Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-05 / 1. szám
January 5, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ iá HOGYAN ALAKÍTOTTUK MEG A BLÖFSZ-ÖT KIS ÉS NAGYDUZZOGHY DUZZOGHY KÁZMÉR LEVELEI Kedves Főszerkesztő és Méltóságra Urambátyám! Ne csodálkozz azon kedves Urambátyám, hogy csak egyszer írtam levelet és azóta se; és személyesen se mutogattam magam, noha 5-6 éve hogy átt lakom ebben az Amerikában csöndesen. Igaz, ha ur is vagyok, de szerény a természetem és különben nagyon ajánlatos volt számomra, hogy ne csináljanak az újságok nagy lármát ideérkezé- semről, mert még itt is követelték volna rajtam alaptalanul a festményeket és ékszereket, melyeket Magyarországon csak azért vettem magamhoz, hogy illetéktelen bajtársak el ne vigyék őket. Az történt ugyanis, hogy a falunkbeli zsidó család egy tagja tévedésből életben maradt Németországban és hazajött. Szerencsére idejekorán tudomást szereztem a dologról, mert még rám fogta volna, hogy nálam vannak a festmények és ékszerek, tehát okosabb volt, hogy mint a mai magyar uralom üldözöttje a szabadságot válasszam és elmenekültem. De majdnem csöbörből vödörbe jutottam, mert itt Amerikában is éltek rokonai a családnak, melyet Németországba segítettem, ezért egyide- ig itt is meg kellett lapulnom, hogy fel ne fedezzenek. Elkerültem minden nyilvánosságot és feltűnést addig amig a festményeken és ékszereken mind túl nem adtam, ami eltartott egy ideig, mert jó árakat akartam kapni. De már minden el van adva, sőt sajnos a pénz is elfogyott, most nem is tudnák tehát rámbizonyitani, semmi okom tehát, hogy továbbra is megfosszam az amerikai magyarságot közreműködésemtől, mert szükségünk van egymásra, hiszen élni is kell az embernek és az ur még sem paraszt, hogy elmenjek valami piszkos gyárba dolgozni. Ezért ezennel kilépek a nyilvánosság elé és hivatalosan átveszem az itteni magyarság irányítását. Bátorság! Legfőbb ideje volt, hogy megtaláljuk a születésénél fogva hivatott, erőskezü vezért, hogy irányítsa és összpontosítsa a felszabadítás munkálatát, ez a vezér pedig én vagyok, ezt vegye tudomásul mindenki. Mindent központosítani kell, különösen a pénz kezelést a vezér kezébe kell adni, mert a gróf Picspirics Tasziló csak elkezelni tud, a nagykosi Kos Ákosnak mindig is ragadós volt a keze, a kis és nagydisznódi Disznódi Dezső pedig, noha egyébként finom úriember már pol.vás korában is sikkasztó volt. Politikai irányításra és egyetértésre is szükségünk van ezekben a nehéz időkben, mert akadnak egyesek, akik a haza nagy ügyét saját egyéni és önző érdekeiknek megfelelően szeretnék intézni. Vegyük csak a diadalmas felszabadítás időpontját. Ki ezt mondja, ki meg azt. A múltkor ott találom Kos Ákos méltóságost a sörcsarnokban. Mondtam neki: “Kedves urambátyám, rettenetes hogy nem lesz háború, éppen most kaptam sógoromtól, a volt csendőralezredestől levelet hazulról, hogy a termelőszövetkezet, mely átvette a birtokomat, nagyszerűen feljavította a földeket, 300 holdas mocsarat lecsapolt, gyönyörű magtárházakat épített és az uj gyümölcsös is kezd már teremni, hát akkor nincs értelme, hogy tovább is várjunk itt a felszabadítással, legfőbb ideje hogy azonnal bevonuljunk.'’ De a méltósá- gos csak kiabál erre, hogy szó sincs róla, nem szabad elhamarkodni a dolgot, mert az ő birtokán meg éppen most sok milliós nagy viz és öntöző-müveket építenek és csak jövőre lesz kész, hát addig várni kell a haza megmentésével. Hát persze ő könnyen beszél, mert még maradt neki a lopott pénzből, ott volt neki az egész minisztérium pénztára amikor eljött, de mit csináljak én, aki alig talált valamit a vármegye kasszájában és ha az a deportáltak kis encsembencsómje ki nem segített volna már régen éhezhetnék. Hát kérdezem, szabadna egy úri embernek a haza helyett mindig csak magára gondolni? Hát még milyen fejetlenségnek voltam tanúja az elmúlt héten. Olvasom a vasárnapi újságban a budapesti tudósítást, hogy a községi húsfeldolgozó gyárban eltört az automatikus nagy hurkatöltőgép prése, három napig javították és ennek következtében Budapesten napokig alig lehetett friss hurkát találni a boltokban. Alig tudtam aludni éjjel nagy izgalmamban és hétfőn reggel korán már ott voltam a magas hivatalban, es Szerkesztő Urambátyám tudja milyen . »atalról beszélek, ha pedig nem, annál jobb. Úgyis tulsokan járnak oda mindenféle hazug .ürügpßMtel pénzért.) .Már ott -találtam az ilyen ügyekre illetékes urat és sietve büszkén jelentettem neki, hogy a saját külön vezetésem és irányításom alatt álló titkos szabotáló csoportom Magyarországon megint sikeres aknamunkát végzett utasításaimnak megfelelően és földalatti rádión jelentették nekem, hogy felrobbantottuk a hurkatöltőt, minekutánna szíveskedjen kezeimhez 300 dollárt sürgősen kiutalni az eddigi költségekre és titkos csoportom további aknamunkálatainak fedezetére. Bizonyítékul mutattam neki az újságcikket. Hát az illetékes úriember csak nevetett, hogy az oldalát fogta. Azt hittem megbolondult. “Maga már a negyedik ma reggel’’ mondta nekem hahotázva, amikor magához tért. Aztán se szó, se beszéd, kinyitotta a mellékszobába nyíló ajtót. Mit láttak szemeim? A szobában ott voltak mind: a gróf Piszpirics Tasziló, a Disznódi, a Kos méltóságos és egy teljesen ismeretlen egyén. Mindegyikük ugyanazt az ujságlapot lobogtatta kezében. Az illetékes magas hivatali ur rájuk mutatott és mondta: “Ezek az urak egyenkint jöttek és mind jelentették nekem külön, hogy az ő földalatti szervezetük volt az, amelyik letörte a hur- íkatöltőgépet és kérték a költségeket. Javasolnám, hogy a jövőben az urak állapodjanak meg egymással előre, hogy melyikük csoportja végezte a szabotálást.” Hát majd lesült a bőr a képemről, hogy ilyet kellett hallanom. Szégyeltem magam a többi urak helyett, hogy ilyen szélhámossággal és hazugsággal rontották le a született úri becsületet az amerikai hivatali illetékes ember előtt. Mindjárt meg is mondtam nekik őszinte véleményemet szélhámoskodásukról. A gróf kiabált és a Disznódi kiabált és az Ákos méltóságos kiabált és még nemcsak egymást, de még engem is le- csirkefogóztak, mire kölcsönösen párbajra hívtuk ki egymást. De a hivatali illetékes ur csöndre intett bennünket, az ott álldogáló ismeretlent odahívta és bemutatta nekünk mondván: “Engedjék meg az urak, hogy bemutassam Tom Pix urat, a jól ismert újságírót, aki a budapesti tudósítást megírta és az egész hurkatöltő dolgot kitalálta.” Képzeljed kedves Szerkesztő urambátyám a hatást. Felháborodásomban odaléptem Tasziló grófhoz, egy hatalmas pofont lekentem neki, az Ákos méltóságost teljes erővel orron vágtam, a Disznódinak pedig lábammal súlypontjába rúgtam, ahogy csak bírtam. Az én nadrágom kiszakadt két helyen, de az csak aljas rágalom, hogy a Disznódi kétszer rámlépett volna, a gróf orron- vert és a méltóságos Ákosnak sikerült volna engem többször szájon törölni. Ott helyben agyonvertem volna mind a három szélhámost, akik ilyen szégyent hoztak az úri becsületre, de az illetékes ur és a hazugságokat terjesztő ujság- tollnok szétválasztott bennünket. Amikor magamhoz tértem és az Ákos méltóságost is fellocsolták, leültettek bennünket. “Uraim,” mondotta az illetékes ur angolul, “szég.vel- jék magukat, hogy igv megfeledkeztek magukról, előkelő származásukról és a nagy nemes eszmékről, amelyek érdekében közösen kellene buz- golkodniok. Béküljenek ki és fogjanak kezet a nagy feladat érdekében.” “Soha, kiáltottam fel nagy meggyőződéssel, nem fogok kezet olyan emberekkel, akik a szegény amerikai adófizetőtől szélhámoskodással akarnák kicsikarni és zsebrevágni ” De a hivatalos illetékes tovább folytatta: “Békés együttműködésük reményében pedig közölhetem, hogy multbani és jövőbeni munkásságuk méltánylására hivatalom megfelelő pénztárából kiutalhatok Önöknek fejenként 25 dollárt csekkben azonnal.” “Éljen” kiabáltuk egyhangúan nagy lelkesedéssel e nemes és megértő szavak hallatára és összeölelkeztünk megmutatva az amerikainak, hogy a született magyar úriember felül tud emelkedni egyéni érdekeken és sérelmeken, ha a haza és a szabad világ nagy ügye igy kívánja. Ott a helyszínen azonnal megalakítottuk a BLÖFSZ- t, azaz a Baj társak és Leventék Önsegélyező és Felszabadító Szövetkezetét, melynek elnökéül demokratikus szavazással engem választottak meg egy szótöbbséggel, ami ugv történt, hogy amig mindenki saját magára szavazott, a tökkelütött Tasziló gróf hirtelen elfelejtette a saját nevét és súgva megkérdezte tőlem, hogy őt hogy hívják. Én mindjárt tudtam, hogy miért kérdezi, ezért nagy ravaszul az én nevemet mondtam ne- M,-Jrét“ a MLye engem irt be -abban -a hiedelemben, hogy magára szavazott. De meg is volt lepve, amikor megtudta, hogy még saját szavazatát se kapta meg, még sirt is, hogy őt senki se szereti — alig lehetett megvigasztalni. A Disznódi meg kiabált, hogy érvénytelen az elnökség, mert becsaptam a grófot, de aztán abbahagyta, mert azt hitte, hogy az elnökkel is kevesebb jelölt lesz a pénztárosságra, ami persze öt érdekelte volna jobban. Nem hagytam azonban a dolgot, majdnem összeverekedtünk újra, mert mind a három szerette volna a pénzeket kezelni, de nem ajánlatos ám a disznókat a búzába engedni, végül úgy kellett megoldani, hogy hind a négyen egynegyed pénztárosok leszünk, igy fogjuk elosztani a pénzeket, de úri becsületszóra. Én azonban tudom amit tudok és ha még nem is nyitom ki a szájam, amig nem muszáj — azért mármost ezennel tudtára adom mindenkinek, hogy a BL- ÖFSZ-nek minden fizetés csak úgy lesz érvényes és hazafias, ha alulírott nevemre és címemre küldik be kizárólagosan. Legközelebbi levelemben pontosan beszámolok majd a BLÖFSZ dicső hazafias munkálkodásairól és maradtam Szerkesztő Urambátyám tisztelője Kis és nagvduzzoghy Duzzogh Kázmér a BLÖFSZ elnöke és méltóságos főispán. Másolta, pontokat vesszőket belerakta és a helyesírást javította Bódog András UTÓIRAT A BLÖFSZ, azaz a Bajtársak és Leventék Önsegélyző és Felszabadító Szövetkezetének megalakulása és demokratikus elnökké való választásom feletti örömömben egészen elfelejtettem megírni fenti levelemben, hogy mihelyst a pénztárosságot sikerrel elosztottuk és a bank beváltotta a 25 dolláros csekkjeinket, amit a nagyszerűen sikerült hurkatöltő szabotálás nehéz munkájáért kaptunk, a BLÖFSZ testületileg a legközelebbi sörcsarnokba napolta el magát további hazafias tervezgetések irányában. Hát egy pár sör után mondja a Kos Ákos méltóságos, hogy nem lesz addig semmi, amig a BLÖFSZ- nek nem csinálunk egy hazafias harci indulóverset, hogy lelkesítsük vele fel a közönségesebb magyar népeket, hogy ha csatlakoznak, ha nem, de küldjék a tagsági dijakat, mert enélkül mit ér az egész. Olyasmit kellene Írni mint Petőfi Sándor, akinek szavára kitört a forradalom. Hát én ennek a Petőfi dolognak a nevét nem szerettem, de azért az ötlet nem volt olyan buta, mint amilyet az Ákos méltóságostól elvárna az ember. A dolog szöget .ütött a fejembe és gondoltam, ha Petőfi tudta, akkor a Duzzogh még jobban tudja. Emlékeztem, hogy volt neki egy csúf és lázitó verse a “Magyar Nemes’’ címmel, azt kellett csak egy kicsit megalakítani, hogy úri hazafias legyen és föllelkesítse az itteni jöttment közönséges magyarokat egy kis csatlakozási tagdijak sürgős beküldésére, mert a nagyszerű vers kiköltése is belekerült 12 dollár áru sörbe, olyan nehéz munka-volt. Itt küldöm gyújtó hatású le- közlés végett, a tiszteletd]j~fejébeíLJ>edig potom áron küldjön kedves urambátyám szerkesztő 20 dollárt legkevesebb, de kizárólag az én címemre: A NEMES MAGYAR Őseimnek hű parasztja Búzát nem nekünk aratja A parasztok már nem vakok Én magyar nemes vagyok ősi földem ősi hasznát Bizony mostan elpipálták A bü .. kis parasztok Én magyar báró vagyok Uraskodás volt az élet Sajnos hogy igy semmivé lett Világ népe: sajnáljatok Én úri magyar vagyok Tán munkabérből éljek meg? A munkások mind szegények, Még megöl ha dolgozok; Én úriember vagyok! Egy reményem miért élek. Vége lesz a szenvedésnek; Nép hasa ha újra korog, Én felszabadító vagyok De ha nem fog ez az átok | Atombombát dobni rátok Ha nem kellőnk; pusztuljatok Én felszabadító vagyok. . 1 Irta -és büszke rá: jjj Kis és nagvduzzoghy Duzzogh Kázmér Ur- és demokrata. *.-jg i
