Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-29 / 52. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 29, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 9S® E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada $7 a year. Foreign $9 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre S9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Uronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelö Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelő I Chicago, 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chulay István, lapkezelö. I.os Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1145 S. St. Andrews P.l — Pacier Flórián, lapkezelö Ügyvezető: Rosner Sán.tor Lesz-e adócsökkentés 1956-ban? Január havában ismét összeül a kongresszus és tárgyalni fogja az elnöki üzenetekben beterjesztett költségvetést az 1956-57-iki esztendőre. A költségvetéstől, illetve a kongresszus határozatától függ, hogy lesz-e adóleszállitás vagy nem az átlagos polgár számára. Itt a legfőbb ideje, hogy könnyítsenek az adófizető kisember terhein. A Big Business már annyi adókedvezményt kapott, hogy profitjaik, miként a lapokban nap nap után olvashatjuk, felülmúlnak minden eddigit. Az adótörvények úgy vannak elkészítve, hogy az óriásvállalatok, amelyek százmilliós profitot csinálnak, százmilliókat tarthatnak meg extra profitban különböző kibúvók révén. De millió számra vannak olyan dolgozók, akiknek heti 50-60 dollár jövedelem után évi 4-500 dollár adót kell fizetniük! Ezek figyelembevételével az AFL-CIO konvenció a következőket állapította meg mint az amerikai munkásság minimális követeléseit az adók kérdésében: 1. Felemelni a 600 dolláros adómentességi határt személyenkint. 2. Leszállítani a 20 százalékos adókivetést az első 2000 dollár után. 3. Fenntartani a jelenlegi 52 százalékos adót a részvénytársasági jövedelmeken. (Tavaly a kongresszus nagy kegyesen 47 százalékra szállította azt le, ami több száz millió dollár ajándékot jelent a leggazdagabb vállalatoknak!) 4. Betömni azokat a réseket az adózási törvényeken, amelyeken keresztül a nagy cégek óriási összegeket vonnak ki adózás alól és tolják e terheket azokra, akik legkevésbé képesek az adó- scá.si terheket viselni — a bérmunkásokra. fi KARÁCSONYI LAPSZÁMUNKRÓL Úgy érezzük magyarázattal tartozunk olvasóinknak karácsonyi számunk terjedelmét illetőleg. Előzetes bejelentéseinkben céloztunk arra, hogy ünnepi lapszámunk a rendesnél terjedelmesebb lesz. Kiadóhivatalunk és szerkesztőségünk valóban egy 24 oldalas karácsonyi lapszámra készült fel. Miként olvasóink tudják, lapunk rendes körülmények között 16 oldal összeterjedelemben és pedig kétszer 8 oldalon jelenik meg. A lapot azért nem nyomtatjuk egyszerre 16 oldalon, mert nyomógépünk, bár teljesítőképessége 16 oldal, bizonyos technikai akadályok miatt az utóbbi években csak 8 oldalt volt képes egyszerre kiadni. Karácsony előtt jónéhánv héttel egy műszaki szakértőt hívtunk be, azzal a megbízással, hogy szerelje át a gépet 12 oldal nyomására. Úgy terveztük ugyanis, hogy karácsonyi lapszámunkat kétszer 12 oldal terjedelemben adjuk ki. A gépész megígérte, hogy a nyomógép a karácsony előtti héten kész lesz 12 oldal nyomására. Sajnos, ez nem következett be. Mindezeken felül a 12 oldal szélességű újságpapír leszállítása is késett, mert a papimagykereskedők mostanában az ily rendeléseket 4—6 heti késéssel teljesitik. így aztán annak ellenére, hogy nyomdánk már betördelte az első 12 oldalt, át kellett dolgozni az egész lapszámot a régi kétszer 8 oldal terjedelemre. Amikor olvasóink elnézését kérjük az Ígéret be nem váltásáért, reméljük egyetértenek velünk, hogy mi minden tőlünk telhetőt elkövettünk betartásáért. Rajta leszünk, hogy amilyen hamar csak lehet, jóvátegyük mulasztásunkat. Meany ur megfenyegeti Meany urat A “Vallásos Alapítványok” konferenciáján mondott beszédében, miként e lapszámunk más helyén erről bővebben beszámolunk, Meany, az AFL elnöke megfenyegetett minden liberálist, hogy vigyázzanak, nehogy “anti-antikommunis- ta” magatartást tanúsítsanak, szóval ne ellenezzék a vörösfalókat — mert hát baj lesz, azaz őket is meggyanúsíthatják majd kommunistaság- gal. Ha Meany ur alaposabban meggondolná e kérdést, igen érdekes dolgokra jönne rá. Köztudomású, hogy a kongresszusban pontosan azok a képviselők és szenátorok a szervezett munkások legveszedelmesebb ellenségei, kik egyben a legnagyobb “antikommunisták”. Már most Meany urnák, mint az amerikai munkásmozgalom, az egyesített szakszervezetek fejének, harcolnia kell a munkásellenes törvényhozók ellen. Másszóval ő is “anti-antikommunis- ta”, amikor a munkásság ellenségeivel áll szemben. Még megérhetjük ezekután azt az időt, amikor Meany, az antikommunista, ki fogja közösíteni a munkásmozgalomból Meanyt, az anti-antikom- munistát! Védekeznek a bevándoroltak védelmezői A bevándoroltak országos védelmi szervezete, az American Committee for Protection of Foreign Born, december 20-án kezdte meg védelmét a felforgató tevékenységeket ellenőrző bizottság előtt az igazságügyminisztérium azon rendelete ellen, hogy a szervezet mint kommunista frontszervezet jegyeztesse be magát. A Foreign Born-szervezet első tanúja Louise Pettimore Smith, diszelnök, a Wellesley-kollégi- um nyugalmazott bibliatörténeti professzora volt, akit éppen vallásos neveltetése és tudományos múltja vitt rá, hogy bekapcsolódjon a bevándoroltak védelmi szervezete működésébe. Rajta kivid más tanuk is megjelentek délelőtt 10 órakor a Federal District Courthouse 110. számú tárgyalótermében a Foley Square-en, New Yorkban, december 20-án. A hazugok leleplezése Tisztelt Szerkesztőség! Minden józaneszü ember, aki gyűlöli a hazugokat, jólesve vette tudomásul a Magyar Szó azon cikét, amelyben leleplezi a hivatalos hazugokat. A Népszava- Szabadság és egyébb “igazmondók”, akik megszokták az uralkodó osztály hulladékain való élést, ezért a hulladékokért hazudjék a gondokkal küzködő embereknek a szivárványt. Amióta az óhaza népe a saját kezébe vete sorsa irányítását és amióta leseperte testéről az élősködők hadát, ezek az élősködők innen öltöge- tik nyelvüket az óhaza felé és próbálják lehazudni az uj Magyarországról a napsugarat. Higvjék el, hogy mi, itt a perifériákon élő gondolkodni tudó magyarok, már gyűlöljük a hazugokat, de inkább szégyeljiik azt, ahova ezek az újságíróknak titulált lakájok sülyedtek. A történelem majd mint elrettentő példákat fogja őket a jövő generáció elé állítani. Bizonyára a szerkesztőség figyelmét is megragadta az a bűnös elhallgatás ahogy október 6 és Kossuth jelentőségét is elsikkasztották. Lapjaik hasábjain minden jelentéktelen csicsergésről írnak, de arról, hogy mi hozta létre október hatodikét, hogy ugyanazok a Hapsburgok akasztatták fel a legdicsőbb magyarokat, akik számára egyesek ismét visszaohajtják Magyarországot, ezt elhallgatják az “igazmondók”. Kérjük a szerkesztő munkástársakat, csak folytassák a hazudozók leleplezését, ezt kívánja minden jellemes ember. New Brunswicki olvasó í AHOGYAN ÉN LÁTOM - j \__________írja: EHN___________f Szegény asszony az utcán A szegény öreg asszony ott lakik valahol a közelünkben. öreg asszony? Talán nem is olyan öreg: lehet 65 éves, lehet 55, de az is lehet, hogy csak 45 éves. Az biztos, hogy szegény. És a szegények rendszerint öregebbek benyomását keltik... A szegény öreg asszonyt gyakran látom az utcán. Mindig valahol a közelünkben. A hóna alatt csomaggal, kezében szatyorral. Ruházata viseltes, amilyen illik egy szegény asszonyhoz. Fején uraságoktól levetett kalap. Cipője sok kívánnivalót hagy hátra. Amikor hűvös az idő, kabátot visel ; kopottat, szegényeset. A szegény öreg asszony megy az utcán, a fal alatt vagy a járás szélén. A szeme állandóan kutat. A szemetes ládákba, a kitett dobozokba is belenéz. Olykor bele-, belenyúl, kivesz valamit, ami másnak már nem kellett és beledugja a szatyorba. Aztán megy tovább és kutat tovább. A kannákba kitett ételmaradékokat is alaposan szemügyre veszi. Néha ott is talál valamit, amit érdemesnek tart a szatyorba dugni. Aztán megy tovább... Szegény ember a zálogházban Pál nap előtt autómmal véletlenül egy zálogház előtt álltam meg. Mielőtt kiléptem az utcára, észrevettem, hogy az ajtóban szegényesen öltözött idős ember, hóna alatt csomaggal, alkuszik a zálogház tulajdonosával. Az alku körülbelül igy hangzott: — Adjál két dollárt és újév után kiváltom. — Adok egy dollárt. —Megnézted és beláthatod, hogy egészen jó öltöny. Adjál legalább egy 75-öt. — Adok egy és egy kvódert. — Add meg az egy 75-öt, nagyon kell a pénz. — Egy és egy kvóder, egy centtel se többet. Business is business. A tulajdonos sarkon fordult, bement az üzletbe és otthagyta az idős embert, aki szomorúan, tétovázva nézett utána. Aztán nekivágott az utcának, — biztosan egy másik zálogház felé, ahol talán több szerencséje lesz és mégis megkapja a dollár 75-öt. Vagy talán a két dollárt is! ★ Szegény öreg asszony, szegény öreg ember. Vájjon szerte ebben a nagy országban hányán vagytok, akik zálogházba viszitek egyetlen jó ruhátokat és szemetes ládákból, ételmaradékokból válogatjátok ki a mendennapi falatot? Vájjon tudjátok-e, szegények, öregek, hogy a világ leggazdagabb országában éltek, ahonnan milliókat és billiókat küldenek a világ sok részébe? Vájjon tudjátok-e, hogy a jövő esztendőben 35 billió dollárt fogunk hadi felszerelésekre költeni? Tudjátok-e, hogy a General Motors az idén egy billiós hasznot fog elzsebelni. Tudjátok-e vajon, hogy ami jó a General Motors-nak, az jó az egész ország népének, tehát jó nektek is, öreg asszonyok, öreg emberek. . . Szegény ember, szegény asszony: vájjon van-e barát, rokon, ismerős, aki legalább egyszer egy évben kinyitja a szivét és az ajtaját és meghív benneteket meleg szobába, egy tál ételre? Szegény emberek, szegény öreg asszonyok, ebben az országban és szerte a nagy világban: mindenek előtt Nektek kívánunk boldog ujesztendőt! A MAGYAR TÖRTÉNELEM Tisztelt Szerkesztőség! Mért szűntek meg közölni a magyar nemzet történelmét? Valamenviünknek hiányos a magyar történelem ismerete. Egy 32 éves fiatalember, akinek járatom a lapot az óhazába, azt kérdezi tőlem, hogv mi felel meg a valóságnak, az, amit ő tanult az iskolában a Horthyék ideje alatt, vagy amit a Magyar Szó ad. Mondanom se kell, megírtam neki, hogy a régi időben hamisított formában tanították a népnek a történelmet. J. S. (A magyar nemzet történelmét rendszeresen közöljük. Egyszer hagytuk csak ki, anyagtorlódás következtében — Szerk.)
