Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-08-18 / 33. szám

[ AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 18, 1955 A MUNKÁSSÁG ÉS AZ 1956-0$ VÁLASZTÁSI KAMPÁNY AMERIKAI MAGVAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada §7. Foreign $8 one year, $4 half year. Single copy 15c. 84 2______________________________ s Protestáns világkonferencia * Magyarországon A népek közötti egyetértés minden igaz hive, a magyar nép minden őszinte barátja a legna­gyobb örömmel fogadja annak hírét, hogy az Egyházak Világtanácsának Központi Bizottsága jövőre Magyarországon fogja tartani ülését. A hidegháború kezdete, Magyarország felszabadu­lása óta ez lesz az első eset, hogy a világprotes­tantizmus vezetősége egy szocialista államban, történetesen Magyarországon tartja meg ülését. Ezen örvendetes esemény újabb bizonyítéka a nemzetközi légkörben beállt enyhülésnek, a “gen­fi szellem” eredményeinek. Minden elismerés érte az Egyházak Világtanácsa vezetőségének, amely az utóbbi években dicséretreméltó következetes­séggel és bátorsággal küzdött a népek közötti egyetértés, összetartozandóság eszméjéért. En­nek jegyében, mint tudjuk, ők már tavaly meg­hívták szülőhazánk protestáns egyházának veze­tőit ide Amerikába, az akkor Evanstonban tar­tott konferenciára. A Világtanács Egyházának vezetőségének lé­pése élesen domborítja ki az ellentétet a világ­protestantizmus vezető, igazi keresztyéni maga­tartása, és az amerikai magyar református egy­házak hangadó köreinek fanatikusan reakciós magatartása között. Az amerikai magyar református egyházak ve­zetői nyilván nem tudtak megszabadulni attól a feudális, habsburgista, obskurantista szellemtől, amelynek légkörében iskoláztatásukat nyerték az óhazában. Tudatosan ma is azt a szellemet szol­gálják Amerikában, amely szülőhazájuk népét nyomorra, kivándorlásra, a magyar nemzetet pe­dig két világháború kálváriájába, a megsemmi­sülés szélére sodorta. A régi rend romjain uj, erős, boldog hazát építő magyar népet ők ma a “felszabadulás” jelszava alatt régi uraik bilincsei­be akarjá veretni. Ezek a református vezetők nemcsak Magyaror­szág kérdésében állnak most már éles, szinte át­hidalhatatlan ellentétben a világprotestantizmus­sal, hanem minden más társadalmi kérdésben. Az amerikai protestantizmus vezetői, nagy ál­talánosságban a haladás harcosai, akiknek bátor fellépése nem kis mértékben felelős a demokrácia védelméért folyó nagy küzdelem sikereiért, a mc- carthyzmus veszélye csökkenéséért. Sajnos nem tudunk egyetlen magyar reformá­tus lelkészről, aki oda mert volna állni ameri- 'kai lelkészkollégái mellé és szót emelt volna a szabadságért, a békéért. Ha lennének ilyenek, tisztelettel ismerjük el mint dicséretreméltó kivételt. Az amerikai magyar protestáns lelkészek, úgy érezzük, nem tehetnek nagyobb szolgálatot ma­guknak, híveiknek, amerikai fogadott hazájuk­nak, szülőhazájuk népének, mintha a Világtanács e döntése nyomán magukbaszállva mélységes me­ditációban számadást készítenének eddigi maga­tartásukról. Gondoljanak Pál apostol intelmeire: ‘‘Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk, hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok- fiának ne szerezzetek megütközést... azért töre­kedjünk tehát azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.” (A rómabeliekhez AIV. 13—19.) Reméljük, hogy az Egyházak Világtanácsának magyarországi konferenciája uj fejezetet nyit az amerikai és a magyar nép kapcsolatai törté­netében. Reméljük azt is, hogy az e kapcsolato­kat jelenleg még mindig akadályozó adminisztrá- tiv intézkedések mindkét országban fokozatosan el lesznek távolitva és népeink zavartalanul érint­kezhetnek majd egymással kulturális, gazdasági és minden más téren. DÉL-AFRIKÁBAN a Benőni Athletic Club meghívta Vladimir Kuts orosz és Zátopek cseh futóbajnokokat, de Dél-Afrika fasiszta kormá­nya megtagadta a vízumot a bajnokoktól politi­kai felfogásuk miatt. Az elmúlt vasárnap fejezte be az AFL a chi­cagói üléssorozatát, amelynek eredményét George Meany, az AFL országos elnöke, úgy jelentette be a sajtónak, hogy az AFL és a'CIO egybeolva­dásának mái' semmiféle akadálya nincs és “de­cember 5-én reggel az AFL és a CIO eggyéforrt szervezet lesz.” A lezárult üléssorozatnak az volt a célja, hogy a fúzió eddig megoldatlan kérdéseit tisztázza. Valami azért mégiscsak lehetett, mert az augusz­tusra tervezett AFL-konvenciót december else­jére és másodikára halasztották el, amikor is az AFL és a CIO külön-külön fog konvenciót ren­dezni New Yorkban, ezt követőleg aztán meg­tartják az uj, immár egyesült szervezet konven­cióját. Az üléssorozat egyik főpontja megvitatni a politikai akció kilátásait az 1956-os választási kampányra, amelyet a már eggyéolvadt két nagy szakszervezeti szövetség fog lefolytatni. Az AFL vezetősége jelezte, hogy 1956-ban a munkásság­nak nagyszabású választási erőfeszítést kell majd kifejtenie, egyben összeállították a 84. kongresz- szus és az állami törvényhozások “kiábrándító eredményeit.” A politikai akció szempontjából kétféle kam­pány szükségességét szegezték le ez alkalommal körzeti színvonalon: a regisztrálást és a szava­zók minél nagyobb tömegének mozgósítását.” En­nek megtörténte lehetséges, sőt szükséges, ha azt akarjuk, hogy megőrizzük azokat a vívmányokat, amelyeket a "tárgyalóasztalnál a munkásság eddi- gelé kiverekedett magának, nehogy az ellenséges érzületü törvényhozás megsemmisítse azokat”, jelentették ki az AFL vezérei. Az egyheti üléssorozat nemigen hagyott ké­telyt affelől, hogy az AFL-CIO hatalmas kam­pányt fog indítani a szervezetlen munkások meg­szervezésére. Ez lesz munkatervének egyik kima­gasló fejezete, vagy Meany szavaival kifejezve: “az egybeolvadt szervezetnek ez lesz egyik első teendője.” Meany beismerte, hogy az AFL-szaksZerveze­A Szovjet csökkenti haderejét Feltünéstkeltő bejelentést közölt múlt hét pén­tekjén a szovjet hírügynökség a szovjet kormány részéről a szovjet haderő csökkentéséről. A beje­lentés igy szól: “Újabb fejlemények és különösen a négy nagy­hatalom kormányfejei genfi konferenciájának eredménye tanúskodnak arról a tényről, hogy bi­zonyos enyhület állt be. A nemzetközi feszültség enyhülésének előmozdítása végett, továbbá a nemzetek közötti bizalom létrejövésének céljából úgy határozott a szovjet kormány, hogy 1955 december 15-ére a USSR haderejét 640,000 kato­nával csökkenti.” A hadsereg, a légierő és a haditengerészet le­szerelt tagjait iparvállalatoknál és a kollektiv farmokon fogják elhelyezni. Vasárnap aztán a Szovjetunió felszólította a nyugati hatalmakat, hogy kövessék példáját Genf szellemében. A szovjet kormány lapja, az Izvesz- tia, hangsúlyozza vezércikkében, hogy a szovjet haderő csökkentése bizonyítékul szolgál a szovjet békés szándékainak s ha példáját a nagyhatal­mak is követik, a nemzetek közötti bizalom lég­köre is megerősödik. A világ közvéleménye is minden bizonnyal örömmel fogja fogadni. Bár Washington vezető köreiben “lehetségesen biztató” jelnek minősitik a hirt és a State De­partment köreiben a lépést helyes irányúnak vé­lik, mindazonáltal a sajtóban és rádióban külön­féle bizalmatlansággal értelmezték. Hol azt mond­ták, hogy a szovjet haderő csökkentésének való­ságos megtörténtét nem lesz senkinek módjában ellenőrizni s az egész csak a papiroson történik, hol azt, hogy mivel senki sem tudja a szovjet haderő nagyságát, nem lehet tudni azt sem, mennyit ér a csökkentés. Ezek a bizalmatlanko- dó hangok még mindig a hidegháború vonalát követik, amely szerint semmi sem jó, amit a szovjet cselekszik. Ez annyival is inkább meglepő, mert hiszen maga Eisenhower elnök mondotta a szovjetről a genfi konferenciával kapcsolatban, hogy szemé­lyesen győződött meg a szovjet őszinte béke­óhajáról és hogy mennyire fontosnak tart­ja a nemzetek közti bizalom létrejöttét. Azok a szervek s azok az érdekeltségek, ame­lyek mindennek ellenére n rÁo-i V>iriarrUóVw,v.,c. tek még nem jutottak odáig, mint a CIO, még nem állítottak fel külön alapot különleges körze­tek és iparágak megszervezésére, de a sajtó kép­viselőinek tudtára adta, hogy “az AFL a szerve­zés terén ugyanúgy fog eljárni, mint a CIO.” Az AFL-szakszervezetek vezetői rámutattak arra a tényre, hogy sok küzdelem fog lefolyni az uj szervezetben a módszer kérdései felett. Sokat vitatkoztak a szakszervezetek hatásköre, a tag- csábitás folytatása, az elegendő demokratikus formák hiánya körül az eggyéolvadt szervezet ke­belén belül. Az International Typographical Union (a nyomdászok szakszervezete) például annyira le akarja szűkíteni az AFL vezetőségének hatal­mát, hogy csak a tagsági dijak meg nem fizetése miatt zárhasson ki tagszervezeteket. A szervezett munkásság más csoportjai, különösen a néger munkások, súlyos problémákkal állnak elő az egyesült szervezet módszerei dolgában. Meany jelezte, hogy ilyen nyomások következ­tében az AFL-CIO egy polgárjogi bizottság fel­állítását tervezi, amely a szövetségen belül és kí­vül fogja vezetni a megkülönböztetés elleni har­cot. “Nekünk az AFL-ben eddig még sohasem volt polgárjogi bizottságunk, mondotta Meany, e tekintetben is átvesszük a CIO módszerét.” Az AFL üléssorozata előrevetette árnyékát az uj egyesült szövetség hatalmának, amely sok gaz­dasági fronton fog harcolni. Az uj óriás amely 15 millió taggal fogja kezdeni a szervezkedést, olyan problémákkal akarja felvenni a küzdelmet, mint a szökevény üzemek, az automata-szörnye­tegekkel dolgozó gyárak, a munkanélküliség ál­tal sújtott körzetek és a nagy munkanélküliség, amely az úgynevezett gazdasági talpraállás elle­né is megvan. “Egy pillanatig sem felejtkezhetünk el a har­mincas évek szörnyű viszontagságairól, amelye­ket az idézett elő, hogy az ország munkásai nem tudtak eleget fogyasztani”, jelentette ki Meany. “E veszedelmes tényezők némelyike még ma is itt található.” Nagy győzelem a garantált évi bér frontján Váratlan és jelentékeny lépéssel vitték előbb­re a garantált évi bér kérdését a konzervdoboz­gyári munkások, akik a CIO acélmunkások orszá­gos szakszervezetébe tartoznak. A most megkö­tött kétévi munkaszerződés értelmében ezek a munkások egy egész évig kapják garantált bérü­ket munkanélküliség esetén, pontosabban szólva kézhez kapott bérük 65 százalékát, beleszámítva a hivatalos munkanélküli segélyt. David J. McDonald, a CIO-acélmunkások szak- szervezetének elnöke a szerződés aláírása után kijelentette, hogy “ehhez hasonló eredményt ed- digelé még sohasem értek el a munkásság és gyárvezetőség közt lefolyt tárgyalások során.” Annak idején jelentettük, hogy az acélmunká­sok szerződésében csak félévre tudta az acélszak­szervezet kivívni a garantált évi bért, azt is úgy, hogy az első 4 hétre a munkanélküli segélyt a kézhez kapott bér 65, majd a hátralévő 22 hétre 60 százalékra egészítik ki. Ehhez képest a kon­zervdoboz-gyári munkások szerződése jóval elő­nyösebb megállapodásokat tartalmaz: 13 centes átlagos órabéremelést kapnak a munkások, de ez a mellékes vívmányokkal együtt 21 és fél cen­tet tesz ki óránként. Munkanélküliség esetén az American and Continental can Co. munkásai, akiknek nincsenek eltartásra szoruló hozzátarto­zói, heti 45, hozzátartozókkal birók pedig 49 dol­lárt kapnak. A vállalat minden órabér után 5 cen­tet fizet be abba az alapba, amelyből a munkások garantált bérét fizetik. McDonald bejelentette az acélszakszervezetnek, hogy jövő tavasszal hasonló garantált bérterve­zetet fog követelni a szakszervezet 650,000 mun­kása számára. nal mentén mozognak és ebben az irányban igye­keznek befolyásolni az amerikai közvéleményt, rossz szolgálatot tesznek nemcsak Eisenhower elnök törekvéseinek, hanem a US-nek és az ame­rikai népnek, valamint a világ békeszerető népei­nek is, elárulva ezzel, hogy makacsul ragaszkod­nak a hidegháborús hisztériával együtt járó pro­fitjaikhoz és—vakságukhoz, amely nem akarja meglátni, hogy a világ ellenállhatatlanul a béke , .4- 4 A 1 A.X

Next

/
Oldalképek
Tartalom