Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-05 / 1. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 5, 1956 S *# I tr r • / zuleto óriás Kina. 1955 november. CSANGCSUN Északkelet-Kina (Mandzsúria) egyik nagyvárosa, a környék kulturális, gazdasági központja. Látni ezt igy, az autóablak távlatából is. A széles, fákkal övezett utón haladunk, s kétoldalt óriási áruházak, kultúrpaloták, később pedig gyárépületek maradnak mögöttünk. Rendkívül élénk itt a forgalom. Egymást követik a villamosok és — nagy örömünkre — a piros Ika- rus-autóbuszok. Amint közeledünk uticélunkhoz: Kina ötéves tervének egyik nagy alkotásához az 1. számú Autógyár építkezéséhez, az utkanyarulat mögül egyszeriben olyan látvány tárul elénk, amely megállásra kényszerít. Jobbra, az utmenti földeken üszkös falak, ég- remeredő toronyronesok döbbenetes körvonalai. Kínai barátaink nehezen beszélnek erről — hiszen még most is égető az emlék: ez volt a japán háborús bűnösök egyik baktériumgyára. Pestist, kolerát állítottak itt elő a japánok, nagyüzemi módszerekkel. Visszavonulásukkor felrobbantották az épületeket. Hallgatagon könyökölünk a hidkorlátra. Kísérteties látvány ez: a délutáni nap vörössé varázsolja a füvei, gyommal benőtt romokat. “Szándékosan hagytuk igy — mondja kísérőnk, — emlékeztetőül.” Talán soha nem érezhettük olyan szivbemarko- lóan az embertelenség, s az emberség határvonalát, mint most, amikor átsétálunk a hid szemközti korlátjához. Az autógyári építkezés tárul itt elénk. Szemünk előtt uj, napsütötte háromemeletes lakóházak — valóságos kisváros, utcákkal, kertekkel. Mögötte az uj erőmű hűtőtornyai és szerelőcsarnokok, gyárépületek valóságos tengere. S mindezt — innen távolról is érzékelhetően — átszövi a munka ritmusa: toronydaruk bólogatnak, teherautók, dömperek vonulnak hosszú sorokban. .. MUN SZA- NUN, az építkezés főmérnök-helyettese kalauzol bennünket a születő óriás uj falai között. Mun negyven körüli, magas homlo- ku, mosolygós tekintetű férfi. Szerelmese ennek az építkezésnek. Fejből idéz bonyolult részletadatokat és mindannyiszor élénk pillantással figyeli a “hatást”: mit szólunk hozzá, osztozunk-e örömében. Milyen számok, micsoda adatok ezek! Az üzem területe 1,5 millió négyzetméter, a gyár melletti lakótelep 400,000 négyzetméteren épül, az üzemben több mint hétezer gépegység dolgozik majd. A múlt évben kereken 20,000 munkás dolgozott az épitkezésen, köztük több ezrednyi leszerelt katona. Kínában sohasem gyártottak autót, holott bőségesen akad az országban minden szükséges nyersanyag. Ám az angol, francia, japán tőkések — a gyorsabban csörgedező profit reményében — főleg a könnyűipar néhány ágát fejlesztették, köztük is elsősorban a textilipart. A női és gyermekmunka szörnyű kizsákmányolásával, a selyem és gyapot alacsony termelési árával busás haszonra tettek szert. S most Kina autógyárat épit — olyan hatalmasat, amely évi 30,000 négytonnás teherautót gyárt majd: ámde hogyan kezdhet ilyen nagy vállalkozásba az az ország, ahol híján vannak a szakemberek, kevés a gép, s főleg kevés a tapasztalat ? A SZOVJETUNIÓ VÁLLALTA: az első kínai ötéves tervben 156 nagyüzemet épit a testvér országban, s ezek egyike az 1. számú Autógyár. Kértük Mun Sza-nunot mondja el, hogyan, mivel segíti őket a Szovjetunió. Csak kisvártatva válaszolt, s láthatóan küszködött a szavakkal, hiszen oly sokat kellett a néhány mondatban sűrítenie. — A tervrajzokat 24 szovjet tervezőintézet készítette. A moszkvai Sztálin-autógyár tervezi és gyártja számunkra a futószalag-müvet, s ott tanul mintegy 400 munkásunk, technikusunk, is. Sok szovjet szakértő dolgozik itt velünk együtt az épitkezésen, s kérem, ne gondolják, hogy túlzás, ha azt mondom: nélkülük semmire nem mennénk. Emiitek egv példát: néhány üzemi-észben már a gépeket szereljük, s ez különösen nehéz bonyolult munka. Az egyik automatikus gépsor szerelése közben megakadtunk. Gyorsan autót küldtünk Senjangba (Mukden) az egyik szovjet szakértőért, s a gépsor ma már munkára készen áll... Vadonatúj, hatalmas félautomata gépek dolgoznak az üzemben. S ahogy sétálunk közöttük, valóságos “földrajz-órát” kaphatunk a béketábor országairól: a gépek címkéiről szovjet, csehszlovák, lengyel, német városok, gyárak olvashatók. S milyen öröm, amikor itt is, ott is megpillantjuk a “Rákosi Mátyás Müvek, Csepel” vagy “Kőbányai Szerszámgépgyár, Budapest” feliratokat. — A gyár 7,000 gépegységének felét a testvéri országokból, főleg a Szovjetunióból kapjuk — mutat körbe Mun mérnök. Sok precíziós szerszámgépet gyártunk már magunk is. Lám, ez az esztergapad Senjangból, a mérőműszerek Har- binból érkeztek, s találni itt gépeket Kina csaknem valamennyi jelentős gépgyárából. Mosolyog: — Az imperialisták blokádot vontak Kina köré.. Azt hitték megfojtanak bennünket. Tudják is ők, mi az, hogy testvéri együttműködés... ESTELEDIK MÁR. amikor a műhelycsarnokok, az erőmű-géptermek után az uj lakótelepre érkezünk. Az alkony opálos fátyolba borítja a tájat és sorra felvillannak a házak csillagszemei, a kivilágított ablakok. A lakótelep házai között a hangszóró most ősi lejtésű kinai dalt sugároz. Besötétedett már, az ablakok világítanak csupán. A kapuk előtt gyerekek játszanak, hangjuk, zsibongó nevetésük összeolvad a szép, ősi dallal. — Százharminc nagy lakótömb épül most itt — magyarázza Mun elvtárs, — kényelmes lakás jut benne minden munkáscsaládnak. Később, évek múltán továb építjük majd a gyárat, s a lakótelepet is, amely — úgy tervezzük — akkorra Csangcsun önálló kerülete lesz. Uj élet Dobrudzsában — Bulgáriai riport — Hűvös, sós szél fujdogál a Fekete-tenger felől... Bulgária északkeleti részén, Dobrudzsában, közvetlenül a tengerparti Sabla község határában gazdálkodnak a Szergej Mironovics Kirbv Térni e 1 ő szövetkezet tagjai. Tíz évvel ezelőtt kiét len pusztaság volt itt. Úgy vélekedtek az emberek, hogy a hűvös szél miatt alig érdemes itt valamit termelni, hiszen még jobb esz tendőkben is gyéren fizetett a föld. A termelőszövetkezet 1946-ban alakult. Szegényesen kezdték az életet kint a pusztaságban — de nagyon erősen elhatározták, hogy legyűrik a természet zordságát, gazdag életet teremtenek maguknak. — Kilenc évvel ezelőtt azzal kezdtük — meséli a Kirov Termelőszövetkezet elnöke —, hogy erdősávoka t telepítettünk. Sokan mondták: kár a fáradságért, úgyis semmibe vész a munkánk. Nem lett igazuk. A fák megnőttek és megtörtük a tengeri szél erejét. Uj majort építettek kilenc év alatt. A termelőszövetkezet tagjai büszkén mutogatják a nagy téglaépületeket, s arról is örömmel beszélnek, hogy ma már fejlett állattenyésztésük van. 65 fejőstehén, 18 ökör, 176 ló, 450 sertés áll az istállókban és az ólakban, több mint 2,000 birka járja a legelőket. Bőven terem búzájuk, árpájuk, ukoricájuk, cukorrépájuk... De a szőlőtermelésükre a legbüszkébbek. Ré- gente sehol egy szál szőlővessző nem volt Dobrudzsában. Nyolc évvel ezelőtt a Kirov TSZ tagjai letelepítették ezen a vidéken az első vesszőket, s az idén már szép termést szüreteltek harmincholdas szőlőjükön. A Kirov TSZ tagjai kilenc év alatt valósággal átalakították a falu határát. Ki hitte volna régebben, hogy ezen a vidéken szőlőt, sőt még gyapotot is termeszthetnek? Méghozzá nem is keveset. Tavaly például holdanként öt mázsa gyapotot szedtek a tsz-tagok. A tsz elnöke magyarázza, hogy évről-évre — Csangcsun ... tudják-e mi volt itt néhány esztendeje? A japán imperialisták mandzsu bábállamának, Mandzsúriának ez volt a fővárosa. Igen, fővárosnak nevezték Csangcsunt, de mit építettek akkor a nagy “rangra” emelt városban? A baktériumgyárat, meg a kiserdőket, amelyeket ma is láthatni, két sorban az utak mentén. .. Az egyik lakóház kapujához érkeztünk — meglátogattunk néhány munkáslakást. Az egyik elsőemeleti ajtón nyitunk be, a Vang-család lakik itt. Csak az idős Vang nénit látjuk itthon, fia, menye még a gyárban vannak,^ esti tanfolyam, értekezlet lehet, nem tudni mikor érkeznek haza. Csinosan berendezett szobában vagyunk, a háziasszony hellyel kínál. A falon sok-sok kép (kinai szokás, hogy a családi képesalbum egész tartalmát a falra akasztják.) A kis asztalkán könyvek, néhány újság, rádió. — Sanghajból költöztünk ide — meséli Vang néni, — ott soha nem volt ilyen lakásunk, kis faházban laktunk. Fiam itt, az épitkezésen lett technikus, menyem Cseng Ting-hua, statisztikus. A szomszéd lakásban, Jangéknál az asszony éppen a vacsorát főzi. A család kis asztal körül ül, a gyei'ekek leckéiket Írják, s apjuk segít nekik. A kislány — hét-nyolcéves lehet — vonal- kázott füzetbe írja a rajzos, kinai betűket. Jó tanuló, 8-as osztályzat is akad a kis irófüzetben. — Magam is csak néhány éve tanultam meg írni — mondja az apja. — Most gépkezelő va- gyook itt, az épitkezésen. Ha teljesen elkészül a gyár, itt maradok, szakmát tanulok. ___BÚCSÚZUNK, s autónkat körülállják uj barátaink: a gyár munkásai, mérnökei. Emlékkönyvet hoznak, belelapozunk. Szovjet küldöttek, amerikai, olasz, indonéz, burmai, indiai nevek. Elismerő, baráti sorok tarkítják a hófehér lapokat. Magyar nyelven Írjuk: “Köszönjük drága kinai barátaink, hogy ilyen erőssé, hatalmassá építitek országotokat — ez a mi erőnk is, ez a béke erőinek hatalma.” Tábori András előbbre lépnek egyet. Ez a vidék vízben szegény, nincsenek patakok — csak a sós tengervíz, azzal meg nem lehet öntözni. Az idén tavaszon nagy fába vágták a fejszét, kutakat fúrtak, csatornákat építettek és néhány hektárt már öntöztek. Ebben is úttörők Dobrudzsában. A kísérlet nagyszerűen bevált, az öntözött földeken betakarított nagy termésnek messze környékről csodájára járnak és jövőre még nagyobb területre vezetik az éltető vizet. Bent a községben uj utcán megyünk végig: kétoldalt a tsz-tagok uj családi házai sorakoznak. Néhány esztendő alatt 76 család épített magának uj házat. Közös óvodát, napközi otthont, úttörőtábort létesítettek a tengerparton. Sablában kibontakozott a bolgár dolgozó parasztok uj élete. . . Horváth László MR. DEWEY N. Y. ÁLLAM néhai kormányzója. a Schenley pálinkagyár ügyvédje lett. Dewey néhai publicity man-je (fő kortese) Paul Lockwood, Schenley hirdetési osztályának főnöke (publicity man). Vagyis azelőtt Dewey kormányzót, most meg a Schenley whiskyt dicséri egekig. Dewey néhai politikai managerje pedig U.S. igazságügyi minisztere lett. Schenley, a koreai háború kezdetén attól félve, hogy az állam szabályozni fogja a gabonának pálinka gyártásra való használatát, óriási mennyiségű szeszes italt gyártatott, amelyet nem tudott eladni. Azért pedig adót kellett fizeni vagy mikor eladták, vagy pedig 8 éven belül, ha eladták ha nem. Schenley fizetett. De most pereli a kormányt, óriási összeget követelve vissza a befizetett adóból, mert alkotmány ellenesnek tartja azt a törvényt, amely el rendeli, hogy a raktáron levő italból is adót kell fizetni. Dewey lett a védelmezője a pálinkának Lockwood segítségével. Brownell igazságügyminiszter pedig a kormány képviselője kellene, hogy legyen. De akar valaki fogadni, hogy ki fogja ezt a per!? megnyerni?? AZ 1956-i VÁLASZTÁSOKRA gondolva, a legfontosabb dolgunk az legyen, hogy a kormányt visszatérítsük a General Welfare (általános jólét) képviseletéhez a General Motors képviselete helyett.
