Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-08-11 / 32. szám
August 11, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Q VESZÉLYBEN FOROGNAK A MUNKÁSOK JOGAI A “Butcher Workman” (Mészárosmunkás), az AFL-be tartozó húsvágó és mészárosmunkások szaklapjának júliusi száma megkongatja a vészharangot a fokozódó munkásellenes törvényhozási irányzat ellen és felszólítással fordul az egész amerikai munkássághoz, még éberebb cselekvésre buzdítva jogai megvédésére. Az egész számhoz előszót is Írtak, amelyben rámutatnak, hogy “mindidáig csak mint szórványos esetekre hivatkoztak a munkásellenes erők térnyerésére. Ezért ad ki a mészárosmunkások szakszervezete ebben a számban olyan cikkeket, amelyekben figyelmeztetnek benneteket a jelenleg folyamatban levő szakszervezetellenes irányzatra.” Mozart G. Ratner, a szakszervezet ügyvédje, a “Munkásellenes irányzat a szövetségi munkáskapcsolatokról szóló törvényben” cimü tanulmányában azt Írja, hogy “törvényszéki döntések ellenére megtagadja az uj NLRB ártatlan munkásoktól visszahelyezési jogukat visszamenőleges béreik kifizetésével, amiért alkotmányos és törvényes jogaikkal élve békésen piketeltek. Az uj NLRB megengedi a munkáltatóknak, hogy elcsapjanak alkalmazottakat csak azért, mert együttesen jártak el panaszaik beterjesztésénél a gyár főfelügyelőjénél a munkaidő alatt. “Az Egyesült Államok legfelső törvényszékének egy legújabb döntése szerint a szövetségi törvényszékek ajtói csukva maradnak olyan szakszervezetek előtt, amelyek, ha mégolyán jogosan is, panaszt emelnek, hogy a munkáltatóknak a bíróságoktól jogtalanul szerzett sztrájktiltó végzései meggátolják őket szövetségi jogaik gyakorlásában”, folytatja Ratner ügyvéd. “A szakszervezeteket ehelyett időemésztő, költséges fellebbezési eljárásokra kényszerítik, amelyeknek vége legjobb esetben is meddő jogi győzelem lehet jóval azután, hogy a munkáltató jogtalan sztrájktiltó végzése letörte a sztrájkot. “A legfelső törvényszéknek egy másik jelentős döntése nemrég kimondja, hogy ámbár a munkáltatók számára rendelkezésre áll a legfelső törvényszék, hogy rákényszerítse a szakszervezeteket a kollektiv béregyeztető tárgyalások folyamán kötött munkaszerződések kikötéseinek betartására, a törvényszékek azonban zárva maradnak a szakszervezetek előtt, amikor a szakszervezetek kérik, kényszerítsék a munkáltatókat, hogy adják meg alkalmazottaiknak azokat a jogokat és járandóságokat, amelyeket a szakszervezetek kötöttek ki maguknak ugyanezekben a kollektiv tárgyalások utján kötött munkaszerződésekben.” Joseph M. Jacobs, a szakszervezet egy másik ügyvédje “A monopólium vádat emel a szervezett munkásság ellen” cimü cikkében kijelenti, hogy “a munkásságnak köszönhetik az amerikai ipar gazdasági növekedését. Ike kormánya mégis viszsza akarja igazítani az óramutatót, amikor azzal vádolja a munkásságot, hogy ‘gátolja az ipart’. Vissza az óramutatót Jacobs felhozza Brownell trösztelleni bizottságának jelentését, amely szerint ‘ez ország szak- szervezetei az ipar kereskedelmi korlátozására vállalkoznak, de meg kell semmisíteni az ipar korlátozására irányuló szövetkezéseket és összeesküvéseket, amelyek beleavatkoznak a nemzet gazdasági életébe’. Jacobs azt állítja, hogy a Brownell-jelentés elveti Eisenhower elnök kampányfogadalmát és a fogadalommal ellentétben egy rég letűnt korszak felé szeretné visszatolni az óramutatót. “Az összeesküvésről szóló közjogi tan a munkások ellen hozott azon régi angol rendeletből származik, amely 1949-ben előírta, milyen feltételek mellett kell a munkásoknak dolgaikat végezni s amely polgár- és büntetőjogi birsággal sújtotta bármely munkásnak vagy a munkások csoportjának minden kísérletét életük és munkafeltételeik javítására”, emlékeztet Jacobs a századok porlepte törvényeire. “Az Egyesült Államokba röviddel a Bill of Rights (Jogok Törvénye) elfogadása után importálták Angliából az összeesküvésről szóló tant és alkalmazták, amikor a munkásszervezetek kísérleteket kezdtek tenni munkaviszonyaik javítására. “Az amerikai munkásság vitathatatlanul azzal a kettős gonoszsággal találja szemközt magát, hogy folytatni akarják a Taft-Hartley-törvény megszorításait és újabb megszorításokat akarnak a nyakába varrni, amelyek ott folytatják, ahol a T-H abbahagyta”, jelenti ki Jacobs. “A munkásságnak fel kell riadnia. Az amerikai munkásoknak meg kell érteniük, mennyire aggasztók ez újdonsült törvényhozási javaslatok demokráciellenes irányzatai.” A legkimeritöbb tanulmány “Az állami munkajogról szóló törvények csalások” címmel irt bele cikket Lester Asher, aki ugyancsak a mészárosmunkások szakszervezetének ügyvédje. Asher mélyenszántóan boncolgatja ezeket az állami munkajogokról szóló törvényeket, azután kijelenti: “Mindezek a törvények most már részét teszik annak a szakszervezeti mozgalomellenes légkörnek, amely elpusztítással fenyegeti demokratikus szakszervezeti mozgalmunkat. Mivel ezek a törvények változatlanul arról zengenek, hogy sztrájktilalmakkal, a szakszervezeteknek okozott károkkal és hasonló szakszervezetrobbantó módszerekkel kell a szakszervezetek szarvát letörni, minden munkásnak szervezkednie kell és minden erejét arra kell fordítani, hogy visszavonják ezeket a ‘robbantó jogokat tartalmazó’ törvényeket és elejét kell venni tovaterjedésüknek.” A szakértőknek a “Mészárosmunkás”-ban megLékai János emlékére — Budapesti tudósitónktúl — 1955. Julius 16. Ma temetik Lékai János hamvait. A Kerepesi úti. temetőben a szabad magyar dolgozó ifjúság mond búcsút annak az embernek, aki lángoló fáklyaként lobogott a magyarországi forradalmi ifjúsági mozgalom létrejöttének és első nagy felemelkedésének idején, és aki munkájával és müveivel el nem enyésző emléket emelt. Lékai Jánosra először akkor figyelt fel-az egész magyar közvélemény, amikor az első világháború vége felé revolvert emelt gróf Tisza Istvánra, a magyar földesúri tőkés reakció vezérére, a magyar munkások, zsellérek és béresek, a szegények és elnyomottak ádáz ellenségére. A merénylet nem sikerült. Tisza Istvánt nem érte golyó, de Lékai János revolverének mégis nagyobb volt a visszhangja az ágyú dörrenésénél. Különösen nagy volt a visszhangja az ifjúság körében, amely megelégelte a háborút és kezdte felismerni a magyar tőkés és földbirtokos uralkodó rendszernek a háború által felfedett egész galádságát és népellenségét. A marxista munkás párt alveti az egyéni terror, a merényletek eszközét. Elvetette ezt az eszközt az a marxista szemléletű, an- timilitarista mozgalom is, amelynek gárdájához Lékai János tartozott. A Tisza István elleni merénylet miatt börtönbe került Lékai Jánost a forradalmi tömegek szabadították ki börtönéből, és a forradalmi ifjúsági munkásmozgalom hivatott vezetőjeként ismerte el és tisztelte. A proletárdiktatúra hónapjaiban Lékai János hatalmas munkát végzett az ifjúság kérdéseinek megoldása céljából. Már ekkor halálosan beteg volt, de nem kímélte magát, és arra nem is gondolt, hogy gyógyittassa magát. Lobogó tűz volt ez a kis vézna ember, a meggyőződés ereje vitte előre rövid élete utján. A proletárdiktatúra leverése súlyosan megviselte Lékai Jánost, egészségi állapota is romlott, de nem állt meg egy pillanatra sem, és nem engedett pihenőt magának. 1922-ben Lékai Amerikába utazott. A gyilkos kór. a tüdőbaj itt vetett véget fiatal életének harminc évvel ezelőtt. Az amerikai magyar dolgozók rövid néhány év alatt megismerték és megszerették. Idöelőtti halálát mélyen gyászolta az egész amerikai magyar munkásmozgalom. Most hazája földjébe kerülnek hamvai. Sírját kegyelettel és mély tisztelettel veszik körül harcostársai. jelent tanulmányai a törvényhozási, bírói és köz- igazgatási válságról, amellyel a munkásságnak szembe kell nézni, sokak véleménye szerint olyan alapos helyzetboncolások, amilyenhez foghatót még nem olvastunk eddig az ország szakszervezeteinek szaklapjaiban. SZEGEDI EMLÉKEK "Ingbe, gatyába, tekenőbe” A Jó ORVOS EMLÉKÉNEK Irta: BÓDOG ANDRÁS IV Hát ilyen nyakatekert utón “edzhette magát” egy ideig Szeged munkássága is a Horthy-világ pártfogása alatt. A hatóságnak voltak ugyan némi sejtelmei arról, hogy valami bibije van a dolognak, de körülményes volt hozzányúlni. Annyit mindenesetre megtettek, hogy pár politikai titkosrendőr vé- letlenségből mindig a “munkásfürdő” táján úszkált, vagy csónakázott, amire válaszul egy pár haszontalan gyerek viz alatt úszva lerángatta róluk a nadrágot, felborította csónakjaikat, sőt negitattak velük egy csomó tiszavizet is. Az igy ■^.drágtalanitott titkosrendőrség erre jelentette is a fölöttes hatóságoknak az “orosz ügynökök” vizalatti aknamunkáját, de a tetteseket elfogni sose tudták, eltűntek nyomtalanul a viz alatt. A rendőrség minden évben megfenyegette ugyan a testedzők körét, hogy bezárják fürdőjüket, mint nyilvánvaló társadalomellenes összeesküvések színhelyét, de valahogy ez egyideig elmaradt. Tán azért, mert féltek a hatóságok, hogyha a munkásokat onnan teljesen kizárják, akkor a várostól messzeeső partokon gyűlnének össze, ahol a politikai rendőrség odatévedő tagjainak sokkal rosszabb fogadtatásban lehetne részük. Végül is azonban a terror csak lecsapott az egyesületre és vezetőit börtönökbe küldte. Mindenkinek módjában áll. hogy egyéni szempontjai és hajlandóságai szerint úgy értelmezze a Tisza, a napfény és a jó levegő szegedi felfedezésének ezt a. kis történetét, ahogy csak akarja. Ha úgy kívánja, azt is bebizonyíthatja belőle, hogy lám az úri uralom se volt rossz, mert megengedélyezte a Tiszának, hogy ott folyjon el a város alatt és senkit sem lőttek agyon azért, mert a folyóban megfürdött; napfény-adókat se vetett ki, a tömegek levegőszivási jogait sem csorbították meg, sőt olyan elnézőek voltak, hogy Nyirkos Pál gépmester fiát meg vád alá sem helyezték, amikor vizbeugorva véletlenül lelocsolta a méltó'ságos tanácselnök ur becses személyiségét. Dr. Hollós József, akinek kezdeményezésére az úszás, napfüx-dőzés és végeredményben az egészséges népüdülés, szerényen és nagy nehézségekkel megindult Szegeden, vagy 2—3 éve ott nyugszik egy New York környéki temetőben. Mint annyi kortársát, őt is a fehér terror üldözte ki hazájából. Nagy bűne az volt, hogy a forradalmi kormányok idején egy egész Magyarországra szóló nagyarányú népegészségi programot dolgozott ki. Az egész országot a tüdővésztől szerette volna mentesíteni. Terveiben nemcsak kórházak és üdülőhelyek szerepeltek, hanem megelőzés, népoktatás, tömegsportok, egészséges foglalkoztató műhelyek és gyárak létesítése és napfényes, egészséges munkáslakások építése. Természetesen a Horthy-világ nem tűrhetett ilyen embert, mennie kellett, ha élete kedves volt. így került Amerikába. Élete nagy álmát, Magyarország tüdőbaj-mentesítését nem ö valósította meg. De jó munka, akármilyen csekélységének is látszik, sosem vesz kárba. Példa lehet rá az a történet, amikor a fiatal orvos kezdeményezése egy poros, piszkos város pincelakóit a napfényre és levegőre vitte a begyöpösödött fejű hatósági urak minden erőlködése ellenére is éj? a népet “ingbe-gatyába, tekenőbe” fürösztető polgármester nagy falujából Szeged fürdőváros lett. (Vége) . ]
