Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-15 / 11. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ MONTGOMERY, ALABAMA Vájjon alszik az alabamai törvényhozás? Úgy Béz H. e rendkívüli napokban, mintha a szép fejér házban, annak fehér márvány épületében elaludt volna az idők szelleme. Avagy talán sírják vissza a régi szép időket, mikor itt esküdtették íel a konfederáció elnökét, Jefferson Davist. Alig 50 lábnyira az állam székházától, a Dexter Streeten áll a legnagyobb néger, baptista templom. Messze hallatszanak a zsoltárok, mikor a Jivek énekelnek. Ez a templom Dr. Martin Luther King lelkipásztor egyháza. A 27 éves pap a harmadik hónapja álló autóbusz bojkott egyik fővezetője. Dr. Martin Luther Kingre esett népének választása, mikor vezetőre volt szüksége. Népe őt választotta meg, hogy legyen szószólója tiltakozásában. E tiltakozást hosszú időn keresztül a négerek ellen elkövetett udvariatlanság és sérelmek hozták létre a néger értelmiségiek, szakácsok és szolgálók ellen, mert hiszen a feli ri' urak gondoskodtak róla, hogy szolgákat csináljanak a néger nép legnagyobb részéből, ha nem volt szükség rájuk az ültetvényeknél. A né- g~ ok azonban immár három hónap óta együtt dolgoznak, uj méltóság érzésével, uj büszkeséggel. Mint az egyik idősebb alabamai néger asszony íren:egyezte, amikor valaki felajánlotta autóját részére: “Köszönöm, de én szívesen gyalogolok. Nem érzem most a fáradságot. Csak lábam járkál. lelkem röpdös. Ezelőtt lábaim utaztak, de lelkem a porban gázolt.” “'5 éven keresztül tűrték a népek az autóbusz- fár-aság és fehér vezetőik durvaságait. Elég volt részükre,” mondta E. D. Nixon, néger szak- szervezeti vezető, aki Dr. Kinggel együtt vezető szerepet játszik a bojkott folytatásában. “Nem mernénk ajánlatot tenni népünknek a harc feladására!” — mondta Mr. Nixon, “széjjel tépnének bennünket.” “Mikor a legfelsőbb törvényszék határozata értelmében a bíróság elé vittük a megkülönböztetés eltörlését, különösen az ülőhelyek kérdésére vo- ratkozólag, azt hittük, hogy feladják a harcot. Mikor feltettük a kérdést, valósággal lehurrogtak bennünket, hallani sem akartak a bojkott feladásáról,” mondotta. “Ha az autóbusztársaság írott szerződésben kötelezi magát, hogy mindenki odaül, ahova akar aszerint, hogy ki száll fel először, másnap már szaladhatnak autóbuszaik csak úgy, mint azelőtt.” A “Montgomery Improvement Association” 10 ezer tagot számlál és kezükben van a bojkott stratégiája. Együttesen járulnak a költségekhez. Hetenként kétszer a templomokban gytiléseznek. \ annak, akik két órával a gyűlés előtt már megjelennek, félve, hogy kicsi lesz a templom a megjelenők részére. Boldoggá teszi őket az összetartás. A sok felgyülemlet fájdalmat együttesen könnyebb elviselni. A szervezet tagjai minden költséget maguk között teremtettek elő, a nagyszámú letartóztatásokkal kapcsolatosan is, most már azonban kezd jönni a segítség az ország többi részéről is, és hálával fogadják. King és Nixon házaira bombát dobtak a “Fejér Polgárok Tanácsáéhoz tartozó elvakitott elemek. Szerencsére csupán a ház rongálódott meg, emberéletben nem esett kár. Elkeseríti az embereket, hogy az esküdtszék ahelyett, hogy a bombavetőket vizsgálná és eljárást indítana ellenük, a bojikottálók ellen foglal állást s összeesküvőknek minősiti őket. Bizonyos, hogy az a szörnyű előítélet, ami az emberekben tudatlanságuk miatt meggyökerezett, nem fog elmúlni magától, ezen változtatni kell. A dél sohasem lesz szabad, mig a néger nép fel nem szabadítja magát, fehér testvéreiből is csak aztán lehet szabad, felemeltfej ti ember. És?ak-Afrika szabadságot követel Jelentékeny csapatmegerősitéseket indított útnak a francia kormány Algír felé: 15,000 katonát, hogy beváltsák Guy Mollett francia miniszterelnök napokkal ezelőtt az algíri szabadság- harcosoknak küldött üzenetét: vagy leteszik a fegyvert, vagy jön a teljes méretű háború. Párizs utcáin algíri munkások — számszerint tízezren — múlt hét szombatján meglepetésszerü sztrájkot és tüntetést rendeztek. Ugyanakkor Tuniszban is kitörtek zavargások. Tunisz egy évvel ezelőtt kapott önkormányzatot a régi pro- fektorátusi viszony helyett, de most, hogy Marokkó elnyerte függetlenségét, a tunisziak is hasonló engedményeket követelnek. A helyzetet March 15. 1050 Riasztó hir járta át a világot szombaton: Cip- rusz szigetének angol hatóságai emberrablássze- rü gyorsasággal deportálták Makariosz érseket, a görög Ciprusz-sziget politikai és vallási vezetőjét, az angolellenes mozgalom fejét. A görög főpapot akkor tartóztatták le, amikor éppen repülőgépre akart szállni, hogy Athénbe menjen a görög kormánnyal tervezett megbeszélésekre. Makariosz érsekkel immár öt hónapja tárgyaltak, alkudoztak Anglia megbízottai. Ciprusz önrendelkezési jogot követelt magának, az angolok számára azonban Ciprusz az utolsó, megmaradt hadi támaszpont az egyre nyugtalanabb középkeleti körzetben. A szigeten 50,000 angol katona állomásozik, de a rendőrség is angol kézben van. Ciprusznak 500,000 lakosa közül 80 százalék görög, 20 százalék török. Törökország is ellenezte Ciprusz függetlenségét. Az angolok többek közt azért tagadták meg a szigettől a függetlenséget, mert attól tartottak, hogy önállósága esetén Görögországhoz fog csatlakozni. Hát aztán? ürügyet egyébként mindig lehet találni egy nép függetlenségének megtagadására. Minthogy az angol és cipruszi tárgyalások nem vezettek eredményre és Makariosz elfogadhatatlannak találta az angolok utolsó ajánlatát, Sir John Harding feldmarsal, az angol kormányzó, mint mondotta, “a leggondosabb s legmegfon- toltabb elhatározással”, Makariosz deportálását tartotta a leghelyesebbnek. Azt is hozzátette, hogy Makariosz érsek “személyesen képezi a fő- akadályát a békés viszonyokhoz való visszatérésnek.” Ez “érett megfontolás” mögött nyilvánvalóan az angol kormány kétségbeesett utasítása rejlik. Ámde a főpap deportálásának hírére Athénben és Szalonikiben angolellenes zavargások törtek ki. Magában Nikosziában, Ciprusz szigetén, a felháborodott nép bombákat dobott két angol épületre és rálőtt az angol katonai őrjáratokra a péntekesti tüntetések során, szombatra pedig általános sztrájk tört ki tiltakozásul Makariosz deportálása ellen. A munkások, a hivatalnokok, kereskedők és nyomdászok jártak elől az általános sztrájkban. Csak a sziget török lakosai nem vettek részt benne. Angol ejtőernyős katonák könnygázbombákkal oszlatták szét a kisebb városokra is kiterjedt tiltakozó tüntetéseket. MIT VÉGZETT DULLES KARACSIBAN? Pakisztán fővárosában, Karacsiban, találkoztak a bagdadi paktum országainak külügyminiszterei a SEATO-tanács konferenciáján. A megbeszélések végén kiadott közlemény szerint a “délkeletázsiai” nemzetek Ígéretet tettek, hogy “további (katonai) együttműködésre fognak törekedni a közös védelem céljából”. Másszóval, nem gazdasági, se nem politikai, hanem katonai együttműködésre vetették a hangsúlyt, olyasmire, amit a népek Ázsiában a legkevésbé akarnak a amire a legkisebb szükségük sincs. Dulles Ígéreteket tett Pakisztán támogatására az Indiával való régi viszálykodást képező Kasmír tekintetében. A Szovjetunió Kruscsov és Bulganin nem régen tett indiai látogatása során Indiának Ígért támogatást Kasmír tekintetében. Most Dulles bent volt a kutyaszorítóban. Hogy az Indiával való amerikai kapcsolatokat is kézben tartsa, Karacsiból Uj- Delhibe ment és Nehrunál kedveskedett és a tárgyalások után sajtófogadáson megnyugtatta az indiaiakat, hogy Pakisztán támadásától nem kell tartaniuk, mert akkor USA leveszi kezét Pakisztánról. Micsoda zseni! még zavarosabbá teszi, hogy tuniszi francia nacionalista telepesek, akik neheztelnek az angolokra és az amerikaiakra, amiért nem támogatják Franciaországot erélyesebben s szerintük a nacionalistákat ösztökélik, haragjukban megtámadták az amerikai konzulátust, továbbá az információs hivatal könyvtárát és két tuniszi lap szerkesztőségét és súlyos károkat okoztak. A kártérítést a francia hatóságok magukra vállalták. Görögországban hétfőre országos méretű tüntetéseket engedélyezett a görög kormány, hogy a nép “gyászát és mély haragját” kifejezhesse Makariosz érsek deportálása miatt, az engedélye azonban nyilván angol nyomásra hétfőre visszavonta azzal az iirtiggel, hogy “nemzetellenes” erők a tüntetéseket zavargásokra és vérontásra tervezik kiaknázni, amint ezt Konsztantin Kara- manlisz miniszterelnök hivatalába beosztott miniszter, Konsztantin Catosz kijelentette. Még Washingtonban is aggódva nézik a fejleményeket az angol-görög viszony elmérgesed use miatt, sőt London is eltelt aggodalommal. Munkáspárti képviselők az érsek deportálását “tébolyodon cselekedet”-nek, “merő őrültség”-nek bélyegezték. Makarioszt pedig egy angol hadihajón a távoli Seychelles-szigetekre, erre az angol koronagyarmatra, vitték, amely 700 mérföldnyire fekszik Madagaszkár szigetétől északkeletre az Indiaióceánban. Van ott egy 1,800 lábnyira a tenger színe fölött fekvő lak, amelyet berendeztek a számára. “Magányos hely — mondta Lady Addis, a kormányzó felesége — gyönyörű hely, napos, békés és elragadó, a kilátás pedig nagyszerű.” Közben az athéni egyetem felháborodott diákjai még szombaton elégették az angol zászlót és az angol követség felé meneteltek, de a rendőrség útjukat állta. “Halál az angolokra!” — kiáltották a diákok. Cipruszt az angolok 1878 óta tartják megszállva, a ciprusziak viszont azóta is követelik a görög anyaországgal való egyesülésüket. Ezt a mozgalmat politikai nyelven “enoszisz”-nak nevezik. Mi keresnivalójuk is van az angoloknak egy tőlük merőben idegen nép területén, ha egyszer ez a nép le akarja rázni magáról az angol igát és zsarnokságot? És miféle tárgyalások azok, amiket Anglia folytatott, miféle magatartás, amit tanúsított ? Amikor megegyezni nem tudnak, megragadják a tárgyalófelet és deportálják! Ha nem fogadod el feltételeinket, elteszlek láb alól! Ebben a durva, jogtipró eljárásban benne van az imperialista szellem, az a felháborító dölyf, amelyben semmiféle politikai bölcsesség már nincs, viszont alkalmas arra, hogy egy ország népének minden gyűlöletét és harcikedvét felszítsa. MOZGOLÓDÁS A KÖZÉP-KELETEN Kairóban tartotta meg múlt héten tanácskozását Egyiptom miniszterelnöke, Nasszer, Sziria elnöke, Sukri al-Kuwatly, és Szaudi Arábia királya, Szaud király. Ez a három ország alkot a bagdadi paktum országaival szemben olyan szövetséget, amely köré az összes arab államokat szeretnék csoportosítani. Nasszer akar az arab államok vezére lenni — Izráel ellen. A kairói tanácskozások főcélja az volt, hogy lecsatlakoztassák maguk mellé Jordániát, amely Glubb pasa eltávolításával távolodik el a nyugattól. A húszéves Husszein, Jordánia királya, azonban okos és csak azzal a feltétellel lenne hajlandó erre, ha az angoloktól is elfogadhat pénzt meg Nasszeréktől is. A másik cél irá.-c lecsatlakoztatása volt. Irák a bagdadi paktum egyetlen arab nemzete. Irákra azzal akarnak hatni, hogy a bagdadi paktumból való kiválása és a kairói szövetséghez való csatlakozása megteremtené az “arab egységet”. Az iráki kormány még nem felelt az ajánlatra, de Nuri al-Szaid, iráki miniszterelnök, szűkszavúan jelezte, hogy “tiz napon belül fontos események fognak történni.” Izráel bajban van. Fegyvereket sürget US-től, de nem kap. Eisenhower, legutóbbi sajtókonferenciáján azt mondta, hogy Izráelnek nem adunk fegyvert, mert az arab államokkal szemben nem képes elégséges módon úgysem felfegyverkezni. Ben Gurion izráeli miniszterelnök vezetésével a kétségbeesett izráeliek csak arra fanyalodhatnak, hogy a határmenti falvakból erődítményeket csinálnak, hogy arab támadás esetére legalább védekezni tudjanak. Külpolitikai Szemle A CIPRUSZI ZAVARGÁSOK
