Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-08-04 / 31. szám

August 4, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Bartók Béla Irta: GERÉB JÓZSEF A költők, irók és zeneszerzők müveinek igazi értékét nem a kortársak, hanem az utókor álla­pítja meg. Egyes művészek — a művészet összes ágaiban — éltükben sokszor nagy népszerűségre tesznek szert a divatnak megfelelőleg, avagy ügyes reklamirozás következtében, amit azonban elfelejtenek a haláluk után és az utókor csak az IGAZI ÉRDEMEKET ismeri fel. Bartók Béla magyar zeneszerző és zongoramű­vész kiválóságát a szakértők hamar felismerték és kora ifjúságától dicséretekkel halmozták el egész életén át, azért nagyságát mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy ez az elismerés az 1945- ben történt halála óta egyre emelkedik olyannyi­ra, hogy ma már egészen általános az a félfogás, hogy ez a sokat betegeskedő, kistermetű, magát állandóan munkába temető ember a világ legna­gyobb zeneszerzői közé tartozik. A magyar irodalomtörténetből tudjuk, hogy a magyar költők 1840-t megelőzőleg, vagyis Petőfi felléptéig idegen versformákat használtak és ki­fejezéseik is idegenszerüen hangzottak az egy­szerű magyar nyelvet beszélők füleiben. Petöli, aki ifjúkori bolyongásai közben alaposan megis­merte a jobbágyság és a kisnefliesek által beszélt tiszta magyar nyelvet, a népies kifejezéseket használva uj, népies formákba öltött versekkel lepte meg a magyar olvasóközönséget. Akadtak Petőfinek segítői, közöttük egy igen kiváló köl­tő, — Arany János, — akivel, illetőleg akikkel együtt igen gyorsan diadalra juttatták az uj ver- selési formát és az uj nyelvezetet. A magyar zene múltja Többé-kevésbé a magyar zenére is áll ugyanaz, amit a költészetről tanit az irodalomtörténet. A magyar zene igen sokáig nem fejlődött ki. a nagy magyar zeneszerző, Liszt Ferenc (1811—1886), nemzetközi zenét komponálj amelybe csak itt-ott hozott be magyar motívumokat. . A magyar zene további fejlődésének pedig gá­tat vetett először az 1849-es katonai vereség, az­után pedig az 1867-es politikai győzelem; mind­kettő egyformán a németesítés és a kozmopolitán szellemet élesztette. Pedig volt magyar zene, habár kezdetleges s habár nyers formájú is, de ezeket csak lokálisan ismerték, énekelték vagy játszották az egyes magyar falvakban, ahová nem öutott el a némete- síto, vagy az ál-népies utánzó szellem. Az 1881- ben született Bartók Béla alig végezte el a zene- akadémiát, máris ezen igazi magyar zenei motí­vumokat tartalmazó népdalok iránt kezdett ér­deklődni. Elment az ország legeldugottabb falvai­ba, hogy az idősebb népeket kikérdezze, milyen dalokat énekeltek fiatalabb korukban és azokat kottára vetette. És amint jobban és jobban megismerte ezen népdalokat, úgy mind nagyobb és nagyobb mér­tékben kezdte alkalmazni az általa komponált müzenében is. És mint Petőfinek, úgy neki is akadtak .követői s mint Petőfinek, ugv neki is akadt egy igen tehetséges segítőtársa, Kodály Zoltán, akivel együtt hamarosan diadalra juttat­ták a népies motívumokat tartalmazó uj magyar müzenét. Az irodalomtörténet azt tanítja, hogy Petőfi és Arany felléptével egészen megváltozott a ma­gyar költészet; ugylátszik, hogy a magyar zene- történet irói ugyanezt fogják mondani Bartók és Kodályról is. A hasonlatnál természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a költészet sokkal zártabb körű, mint a zene, igazi teTiilete csak egy nyelv, a for­dítások rendesen késve jönnek és nem olyan ha­tásosak mint az eredeti. A zene azonban nemzet­közi. a szép zenét egyformán élvezzük mindenfé­le nyelven. így Bartók Béla munkáinak hatása sokkal nagyobb néptömegeket ér el, mint ha azo­kat a költészet keretében alkotta volna. Petöfi-Bartók párhuzam De a Petőfi-Bartók hasonlattal még tovább is mehetünk. Igaz, hogy Petőfi csak magyar nyel­ven irta költeményeit, de amikor a népről be­szélt, nemcsak a magyar népet, hanem a világ összes népét értette. A népszabadságot énekelte, a népek szabadságáért harcolt és esett el. A ze­nét, habár annak is vannak nemzeti árnyalatai, nem köti le annyira egy nyelv. Ezért Bartók nemcsak a magyar, hanem egyforma lelkesedés­sel és szivósággal kutatta és tanulmányozta a magyar népdalokon és magyar népzenén kívül a román, a cseh, a szerb, a horvát s egyéb nemzeti népdalokat is. Sőt, amikor a magyar reakció os­tora elől az Egyesült Államokba menekült, itt mindjárt hozzáfogott az indián népzene és a neg­ro spirituális énekek tanulmányozásához is. A Petőfi-Bartók párhuzam azonban még itt sem ér véget Bartók Béla 1951-ben kiadott le­velei mutatják, hogy a nagy költő és a nagy zene­szerző gondolatvilága, politikai felfogása és a szabadság utáni rajongása is azonos volt. Magá Petőfi is készséggel aláirta volna például ezen so­rokat, amiket Bartóknak 1903 junius havában, anyjához irt leveléből idézünk. Abban az időben a magyar ellenzéki képviselők obstruáltak a ma­gyar vezényszó kivívásáért. “. . . Ábrányi Emiltől hallottam; Mikor Deák 67-ben mindezekbe beleegyezett, dehogy gondol­ta ő azt, hogy igy legyen ez állandóan; ö a közös hadsereg intézményét csak átmenetinek tartotta. S ime, mit látunk! Azóta a nemzeti jólét, önér­zet hatalmasan megerősödött, mig a hadsereg nyelvben, jelvényben, szellemben régi és idegen maradt. Ezek lehetetlen állapotok, melyeket nem lehet tovább tűrni.” A Habsburgok “Igaza van! És a miniszterek még védeni me­rik a mostani hadsereget, mert az, akit magyar királynak neveznek, igy kívánja! Akkor nincs is magyar király! Magyar király csak magyar em­ber lehet. Az uralkodó még annyira sem bírja a magyar nyelvet, hogy minisztereivel magyarul tárgyalhasson. Ez még hagvján, de a leendő ural­kodó, Ferenc Ferdinánd, még ennél is kevesebbet, azaz majdnem semmit sem tud magyarul. ‘A Budapesti Hírlap, ez az ellenzékiből kor­mánypártivá vedlett lap, hogy védi most mindazt, ami ellen azelőtt körömszakadtáig küzdött; de meg is kapta érte a jutalmat: szerkesztőjét fő­rendiházi taggá nevezte ki a ‘magyar’ király. Is­ten áldd meg a magyart és mentsd meg a Habs­burg családtól! Csakhogy ez utóbbit még Isten­nek sem áll hatalmában megtenni.” ' Pár héttel később megint ilyesmiket irt: “A világ legbölcsebb hadügyminisztériuma (osztrák-magyar, — Szerk.) őrült, szamár ren­deleteket ad ki, melyek még jobban felizgatják a kedélyeket. És a jó magyar király?! az alkotmá­nyos uralkodó! Azt meri állítani, hogy csakis az ő joga megállapítani, milyen legyen a vezényleti 'nyelv a magyar hadseregben, ehhez az ország- gyűlésnek semmi köze. Egy Habsburg — és al­kotmányos király: fából vaskarika. Egy Habs­burgnak legcsekélyebb belátása sincs. Nem képes felfogni olyat sem, amit a gyöngeleméjüek jól megértenek.” Bartók Béla 22 éves volt, amikor ezeket a leve­leket irta. Ezekben már láthatjuk, hogy mily irányt vesz politikai felfogásában. Ezzel párhu- zamatosan a vallásos katolikusnak nevelt fiju a vallási babonától is hamarosan megszabadítja magát. Ennek lefolyását az a levele mutatja, me­lyet 1907-ben irt egy fiatal . hegedűművészhez, Geyer Stefihez. Ez a levél a vallásos babona meg­ismerésének igen kitűnő értekezése, amely min­den tekintetben helytálló még ma is, miért is kü­lön cikk alakjában közöljük. A Uhazaáruló” Az első világháború után, ámikor Magyarorszá­gon a legvadabb reakció került uralomra, Bartók látszólag visszavonult a politikai élettől és elmé­lyedt a népdalok gyűjtésében és tanulmányozásá­ba. És miután egyforma szeretettel tanulmányoz­ta a magyar, román, szerb és cseh meg a tót nép­dalokat, természetesen az “irrendenta” magyarok mini hazaárulóra mutogattak feléje. Amikor a magyar reakció még jobban megerő­södött a Mussolini és Hitler fellépésével, Bartók valóságosan kétségbeesett s a kivándorlásra gon­dolt. Erről igy ir egyik levelében, 1939-ben: “...kérdés, hogy ki kellene-e vándorolni ... vagy sem. Ha valaki itt marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami itt történik, mondják. És ezt még meg sem lehet nyilvánosan cáfolni, bármilyen kátyúba is kerül az ország szekere, mindenkinek otthon kell ma­radnia s segítenie a dolgokon tőle telhetőleg. Csak az a kérdés, van-e belátható időn belül re­mény arra, hogy eredményes segítő munkát le­het elérni... Nekem, — dehát az egyéni dolog. — nincs semmi bizalmam.” Egy másik levelében igy ir: “... de ami a legfontosabb, alig tudok együtt­működést elképzelni a hírhedt tengely és a nyu­gati országok között; a nagy leszámolásnak el kell jönnie, de később és még kedvezőtlenebb kö­rülmények között. Azt kellene hinni, hogy jobb lett volna a fájdalmas műtét most... Ezekután tehát ennek a hazugságrendszernek a tisztelete és befolyása még jobban el fog terjedni. El kelle­ne menni valahová, — de hová?” Szégyenli osztályát És végre nézzük ezt a levélrészletet, amit akkor irt Basel városban lakó egyik barátjának, amikor Hitler elfoglalta Ausztriát: “...Ebben a pillanatban az a legborzasztóbb, legalább is számunkra, hogy közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja ma­gát ennek a rabló és gyilkos rendszernek. A kér­dés csak az, mikor, hogyan? Hogy azután egy ilyen országban hogyan tudok tovább élni, vagy — ami ugyanazt jelenti — tovább dolgozni, el sem lehet képzelni. Tulajdonképpen az lenne a kötelességem, hogy kivándoroljak, ameddig még lehet. De még a legkedvezőbb esetben is óriási nehézségeket és lelki gyötrelmet jeletene szá­momra valamilyen idegen országban a mindenna­pi kenyér megszerzése, (most 58. életévemben az áldatlan munkát, a tanítást újra kezdeni vala­hol és teljesen ráutalva lenni), annyira, hogy er­re gondolni sem lehet. Talán teljesen mindegy, hogy megyek-e vagy maradok. . . Amit eddig ir­tani Magyarországra vonatkozik, ahol sajnos a “müveit” keresztény emberek majdnem kizáró­lag a náci rendszernek hódolnak: :igazán szé­gyenlem, hogy ebből az osztályból származom.” Bartók tehát megtagadta a fasizmus kiszolgá­lójává lett középosztályt, de annyira mégsem ju­tott el, hogy felismerte volna a dolgozók osztá­lyát, annak célkitűzéseit és történelmi hivatását. És ebben rejlik Bartók Béla tragédiája, mert osz- tálytalanságában, leszámítva a legszorosabb ba­ráti körét, csaknem teljesen elzárkózottságban került, amire legkevésbé sem vágyott. Bartók végrendelete A Hitler kezdeti győzelmei mindjobban elkese- ritették és végre 1940 október havában viszon­tagságos utazás után kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol nagy tudásának megfelelőleg ha­mar elhelyezkedett. A Columbia-egyetemtől több évre terjedő megbízást kapott az egyetem által már összegyűjtött indián népdal-anyag tanulmá­nyozására és rendezésére, valamint meghívást kapott Washington állam (Seattle) egyetemére is.„ Nagy tervei voltak és egyre dolgozott, de az egészsége megromlott, noha 1944-ben valami ja­vulás állt be, a következő évben befejezte mun­kával, alkotással telitett életét. Hátrahagyott ira­tainak összegyűjtésénél kézrekerült ez a rövid végrendelete is, amit még Budapesten irt 1940- ben: “Temetésem a lehető legegyszerűbben történ­jék. Ha netalán halálom után utcát akarnak ne­vemről elnevezni, vagy ha nyilvános helyen ve­lem kapcsolatban emléktáblát akarnak elhelyezni, akkor kívánságom ez: : Mindaddig, amig a budapesti volt Oktogon-tér és volt Körönd azoknak az embereknek a nevé­ről (Hitler és Mussolini, — Szerk.) van elnevez­ve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig, mig Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van, vagy lesz; rólam ez országban ne nevezzenek el sem teret sem#utcát, sem nyil­vános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen.” Úgy tudjuk, hogy a magyar nép készséggel tett eleget ezen végrendelet pontjainak és igy semmi sem állja útját annak, hogy Magyaror­szágon méltó emléket állítsanak nemcsak Bar­tók Bélának, a nagy zeneszerzőnek, hanem egy­ben Bartók Bélának, a NAGY EMBERNEK is. AZ OLAJBÓL mindig jutott mindenkinek. Már harminc évvel ezelőtt óriási pénzkölcsönt adott egy nagy olajvállalat Mussolininek, amikor már majdnem alá volt merülve. A nagy amerikai olajkölesön ki is segítette Mussolinit, aki avval hálálta meg a szívességet, hogy röviddel azután egyesült Hitlerrel az Amerika ellen való háború­jában. No, de ez csak kismiska ahhoz a sok mil­lióhoz képest, amelyet a texasi olaj milliomosok áldoznak az itthoni Mussolini, McCarthy fölépí­tésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom