Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-23 / 8. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 23, 1956 TANKOT OLAJÉRT, OLAJAT TANKÉRT Kívülről nézve elég szánal­mas volt a hír, hogy a State Department 18 tankot akart szállítani Szaudi Arábiának, aztán letiltotta a szállítást, aztán megint gondolt egyet és végleg mégis elrendelte a tankok leszállítását. Küld- jem? Ne küldjem? Szeret? Nem szeret?... A humor ha­tárán mozgó habozás és bi­zonytalanság mögött azonban roppant komoly és bonyolult gazdasági és politikai kérdé­sek torlódnak. Amikor Izráel nagykövete Washingtonban megtudta a tank-szállitást, amelyet egyéb ként titokban akartak végre­hajtani, két amerikai hon­atyával együtt heves tiltako­zásba kezdett: “A támadás semmiféle veszélyében nem forgó arab állam — pana­szolta — kap fegyvert, de a támadás súlyos veszélyében forgó Izráel nem kap”. Erre Herbert Hoover Jr. helyettes államtitkár telefonál a Fehér Ház sajtófőnökének, Hager- tynek, aki elrobog a hét mér- földnyire fekvő Milestone Plantationre, ahol Eisehower éppen befejez egy bridge- pártit s visszajön azzal, hogy az elnök letiltotta a tankok elszállítását. Pénteken aztán Szaudi Arábia washingtoni nagykövete, Abdullah al Khaj- jal, kezd morgolódni, hogy “a tilalom sajnálatraméltó be­nyomást fog kelteni Szaudi Arábiában és az arab világ­ban”. Erre a State Depart­ment kupaktanácsa egy álló napig megtanácskozza a kér­dést, megállapítja, hogy Washingtonnak fontos kato­nai érdekei vannak Szaudi Arábiában, többek közt légi­bázisa van Dharanban, s az erre vonatkozó szerződést jú­niusban tervezik megújítani, ennélfogva úgy döntenek, hogy a tankokat mégis el kell szállítani. Ezek mék mindig csak szín­falak. Kiderült a tanácskozá­sok alatt, hogy Washington tavaly már nagy mennyiségű “csapatszállitási felszerelést” szállított Izraelnek is, az arab államoknak is, a tankok le­szállítása tehát semmit sem változtat a tényleges helyze­ten, ezzel különben sem bont­ják meg a középkeleti hatal­mi egyensúlyt s nem változ­tatnak a középkeleti fegyver­kezési versenyen sem. izráel megnyugtatására kül denek majd Izraelnek is lök- hajtásos harcirepülőgépeket, hogy legyen mivel védekez­nie a Csehszlovákiából kül­dött “szovjet” bombavetők el­len. Magyarán szólva, ha már kibújt a szög a zsákból, szál­lítsunk fegyvereket az ara­boknak is, az izráeliknek is. Még magyarabban szólva: az, amivel a szovjetet vádol­tuk, hogy felfegyverezi az arab államokat és amivel te­lekiabáltuk a világot, csinál­juk mi is nyíltan, miután ed­dig is titokban műveltük. Mindezek mögött azonban az igazi magyarázat a USA és Anglia között felmerült súlyos érdekellentétek a té­nyek valódi mozgatói. Amikor Eden itt járt Ame­rikában és Eisenhowerrel folytatott tanácskozásaikról szóló nyilatkozatot közétet­ték, kifejezésre juttatták a két ország közti megoldhatat­lan ellentéteket. Most hát le­hull a lepel a középkeleti vál-' ságról. Éden Washingtonban tiltakozott az ellen, hogy az amerikai olaj érdekeltségek Szaudi Arábiában pénzelik az angolellenes kampányt. Ed- d igeié az angolok akadályta­lanul és megszakítás nélkül szállítottak fegyvert az ara­boknak. Most Londonban úgy értelmezik az amerikai fegy­verszállításokat, hogy az ame­rikai olajérdekeltségek ki akarják taszítani Anglia utol­só olajérdekeltségeit Szaudi Arábiából. Eden azt kérte Eisenhowertől, t á m o gassa Angliát a Szaudi Arábia-i Buraimi olajoázis lefoglalásá­ban, ezt azonban Eisenhower megtagadta, most pedig nyil­vánvaló lett az angolok előtt, hogy Eisenhowerék nem fog­nak irgalmazni az angoloknak a Közép-Kelet olajáért vívott küzdelemben. A tankok le­szállítása csak annak a lépés­nek első' mozzanata, hogy az angolokat kiverjék az olaj­ban gazdag országból. Van egy másik fontos ol­dala is a kérdésnek: a tankok leszállításával Eisenhower és Dulles alá akarja támasztani a szovjetellenes, hitelét vesz­tett bagdadi paktumot, ame­lyet gyűlölnek az arab orszá­gok, amint erre éles fényt ve­tettek a közelmúltban Jordá­niában lezajlott véres tünte­tések. Izraelnek éppenannyi joga van az önvédelemre, mint i minden más országnak. De mint már annyiszor kifejtet­tük e hasábokon, Izráelt a fegyverkezési verseny sem mentheti meg az arab világ­ban készülő irtóháboru vesze­delmétől, csak egy dolog: a béke. Békét fegyverszállítá­sok nem fognak hozni. Békét csak az eredményezhet, ha kudarcba fullasztják Wall Street irgalmatlan hajszáját a középkeleti olaj után. Béke csak úgy jjlhet létre, ha a négy nagyhatalom — köztük a Szovjetunió is — összeül az arab államokkal és Izraellel a tárgyalóasztal mellé. összeomlóban Adenauer diktatúrája Konrád Adenauer nyugatnémet kancellár politikai pá­lyafutása legnagyobb kudarcát szenvedte hétfőn, amikor Észak Rajna-Westphalia parlamentjében a szocialisták megbuktatták az államminisztert, Kari. Arnoldot egy bizal­matlansági szavazattal. Ez azt jelenti, hogy a Bundesrat- ban, a szövetségi szenátusban, Adenauer elveszti kéthar­mados többséget, amely szükséges lett volna, hogy Nyugat- Németország felfegyverzését megszavazzák. A Bundesrat a kilenc nyugatnémet állami kormány képviselőiből áll. A példát valószínűleg a többi nyugatnémet állami parlament is követni fogja s a kibuktatott adenaueri keresztény de­mokraták helyett szocialisták kerülnek a vezető pozíciókba. Ez megváltoztathatja Nyugat-Németország egész eddigi bel-és külpolitikai orientációját, amennyiben a szocialis- aák ellenzik az ország felfegyverzését és sürgetik a Szov­jetunióval való tárgyalásokat Németország egységesítése érdekében. Lelö'Hék a néger nép egyik vezérét Múlt szombaton becstelen gyilkosságnak esett áldoza­tul dr. Thomas H. Brewer orvos Columbus, Ga-ban. Lucio Flowers-et, egy fehér áruháztulajdonost vádolnak azzal, hogy állítólag ő adott le hét revolverlövést az országos né­gervédelmi szervezet helyi vezetőségének erre a tagjára. Holttestét Detroitba szállították és a Hartford Ave-i bap­tista templomban ravatalozták fel. A templom lelkésze, Rév. Charles A. Hill, országos hirü néger vezér, mondott fe­lette halotti beszédet: “Ez a gyilkosság is azért történt — mondotta — mert a kormány, a Fehér Ház, Brownell igaz­ságügyminiszter semmit sem tett a Till-fiu és más áldoza­tok meggyilkolása ügyében a délen.” A MÁSODIK világháborúban 7,809 kutya veszett el “szolgálat közben”. HARC AZ ÉHSÉG ELLEN Két hatalmas vizmü építé­se hivatva van arra, hogy úgy Egyiptomban, mint In­diában véget vessen milliók és milliók éhezésének. Mind­két ország tervbe vette ily vízmüvek építését. Indiában már megkezdték a Bhakra vízmüvek építését a Sutlej folyón, Punjáb tar­tományban. Ha elkészül az a vizmü, a Bhakra és Nangal vízellátási képessége és vil­lanyereje Punjáb tartomány szikkadt, száraz földjét gabo­natermő földé változtatja át. át. Az egyiptomi vizmü még tervrajz csupán, de minden remény megvan arra, hogy valósággá válik Sadd El Ali, a “Magas” Vizduzzasztó Egyiptom felső részében épül, 5 mérföldnyire a Nílus melletti Aswan helyiségtől. Ez majdnem teljesen eső­mentes terület, úgy, hogy he­lyenként a sivatag egészen a Nílusig jön le. A Bhakra-Nangal vizduz­zasztó szükségességét már évszázadok óta érezték Pun­jáb tartományban és környé­kén. Még ivóvizük is alig van.Az éhségvizsgáló bizott­ságok egyöntetűek voltak ab­ban, hogy a vízhiányt talál­ták az éhség főokának. 1783-ban a lakosság az egész kerületben éhen halt,, vagy elvándorolt onnan. 1896- 97-ben a szarvasmarhák nagy része elpusztult. Csatornázás és öntözések segítettek ugyan valamit, de hatalmas terüle­tek tovább szenvedtek. Az indiai kormány szerint a Bhakra-Nangál vizmü hét­millió aker területet fog ter- mékenyé tenni és sok millió tonnával fogja emelni India gabonatermelését. A rideg, sivár, kopár terü­let a Nílustól keletre és nyu­gatra egyiptomi Szudán hatá. rán, szintén megváltozik, ha az Aswan vizmü elkészül. Csak közelében 400,000 aker- nyi terület kultiválható lesz. De még ennél is többet fog érni a hatalmas vizmü. Valóra válik Egyiptom öt­ezer éves álma, a Nílus kor­látok közé szorítása. Jelen­leg a hatalmas folyam gátjai a Tana tó-ból a kék Niluson és a Victoria tóból a fehér Niluson állnak a folyamon le­felé Egyiptom alsó résszében. Ezek a vízmüvek azonban korántsem elégségesek. Éven­te sok billió köbméternyi viz elvész, illetve használatlanul elfolyik. Az ország több részében, ma is medencéket használnak, akár csak a Fáraók idejében. Elöntik a földeket és mikor már a viz visszamegy medré­be és otthagyja az iszapot ültetik be. Évente igy csupán egy termés lehetséges. A tervbe vett Sadd El Ali vízmüvek visszatarthatják a Nílus teljes erejét, ami nagy vizerő megtakarítást jelent­het öntözésre. Konzervatív számítások szerint 2 millió akernyi szüzterület megmű­velését és a többi terület jobb kihasználhatóságát vonja ma­ga után. Mindkét vizmü alkotás mel­lett elvesznek a piramisok, nagyságban. A Bhakra-vizi- erőmü három mérföld hosz- szu és 75 láb magas lesz. A nílusi vízerőmű négy és fél mérföld hosszú és 600 láb magas lesz. Gyár és rendőrség a munkások ellen A farmingdale-i, L. I.,Re- public-repülőgépgyár és a ren­dőrség összefogott a 12,000 s z t r áj kóló termelőmunkás megfélemlítésére. Ötvennyolc sztráj kólót tartóztattak le pi- ketelésért. Letartóztat t á k Justin Ostro szakszervezeti elnököt is. A sztrájkolok nem voltak hajlandók beengedni a gyártelepre a sztrájktörő munkásokat. A sztrájkoló munkások saját testükkel al­kottak falat, hogy a sztrájk­törőket szállító autókat fel­tartóztassák. Szovjet-amerikai atomerő A szovjet pártkongresszus felajánlta, hogy a szovjet tu­dósok készen állnak együtt­működni az amerikai atom­fizikusokkal, hogy az atom­energiát békés célokra hasz­nálják fel. A földgáz-törvény megvétézása (Folytatás az első oldalról) el fogja felejteni, mily mohó sietséggel juttatták nemze­ti ajándékokhoz elnöksége két első éve alatt a nagytő­kés érdekeltségeket, a marok­nyi keveseket, amikor a ten­gerparti olajmedencéket, a nemzet tulajdonát, nekiadták az olajvállalatoknak, amikor az adópolitika szemérmetlen kedvezményeket adott a gaz­dagoknak, amikor a kamat­láb felemelésével a bankáro­kat juttatták óriási profitok­hoz stb. stb. Ez a nemzeti ajándékozgatás csak azért szűnt meg, mert a kogresz- szusban a második két évben demokrata többség volt még akkor is, ha a déli “demok­rata” államok honatyái egy húron pendültek a republiká­nusokkal. Most, a vétóval, úgy jósolják máskülönben is, elhidegül a viszony Eisen­howerék és Lyndon Johnson- ék meg Sam Rayburnék kö­zött, ez pedig szintén hozzá­járulhat a republikánusok népszerűségéhez. A nagy hangon beígért vizsálatok sorsa és kimenete­le is bizonytalan és ki tud­ja, elhúzhatják akár a vá­lasztások utánig. De akkor is, ha lefolytatják, a republiká­nusok malmára hajthatják a vizet, mert a legtöbb olaj ér­dekeltségű állam honatyái “demokraták.” Bárhogy áll is a dolog, a vétóban nekünk a nép első­rangú győzelmét kell üdvö­zölni és azon kell dolgozni, hogy ezt a törvényt most már csakugyan végleg elte­messék, s végül, hogy a meg­vesztegetési v i zs gálátokat minden megszorítás és kön­törfalazás nélkül istenigazá­ban keresztülvigyék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom