Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-28 / 30. szám
July 28, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. ELKÉSETT NÉPÁMITÓK Az amerikai nép már nem dől be a boszorkánykutató hisztériának Irta: GERÉB JÓZSEF Azzal kezdem mondanivalómat, hogy először is engedelmet kérek a Magyar Szó szerkesztőségtől arra, hogy a junius 30-iki (Fourth of July szám) lapban megjelent “A szenátus julius 4-iki ajándéka a nemzetnek” cimü cikkükhöz nemcsak hozzászóljak, hanem egyenest tovább folytassam azt. Megírták azon cikkben, hogy azon szenátorok egyik csoportja, akik a háborús feszültség ki- élesitésével törekszenek nagy publicitást szerezni maguknak, éppen a Fourth of July ünnepi hetet használták fel az amerikai sajtószabadság megtámadására. A szenátus “Internal Security” bizottságának egyik albizottsága éppen akkor tartott “kihallgatást” az idegennyelvü lapoKra vonatkozólag. Erre a kihallgatásra több tanút idéztek meg. Egyeseket, — különösen a szerkesztőket, — azért, hogy zaklassák őket, másokat viszont mint “szakértőket” koronatanú gyanánt szerepeltettek. Az egyik ilyen “szaktekintélyről” ezt írták abban a cikkben: “Mert mit gondoljon az ember a szenátus e fontos bizottságának komolyságáról, amikor egy vizsgálathoz, amely kétségbevonhatatla- nul az alkotmány első függelékének megsértése határán mozog, egy jelentéktelen és kétségkívül tudatlan személyt, valami Andrássy Stella nevű hölgyet kér fel ‘véleményadásra.’ Ez a személy egy svéd származású dáma, aki változatos és sokoldalú karrierje folyamán, — melynek keretében egy Andrássy nevű magyar ‘diplomata’ felesége is lett, — 1948-ban az Egyesült Államokba tette át működése szinterét.” Nagyon sietett Andrássy Stella őNAGYsága szerepéről a New York Times junius hó 25-iki számából értesültem. Hogy valóban DÁMA lehet ez az őNAGYsága, azt a cikket kisérő fényképe mutatja. Ezt a képet akkor vették róla, amikor a szenátus boszorkánykutató albizottsága előtt tett “szakértő” vallomást. A képből ítélve őNAGYsága hatalmas termetű, duzzadt mellű, puffadt arcú hölgy, magasra fésült pompadur hajjal és éktelen nagy fülbevalókkal ; szóval olyas valaki, aki a külsőségekkel akar hatást kelteni. Megtudjuk a N. Y. Times cikkéből, hogy mihelyt Amerikába érkezett 1948- ban, már az első héten beadta a kérvényét a polgárosodásra. Talán ezzel a nagy sietséggel elérte, hogy hamarosan jó “dzsábot” kapott, kinevezték “szakértőnek” á New York Civil Defense Office- hoz. Hogy miből állt a szakértelme, nem említik, de most mint az “idegennyelvü újságok szakértője” került a bizottság elé és az általa megnevezett újságok (a saját szavai szerint, amit az amerikai kereskedelmi lapok kihangsúlyoztak) “tell the most horrible things about America.” (Amerikáról a legborzalmasabb dolgokat mondják.) Ugyan mik lehetnek ezen “borzalmas” dolgok? — érdeklődtem márcsak azért is, mert ez a dáma a BÉRMUNKÁST is felemlítette. Természetes, hogy mint annak a lapnak volt szerkesztője, szerettem volna megtudni, hogy mik voltak azon “legborzalmasabb” dolgok, ami miatt a lap ellen kifogást lehetne emelni, sőt mi több, talán még büntetni is kellene azokat, akik a lapot írták és kiadták? A legborzasztóbb dolgok Mert mi mindig nagyon büszkék voltunk arra a lapra. Úgy tartottuk, hogy annak minden sorával a munkásosztályt és igy közvetve az emberiség javát szolgáltuk. És ime, ez a DÁMA most mégis azt állítja, hogy abban valami “legborzasztóbb” dolgok voltak. Szerencsére a Times felsorolja ezen “legborzasztóbb” dolgokat és igy kapunk némi felvilágosítást erre vonatkozólag, íme: Ezen újságok kövei élték, hogy a vörös Kínát fogadják be az Egyesült Nemzetek tágjai közé. Egyesek át merték venni a koreai lapok azon áilitását, hogy ott az Egyesült Nemzetek hadai baktériumos háborút kezdtek. És végre, ezen újságok mindegyike követelte a békét. Hát kérem ezek azon “legborzalmasabb” dolgok! Ezek azon nagy vétkek, amik miatt a DÁMA be «r.eretné szüntetni a felemlített lapokat és szeretné börtönbe vetetni szerkesztőiket. íme, mily nyilvánvaló ezen kihallgatások humbug jellege! A beidézett, előre betanított tanukkal nagyhangú frázisokat mondatnak, amiket felhasználnak cimsoros ijesztgetésre. Ez a Dáma is szinte ájuldozott, hogy milyen “legborzalmasabb” dolgokat írtak ezen újságok, de amikor a borzalmas tett megnevezésére kerül a sor, kiderül, hogy a vád nemcsak lényegtelen, de sok esetben valami olyan cselekedetre szól, amelyért nem büntetés, hanem ellenkezőleg, dicséret és jutalom járna. Mi például büszkén ismerjük el, hogy a Bérmunkás igenis követelte a békét, — mint ahogyan a többi felsorolt újság is tette, — de az nem bűn, hanem érdem, dacára Stella őNAGYsága hullámzó keblének. Ha ebben a tekintetben bűnt követtünk el, az csak az lehetett, hogy nem követeltük a békét elég erélyesen. Elmaradt elődeitől Andrássy ŐNAGYsága tehát mint komoly tanú csúfosan elbukott; mint színész, vagy pojáca azonban talán arathatott némi sikert. De nem valami sokat, mert itt is messze elmaradt az elődeitől. És kik tanították be arra a vallomásra, amit a szenátusi albizottság előtt tett,, ha még azt sem tudta, hogy a Bérmunkást már közel egy évvel ezelőtt beszüntettük? Micsoda “szakértő” az, a-ki még ilyen változásról sem tud?! Az ilyen talmi szakértő még az őNAGYságá- ban se mérdemli meg a NAGY kifejezést és azért úgy találtuk, hogy csak valamilyen ici-pici kis akarnok igyekszik magának olyan megélhetést szerezni, amire a 163 millió amerikai között a boszorkánykutató bizottság már nem igen kap alkalmas szereplőket. Lejárt az idejük És éppen ez az, ami miatt megnyugvással tekinthetünk a mindenféle Stellák szereplése felé. Eddig nevettünk, vagy bosszankodtunk rajtuk; ma már azt látjuk, hogy az idejük lejáróban van — senki sem veszi őket komolyan. De nemcsa'k a Stellák, hanem egyre kisebbé zsugorodnak az összes boszorkánykutató bizottságok és intézmények is. És azzal egyetemben enyhül a háborús feszültség. Tisztul a levegő, amelyben az amerikai nép egyre gyorsulóbb tempóban rázza le magáról a szabadság szellemén élősködő baktériákat. Reméljük, hogy hamarosan eljutunk megint ahhoz a korhoz, amelyben az amerikai nép nagy többsége megvetéssel veszi a népámitásnak azt a nemét, amit a szabadságjogok korlátozására alakult bizottságok a mindenféle álcázott “szakértők” kihallgatásával produkálnak. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÜIIIIIIIIIIIIH GENERAL HOLLAND M. SMITH, nyugalmazott Marine tábornok, azt mondja, hogy sok amerikaitól el kell venni a választójogot, mert azok veszélyeztetik az amerikai életrendszert, azzal, hogy a kormánytól biztonságot követelnek alkalom (opportunity) helyett. — A tábornok ur 40 éves katonatisztsége alatt elérte a biztonság maximumát .Az állam kitünően táplálta, ruházta, jó lakással látta el. Úgy ő, mint családja ingyenes állami kórház, orvosi, fogorvosi kezelést és sok hasonlót kaptak amit ha más kérne vagy kapna azt szocializmusnak hívnák, csak ha a katonatiszt kapja, akkor nem. Most pedig nyugalomba vonul a legkevesebb 9,000 dollár évi nyugdíjjal, amihez egész életében soha egy centtel hozzá nem járult. — Nem tudjuk, hogy Smith tábornok élt-e valaha szavazati jogával, de a saját elmélete alapján ő kellene, hogy az utolsó legyen, aki más szavazati jogának a megvonását kérje. A NACIONALIZMUSRÓL ÉS A SOVINIZMUSRÓL “A legerősebb szál a családi kapcsolatokon kívül a mi az embereket egymáshoz fűzi az a kapcsolat, amely a különböző országok dolgozóit egymással összekapcsolja” — Abraham Lincoln. BUDAPEST, junius hó. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1955 március 4-i határozata megállapította, hogy a jobboldali elhajlás egyik legveszélyesebb megnyilvánulása a nacionalizmus és sovinizmus. A nacionalizmus és a sovinizmus a reakciós burzsoázia eszmevilága és politikája, amelynek lényege a hazafias érzés durva elorzitása, a ki- zsákmányolók reakciós osztálycéljai érdekében. A kizsákmányoló osztályok a nacionalizmus és a sovinizmus szitásával a nemzeti felsőbbrendűség érzését, más népek lebecsülését és megvetését terjesztik a dolgozók között, hogy szembeállítsák a népüket más népekkel, gyengítsék és megakadályozzák a dolgozók nemzetközi összefogását a kizsákmányolás elleni harcban. A sovinizmus az egyik legveszedelmesebb ellenséges ideológia, mert egy valóban létező, nagy és magasztos érzést torzít el; — a nép hazaszeretetét igyekszik kihasználni a haza és a haladás érdekei ellen, a reakciós osztályok célkitűzéseinek szolgálatában. Más népek gyűlölete A nacionalizmus veszélyességét és kártevő hatását Magyarországon fokozza az a tény, hogy az osztályellenesség ezen a területen nemzeti múltúnk legsötétebb hagyományaira támaszkodik. A magyar uralkodó osztály már az első vi- lágháborüt megelőző időkben is a magyar felsőbbrendűség hirdetésével, a szomszéd népek elleni gyűlölet szitásával tartotta fenn uralmát az ország területén élő nemzetiségek fölött. A Horthy-rendszer uralkodó klikkje még inkább a nacionalizmus segítségével akarta elterelni a dqlgozók figyelmét a gazdasági csőd és a társadalmi bajok igazi okairól; ezzel leplezte hazaáruló, nemzetvesztő tevékenységét; ezzel akarta bevonni dolgozó népünket saját területszerző, rabló terveinek végrehajtásába. Ez a negyed századon keresztül folytatott gátlástalan nacionalista politika súlyos károkat okozott népünknek, gátolta tisztánlátását, akadályozta, hogy a dolgozók megszabaduljanak az uralkodó osztály ideológiai befolyása alól. A nacionalista ideológia hordozói napjainkban a szétvert uralkodó osztályok maradványai és a falusi burzsoázia. A felszabadulás óta elért eredményeink, a dolgozók tudatában bekövetkezett hatalmas változások következtében természetesen ma már nem lehet hazánkban nyü- tan a régi eszközökkel terjeszteni a nacionalizmus mérgét. Éppen ezért a népi demokráciánk ellenségei burkolt módszerekkel próbálnak hatni a dolgozók tudatában meglevő nacionalista csö- kevényekre, ezeket szítják fel, hogy félrevezessék a dolgozókat, gátolják hazánk fejlődését, népünk anyagi és kulturális felemelkedését. Az MDP Központi V ezetősége március 4-i határozatában leleplezett jobboldali elhajlók tévé* vékenysége következtében különösen felélénkültek hazánkban a nacionalizmus burkolt és nyílt megnyilvánulásai. Természetesen a jobboladli nézetekben a nacionalizmus főleg burkolt formában jelentkezett, azonban itt is a nyílt, durva nacionalizmus számára készítette elő a talajt. Nem véletlen, hogy az utóbb két évben erősödtek az olyan nézetek, mint a magyar “kulturfölény” hirdetése, sőt még a revizionizmus és antiszemitizmus megnyilvánulásai is megmutatkoztak. A nacionalizmus elleni harcban meg kell világitanunk, hogyan fékezte a múltban hazánk haladását és népünk boldogulását a nacionalista uszítás A soviniszta ideológia végleges kiirtása érdekében szembe kell állítanunk a nacipnalizmussal az igazi hazafias érzést, a szocialista hazafiság és a népek testvériségének nemes eszméit. Ezekben testesül meg a hazának, a szülőföldnek, a nép által alkotott anyagi és szellemi értékeknek igazi szeretete, következetes ápolása és védelme. • AZ IGAZSÁG MEGÍRÁSA s A MAGYAR SZÓ HIVATÁSA
