Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-08-18 / 33. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 18, 1955 KORUNK — Bódog András rovata GULLIVER UR ÉS A FELFORGATÁSI PROBLÉMA Négy—öt esztendő óta időnkint sokszor gondoltam arra, hogy Lemuel Gulliver sebész és hajóskapitány kalandos utazásairól szóló könyv egy különös részletéről fogok Írni. De mindany- nyiszor el is ejtettem a gondolatot rögtön, mert az járt az eszemben, hogy talán még sem volna szép tőlem felhívni az illetékes hatóságok és bizottságok figyelmét erre a könyvre, mely eddig véletlenül sikerrel elkerült minden vizsgálatot és fekete listát. Miért is kevertem volna bajba azt a könyvet, mely 230 év óta gyerekek egyik leggyönyörűbb olvasmánya megrövidített formájában, és teljes kiadásában pedig a világirodalom egyik legnagyobb mestermüve. Ezenkívül tekintetbe vettem a könyv íróját Jonathan Swiftet is. Nem tett ő nekem semmi rosszat, még könyveit kidobnák a könyvtárakból, nem adnák ki az írásait, állását elveszítené, beidéznék tanúnak, talán még vádlottnak is — hát mire való ez? Tehát jobbnak véltem hallgatni róla mint a csuka a íüben. Mostanában azonban megtudtam, hogy Jonathan Swift mint az anglikán egyház dékánja a dublini Szent Patrick székesegyház feje volt és ebben a templomban van eltemetve idestova 200 esztendeje, tehát vizsgálatokat ellene indítani már azért sem volna érdemes, mert az nem sokat* árthatna neki. Ezenfelül arra a meggyőződésre Is jutottam, hogy minden látszat és hiedelem ellenére, illetékes hatóságaink néha olvashatnak is könyveket, amikor ügybuzgalmuk erre időt enged nekik, legalább is a “Gulliver utazásait” nemcsak elolvassák, de részleteiben nagy szorgalommal megtanulták és követték is. Bizonyítékul álljon itt a könyv egy részlete Gulliver utazásainak harmadik könyve VI. fejezetéből, melyben Gulliver többek között elmondja Lagoda ország akadémiáján tett látogatását és az egyik ottani tudóssal való beszélgetését: “Egy másik professzor megmutatott nekem egy nagy könyvet, amely szabályokat tartalmazott arra nézve, hogy miként kell kormány- ellenes terveket és összeesküvéseket felfedezni. A könyv azt a tanácsot adta a nagyobb állású államférfiaknak, hogy tegyék vizsgálatuk tárgyává a meggyanúsított személyek étrendjét, étkezési idejét, hogy melyik oldalukon fe- küsznek az ágyban, melyik kezükkel türülik meg magukat, vegyék alapos vizsgálat tárgyává ürülékeiket és annak színéből, szagából, izéből, állapotából Ítéljék meg a gondolatokat és terveket. * “Mert az emberek sosem komolyabbak és gondolkodóbbak, mint mikor az árnyékszéken ülnek és a tudós sok kísérletet végzett ezzel kapcsolatban és úgy találta, hogy amikor kísérletezésképpen a király elleni merénylet módjaira gondolt, széklete zöldes szint vett fel. de egészen megváltozott, amikor lázadásra vagy egy város felgyujtására terelte gondolatai menetét. “Ez az egész értekezés nagy gonddal volt megírva, teli oly megfigyelésekkel, melyek szerfölött hasznosak és értékesek a politikus számára, de ugv látszott nekem, még sem volt eléggé kimerítő. E nézetemet tudtára is adtam a tudós szerzőnek és felajánlottam, hogy kiegészítem adatait. Ajánlatom jobb fogadtatásra' talált nála, mint ez általában szokásos a tudós íróknál és azt mondta, hogy nagyon örülne, ha további tanácsokat kaphatna tőlem. “Erre elmondtam neki, hogy ha én egy olyan országban élnék, ahol az alacsonyabbrendü népek nyugtalankodása folytán titkos tervek és összeesküvések járják, vagy pedig ilyenek hasznosíthatók a magasabb ranguak részéről, én azzal kezdeném a dolgot, hogy feldicsérném és felbátorítanám azokat a fajtájú embereket, akikből a feljelentők, tanuk, informálok, vádlók, üldözők, bizonyítékok és esküdözők kerülnek ki szolgai és alázatoskodó követőikkel együtt és miután sikerült ilyeneket megfelelő számban kitenyészteni, akkor valamennyit egy ügyes ember kezeibe adnám, aki elegendő hatalommal rendelkezik, hogy megvédje és megjutalmazhatja őket. Az ily hatalommal és képességgel megáldott ember nagyszerű előnyöket húzhat és hasznosíthat összesküvésekből saját személyüket előtérbe tolhatják és kitűnő politikusoknak látszhatják ki magukat, uj erőket önthetnek a megzavarodott adminisztrációs gépezetbe, elháríthatják és elhallgattatják az elégedetlenkedő hangokat, zsebeiket megtölthetik elkobzott vagyonokkal és a közvéleményt saját érdekeik szerint irányíthatják. Mindezt ugv lehet elérni, hogy az érdekeltek először is elhatározzák egymás között, hogy melyik meggyanúsított személyt fogják megvádolni összeesküvéssel. Azután összeszedik és lefoglalják összes iratait és levelezését, a bűnöst pedig börtönbe teszik. Az iratokat kiadják egy csoport ügyes szakértőnek, hogy a szavak, szótagok és betűk rejtett értelmét kihámozzák. Ezeknek mindenfélt értelmezése meg van engedve és olyan magyarázatokkal állhatnak elő, amelyek az igazi szándékkal és valódi értelemmel homlokegyenest ellentétben állanak; igy például, ha úgy tetszik nekik mondhatják, hogy a szó: szita egy hölgyet jelent, a sánta kutya a betörő ellenség, pestis valójában egy készen álló hadsereget, a keselyű egy fontos államférfire utal, a csűr a főpap, az éjjeli edény egy magasrangu bizottság, (nemzeti bizottmány- — Szerk.), a söprű forradalom, az egérfogó állás, a feneketlen zsák a kincstárt jelentik, a mosogató edény az udvart, sipka és csörgők egy kiváltságos hölgyet, a törött nádszál a bíróságot, egy üres hordó a generálist és gennyes fekély pedig az adminisztrációt jelentik burkolt értelemben. “De hogy ha -ez a módszer nem válik be, akkor a sokkal hatásosabb eljáráshoz kell folyamodni, ezt a tudósok anagramnak hívják. Először tudós szakértőket kell hozni, akik igazi tudással még a kezdőbetűknek is politikai értelmezést tudnak adni. Az N betű összeesküvést jelent, B lovascsapatot, L tengeri haderőt. Vagy másodszor, az az ABC betűinek összecserélésével a meggyanúsított iratnak a legtitkosabb értelmet is meg lehet adni. így például ha én azt irom egy barátomnak, hogy Tamás aranyeret kapott, az ember, aki szakértő az ilyesmiben felfedezheti, hogy ugyanazok a hetük ebben a mondatban ugv rakhatók össze, hogy abból kijön: ellenállás, itt ösz- szeesküvés van, utazás. Ez az anagram módszer. “A professzor nagyon hálásan megköszönte ezeket a közléseket és megígérte, hogy segit- ségemtől szépen fog megemlékezni nagyszabású müvében. “Minthogy további látnivalókkal ez az ország nem biztatott. megkezdtem hazámba, Angliába való visszautazásom tervelgetését,” Ezzel fejeződik be “Gulliver utazásai” III. részének VI. fejezete. Lehet-e ezután valami kétség, hogy honnan veszik ideáikat az ameril^aelle- nes, kommunistaellenes, mindenellenes és önmel- lettes vizsgálatok ése buzgólkodók csoportjai, mivégre és micélból nyomoznak, lepleznek és felfedeznek, honnan szedték módszereiket és magyarázataikat, hogyan tenyésztették ki baráti és együttműködő tanúikat és szakértőiket, akik a meggyanúsított könyvek és iratok “virágnyelvet” és “burkolt” értelmét értelmezik számukra és a bíróság számára? A 230 év előtti receptek egy fikarcnyit se változtak! Aki pedig nem hiszi el nekem, hogy híven és pontosan idéztem “Gulliver utazásai”-ból a fentieket, annak csak azt ajánlhatom, hogy menjen el a legközelebbi nyilvános könyvtárba és kérje ki a könyv angol eredetijét. Legföljebb csak az történhet meg, hogy ha 10—12 példánya is volna a könyvtárnak, egy se kapható meg, mert buzgó olvasók mind kölcsönvették őket hónapokkal és évekkel ezelőtt. Úgy lehet az összes példányokat szenátorok, képviselők, ügyészek, politikusok, hírneves tanuk és amerikaellenes szakértők vették ki a könyvtárból, nehogy azonban ebből arra a téves következtetésre jussunk, hogy általános művelődési láz járványszerüen terjedt el a legmagasabb politikai körökben. Oh nem. Ezek az olvasók valószínűleg csak komoly tudományos forrástanulmányokat végeznek Jonathan Swift keserű és maró könyvében. Lám az öreg fiuk és kollégák már két évszázaddal ezelőtt is tudták, hogy mitől döglik a légy. Csak az a sajnálatos, hogy a könyv írója nem adott több tanulmányozni és követni valót, például a sok haszontalan üres beszéd helyett jobb lenne, ha szóról-szóra leközölte volna a nagy lagodai professzor halhatatlan politikai müvét Lemuel Gulliver kiegészítéseivel egyetemben korunk buzgó politikusainak és akarnokainak használatára és okulására. "iiiilBliiiiRmiiiHiiiiimiiiiiiiHiiiiiiutiiiiinriiiiiiiiiiiiimiiii OLVASÁS KÖZIEN írja: Márky István illllllilllllllllllllHllllllllllllllilillllíM HOGYAN ÉLHETÜNK SZÁZÖTVEN ESZTENDEIG? Cikkem cime után Ítélve, nehogy azt higyje kedves olvasóm, hogy az augusztusi hőségtől napszurást kaptam és a láztól félrebeszélek. Dehogy ! Csupán az történik, hogy a magam szerény elképzelésével idézem a Chicagóban konvenciózó brilliáns, folyton kutató orvos-biológus-lélekbu- vár szaktekintélyeinek megállapítását, hogy a millénium fordulójára lépten-nvomon találkozhatunk százéves emberrel, sőt még százötvenévessel is, mert hát addigra tucatjával fog rendelkezésünkre állni a fiatalító csodaszerek tömeges változata aszerint, hogy soványan vagy kövéren, szőkén vagy barnán, gyors járással, vagy cammogva kivánjuk-e elérni az általunk válasz- tott élet-határidőt. Sőt még azt is magunk szabhatjuk meg, hogy A. D. 2000-re, az akkorra már szintén divatosan öltözködő kaszással karonfogva mikor akarunk jelentkezni Szent Péter bátyánk magas szine előtt. . . És hogy éppen kánikula idején tűztem toliam hegyére ezt a valamennyiünket majdnem egyformán érintő témát, az azért van, mert nagy gondot okozott nekem ez a tudósokból álló konvenció megállapítása s nem tudok tőle szabadulni. Már hetek óta cipelem magammal, miközben verejtékező homlokomat törülgetem, amelyre a sós gyöngyöket nem éppen a kíváncsiság terhének súlya préselte ki, hanem inkább annak a jövőbelátó gondolatnak a kuszáit körülményessége, hogy abban a magas korban képesek lesznek-e drága nőink gyermeket szülni!? És mi, férfiak, kivánjuk-e a teliholdas estéken százév előtti hévvel az imádott nő fülébe súgni: hogy csakis magácskát szeretem! Magácska az egyetlen!... És a vallomásoknak tanúja lesz-e a jó öreg hold, mint ifjú korunkban, amidőn a természet örök törvényének engedelmeskedve ezt először csináltuk? No, de menjünk tovább. Tucatjával idézhetném szaktudósaink neveit, akik állhatatos hittel ragaszkodnak az alábbi megállapításokhoz, — de ezt most nem tartom fontosnak. Inkább felsorolom azokat az indokokat és érveléseket, amelyekkel bizonyítjuk, hogy A. D. 2000-ik esztendejében és utána mindenki egészséges lesz. Akkorra már a gyermekbetegségeket teljesen legyőzte az orvostudomány 4« kizárólagosan az öregséggel járó problémák megoldásán fog dolgozni. Ugyanis a rákbetegség fölött akkorra már teljes győzelmet aratott. A szív betegségei gyógyíthatók lesznek. Veséket és sok más belső szervet egyik emberből a másikba plántálhatunk és a tömeggyükos influenzáiba is mint egy rossz emlékre gondolunk csupán. Na, de gyerünk csak tovább, mert most kezdődik a java! És mi lesz a nőkkel? Óh, azok a drága nők! Úgy mint idáig, ezután is előnyben lesznek, — mondják a tudósok. Ezután is túl fogják élni a férfiakat, mert a millénium után is okosabban viselkednek. Jobban vigyáznak magukra, normá- lisabban élnek: esznek-isznak, dohányoznak, többet alszanak, nem erőltetik túl magukat a munkával, egykét gyakorolnak és a mirigyváladékokkal felerősített szépitőszerek napjaik utolsó órájáig ránctalanitják, bársonyos tapintásúvá teszi bőrüket. Karcsuak, szépek, fiat; lók, gusztusosak, kívánatosak lesznek... 100—150 éves korukban is. .. Velük szemben a férfiak? A tudós konvenció egy árva szóval sem említette, hogy mi milyen daliásak, életerőtől duzzadok leszünk. És ez végtelenül elszomorító, mert ez a hallgatás halálos komolysággal azt látszik bizonyítani, hogy mi férfiak a csodaszerek dacára is, — megvénülünk. És ha már ez igy van, akkor szent igaz. hogy a teliholdas nyári estéken üresek maradnak a kerti kis padok. Nem simogatjuk gusztusos 150 éves hölgyeink bársonyos kis kacsóit, s elcsattanó csókok zaja sem zavarja a bokrokban megbújt fülemüle álmát. Mert hát ugyan melyik férfiember bírná el, hogy a nyáresteli idillek strázsá- ja, a jó öreg hold, cinikus mosolyával fitymál- gassa ezt az egyoldalú erőlködést? Akkor inkább maradjon minden úgy, ahogy van. Nem igaz ?
