olajtermelés dolgában, a Sztálin által 1960-ra kitűzött célokat már tavaly elérték. Széntermelésben a tavaly és a tavalyelőtti termelést jóval fölül akarják múlni, acéltermelés tekintetében pedig a jelenlegi amerikai csúcsteljesítménynek mintegy kétharmadát akarják elérni. 1960-ban az acéltermelést 68.300,000 millió tonnára fokozzák a tavalyi 45 millióhoz viszonyítva. A nyersvastömb termelését 1960-ban 53 millió tonnára fokozzák a tavalyi 33 millióhoz képest. A széntermelés tavaly 390 millió tonna volt, ezt 15160-ban 693 millióra fogják emelni! A villanytermelés 320 billió kilowattórára fogják fejleszteni. Ezt nagymértékben már atomenergia segítségével készülnek teljesíteni. A béreket a terv szerint 30 százalékkal emelik. A fogyasztói javakat 100 százalékkal. Kötelező lesz a tízévi középiskolai tanulás. ^iérl nem építünk vízmüveket? Az amerikai árvízkatasztrófák megszámlálhatatlan millió dolláros károkat okoznak nekünk évente. 1955-ben két országos csapásnak beillő árvíz öntötte el az ország több részét. De gátakat nem nagy buzgalommal építenek vezetőink. Ugyanakkor mit látnak szemeink? Egyiptom a Felső Nílus mentén óriási gátmüveket ákar építeni, erre írni Angliával egyetemijen 70,000,000 dollárt adunk Egyiptomnak, hogy megtudja kezdeni az építést, amely hamarosan 1 billió 250 mil- Eó < tollárba fog kerülni. Mi adunk 56, Anglia 14 eiHliót, Ezenfelül számításba vettük, hogy a nem- , zetközi Bank 20,000,000 dollárt folyósít Egyiptomnak a gátépítés folytatására. Ennek zömét is mi fogjuk szolgáltatni. És ezt csak azért tesszük, hogy sakkban tartsuk a Szovjetuniót; hogy Egyiptomot megakadályozzuk abban, hogy a szovjettől kapjon pénzt, merthogy a szovjet nemrég felajánlotta Egyiptomnak, hogy segíti pénzelni a gátmüvek felépítését. Nos, az, amit mi fizetünk, nem egyéb, mint a hidegháború egy része. A jövő nemzedék fantasztikusnak fogja minősíteni ezt az eljárást. Az egyiptomiak abban a kedvező helyzetben vannak, hogy mindkét félből hasznot húzhatnak. Ez érthető. De ami az embert zavarba ejti, az az, hogy ugyanazok a kormánytisztviselők, akik szemrebbenés nélkül ilyen hatalmas összegeket ajándékoznak egy idegen kormánynak, kereken megtagadják, hogy kincstárunk pénzforrásait felhasználjuk saját védgátaink megépítésére, holott mi többek közt éppen ezért járultunk hozzá adóinkkal kincstárunk gazdagításához. A legkülönösebb a dologban az, hogy még nem is akadt senki honatyáink közül, aki javasolta volna, hogy a pénzt erre a célra használjuk fel. Pedig azok a vízmüvek, amelyeket 20 évvel ezelőtt közpénzekből emeltünk, évek során visszafizetik a kincstárnak a beléjük fektetett pénzeket. Mert uj üzletágak, iparvállalatok és otthonok születtek nyomában és a fellendült mezőgazdaság, HÉTVÉGI LEVÉL (Folytatás az első oldalról) nagyobb külügyminiszternek” nevezett, úgy látszik, erősen hódol a póker-szenvedélynek és előszeretettel alkalmazza a bluff “művészetét*”, de ugyanakkor nem tudja megállni, hogy el ne dicsekedjék, hogy imé: háromizben is lóvátettem az ellenfeleimet. . . Ez a gyerekesen kérkedő beismerés azonban — mint azt minden kezdő póker- játékos bölcsen tudja — Dulles barátunk további bluff-kisérleteinek a hatékonyságát és sikerét* egyszersmindenkorra megsemmisítette, mert szeszen ellenfelei most már tudják, hogy őkelme szeret bluffolni és vakmerőén fogadni olyankor is, amikor egy hitvány pár “duce” sincs a kezében, tehát nem fognak habozni, hogy végére járjanak az ámításnak. A Nagy Bluffer leleplezte önmagát s most már a kutya sem fél tele. . . De mit bánom én, hogy milyen remek vagy milyen gyatra póker-játékos a Mr. Dulles?! Entölern, ha úgy tetszik, ,minden áldott nap kockára teheti Wall-streeti manipulációk és náci-német kartelekkel kötőtű szerződések révén felhalmozott tekintélyes vagyonát és összenyerheti a Dárius kincseit a bluffjaival — az nekem heku- ba! De amikor olyan tétekre megy a játék, mint amilyenekről Dulles ur alábbi nyilatkozatában esik szó, akkor már — megkövetem alássan! — van némi beleszólásom abba, hogy a nyerő kártyakombináció kinek a kezében van: “Az a képesség, hogy elmerészkedjünk a háború meredélyének a széléig — anélkül, hogy belezuhannánk a szakadékba — a legszükségesebb tudomány (a diplomáciában). Ha nem tudjuk az ilyen helyzetet mesteri módon kezelni, elkerülhetetlenül háborúba keveredünk. Iia próbálunk elfutni tőle, vagy félünk elmenni a meredély széléig, el vagyunk veszve. Mi igenis háromizben néztünk szembe ezzel a helyzettel: a koreai háború kiterjesztésének a kérdésében, az indokínai konfliktus esetében és a formózai krízis dolgában. Mi igenis elmerészkedtünk a meredély széléig és farkasszemet néztünk vele. És erős akcióba léptünk.” (Az angol és a magyar nyelv sajátosságai lehetetlenné teszik a szószerinti fordítást, de a fenti idézet a nyilatkozatot híven tükrözi vissza — arról szavatolok.) Hát kérem: a világ legrosszabb pókerjátékosa (mert ha nem volna az, nem dicsekedne a bluff- jaival) millió és millió emberéletet* tett kockára háromizben csak azért, hogy játékszenvedélyének hódolhasson... Arról nem is beszélve, hogy mindhárom esetben olyan ügyek érdekében hurcolta a te életedet és az enyémet a szakadék pereméig, amelyekhez az amerikai nép és a világ többi népeinek a véleménye szerint az Egyesült Államok kormányának semmi néven nevezendő köze nem volt! És a három közül legalább egy esetben Dulles ur — .saját bevallása szerint—5 kész volt ipar és kereskedelem jövedelmi adók tömegét fizeti be a közös kincstárba. Ugylátszik tehát, hogy ami jó Egyiptomnak, az nem jó Amerikának és éppen ezért akadályozta meg a kormány, hogy az Oregon-Idaho határán a Snake-folyó mentén a Hell’s Canyonban megépítsék hazánk egymagában álló legnagyobb vízmüvét. McKay belügyminiszter rendeletileg kimondta, hogy ezt a munkát magánvállalatnak adja oda, amelynek magánprofitja magasabb árszabást tesz szükségesé a lakosság és az ipar fogyasztásánál, mint ha közpénzen épitenék. Honnan vette Egyiptom az óriási vízmüvek építésének ötletét? Onnan, ahol Franciaország, India, a Szovjetunió, Palesztina, Kina és a Belga Kongó találta — és pedig a mi Tennessee Valley Authority-nkből, a TVA-ból. Mi exportáltuk az ötletet, mi exportáltuk kincstárunk pénzét, mi exportáltuk szaktudásunkat a föld legtávolabbi szögleteibe. Nekik jó és nekünk nem? Értse meg aki tudja! ^ SOKKAL jobb dolog kisebbségben lenni, ha igaza van az embernek, mint többségben lenni és ne legyen igaza. Mert ha a kisebbségben igaza van, akkor úgyis hamarosan többségben lesz. De ha többségben van és nincs igaza, előbb-utóbb kisebbségben találja magát. Kinát* és Mandzsúriát atombombás légitámadásnak alávetni (az elnök határozott helyeslésével!) annak ellenére, hogy a kritikus helyzet előidézésében Kina teljesen ártatlan volt! Ez akkor történt, amikor Svngman Rhee — a koreai fegyverszüneti tárgyalások kellős közepén — minden korábbi megegyezés sárbatiprásával, teljesen önhatalmúlag szabadjára engedte az északkoreai és kínai hadifoglyok tízezreit és igy — szántszándékkal — olyan helyzetet teremtett, amelyben az északkoreai és kínai delegációknak minden erkölcsi és jogi alapja megvolt ahhoz, hogy a tárgyalásokról kisétáljanak. Ámde — úgymond Dulles — ha ez a kisétálás megtörtént volna, mi már készen voltunk arra, hogy a már korábban gondosan kiszemelt mandzsuriai ipari gócponte- k;it atombombás támadásoknak vessük alá. Hát kérem, itt Dulles ur nem kevesebbet ismer be (és még el is dicsekszik vele!), mint azt, hogy ő — főnökének “hűvös és határozott” jóváhagyásával — kész volt megindítani a harmadik világháborút, minden beláthatatlan szörnyűségeivel együtt, ha az északkoreaiak és kínaiak — Syng- man Rhee gyalázatos tette feletti jogos felháborodásukban — visszavonultak volna a fegyverszüneti tárgyalásoktól. Az Dulles szemében mit- sem számított*, hogy Syngman Rhee, aki végtére is Washington paprikajancsija és úgy táncol, ahogy Washington rángatja a zsinórokat, volt az igazi bűnös, aki igy akarta biztosítani, hogy a háború tovább folyjék és világháborúvá növekedjék; az sem számított, hogy a vén, eszelős zsarnoknak ez a minősíthetetlen lépése semmiképpen sem irhate a kinaiak vagy mandzsuriaiak rovására — a lényeges dolog a dicsekvő Nagy Bluffer számára az volt, hogy ő készen állt Mandzsúria és Kina millióinak a kiirtására abban a pillanatban, amikor — Syngman Rhee vétkéből — a fegyverszüneti tárgyalások megszakadnak... Hála azonban a kinaiak és északkoreaiak VALÓDI békevágyának, a tárgyalások továbbfolytak és végül befejezést nyertek. Ez azonban a kinaiak és áz északkoreaiak érdeme és nem a mi kormányunké — hát akkor mi az ördögöt hivalkodik Mr. Dulles oly nagy garral az ő ‘meredélypolitikájának” a nagy sikere rnián??!! Tisztára lehetetlen állapot, hogy az én életem, a te életed, a családunk élete és sokszázmillió embertestvérünk élete egy ilyen veszedelmes ha- zárdjátékos kezében legyen. A mi életünket Mr. Dulles, ne hurcolja magával, amikor játékszenvedélyének hódolva, elcsászkál a meredély szélére, mert félő, hogy ott egy kissé megszédül és belezuhan a szakadékba velünk együtt. Ha úgy fekszik, játsszék a saját életével, de hogy százmilliók életét ilyen könnyelműen kockára tegye, az ellen a lgerélyesebben tiltakozunk!! De nem bizhatunk ez esetben annak az államfőnek az ítéletében sem, aki az ilyen vakmerőén könnyelmű hazárdjátékost a “legnagyobb kiilügy- tartja 1
