Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-22 / 12. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 22, 1956 Mi uiság az óhazában? A HÁTRA TETEJÉN Merész szerpentin kanya­rokon kapaszkodik autóbu­szunk. Lenyűgözve gyönyör­ködünk a fehér “hó-unifor­misba” bujt, de igy is váltó- zatos mátrai tájban. A sas­kői csúcs felől sárgás deren­géssel felbukkan a téli nap — és fényétől a fakó köd lassan oszlani kezd. Felkék­lik előttünk a Kékes, jó öreg Mátránk 1015 méteres csú­csa, az ország legmagasabb pontja. A csúcs azonban mint-' ha tejszinü kalapot viselne: a fejebubján még ködfelhő ül. De mire felérünk — már eltűnik a “kalap”... A Mátra tetején vagyunk. Innét még szebb az erdő. A hó, mintha finom “vatta-zo­mánccal” vonná be a fák ágas-bogas koronáit. És ami­kor szél suhan el fölöttünk, a felborzolt zúzmara milliárd­nyi kristálytüként repked a napfényes levegőben... Mátraiüredi üdülötársaim: Szvatkó Gizi varrónő és Ke­rekes Ottó közgazdász már a déli sípályán ródliznak. Hi-, das Károly Unicum-gyári dol­gozó és Bodnár Andor Géza Vállalati igazgató pedig az északi meredekebb lejtőkön siklik. A koca-sielők és a ród- lizók kimelegednek. Néhá- nyan leveszik a felsőruhát. Csakugyan, itt az ország te­tején a leghidegebb napokon is sokkal enyhébb az idő, mint másutt. Az időjárás tu­dósai megállapították, hogy mig télen az ország más ré­szein átlag csak 170 órát süt- a nap, addig a Mátrában 275 órát. És itt a portalan, rit­kább levegőben a napsugár­zás is erősebb. Orvostudomá­nyunk szerint e sajátos kii­ma kiváló élettani és gyógyi-; tó hatású. Ezért a Kékesen épült hajdani luxusszállót, a gi’ófok és gyárosok egykori kéjlakát — népi demokráci­ánk öt évvel ezelőtt gyönyörű szanatóriummá alakította át. Ma itt asztmások, idegbete­gek, pajzsmirigy, légzőszervi és más betegségben szenve­dők találnak gyógyulást. ( A három hete itt pihenő 62 éves Szilágyi József ajka- csingervölgyi vájár nemrég még húsz lépésként meg-meg­állt, levegő után kapkodott. — Ma már könnyebben léleg- zem — mondja és tüdejére) mutat: — Már kevesebbet zö­rög ... j Kékesi barangolásaink köz­ben megismerkedünk egy kö­zépkorú sportruhás férfivel, amint térképpel a kezében a, Mátra vidékről mesél gyer­mekeinek: Szendi Vilmos, a gyöngyösi gimnázium föld­rajz- és történelemszakos ta­nára, a Mátra vidék kiváló ismerője és szerelmese. Elbe­széléseitől úgy érezzük ma­gunkat itt az ország tetején, mint egy hatalmas kilátóto­ronyban, ahonnét áttekint­hetjük Magyarország egyik ékességét, a Mátra vidék gaz­dagságát . . . . . . Északnyugatra Galyatető ködük: jutalom üdülésüket töltik itt kiváló dolgozók. Északkeletre Parádfürdő szén savas, kénes gyógyvizében, délen Mátraháza Európa-hi- rü tüdőszanatóriumában be­tegek százai találnak gyógyu­lást. A hegyláncolat sok tu­cat szakszervezeti üdülőjében pedig munkások, parasztok, ^ értelmiségiek pihenik ki a munka fáradalmait... De Szendi tanár az elénfy varázsolt színes filmen meg­mutatja, hogy a Mátra kin­cseket is nyújtó vidék, amely mindenütt magán viseli a tá­jat, életet formáló alkotó munka nyomait. Szavainak egy-egy “f il Vt k o c k á j ával” I elénk vetíti a Mátra-aljja dú­san termő területeit. . . ... A Mátra nyugati részén a Zagyva völgyi cukorrépa- i földekről vagonok százai ro- j bognak a Mátra környékj | Hatvan és Selyp cukorgyárai­ba. Keleti részén, a Tárná) völgyében az itt termelt aranysárga, kislevelü dohányt csomagolják gondosan a fel­dolgozó egri dohánygyár ré­szére. A hevesi földeken diny- nyék tízezrei zöldéinek nyá­ron. De a vidék egyik legna­gyobb kincse a több évszáza­dos múltra visszatekintő sző- | lő- és gyümölcskultúra. Gyön- , gyösön és környékén terül el az ország legnagyobb össze­függő borvidéke, amely bor- | termésünk körülbelül tiz szá­“LEKVÁROS ZOLI” IMPORTHÁZA 91 Featherbed Lane, Bronx 52, N. Y. (Közel a Mt. Eden, Jerome Avenue, állomáshoz) MÁK, MÉZ, VALÓDI MAGYAR RÓZSA, ÉDES, FÉLERÖS ÉS ERŐS PAPRIKA, LEKVÁR, STRUDELTÉSZTA, CSOKO­LÁDÉK, FLAVORS, ESSENCEN, ÍZESÍTŐK, VALAMINT “HEALTH FOOD” ÉS MINDENFÉLE IMPORTÁLT CIKKEK nagy választékban, a legjutányosabb áron kaphatók. Telefon: TR 8-5738 zalékát adja... Hatvan, Lő­rinci, Ecséd és Hort határa piros szőnyegként diszlik a Mátra lábai előtt. Itt terem' a szegedi paprika hírével ve­tekedő, tojás alakú Lucullus paradicsom... A hegység méhének kin­cseiről szólva — Szendi ta­nár megmutatja nekünk a Mátra vidék felszabadulási utáni fejlődésének uj arcula­tát, iparosodását. Nagybá- tony: a többfelé ágazó mát­rai széntermelés központja. Azután a Mátra déli lábánál a Gyöngyös és a Zagyva kö­zött húzódó hatalmas lignit­telepeken kalauzol bennünket. E területnek óriási a nemzet- gazdasági értéke. A geológu­sok szerint sok százmillió)! tonna szén fekszik földjében. Itt, az egykor ócska, kis ta- nyaszerü Pernyepusztán nyílt meg a hires Petőfi-bánya, ahol ma már sok géppel ki­lenc kilométer hosszúságú ka­parószalaggal dolgoznak aj frontokon. A domboldalak közt drótkötélpálya fut. Kép­zeletben végigkísérjük útját, a lignit áramlását Lőrinci község határába, a három­éves terv szülte Mátravidéki Erőműbe... Innen nem messze, Recsken rézércbánya, Gyöngyösorosziban ólom- és cinkércbánya és az uj ércelő- készitő működik. Gyöngyös- solymoson a tűzálló téglák készítéséhez a kvarcitot és a fagyálló építőkövekhez való riolitot bányásszák. Amott Gyöngyös, a Mátra vidék mű­emlékekben gazdag fővároka. Felülről asztallap simaságu városkának látszik, de köze­lebbről megmutatja sokszínű arcát. A hangulatos dombol­dalak és szőlők közt megbú­vó présházak, borpincék után) feltűnik az uj nagyüzem, a Szerszám- és Készülékgyár, és a másik uj üzem, a Váltó- és Kitérőgyár... Felejthetetlen kékesi kirán­dulásunkról késő délutáni; gyalogtúrával indulunk visz- sza Mátrafüredre. Útközben) azzal az érzéssel pillantunk az ország tetejére, hogy itt nemcsak a Mátra vidék, ha­nem az egész ország képe mé­lyebbre vésődött szivünkbe. Most oly jólesik hallani, ami­kor Szendi a hátrább vonuló; Kékesre mutatva, Petőfi ver­sét idézi: “Az esti nap piros fénye Lövell kék homlokára. Olyan ez a piros fény, Mely a kék Mátrán lángol, Mint kékszemü lány arcán A rózsaszínű fátyol-..” Szenes Imre Uj fények a borosgyáni tanyavilágban Faluházat építenek a Nógrád, megyei Szendehelyen, a Nógrád me­gyében legjobb községnek já­ró ötvenezer forintos béke­kölcsön-jegyzési pénzjutalom­ból. Az-uj ,faluházban helyet kap az orvosi renddé, azj if­júsági és a női szervezet.; Széles a békési határ, jól elfért benne a borosgyáni puszta a gazdag tanyákkal, ahová két város — Békéscsa­ba és Békés — szegénysége vágyódott valamikor bérlő­nek vagy cselédnek. Zsíros, fekete földek vannak errefelé, jó vizfogó lapos helyek és kertészkedésre alkalmas viz- parti területek, mivel a közel­ben fut el a Körös-csatorna. Száraz időben felhőket' vet a por, esőben meg ragaszt a sár, mint a kovász. Jól isme- rém gyerekkoromból ezt a gazdagon termő, mégis oly kietlen vidéket. Itt az emberi találkozásnak és kultúrának egyetlen fészke volt a boros­gyáni csárda, amely mellett a vasúti sin és az országút ha­ladt a városok felé. Tiszta éjszakákon idelát­szott a csabai, meg a békési villanylámpák fénye, mégis oly messze volt a város és oly idegen. A városi fény csak arra volt jó, hogy árnyékában még kietlenebbnek tűnjék-a tanyai sötétség. Pedig a bo­rosgyáni tanyák dolgos pa­rasztjai vágytak a kultúra fényeire! Emlékszem, hogy egy szemfüles gazda úgy használta ki ezt az éhséget, hogy minden őszi vásárkor jókora halom régi újságot vá­sárolt össze és télen eladta a tanyasiaknak. Ezekből a régi újságokból értesültek csak a világeseményekről. • Nagyot változott a világ azóta Borosgyánban is. Én sem ismerek rá először. A dülőut elején transzformá­tor mered ki a hófoltos, feke­te barázdákból, akár egy óri­ási H-betü. A Kovácsék ta­nyasi házából rádió hangja száll, és az ablakon át látni, hogy Kovács Ica villanyvasa­lóvar csinosít egy babos kö­tényt. Vakarcs Eszter, a Bé­ke termelőszövetkezet fiatal könyvelője is a rádió híreit hallgatja a villanyfényben ra­gyogó irodában. Ma már a termelőszövetke­zet a tanyasi élet központja. A földosztást követó'en, két nagy esemény hozott fordu­latot a tanyavilág életében: a szövetkezet megalakítása és később a villamosítás. A szö­vetkezet közelebb hozta egy­máshoz az embereket. A csa­ládok gazdagodtak és a sik határból szemlátomást nőttek ki a közös, nagy épületek: a központ, az istállók, az ólak. Mert a Béke tagsága (ma már hatvan család) sajátján nak tudja a közös birtokot, és a jövedelemből jócskán fordít beruházásra. Szinte saját erőből vezették be a villanyt is, jó két eszten­deje. A könyvelőnő meséli: — Napokig, sőt hónapok­ig számitgattuk, hogyan le­hetne végre áramot hozni a tanyára. A magasfeszültségű vezeték itt van tőlünk nem messze, csak transzformátor kellett. — A transzformátort ál­lamköltségen állították fel, a többit pedig mi fizettük. Alig került huszonhatezer forint­ba... Úgy mondja azt a huszon­hatezer forintot, mintha fil­lérekről beszélne. Ötvennégy tavaszán megje­lentek a villanyszerelők a ta­nyavilágban, és villanyoszlo­pokat ástak be, csigákat sze­reltek, drótokat húztak. Ara­táskor kigyulladt a fény Bo­rosgyánban és a cséplést már villanymotor végezte. Egy gombnyomásra kezdték el a cséplést, a villamos erőgépet nem kellett befűteni, mint a gőzkazánt és begyújtani, mint a traktort. • - j . Egy gombnyomásra. Gyak-' ran hallani ezt a bűvös szók a borosgyáni Béke birtokát járva. Hankó András raktá­ros kukoricát darál éppen a 110 sertésnek. Egy kattintás; és már mozdul is a motor. A lóistállóban, a tehénistállóban és az ólakban mindenütt ott van a villanymeghajtásu ré­paszeletelő gép. Egy gomb­nyomás, egy kapcsolás és azf elektromos meghajtású gépek) máris szabdalják a répát. Aj kertészetben már zöldéi a) friss saláta. Az öntözést^hL 0 is villanymotor végzi. Pedig mindez még csak a kezdet kezdete. A termelőszö­vetkezet ötéves tervében igen nagy szerep jut a villamosí­tásnak. Például olyan modern tehénistállót akarnak épiteni, amelyben már minden müve- „ let géppel és automatikusan^ történik: az etetés, a fejésj a ' trágyahordás, a takarmány o--.^ zás. Nagy és szép álma Bérezi Jánosnak, a fiatal me- , zőgazdásznak, aki megszokta■ } már, hogy az álmok megváló- sulnak. Tizholdas öntözött - gyümölcsös létesítését is terv­be vették, s az öntözésnél itt is számítanak a biztonságos villanymotorra. A Béke termelőszövetkezet hatvan családja mindössze háromszáz katasztrális hol­don gazdálkodik. Alig öt hold jut egy családra, mégis szé­pül, javul évről évre az éle­tük. Mindezt a korszerűsítés­nek, a belterjes gazdálkodás- ‘ nak, a bátor kezdeményezés­nek köszönhetik. Uj fények ragyognak a békési tanyavilágban. Lakos Gvörsrv írók és munkások találkozóját rendeztek a napokban a Ganz Vagon- és Gépgyárban. A találkozón részt vett Enczi Endre, Erdős László, Karin­thy Ferenc és Szüdi György. A találkozón igen értékes vi­ta alakult ki az irók müvei­HOGYHA IGAZ, ROSSZ VAGY JÓ, MEGÍRJA A MAGYAR SZŐ! cSutxi, Jjcj? Rétesház és cukrászda 1737 Third Ave., New York, N* Y. (a 81. St. sarkán) Telefon: RU 8-0660 és BU 8-0670 • GESZTENYE PÍRÉ, MIGNONOK, TORTÁK • Este 8.30-ig nyitva .van " 1 " ' 1 I' ■ I I '■■■ "" iüi

Next

/
Oldalképek
Tartalom