Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-29 / 13. szám

March 29, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Deák Zoltán—Rosner Sándor ÚTI ÉLMÉNYEINK Az országos Lapbizottság utasítása alapján március havában körútra mentünk a középnyu­gati államok legnagyobb magyarlakta városaiba. Utunk folyamán látogatást tettünk Milwaukee- ban, Chicagóban, Gary-ben, South Bernien, Cleve- landon, Detroitban, Akronban, Youngstownban. E sorok Írásakor készülünk Pittsburghba, Utazásunk ideje egybeesett az e városok né­melyikében a helybeli szervezeteink által rende­zett márciusi ünnepélyekkel, melyeken vendég­szónokokként szerepeltünk. Utunkról élményekben, tapasztalatokban gaz­dagon, s anyagi eredmények tekintetében sem éppen üres kézzel fogunk hazatérni s jelentésün­ket az Országos Lapbizottság elé terjeszteni. Mik voltak legfontosabb s leghasznosabb ta­pasztalataink, legszebb élményeink, legmaradan­dóbb benyomásaink? Mik voltak a tanulságok, amelyeket legértékesebbeknek tartunk lapunk szempontjából ? A legmeghatóbb élményünk kétségkívül az a szeretet volt, amellyel lapunk olvasói, munkás­társak. munkástársnők mindenütt elhalmoztak bennünket. Ez a szeretet természetesen nem mint egyéneknek szólt nekünk, hanem mint az amerikai magyar munkássajtó képviselőinek. Olvasóink a szeretet ezernyi megnyilvánulásával rótták le hálájukat, elismerésüket azért a felvi­lágosító, buzdító, szervező munkáért, amelyet la­punk, a Magyar Szó végez rendületlenül, meg- félemlithetetlenül, tengernyi nehézség ellenere. Azt is tudjuk, hogy a hála és elismerés nem kis részben ama munkánknak szólt, amellyel követ­kezetesen védjük óhazai véreink, az uj életet, uj társadalmat, uj gazdasági rendszert építő ma­gyar népünk becsületét, jó hírnevét az ideszö­kött, hűtlen gyermekei által rája szórt rágal­makkal szemben. Nem hatástkereső szólam, nem közhely az, amikor azt mondjuk, hogy lapunk legjobb bará­tai minden városban nem mint újságírókat, ki­küldött szónokokat fogadtak bennünket, hanem úgy, ahogy szerető apák és. anyák fogadják rég nem látott gyermekeiket, vagy ahogy testvér fo­gad testvért. Ezt a szeretetmegnyilvánulást nemcsak érzel­mileg könyveljük el hanem mint utunk legfonto­sabb politikai tanulságát! Mi a szeretet és jóakarat e sokrétű és megha­tó megnyilvánulásában azt a világot mozgató nagy erőt látjuk és érezzük, amely a dolgozó nép ügyét a világ minden országában legyőzhetet- lenné teszi. A szeretetnél nincs nagyobb erő a világon; sem az igazságnál, a jóságnál, a dolgo­zó embernek embertársa iránti szereteténél. Ez az, ami az emberiség legjobbjait olyan áldozatok, olyan erőfeszítések hozatalára képesti, amellyel szemben a dolgozók ellenségeinek minden erőfe­szítése hiábavalónak, hasztalannak bizonyul. Az olvasótáborunk jelentékeny részével való személyes kapcsolat ugyanakkor mindig fontos útbaigazítást ad nekünk lapunk szerkesztését il­letőleg is_ Személyes beszélgetés keretében job­ban és részletesebben ki tudják fejezni kívánsá­gaikat arra nézve, hogy mit óhajtanak a lapban látni, hogy szerkesztőségünk mivel foglalkozzon részletesebben. E tekintetben utunk egyik legfontosabb ta­nulsága kétségkívül az, hogy az amerikai ma­gyarságot — mint az amerikai dolgozó nép szer­ves részét — ma. jobban, mint valaha érdekli, s ezért megköveteli, hogy behatóan foglalkozzunk mindennapi életük gazdasági kérdéseivel, a szak­szervezetek ténykedéseivel, munkaviszonyaikkal, életszínvonaluk védelmével. Tudni akarják, hogy mik a kilátások a társadalmi biztosítás emelésé­re, a biztosítási korhatár csökkentésére, a heti munkaidőnek ‘10 órára való leszállítására. Ezek ép annyira érdeklik olvasóinkat, mint a nemzet­közi helyzet bonyodalmainak megmagyarázása, valamint az, hogy és miként áll a helyzet Sztá­lin történelmi szerepének átértékelésével stb. Az egész magyarságot mélyen érintette és határ­talan csalódást jelentett számukra Dulles ama rendelete, amely újból betiltotta a Magyaror­szágra való utazást. Hisszük, hogy kőrútunk eredményeként la­punk még tökéletesebben fogja tudni szolgálni olvasótáborunkat és kielégíteni igényeit, kívánal­mait. Igen érdekesek és tanulságosak voltak szá­munkra az egyes városokban működő csoport­jaink társadalmi és szervezeti életében beállott változások megismerése. Chicagóban például megtanultuk azt, hogy mily fontos a szervezeti életünkre az idő múltá­val kerékkötőként ható régi keretek eltávolítása. Chicagóban az ottani szervezeteink évek, évtize­dek óta béreltek egy viszonylag nagy helyiséget. Ennek fenntartása havonta 250—300 dollárra rúgott. Volt idő amikor ekkora helyiségre szüksége volt az ottani haladó szellemű magyarságnak, amikor ekkora helyiség fenntartása, a jelenlegi­nél 4—5-szörte, nagyobb, számosabb, és jóval fiatalabb csoportunknak nem jelentett különö­sebb megerőltetést. De az utóbbi években az ak­tiv tagok száma felére, negyedére csökkent, a kiadások viszont nem csak megmaradtak a régi színvonalon, hanem még meg is nőttek. Ily körül« mények között az ottani szervezetünk legjobb tagjai egyebet sem csináltak mint dolgoztak, erőlködtek hónapról hónapra a havi költségek! előteremtése érdekében. Azt lehet mondani, hogy mást sem tettek, mint a háztulajdonosnak dol­goztak. Természetesen ilyen körülmények közötl vajmi kevés jutott sajtónkra, a védelemre, egvébb hasznos munkásmozgalmi célokra. A* ilyen nehéz helyzet aztán a tagok között, is súr­lódásokra, egyenetlenségre ad okot. Végre is észbe kaptak a chicagói munkástár­sak, feladták a már feleslegesnek és tehertétel­nek bizonyult nagy helyiséget, és csak alkalmi­lag bérelnek egy termet ugyanabban az épület­ben. Igv rendezték le az igen sikeres márciusi ünnepélyt, a Roosevelt ünnepélyt, igy készülnek más szép kulturaktivitásra. Az eredmény az, hogy a kulturklub élete felpezsdült, a hangulat megjavult, a torzsalkodás megszűnt s a vezető­ség teljes harmóniában működik együtt. (Folytatjuk) , IRENE J6LÍ0T-GURIE, A TUDOMÁNY VÉRTANlUi A múlt héten jelentettük e világhirü nő tragi­kus halálát, azonban neve, munkája megérdemli, hogy továbbra is foglalkozzunk vele. Világhirü anyja, a rádium feltalálójának, Madame Curie- nak méltó leánya, az ő nyomdokaiban haladt. Egész életét a rádióaktivitás tudományának szentelte. Férjével együtt végzett kísérleteik csatla- járól elnevezett, Marie Scladowska Curie labora­tóriumban ismerkedett meg, akivel együtt dol­goztak az atomkutatásban. Az ő munkálkodásuk nélkül ma nem lenne atombomba. Férjével együtt Nobel-dijat nyertek el 1935-ben. Az atommag-fizika területén kutatásait a köny- nyü elemekben kiváltott magreakciók rendszeres tanulmányozásával kezdte. Férjével együtt végzett kísérleteik csati koztak két másik tudós, Bothe és Becker kutatá­saihoz, akik az egyik könnyűfém, a berillium magreakcióit vizsgálva, ismei'etlen sugárzást fe­deztek fel. A Joliot-Curie házaspárnak a területen vég­zett munkája minden szükséges előfeltételt meg­teremtett a “berillium kisugárzását létrehozó neutronok felfedezésére. Joliot-Curieék kísérle­teit megismételve azután Rutherford tanítvá­nya, Chadwick kimutatta, hogy a protonéval kö­zel egyenlő tömegű, de elektromos töltés nélküli részecskék alkotják az ismeretlen sugárzást. E részecskéket “neutronok”-nak nevezték el. A neutronok fölfedezése óriási jelentőségű a magfizika fejlődésében. Elektromos töltés hí­ján a neutronok gyakorlatilag nem állanak köl­csönhatásban az elektronokkal. Következéskép az anyagban jelentősen nagyobb utat tehetnek meg, mint a töltéssel biró részecskék. Hiszen nem ta­szkodnak el az atommagok elektromos töltésé­től. így kis energiával beléjük hatolhatnak. A neutronokat a protonokkal együtt az atom­magok állományába soroljuk. E fölfedezés alapján Ivanvenko, szovjet fizi­kus megalkotta az atommagok proton-neutron felépítéséről szóló elméletét, a jelenlegi atommag­fizika alapját. Irene és Frederic Joliot-Curie, folytatták a neutronok megjelenésével együttjáró magreak­ciók kutatását és nemsokára fölfedezték a mes­terséges rádióaktivitást. A “Francia Tudományos Akadémia Beszámo- lói”-ban 1934-ben jelentést tettek közzé kísérle­teikről. Ezek a kísérletek uj korszak kezdetét je­lentették a rádióaktivitás történetében. Nem lehet eléggé értékelni e nagyszerű felfe­dezés jelentőségét. Irene Joliot-Curie nemcsak világhirü tudós volt, hanem mint emberbarát is örökké bevéste nevét a történelembe. Férjével együtt küzdött a fran­cia megszállás alatt a nácik ellen. A háború után pedig vezető szerepet játszott a békemozgalom- ban. Politikai nézete miatt férjét megfosztottál az atombizottság elnökségétől, azonban nem hi­vatalosan ma is ott végzi munkáját. Irene Curie 1918-ban látogatást tett Ameri­kában és Ellis Islandra vitték. A tiltakozás azon­ban olyan nagy volt, hogy 24 óra múlva minden szó nélkül szabadonbocsátották. Egyik legjobb barátja volt Albert Einstein, a világhirü fizikus. Irene Joliot-Curie-t munkája ölte meg. Vérrá­kot kapott. Baloldali politikai magatartása elle­nére mint nemzeti hőst temették el Frar.cior* szágban. I!l!lllll!l'l!l!lllll!l!lilllll!ll!!lll!l!lllílll!!llll!lll!l!l!l!l'l!l!l!lllll A Republic Aircraft Go. pikeívonalín A sztrájkoló munkások hadiszállására érve^ beírtam nevemet a könyvbe és rövid szócsere után megindultunk a piketvonalra a múlt csü­törtökön. Néhány munkástársamal együtt a ke­leti kapuhoz küldtek, ahol az automobilok vitték a gyárba a szkebeket. Az emberek járkáltak a kapu előtt. Volt olyan aki regei hét óra óta járt már fel és alá, és nagy szükség volt leváltásuk­ra. Mi viszont csak 1 óra 45 perckor érkeztünk a kapu elé. Most mái< 8—9 emberrel szanoredotb meg piketvonalunk. Ahogyan menetelünk körül, rövid idő múlva egv autómobil akart behajtani a kapun. A piketkapitány megálitja, beszél a haj- tóval. Úgy látszik megértette, hogy miről vau szó, mert azonnal elment, örömünkben kezünkkel felfelé üdvözöltük és mindenféle jókívánságokkal elhalmoztuk. Kis idő múlva, második kocsi jön száguldva a kapu felé, kapitányunk ráorditott, hogy lassítson és álljon meg. Megállt, de közben a rendődök is észbekaptak és mindkét oldalon két-két rendőr odament a hajtóhoz és beszélt vele. A kocsi las­san megindult a piketvonal felé. Bennünket fi­gyelmeztettek, hogy kezünket tartsuk a zsebünk­be. Ahogy felénk szaladt a kocsi a kapitány ren­deletét adott, hogy ‘tömörüljünk egy vonalba és meneteljünk szorosan a kocsi előtt.’ A rendőr a hajtót közben irányította az előmenetelre. ösz- szébb szorultunk; a kapu belső oldalán jelvé­nyekkel ellátott városi rendőrök; támadást kezd­tek ellenünk. A kapuhoz érve rám kiabál a ren­dőr ”A vállalat tulajdonán állnak, takarodjanak le innen’’! Miután nem voltunk elég sokan, sike­rült a kocsinak a rendőrök irányításával bejutni. Megáilnunk egy pilantara sem volt szabad. Még két-három kocsinak sikerült bejutni, aznap Az egyik munkás elkeseredetten azt kérdezte a rendőrtől: “Ki oldalán vannak önök, mi fizet­jük az adókat, az önök fizetésére, mégis elle­nünk támadnak?” A rendőr azt válaszolta neki: “Nekünk is élnünk kell, azt hiszi, hogy j íszán­dékunkból csinálj uk ?” Történetesen azon a napon elég csendes volt a piketvonal, miután előzőnap heves összeütközés volt a piketek és sztrájktörők között. Több nrnt száz munkást letartóztattak. A szakszervezet nagyszerűen vezette nemcsak a piketvonalat, de a védelmet is. Bár rendkívül nagy összegekre rú­gott az. óvadékok letevése, a szakszervezet min­den egyes munkás sz.abadonbocsátásáról gondos­kodott. A Republic Aircraftnál Farmingdale, L.I. 12COO ember áll sztrájkban,, csak egy maroknyi szkebét tudtak eddig összetoborozni. Több a rendőr a vál­lalat védelmére' mint a sztrájktörők száma. Köz­ben a társaság tiltóparancsot kapottba bíróságtól, ami ugyan megtiltotta a piketelést, de viszont miután nincsen elég sztrájáktörő. a vállalat meg­indította a tárgyalást a szakszervezettel. Leib Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom