Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-05 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 5, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Ine., »3® E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In I). S. A. and Canada $7 a year. Foreign $9 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelö West Side: Wlach Rudalf, lapkezelő Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelö Chicago, 111.: 1632 Milwaukee A\enue, 2nd fi. Chulay István, lapkezelö. Los Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1145 S. St. Andrews P.l — Pacier Flórián, lapkezelö Ügyvezető: Rosner Sándor t genfi szellem sorsa Washingtonban Ha valaki kötekedni akar, az mindenbe bele tud kötni. Washingtoni politikusok azt hangoztatják, hogy a genfi szellemnek vége, és pedig azért van vége, mert Bulganin és Kruscsov félrevetették azt. Ilyen gyenge megokolással vélik elhessegetni maguktól a világ népeinek hő béke- akaratát. A dolog különben sem olyan egyszerű, hiszen még a “N. Y. Times” tudósításának is be kellett ismernie, hogy államvezeüőink Kruscsov beszédében a legfelsőbb szovjet előtt “annak jelzését látják, hogy nyitva akarja tartani az ajtót a szívélyes személyi kapcsolatok lehetséges ujra- felvétele előtt, amely Eisenhower elnökkel (Jeniben létesült.t. Ez — mondják — megnyilvánult abban a bocsánatkérő modorban, amellyel Hruscsov bevezette Eisenhower karácsonyi üzenetének bírálatát. A szovjet vezérpolitikus kijelentette, hogy szive ellenére bírálja az elnököt, akit oly nagyon tisztel.” Még ebben a beismerő formában is túloz a “Times”, mert* hiszen Kruscsovék nem zártak el és nem is akartak elzárni semmiféle ajtót. Bulganin is, amikor az újfajta kontinensközi lövedékekről beszélt, megistmétehe óhaját, hogy tiltsák be az atomfegyverek használatát és szereljenek le. Ezzel a felszólítással fordult XII. Pius pápa is a világ nagyhatalmaihoz karácsonyi üzenetében. A londoni “Times” is sokkal józanabb hangon tárgyalta a szovjet vezető politikusok beszámoló beszédeit a legfelsőbb szovjet előtt és azt hangsúlyozta ki, hogy az európai országokban minden különösebb emóció nélkül fogadták a hirt annyival is inkább, mert megértették, hogy ezek az indiai körút folyamán elhangzott kijelentések nem nekik szólnak, hanem az ázsiai népeknek és az afrikai araboknak. A washingtoni politikusok hiába próbálják a genfi szellem végetérését szovjet államférfiak kijelentéseire tolni. Dullesék, Ivnowlandék, Rad- iordék meg a többiek — jól emlékezhetünk rá — az első pillanattól kezdve görbe szemmel nézték a genfi szellem térhódítását. Ha a reménykedések tetőfokán halkabb húrokat« pengettek is vagy néma hallgatással tüntettek, alapjában véve mindig szabotálták a genfi szellemet és a külügyminiszteri konferencia után mohón vetették bele magukat az izgatásba. Minden mozzanat* jó alkalom volt számukra, hogy diadalmi tort üljenek a békeremények felett. Hogy most is Indiában járt szovjet államférfiakra akarják kenni a gyalázatot, nem lephet meg senkit, mert voltaképpen továbbra is csak a régi hidegháborús vonalon mozognak. Nekik elég az, ha egy-egy szovjet* politikus kinyitja a száját, hogy abban háborús okot lássanak és elkezdjék verni a tamtamot. Az, hogy ők szovjetellenes szövetségeket kötnek, hogy hadibázisok légióit szerelik fel a világ minden részében, hogy sajtójukban minden politikai illemet sértő kifejezéseket használnak, hogy fokozzák a fegyverkezést?, hogy Nyugat-Németország- ba tömegestül szállítják már a legmodernebb fegyvereket stb., stb., az nem háborús kihivís a szemükben! Nekik helyes az, hogy fegyverke/' % re bírjanak és fegyverekkel lássanak el. sen gességre törekvő országokat, de ha a szovjet a legcsekélyebb mértékben segíteni akar elnyomott vagy elmaradt országokon, az már vörös posztó a szemükben. Ezt a kezdetleges, önmagát* eláruló játékot tisztán látja vagy fogja látni az amerikai nép nagy része is. Csak azokat az elemeket tudják ilyesmivel lóvá tenni, akik számára a háború jó harácsolási lehetőségek mesevilágát jelenti. Majd csak évek távlatából lehet lesz megérteni, hogy milyen csúf módszerekkel éltek vissza a nép bizalmával. Addigra az a zavar is, amelyet ma még mesterséges és csalárd eszközökkel ka- vargatnak, le fog ülepedni. A nép sokkal okosabb, mint amilyennek félrevezetői szeretnék hinni. Kergetik a lábatlan veteránt James Kutcher, amerikai veterán, 12 évvel ezelőtt az olaszországi harcok folyamán két lábát elvesztette. A háború után állást kapott a veterán adminisztrációban és rokkant-nyugdijat élvezett, mondd heti 70 dollárt. Hat évvel ezelőtt aztán rettenetes dolog derült ki róla: az, hogy tagja a Socialist Workers Par- ty-nak, ennek a kétezer tagot számláló trotzkista szektának. Aligha lehet józannak mondani azokat a bürokratákat, akik a két lábától megfosztott veteránt és a szektát a “haza veszélyének” bélyegezik. De ez történt. Kutchert azonnal elcsapták állásából s ennek folytán elvesztette házát. Most meg a szüleit akarják kilakoltatni egy városi bérházból. Kutcher azóta pereskedik a veterán adminisztrációval. Most aztán megfosztották Kutchert rokkantsági nyugdijától is, de Kutcher nem hagyta magát és perre ment, A tárgyalásokat zárt ajtók mellett folytatták, nehogy egy hang is kiszivárogjon. Most nagynehezen kiverekedett annyit, hogy a tárgyalások nyilvánosak legyenek. Nem kételkedünk abban, hogy a lábait a hazának feláldozó veterán és a hatalmas kormány közt Kutcher javára fog eldőlni a gigászi küzdelem. De azért nem fojthatjuk el megjegyzéseinket. Bármilyenek legyenek is a Sztálin-ellenes trotzkista veterán politikai meggyőződései, azt valljuk, hogy miattuk a legfelháboritóbb igazságtalanság megfosztani öt rokkant-segélyétől. Kutcher azt mondja, hogy lábainak elvesztése nem játszik szerepet az ügyben, neki az fáj, hogy jogaitól fosztják meg. Kutchemek igaza van: lábatlanul könnyebb elviselni az életet, mint jogok nélkül. És ehhez hozzátehetjük azt, hogy valóban a haza veszélyének kell tekinteni azt az alacsony szándékot, amely Kutcher jogfosztása mögött lapul: nemcsak öntudatos munkásokat, hanem mindenkit meg akarnak fosztni jogaitól, mindenkit meg akarnak fojtani azok az ősreakciósok, akik minden bűnnél nagyobbnak tekintik, ha valaki nem úgy gondolkodik, mint ők. Ilyesmik után természetesen keveseket fog meglepni az a hir, hogy volt ellenségeinkkel, náci gyilkosokkal, akik ellen Kutcher harcolt és elvesztette lábait, kesztyűs kezekkel s irgalommal bánnak. Hir szerint rövidesen szabadon engedik Joachim Peiper ezredest, az SS-gárda volt tagját, aki 1944-ben Malmédynél elfogott fegyvertelen amerikai katonákat koncoltatott fel! Volna hát egy közvetítő indítványunk: fossza meg a kormány Kutchert rokkant-nyugdijától, és adja azt oda Peiper S. S. ezredesnek! SZABOTT ÁRAK New York város börtönében példátlan megvesztegetési és zsarolási botrány pattant ki, amint azt Frank Hogan, Manhattan County államügyésze vádbeszédében kimutatta. A börtönörök szabott áron mindenféle tiltott előnyt juttattak a foglyoknak. A díjszabás a többi között a következő volt: pénz becsempészése a foglyok szabadlábon levő barátaitól: a becsempészett ösz- szeg 30 százaléka; börtönzárka déli kilátással 40 dollár, 1 palack skót wisky 40 dollár (a fogyasztási ár tízszerese) ; séta a folyosón 50 cent; kintről becsempészett szendvics darabonként 1 dollár; engedély nélküli látogató fogadása a zárkában 5 dollár; hetibérlet különböző meg nem engedélyezett kedvezményekre 30 dollár. A börtönőrök játékbankokat is tartottak fenn a börtönben. A beléptidij fejenként 85 dollár volt. A börtönőrök adták a bankot és vágták zsebre az óriási nyereséget. Eddig hét börtönőrt tartóztattak le. • A Magyar Szó jő újság, • Nincs benne, csak igazság! í AHOGYAN ÉK LÁTOM \__________ írja:EHN___S “SUM” Könnyű eltalálni, hogy “Síim”, — akit munkahelyemen ismertem meg, — hosszú, vékony ember és innen ered a becéző neve, amelyen mindenki ismerte. Síim szorgalmas, kitartó munkás. A zsindelye- zés kétszer olyan megerőltetésbe kerül nála, mint alacsonyabb termetű szaktársainál, mert sokkal magasabbról kell a szögeléshez lehajolnia. Emiatt azonban soha nem panaszkodott, mert az amúgy sem használt volna. Nyolc órán keresztül, öt napon át, kevés szóbeszéddel végezte munkáját*. Másoktól hallottam, hogy felesége és gyermekei vannak, megértettem hát a szorgalmát, mert gyerek, feleség pénzbe kerül és zsindelyezést se lehet üres gyomorra végezni. Azt is megértettem, hogy nem cigarettázik, nem szivarozik, csak bagózik, mert az a legolcsóbb efajta élvezet. Azon se csodálkoztam, hogy úgyszólván ő az egyedüli, aki a munkanap végén nem fogyaszt el egy kanna sört, — mint a többi szaktársa. Ez is spórolást jelentett. így ismerve Slim-et, az volt a meggyőződésem, hogy minden tekintetben, — anyagilag is, — rendben van a szénája. Becsültem őt, amiért megvonja magától a cigarettát és sört, hogy ezzel is több jusson a családnak. Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor egy héttel karácsony előtt az egyik előmunkás gyüjtőivvel közelitett meg. Síim beteg, — mondotta — és orvosa leromlott állapota miatt 30 napi pihenésre rendelte. Ez pont karácsony előtt súlyosan érintette, mert feleség és gyerekek szokás szerint elvárnak valami ajándékfélét ilyen tájban és e tekintetben Síim családja sem lehet kivétel. A gyűjtés eredményét tehát át akarják neki adni, hogy ezzel derűsebbé tegyék az ünnepeket Síim és családja számára. . . Ahogyan én látom, valami nincsen rendben. Adva van egy szorgalmas, jó munkás, aki a szervezet által előirt legmagasabb munkabérért dolgozik; nem iszik nem cigarettázik, csak bagózik — spórolásból. Mégis, amikor az orvos pihenésre Ítéli, azonnal kritikus helyzetbe kerül és szaktársai adományára szorul. Lehetséges, hogy túl magas az adó, az élelmiszer, a ruha, a cipő ára? Lehetséges, hogy még a szervezett munkás bére sem elegendő egy kis tartalék gyűjtésére, ahol néhány gyerekszáj vár kenyérre és gyereklábak a cipőre ? És ha ez a valóság, milyen a helyzete annak a munkásnak, akinek nincs állandó munkája, nem tagja szervezetnek és amikor dolgozik, kénytelen olcsón dolgozni? Valahol baj van, amely orvoslást igényel. Az egyesült AFL-CIO fog-e vajon irt találni a sebre?! A VÉRÁTÖMLESZTÉS, amely már annyi életet megmentett, köztudomásúlag csak akkor alkalmazható veszély nélkül, ha ismerik a beteg és a véradó vércsoportját. Ez az egész életen át változatlan marad. Hogy szükség esetén gyorsan meg lehessen állapítani valakinek a vércsoportját, francia orvosok azt a gondolatot vetették föl, hogy rá kellene azt tetoválni az emberek testére. Mivel a statisztikák szerint a baloldali 8. és 9. borda közötti terület szokott a legritkábban megsérülni, a tetoválást ezen a helyen végzik el. ★ A paradicsomnak igen sok jó tulajdonsága van, ami kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy táplálkozásunkban egyre fokozódó szerepet töltsön be. Sok értékes ásványi sót tartalmaz (vas-, mangán-, réz-, cink- stb. sókat), amelyekről a közelmúltban derült ki, hogy igen kis mennyiségben ugyan, de feltétlenül szükségesek napi táplálékunkban. A paradicsom méghozzá ezeket a sókat olyan formában tartalmazza, hogy az emberi szervezet azokat jól értékesíti. ★ 1955 ELSŐ 9 HÓNAPJÁBAN a Standard Oil of N. J. 523 milliót, vagyis 20 százalékkal több profitot csinált, mint az előző évben. A Texas Oil Co. 190 milliót, 25 százalékkal többet; Du Pont 292 milliót, 31 százalékkal többet; Union Carbide & Carbon 101 milliót, 60'százalékkal többet; az Aluminum Co. of America 56 milliót, vagyis 81 százalékkal több profitot tud fölmutatni, mint az előző év ugyanazon szakában. Ez azután Free Enterprise! De kinek ? ?!
