Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-08 / 10. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 8, 1956 (geíiosi hahóit hamu) Nemzetközi Nos Nap 1858 ban A 20-ik század első fele óriási változásokat hozott magával. Ezek egyike a nők széleskörű megmozdulása, amely bár régebben megkezdődött, de Európában csak 1907-ben, (Amerikában 1908- ban) érkezett el ahhoz a ponthoz, hogy követeléseikkel a világ elé állhatták. A Szocialista Nőmozgalom 1907-ben megválasztott titkára, Zetkin Klára javaslatára az 1910-ben Kopenhágában jL yfl' ypw* megtartott konferencián, UfJ) március 8-ikát Nemzet- v'"^r közi Női Nappá nyilvánították. Közben a nők elöhaladását akadályozó — időtlen idők óta fennálló és nép tudatlanságára alapított — korlátok is lehulltak. Bár tűzzel vassal próbálták azokat fenntartani, mégis elsöpörte a Petőfi és Ady által álmodott és vágyott forradalmak szele. A nő ősidőktől fogva csak a házi, kerti és mezei munka elvégzésére — szükséges rossz módjára eltűrt — és csak a fajfenntartása céljából értékelt “tárgy” volt. (Nem beszélve azokról a cifra dámákról, akiknek még ennyi hasznosságuk sem volt.) Végre mégis megmozdultak és minden országnak meglévőn a maga bátor, minden ellenkezéssel szembeszálló hősnője (akiknek (nevét sok lenne felsorolni), akik minden követ megmozgattak, nem ismertek fáradságot, szenvedést és felrázták, öntudatra ébresztették az évszázadokon át szunnyadó nők nagyrészét. Nehéz munka ez nagyon, mivel egyedül kellett harcolniok mindenért. A férfiak részéről nem kaptak segítséget, inkább ellenállást. Szerintük minden jól volt úgy, ahogy volt — a nőket illetően. A nő a “gyöngébb nem,” hát maradjon gyönge! Természetesen, ennek a nagyhorderejű megmozdulásnak a szocializmus megismerése volt az alapja, amely abban az időben az európai országokban nagy lendülettel haladt, de a férfi világ sehogysem akarta felismerni azt a jogtalan, oknélküli és céltalan lealázó helyzetet, amelyben a nők voltak, úgy Európában, mint Amerikában és az egész világon mindenütt. Történelmi nevezetességű nap volt és lesz a március 8-ika az egész világon. Nemcsak azért, mert ezen a napon hivatalosan megszűnt a nő a “gyöngébb nem” lenni, és a “hosszú haj-rövid ész” teóriája megszűnt, hanem azért; mert ez a nap fejezi ki legdrámaiabban a nők megváltozott társadalmi helyzetét. Az ezen a napon hozott határozatok addigi elnyomott, lealázó helyzetükből a férfiakkal egy működési vonalra hozták az egész világ nehezen dolgozó asszonyait, akik erejükkel, képességükkel segítségére vannak férjeiknek a kenyérkeresetben, a gyermeknevelésben, általában a családi gondokban és hazájuk jólétének előmozdításában. Részt vehetnek az ország vezetőinek megválasztásában, és ma már maguk is töltenek be vezető állásokat, amilyenekről nemeslelkü elődeik valamikor álmodtak. Bár már ott tartunk, hogy nemcsak hazájuk, de az egész világ ügyeinek intézésébe is van beleszólásuk, ennek ellenére a nők társadalmi fejlődése még nagyon sok kívánni valót hagy maga után. Még mindig nem ismeri fel saját értékét és igy nem teljesítheti történelmi hivatását. Nem emelkedhet arra a magaslatra, amely szellemi képessége és fizikai kitartása által megilleti. A nőmozgalom most már eljutott a világ legeire j tettebb zugába is. öt világrész asszonyai csatlakoztak az 1945-ben megalakult “Demokratikus Nők Világszövetségéhez” és küldik delegátusaikat tőlük ezer meg ezer mérföldre a konferenciákra. 1953-ban a Kopenhágában megtartott konferencián 611 delegátus vett részt az öt világrész 67 országából, ahol elmondták a hazájukban fennálló állapotokat, kicserélték gondolataikat, biztatást nyertek abból, hogy számíthatnak egymás támogatására és megacélozott akaraterővel tértek vissza hazájukba, tovább folytatni a munkát a nők felvilágosítása terén. Vannak országok, ahol nincs megengedve részt venni ilyen természetű összejöveteleken, pedig lenne elég “kiteregetni” valójuk és tanulni valójuk is. Bárhova nézünk is a világon, a női munkát még mindig alábecsülik sok országban — Ang- áilban úgy mint Olasz- és Franciaországban és a nők nagy része beletörődik ebbe a helyzetbe. Csak a szocializmus felé haladó országokban van teljes jogegyenlőség a nők számára. Magyarországon a nők bármily fontos tanácskozásokban részt vehetnek és ideáikkal elősegíthetik a társadalom közös érdekeit. Egyszerű, bekötött- fejü asszonyokat megválasztanak képviselőnek és küldik az országházba, hogy érdekeiket, a nép érdekét képviseljék. És ezek tudják is, hol fáj az ő népüknek, úgy ahogy csak az tudhatja, aki közülök való. Természetesen, ezt sem Ferenc Jóska, sem Horthy őfőméltósága alatt nem érhették volna el. De talán az amerikai nő a legtürelmesebb. Nem beszélek azokról, akik haladó szellemű lapokat olvasnak mint a Magyar Szó vagy a Nők Világa, amelyek ismertetik az általános helyzetnek azt az oldalát is, amelyet a nagytőke hirdetései által fenntartott lapokból nem lehet megismerni. Ezek a lapok, éppen úgy a rádió és televízió céltudatosan elterelik Mrs. Amerika érdeklődését azokról a kérdésekről, amelyek oly élet- fontosságuak nemcsak jelen boldogulásuk, hanem gyermekeik és a haza jövője szempontjából. A finom fényes papíron nyomtatott folyóiratokból, a rádió és televízió behizelgő-hangu reklámügynökeinek főgondja az, hogy minél több piperecikket, autót adjanak el a közönségnek, de soha egyiknek sem jut eszébe, hogy a nők figyelmét felhívja a szakszervezetek támogatására, amely lehetővé teszi nekik jövedelmük fenntartását, vagy a béke követelésére, amely pedig egyértelmű magával az életünk biztosításával. Vajha az idei Női Napot minél hathatósabban használnák fel lapunk olvasói és minden más öntudatos amerikai asszony, minél több amerikai asszony felvilágosítására. Ez végeredményben a Női Nap igazi célja, és ez a legnagyobb megtiszteltetés, amellyel a nap alapítóinak és ezernyi hősének adózhatunk. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., L30 E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada S~ a year. Foreign $8 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4.- Minden más külföldi országban egy évre $9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. J.'i,*' Szerkesztőség és kiadóhivata1: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelő i. Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno 1 Tischler Lajos, lapkezelő Chicago, 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chulay István, lapkezelő. Los Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1251 S. St. Andrews Pl. — Pacier Flórián, lapkezelő ügyvezető: Rosner Sándor Deportálni akarnak egy nagyanyát, de miért? Maga a bevándorlási hivatal közege, aki visz- szavetette a 71-éves, angolszármazásu Seattle-i lakos Mrs. Annie Hobson kérvényét, hogy függesszék fel depoi’tálási rendeletét, jelentette ki a következőket: “Tekintettel korára és az Egyesült Államokban töltött ittartózkodása hosszú idejére, világos, hogy deportálása nagyfokú és szokatlan nyomorba döntené, amennyiben el lenne választva gyermekeitől és unokáitól s olyan országba toloncolnák ki, amelyet negyvenhét éve nem látott.” Hogy mégis elutasította kérvényét, azzal indokolta meg, hogy állítólag olyan “bizalmas értesülése van, amelynek nyilvánosságra hozatala káros lenne a közérdekre és a közbiztonságra.” Mrs. Hobsont 1931-ben tartóztatták le politikai okokból és elrendelték deportálását, de szabadon engedték. Huszonöt évvel később ennek a deportálási rendeletnek alapján rendelte el a bevándorlási hivatal, hogy hagyja el az országot. Minthogy nem voltak képesek semmiféle bizonyítékot találni a régi perirat silány lényegének alátámasztására, ezért folyamodott a hivatal a rejtélyes, alaktalan, titkos és mindenek felett szemérmetlen “bizalmas értesülés” cselfogásához. Más szóval, 1956-ban próbálják deportálni kihallgatás nélkül, a vádlóival való szembesítés nélkül, anélkül, hogy bűnét, ha egyáltalán van, akár csak meg is mondanák neki. Mrs. Hobsont a megkinzói még egy külön tüz- próbának is alávetették, amikor azzal zaklatták, tanúskodjék leánya, a Detroitban élő Mrs. Peggy Wellman születési helyét illetően, merthogy a hivatal ezt az adatot szeretné felhasználni Mrs. Wellman deportálására. így változtatja át a Wal- Jter-McCarran-törvény kormányhivatalainkat ér- zéstelen és irgalmatlan üldözőkké. Az emberi szenvedés szempontjából a polgárjogok elleni jelenlegi támadás egyik elijesztő példáját jelenti Mrs. Hobson és leánya (aki férjnél van és két gyermek anyja) deportálására irányuló kísérlet. Ez a törvény minden amerikai polgárjogait veszélyezteti és veszély minden amerikai család biztonságára nézve is. Február 22-én rendelték el Mrs. Hobson deportálását. Védőügyvédje, C. T. Hatten, március 5-ig kapott haladékot, amikor is a szövetségi törvényszék elé terjeszti a szerencsétlen nagyanya ügyének felülvizsgálására vonatkozó beadványát. Bojkott - és háború Az alábbi két rövid levelet a “N. Y. Post” ezer- kesztőségéhez intézték. Tisztelt Szerkesztőség! Mialatt Montgomery négerei nagyszerűen harcolnak tisztességességért és igazságosságért, van egy kis lépés, amelyet közülünk ezren itt északon megtehetnek: Küldjünk buzditó levelet a bojkott- vezetőhöz, Rev. Ralph D. Abernathy címére, 309 S. Jackson St., Montgomery, Ala. Rev. Ralph Lord Roy, Edward White, Rev. Robert Lee VÉR ÉS OLAJ Levél a “Labor’s Daily” szerkesztőjéhez a Szau- di Arábiába szálitott tankokkal kapcsolatban. Tisztelt Szerkesztőség! Hangosan és hosszasan panaszkodtunk az oroszokra,amikor nemrég Csehszlovákia fegyvereket adott el Egyiptomnak. Ordítoztunk, hogy ez hatalmi politika. Keserű könnyeket hullattunk a béke felett. Ugyanabban az időben hasonló hadianyagokra voltak megrendeléseink és mi azoknak teszünk eleget most. Ez merő képmutatás A Közel-Kelet puskaporos hordó. Amikor politikai futballabdát csinálunk belőle, azzal tulajdonképpen meggyujtjuk a gyutacsot. A bajok oka, emlékezzünk csak vissza rá, nem az araboknál, sem Izraelnél nem volt. Az eredeti pk a gyarmati rendszer és az olajdiplomácia általunk és az angolok által követett gyakorlatéiban rejlik. Az az éveken át folytatott politika, hogy az arabokat a zsidók ellen heccelték, az angol műsor egyik díszpéldánya volt. Ma mi ugyanezt csináljuk. Azok a nyomások, amelyek az arabokat mozgatják: a nép szegénysége és az uralkodók me- sébeillő gazdagsága, akik alattvalóik boldogságát elcsereberélik az ‘angolszászoktól’ kapott olaj megrendelésekért, a nép nacionalizmusának felébredése, azé a népé, amely az igazi függetlenségben látja sorsa megjavításának eszközét, — mindezeknek megfelel Izrael részéről az az eltökéltség, hogy maga alakítsa ki a nemzet sorsát és társadalmi rendszerét anélkül, hogy munkájába a hidegháborús mammut-ellenfelek beavatkoznának. A következtetés? Vagy hagyjunk fel a gyilkos fegyvereknek a profit érdekében végzett szállításával, vagy pedig hagyjunk fel azzal a demagógiával; hogy mi békeszerető nemzet vagyunk. Myron Hassler Washington, D. C. Tisztelt Szerkesztőség! Főfőméltóságu külügyminiszterünk most azt mondja, hogy a Közép-Keletet távol kell tartan, a politikától, nehogy háború törjön ki az arabok és izráelik között. Csodálkozom ezen. Hát nem ugyanaz az ur mondta, hogy szeret a háború meredélyén járni? Eugene J. Fox
