Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-28 / 30. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 28, 1955 (33) — Belveder, — mondta a hordár s magyarázni kezdett, mint aki hozzá* van szokva, hogy az idegen kiváncsi arra, hogy hol laknak a főhercegek. De ő nem figyelt rá, a saját bánatába merült és még azon csodálkozott, hogy ebben az idegen ruhában, úri ruha, cipő, sapka: hogy ebben csakugyan ő van benne s a leikéből semmi sem hiányzik. . . Minden bánat ott van benne, hiánytalanul. . . A hordár is rájött, hogy ez nem kiváncsi Bécsre. Ő is újra csak a maga bajára térült. — Megtruccoltam az asszonyt, — mondta. — Én akkor csak elindultam gyalog. Mentem, mentem, a téglavetőig, onnan elmentem Szoboszlóig, onnan Kábáig, onnan meg Püspökladányig, onnan Szolnokig, onnan Budapestig. . . Onnan megint tovább mentem, végig a nagy utcákon, átalmentem a Dunán, a vasúti hídon, onnan elmentem Győrig, onnan Pozsonyig, onnan meg Bécsig. . . De mán itt elég messze vótam, itt megmaradtam, most már nem is mék én sehová. Ott egye az asszonyt a fiszkes fene, ahun van, mán énnekem mindegy. — Mikor vót ez? Mikor gyütt ide? — Hát mikor? Huszonhétesztendős vótam, most meg hatvankettő vagyok. Harmincöt esztendeje. — Hő, barátom, — s még el is nevette magát Avar Jani — én még akkor nem is éltem. Osz- tán maga még mindig a feleségét szidja? — Hát idesecsém, avval úgy van az ember, no. Mer ha az ember egy nőt megszeret, osztán megfájdul tülle a szivetája, azt már csak hóttával hagyja el... Avar Jani lehorgasztotta a fejét. Lám, ebben van valami igazság. Alig ismeri szegény Dea. . . nagyságos asszonyt... dea szivében maradt. .. Milyen boldog volt egész utón... Mindig csak arra gondolt, hogy mihelyt lehet, érte izén,, érte küld; érezte, ez az ő igazi élete párja... Milyen csodálatos is az emberi élet. . . Nem asszony után ment ő, mikor Vidra úrral, arany- rojtos ingben, gatyában a haraszti kastélyba belépett... Más célja volt neki, nagyobb, szebb, jobb: de ez a szegény szép nőstény úgy megzavarta a lelkét, hogy kiszakította magát a nagy gondolatból: azért fordult vissza az utón és azért hagyta cserben Vidra urat. . . Hazament s megpróbált mégegyszer úgy élni, ahogy az Isten megteremtette és ahogy megszabta az utat egy szegény magyar számára... Csak akkor tért újra eszméletre, mikor, a legjobb időben, vissza kellett jönnie a faluból s újra bekerült a suhogó nagy álmok közé. . . Nem lehet szabadulni: ha az isten valakit kikiild valami nagy dolog végrehajtására .. . Ott minden úgy rendeződik, intéződik, hogy nincs kitérés. . . Most ime gyalogol Bécs város idegen utcáin s nem tudja hova megy, mi lesz belőle, de azt tudja, hogy többet nincs kitérés. — Mán még itt is vagyunk e, — mondta a hordár. Megállóit egy vendégfogadóforma ajtó előtt s előre bement Az udvaron ment be s keresztülment az élére állított őszies asztalok között. A fák levelei lehullottak már eg yszálig s terítve volt az udvar kavicsa falevéllel. Hátul jobbra egy ajtón bement s már ott is voltak a magyarok . között. Sok szegény magyar volt ott. Lesirt róluk a magyar szegénység. Toprongyosak voltak, de szívósak, erős ökliiek és égő szeműek. — Itt van Hallgató ur, —- mondta a debreceni ember. Erre mindenki megmozdult és valaki azt kiáltotta egy fiatalabb szőke szabolcsi magyár: — Ijjen. Erre valamennyien azt mondták, hogy: Éljen’ Avar Jani, mint Hallgató Bertalan, megállóit köztük és az emberek sorra odajöttek hozzá. Mind kezet nyújtottak és erősen megragadták a .kezét s megrázták. — Adjon isten, komám. A kivándorlók voltak. j — Hol van Vidra ur? — Elment a hajóstársasághoz. — Hogy vagyunk a jegyekkel? — Nincs semmi baj. Tegnap már megmondták, hogy ma kiadják. —Hányán vagyunk ? — Itt csak huszonheten. — Hol a többi? — Harmincán már tegnapelőtt elutaztak, a többi meg most fog jönni. Ha a jegyeket megkapjuk, mink is megyünk a ma esti vonattal. — Csak emberek vannak? Asszonyok nincsenek? 4 — Nincsenek. l’l^jóricz 2iiginoncl: A BETYÁR wraaaiMMir^iTWHHHMiMi ■■inni ír i iiinwiwiMraww — Megvan a száz ember? — Azt mondja Vidra ur, meglesznek. Végig-végignézett minden emberen. Mind egészséges, csontos, sovány ember volt. Sorra kikérdezte őket, ki hova való. 'Voltak itt az ország minden vidékéről, szegény emberek. Csupa olyan ember, akinek se háza, se földje nem volt. Semmije a világon, csak a két keze s az egészséges, drogra született teste és a munkaszerető vidám lelke. Valami boldogság öntötte el egész valóját. Ugv érezte magát, mintha a testvérei között volna. Mert nem az a testvér, aki egy anyától született, hanem az, aki egy szegénységben, egy életben, egy axaraioan, egy viiágoan, egyforma gondolkodássá! van összeforrva. Felült egy asztalra s lábait lógatva, sorra szemébe nézett az embereknek. — Bertalan. — mondta egy aggodalmaskodó érettebb ember — má itt nem lehet bajunk? Mi bajod lehetne, tesvér? — Itt már nincs hatalma a csendőrnek? — Nem testvér. Itt már kint vagyunk az isten tenyerén. Itt csak akkor lehet bajod, ha magad csinálsz magadnak. Nem szabad lopni, hazudni, nem szabad egymást elhagyni. Mink százan együtt leszünk, egy életbe, egy halálba. Úgy megyünk neki a világnak, semmink sincs, csak a két öklünk. Még fegyver sincs a kezünkben. Senkinek sem akarunk ártani. Használni akarunk. MegmutatjiiK, mit tud a magyar. Száz magyar, sok magyar. Nem hagyjuk el egymást. Elnézett a fejük felett, mintha meg akarná látni a csillagot, mely fejük felett lebeg s amely vezérli őket. Az emberek nyitott szájjal, tárt szívvel várták, hogy csak beszéljen és életet öntsön beléjük. — Olyan világba megyünk, barátaim, ahol nincsenek grófok, nincsenek hercegek, mert ott csak munka van és minden ember egyforma. Kiveszünk együtt farmot. Szántunk-veiünk, ne féljetek, falut építünk magunknak az erdőben. Magunk törjük fel a földek. Nem jön ránk a hatóság, hogy az a föld nem a tietek, hanem egy özvegy asszonyé. Nem veszik el a falutól a keskeny kis fődecskéket, amit olyan munkával és fáradtsággal harcoltunk ki a mocsártól. Nem jönnek a kakastollasok, a mi fiaink és testvéreink, a húgunk vőlegénye és a többi szegény ember gyermekei, — hogy ránklőjjenek, csak azért, mert szeretjük a fődet, a munkát és magunk kenyérén akarunk élni. . . Sajnáljátok-é, hogy otthagytátok a szülőföldet? — Szülőföld, koplaltató főd — mondta egy ember. — Ott a hazánk, — szólt a másik — ahol kenyerünket megkeressük. — Mihelyt egy kicsit megállapodunk és annyi pénzt össze tudunk szedni, irtok haza a családotokért. Akinek felesége van, kijön utána, gyerekekkel. Akinek szeretője van, eljöhet, ha a szive hozza, a szeretetével. Lehet segítője a párjának. Meglássátok, mindenütt édesanya a föld. Csak attól az egytől meg lehessen szabadulni:* a szegény ember rettenetes nagy elnyomatásától. Az emberek zúgni kezdettek. — Az a nagy baj. Az bizony. Sehol olyan nagy alacsonyságban nincs a földműves, mint odahaza. Csak az ág huzza, minden törvény őrá vág, senki se segít, semmi se javít a dolgán. Ilyeneket mondtak s a szemükben fénye? lett a pillantás, könnyek is szivárogtak egyik-másik arcra. Egy legény nótára zenditett: Szánt az ökör, csireg-csattog a járom, Kemény a hant mekesparti határon. De aztán abbahagyták a nótát. Kiki maga elé nézett. Mindenkinek volt, ami nyomta a szivét. Mégis nagy dolog, nehéz a szent szeretett szülőföldet elhagyni. Nem olyan egyszerű dolog az, mint ahogy valaki gondolná: az a szegény ember, akinek egy sírhelye sincs az édes hazában, nehezebben hagyja el az apái hajlékát, a megszokott otthoni falvak határait, mint az, akinek tele a zsebe, mert az ilyen ember tudja, hogy csak visszajön előbb-utóbb, de a szegény ember ölökre távozik. A hajóstársaság embere itt .felölte ki az ő gyülekező helyüket, ebben a vendéglőben, de senki előtt sem volt semmiféle ital. Az asztalok üresek voltak, még csak egy spriccelt sem ivott egy sem közülük. — Hát megtartjátok-e a törvényt? — kérdezte tőlük. — Aki velünk tart, az egy csepp bort, pálinkát, semmiféle szeszesitalt nem iszix. — Megtartsuk — mondták az emberek s bólogattak hozzá. — Mit esztek ? — Van egy kicsi. Mindenkinek van a tarisznyába. Akkor adjatok nekem is, mert nekem semmi sincs. Tizen is, húszán is nyújtották a tarisznyát és kínálták életükkel. Kérte amit elébe adtak. Fekete kenyerek, sovány kis szalonnák, tepertők még hazai. Senki sem vett semmit a K-c í boltokban. Lassan falatozott. Bicskával vágta a kenyeret hozzá egy falat szalonnát. — Ne felejtsétek ezt a mai napot — mondta. — Emlékezzetek meg rá, mikor a bécsi kocsmában itt voltunk huszonnyolcán és huszonnyolcunknak sem volt egy becsületes ételre valónk. . . így eresztett el bennünket az édes haza... Emlékezzetek meg rá, hogy milyen esztendőbe vagyunk. Ez az esztendő a magyarox bejövetelének ezredik esztendeje, de ezer esztendő kevés volt arra, hogy nézünk csak egy hétre való élelmet is adjon. . . Most eimegyünk idegenbe, ahol sem apánk, sem anyánk nem járt... Emlékezzetek meg, ha majd kövér disznóitok lesznek, szép teheneitek lesznek, lovakat fogtok szekérbe, hogy semmi mást nem hoztatok hazulról, csak az egészséges testet, meg az egészséges telketeket. Evvel ereszt el a szép szülőföld, a jó hazaföld bennünket a nagy idegenbe. . . A kis méh, ahogy nyílik a tavasz, kiszáll a köpüből és elmegy virágokat keresni, élelmet gyűjteni, mézet szedni. Mi a nagy őszben, a viharos tél elején indulunk el, hogy magunknak köpür keressünk, mert az óhaza csak hajléktalan nyomorúságban tartott bennünket. — Úgy, úgy. — Igen bizony. — Az bizony: Ilyenféle kicsi szavakkal bólogattak össze az emberek. A csontos testek, a komoly arcok, a tépett fejek bunkóztak minden szóra. — Itt is van a Vidra ur. Arra nézett s meglátta a csapzott arcú, égő- szemű embert. Ez előrejött, kezet fogott vele s egyszer üen azt mondta:: — A jegyek megvannak. Harminc darab jegy itt van nálam. Ezt most mingyárt kiosztom. Kivett a zsebéből egy nagy csomó kis füzetet, ez volt a jegy s név szerint kezdte olvasni a neveket : — Bus István. Egy ember hátulról előre törekedett. (Vége következik) Uj, modern 1300 oldalas angol szótár ingyen uj olvasóknak! ne Küldjön m^st egy centet sem; Iía Ön jelenleg nem előfizetője ■> MAGYAR SZÓ-nak, de e lapszámunk meggyőzte Önt elsőrangú hírszolgálatáról, kulturszinvonaláról, rendelje meg három havi p"óbára. Ne kü’djön most egy centet sem, csak töltse ki az alantig szelvényt. Mi azonnal megindítjuk önnek a lapot s küldjük a számlát 2 dollárról, mdynek beküldése után a gyönyörű 1800 old*1 as vászonkö- tésü angol szótárt ingyen aj indákként azonnal postára adjuk. (Figyelem: ANGOL, nem angolmagyar!) Ezt az ajánlatun' a; csak augusztus 1-ig tartjuk fenn. Töltse hát ki és küldje be a szelvényt postafordultával. MAGYAR SZÓ 150 E. 16th St„ New York 3, N. Y. T. Kiadóhivatal! Én igényt tartok 1300 oldalas nagy angol szótárukra, mint ingyen ajándékra. Küldjék számomra a lapjukat 3 hónapig. 2 do'á’os alapon. Számlájuk vétele után beküldőm az összeget. (A könyv szállításának postai költségére 2? centet kérünk) Az ön neve: .................................. . .................... Címe: .......................................... .........................
