Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-08-04 / 31. szám
August 4, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 ué(j I (evei írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Találkozás a hegytetőn “És hat nap múlva magához vévé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. . . Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: ‘Uram, jó nekünk itt lennünk'.” (Máté 17:1—4.» A genfi hegytetőn való találkozás igazi jelentőségét e pillanatban felmérni senki sem tudja — még talán a résztvevők: a nagy négyek sem. . . Az ilyen óriási horderejű tanácskozások potenciális kihatását csak a történelem képes mérlegelni egy bizonyos idő eltelte után, a közvetett vagy közvetlen fejlemények világánál. Egy pár nappal a konferencia lezajlása után, salamoni bölcsességgel és látnoki erővel felruházott ember legyen a talpán, aki ítéletet mer mondani a tárgyalások sikere vagy sikertelensége felett. Nagy- | fokú önhittségre vallana, ha valaki ma képesnek és hiva-1 tottnak tartaná magát arra, hogy akár kolosszális sikernek, akár pedig tragikus kudarcnak nyilvánítsa a minapi találkozást a hegytetőn. Csak évek, talán évtizedek múltán lehet majd tárgyilagosan megítélni, milyen jótékony vagy káros következményeket vont ez a példanélküli össszejövetel maga után— s talán még akkor sem lesz teljesen tiszta képünk felőle, hiszen a történelemtudósok nézetei — aszerint, hogy melyik oldal szemszögéből vizsgálják a történteket — homlokegyenest ellenkezni fognak.. . De ha a jelen pillanatban nincs is a birtokunkban egy pontos és megbízható mérőléc, amellyel a genfi tanácskozások igazi értékét és hatását felmérhetnők, annyi fantáziával mégis csak rendelkezünk, hogy elképzelhessük: mi minden szépnek és jónak lehetne a kiindulópontja ez a világraszóló összejövetel: Mivel a Szovjet a tárgyalások során számos kérdésben meggyőzően demonstrálta igazi békevágyát és kézzelfogható bizonyítékokat nyújtott arra nézve, hogy a béke megvalósítása érdekében messzemenő áldozatokról és kockázatokról sem riad vissza, ma már a legelvetemültebb háborús uszító sem képes a világ népeinek a szovjet béketörekvések becsületes őszinteségébe vetett hitét megrendíteni. Ez a tény önmagában véve is olyan légkört teremtett, amelyben a további részletkérdések alapos megtárgyalása messze kiható eredményekkel kecsegtet. Mivel a Nyugat — ha kelletlenül is — szemmellátható- lag beletörődött abba, hogy a szocializmusnak az a fajtája, amely a népi demokráciákban éli ki magát, nem egy tiszavirághoz hasonló, efemer jelenség, amelyet az első kedvezőtlen széljárás máról-holnapra elfujhat, hanem egy szilárd, megállapodott és folytonosan erősbödő életforma, amelynek további fennmaradása nem lehet többé kétséges, komoly remény van arra, hogy ezután a Kelettel való érintkezésében kerülni fogja azt a fennhéjázó, fölényeskedő, szándékosan provokáló és inzultáló hangot, amelynek fülsértő “zenéjét” az elmúlt tiz év folyamán alkalmunk volt “élvezni”, s tartózkodni fog attól a hívatlan prókátori szereptől, hogy állandóan erkölcsi itélöszéket tartson az uj demokráciák politikai gazdasági és társadalmi filozófiája felett. Talán arra is rá- iött a Nyugat, hogy a bírói széket csak tiszta tógával sza- >ad elfoglalni és — mi tagadás! — a Nyugat tógája nem alami makulátlan! Mivel a Szovjet — noha minden fontos kérdésben enge- 'ékenységet és barátságos magatartást tanúsított — egyál- alán nem úgy viselkedett, mint a sarokbaszoritott gyerkőc, (kinek három robusztus, felnőtt férfi kollektiv tekintélyé- i kell szembenézni, hanem — igazának és erejének tudatban — bátran, méltóságteljesen és öntudatosan nézett zembe a másik oldal három nagyhatalmával, a Nyugat most énvtelen ráeszmélni, hogy a Szovjet békepolitikája NEM (leiemből, NEM gyávaságból, NEM a jövőbe vetett hit iányából táplálkozik, hanem abból az egyenes, becsületes i józan elgondolásból, hogy az összemberiség számára sokai több áldás fakadhat két különböző rendszer békés gyüttéléséból. mint a két rendszer armageddoni összeütkö- íséböl, amely kietlen pusztasággá varázsolná ezt a földekét . .. Ha ez a három alapvető feltétel adva van és a genfi ta- ácskozások során tapasztalt jóakarat tartósnak bizonyul, kkor semmi akadálya sem lehet annak, hogy: 1. A lázas fegyverkezés, amely már-már szédítő ará- yokat öltött, a minimálisra csökkenjen és az ilymódon meg- (karitott hatalmas összegeket az életszínvonal további eme- ■sére fordítsuk. 2. Az atomenergia — az emberiség tömeges kiirtása vett — az emberi tömegek boldogulásának a szolgálatába ttassák. 3. Ázsia leghatalmasabb népe: a kínai elfoglalhassa az vjtathatatlanul megillető vezetőhelyet az Egyesült Nem-1 Baljóslatú párhuzamosság William T. Evjue-nak, a : Wisconsin! Madisonban megjelentő liberális “Capital Times” szerkesztőjének, a wisconsini rádióállomásokon mondott beszédéből közöljük j az alábbi részleteket. Evjue állandóan hadakozik a kormányban észlelt korrupcióval és azokKal az erőkkel, amelyek aláásással fenyegetik a nép hagyományos szabadság- jogait. Visszatérünk-e a hooveriz- mushoz és a monopolkapitalizmus féktelen és szabályozatlan rendszeréhez, amely a | huszas években dühöngött és ránkhozta a Hooveri pangást? Herbert Hoover, az az ember, aki Elnök volt, amikor az ország a történelmének legszörnyübb pangásába zuhant, most ismét visszament Washingtonba uj fel- magasztalásáért és uj megnövekedésért. Éppen mostanában végezte be munkáját, mint t Hoover-bizottság feje, a kormány átszervezezé- sének tanulmányozására. Ja! ütést tett közzé, melyben azt ajánlja, hogy : árji nk vissza az A’közé a körülmények köze, amelyek a nagy depresszióim/ vezettek s a- melynek ő a jelképe több mint 20 éve. Az, hogy Hoo- vert visszahívják visszavonult.ságából és megadják neki azt a tiszteletet, hogy magas politikai ajánlatokat tehessen, arra irányuló kísérlet, hogy újra életre keltsék a hooverizmust és visszatolják az országot ahhoz a zabolátlan kapitalizmushoz és a monopóliumok terjeszkedéséhez, amely a viharos huszas években dívott, amikor Harding, Coolidge és Hóover foglalta el a Fehér Házat. A nagytőke királysága Azokban az időkben a nagytőke azt tette, ami jól esett neki anélkül, hogy a kormány ) beleszólt volna ügyeibe. A newyorki részvénytőzsde, hol az emberek a vad bikaként i viharzó tőzsde szentélyében tartották szertartásaikat, volt az ország fővárosa. A hitel- be-vásárlás napirenden volt. Tudomást sem vettek a mezőgazdaság egyre mélyülő válságáról. Washington csak utszéli állomás volt a Wall Streethez vezető utón és a : Fehér Ház lakóinak nem volt ? egyéb dolga, minthogy néha- néha kiadtak egy-egy nyilatkozatot. mondván, hogy az ország a gazdasági fellendülésnek immár állandó fennsíkjára érkezett el. A nagytőke szabadon uras- kodott, mivel a kormány azt az elvet követte, hogy az a legjobb kormány, amely a7 legkevésbé kormányoz és ami jó a nagytőkének, az jó az országinak is. Ennek kikerül- | hetetlen eredménye ma már — történelem. Az ország bénító pangás felé haladt. Hoover tétlenül ült, miközben a munkanélküliek listája egyre | hosszabb lett újabb és újabb ! milliókkal és a kenyérért való sorbaállók vonala is egyre jobban megnyúlt. A farmok és otthonok pusztulása I rekordverő magasságot ért el. Mialatt a munkanélküliek j az utcasarkokon felállították szánalmas standjaikat, Hoover arról biztosította a nem- zetet, hogy a gazdasági fellendülés a küszöbön áll és nincs szükség a kormány cselekvésére. A nagytőkések, kik a tőzsdekrach előtt fenenagy I bizakodással ficánkoltak, páni rettegésbe estek. Egyetlen kiút: a New Deal A nemzet, beleértve a nagy- J tőkéseket is, Franklin Roosevelt és a New Deal felé fordult, mint Hoover semmitevésével szemben az egyetlen alternatívához. Roosevelt, kit később “szocialistának” és “kommunistának” neveztek, látta a veszélyt, amely az amerikai tőkésrendszert fenyegeti. Konzervatív farmerek fellázadtak Iowában, kátránnyal és tollal fenyegetve a bírákat, akik elrendelték farmok elárverezését. Roosevelt első tette az volt, hogy az embereknek munkát szerezzen, a farmereket megsegítse és aztán hozzálátott, hogy visszaállítsa a bizalmat tőkés rendszerünkbe. Ennek érdekében szükséges volt, hogy olyan védelmi intézkedéseket tegyen, amelyek meg őriznek a tőkésrendszer túlzásai, azon visszaélések ellen, amelyek a huszas években divatoztak s ha kordába nem szedik, elpusztították volna a kapitalizmust. Milliókat tettek tönkre oly 1 közüzemi kalózok, mint In- sull, Hobson és Foshay. akiknek szerteágazó vállalatai összeomlottak. Elmosta azokat svindlis részvénykibocsátásaik felvize- zése. A közbizalom visszaállítására létesítette a New Deal a Security and Exchange Commissiont (részvény- és tőzsdebizottságot), hogy a köz érdekében szabályozza a részvényeket. Bankcsődök a bizalom súlyos elvesztését idéztei elő a bankrendszerrel szemben. A Federal Deposit Insuimnce Corporationt (a szövetségi betétbiztositó társaságot) azért állították fel, hogy visz- I szaadja a bankrendszerbe vetett bizalmat. A Home Owners Loan Corporation (a családi háztulajdonosok kölcsön- intézete) azért született meg, hogy *az otthonok elvesztését ; megakadályozza. Farmhitel- ! intézeteket alapítottak, hogy j a farmereket újra talpraállni segítsék. A kormány és a nép közötti társasviszony azért jött létre, hogy felemelje az j életstandardot olyan közintéz- ménvek révén, mint a REÁ i és a TV A. Mindennek az lett az eredménye, hogy visszaállt a bizalom a tőkésrendszerbe. Gátat vetettek a munkanélküliségnek, a farmerek ismét talpra álltak, a nagytőke kerekei pedig újra elkezdtek forogni. Roosevelt, akit később ugyanazok a nagytőkések neveztek veszedelmes radikálisnak, akik könyörögtek neki, hogy mentse meg őket, megmentette a kapitalizmust. A New Deal miatt szűnt meg a Socialist Party,, amely a depressziós években a leg- ; nagyobb szavazatokat kapta. A kapitalizmus megmenekült és a New Deal alatt szervezett korlátok a nagyközönség érdekeinek védelmére visszahozták a nép számára a gazdasági fellendülést és a ma- I gas életstandardot. ! De most megint itt látjuk ugyanazokat a rövidlátó tőkés érdekeltségeket, amelyek- , nek dühöngése a huszas évek- i ben csaknem elpusztította a kapitalizmust. Ezek most u.j- 1 (Folytatás a 4-ik oldalon) uuv vv/vi/vs, ****** ,JV* ~~~ ~ ~ ---------> ----------- -----zetekben és hozzájárulhasson a béketörekvések további sikeréhez. 4. A kettévágott Németország egyesülhessen egy olyan európai biztonsági szervezet keretein belül, amely célkitűzéseiben és rendeltetésében egész Európát képviseli és nem ismer egyik oldalt vagy másik oldalt... 5. A nemzetközi árucsere ismét helyreálljon és a béke megszilárdítását, valamint a résztvevő népek kölcsönös megsegítését előmozdítsa. 6. A háború, mint a nemzetközi konfliktusok “megoldásához” vezető eszköz, egyszersmindenkorra kiküszöböltessék. 7. Az egymástól mesterségesen izolált népek ismét felvehessék a normális érintkezést nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és kulturális szinten is, hiszen a közelebbi érintkezés — mint azt megfigyelhettük Genfben is — lehetővé teszi azt, hogy egymást jobban megismerve, hamis előítéleteinktől megszabaduljunk és téves nézeteinket korrigáljuk. Amennyire igaz az egyén életében, hogy jóakaratu és barátságos magatartást csak olyan embertársunk iránt tanúsíthatunk, akit jól ismerünk, ugyanannyira igaz ez a nemzetek életében is. 8. Meginduljon a Kelet és Nyugat között a nemes versengés a korábban leigázott — és ezért elmaradott — népek talpraállitásában. Hadd lássék meg, melyik rendszer különb, jótékonyabb, hathatósabb; melyik tud többet tenni — és gvorabban! — az összemberiség sorsának feljavításáért... Mindez bizony úgy hangzik, mint a bibliai millénium kezdete. . . Tulszép, tuljó ez a látomás a mi tragédiákhoz 1 szokott szemeinknek. De emlékezzünk!... Rövid egy-két ] esztendővel ezelőtt — ha szivünk mélyéből kívántuk is — nem mertünk hinni egy olyan hegytetőn való találkozásnak a lehetőségében, amilyennek csak néhány nappal ezelőtt vol-, tunk tanúi. . . A következő néhány év — egy ilyen biztató > kezdet után — még sokkal nagyobb meglepetéseket tartogat ( számunkra. ..
