Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-15 / 50. szám
December 15, 1955, AMERIKAI MAGYAR SZÓ Irodalom művészet A kicsiny albán népi demokráciáról és lakosságának életéről lapunknak ritkán van alkalma részletes ismertetést közölni. Most, amikor e kicsiny, de nagymultu nép felszabadulásának 11-ik évfordulóját ünnepli, megragadjuk az alkalmat, hogy egyik kiváló Írójuk tollával ismertessük uj életüket. Egy részletet közlünk P. Naum regényéből. Kaltanj faluban hire ment: Gole fia magas iskolába megy,-hogy orvosnak tanuljon. A falu apraja-nagyja elcsodálkozott ezen a híren: már hogyan lesz ennek az ágrólszakadt Goiénak a fiából orvos? Még ha másvalakiről lett volna szó, hagyján; de Mitka? Már hogyan lenne Mitkából orvos? Néhányan elhitték; a többiek meg azt fnond- ták, hogy ezt a hirt maga Gole terjesztette el. hogy nagyzolhasson és nincs semmi alapja. — Nicsak, nicsak, Mitka!... Hát elmégy a faluból? — mondta neki az öreg Thomaj, amikor Mitka elment hozzá elköszönni. — Aztán minek tanulsz ? Mi lesz belőled ? — faggatta ravasz- kodva az öreg. — Orvosnak készülök — bökte ki Mitka. — Becsapsz, te betyár! — szólt rá Thomaj és összevonta szemöldökét, nyakát meg úgy előre nyújtotta, mint a pulykakakas. Apró, szürke szemével egyenesen Mitka szemébe nézett. — Nem csaplak be, Thomaj apó — válaszolta Mitka nyugodt hangon. — No, és hová mégy tanulni? — Tiranába — hangzott Mitka válasza, s a zsebébe nyúlva megsimogatta azt a kis papírlapot, amellyel szeptember elejére Tiranába hívták. —Tréfálsz velem, velem, az öreg emberrel! — kiáltott rá Thomaj. — Hát ezt tanultad eddig az. iskolában?. . . Már, hogy Tiranában is lehet valakiből doktor? Miért nem mindjárt a szomszéd községben? — az öreg jobbra-balra ingatta a fejét és-ugy fújt mérgében, mint a megvadult paripa. Mitka nehéz szívvel távozott, ő szegény igazat mondott, de Thomaj, mintha az ördög bujt volna belé, dühösen ráförmedt és lehordta mindennek. — Aztán, ha megbetegszel, majd csak engem hívjál, Thomaj apó — kiáltott vissza mosolyogva Mitka. amikor már~kilépett a kapun. Az öreg válaszra sem méltatta. Csak magában sustorgatt: “Hazudik a betyár s közben olyan ártatlanul néz, mint a ma született bárány.” Aztán, mintegy saját vigaszául hozzátette: “Mit csináljunk, ilyenek az emberek.” Elgondolkozva üldögélt az öreg, de csak nem tudott zöldágra vergődni: “Táján csak nem hazudott nekem Goiénak ez a semmirekelő kölyke?... De hát ugyan miért hazudott volna? Nem élnek hazudozásból ezek a ma.i fiatalok! De nem ám! Bizonyára csak mulatni akart rajtam, öregemberen. Még hogy doktorok Tiranából!”. . . ★ . . . Később, egyszer Thomaj apó az öreg Lipé- vel, a termelőszövetkezet éjjeli őrével találkozott. .. — Mondd csak, Lipe — szólította meg Thomaj csúnyán összevont szemöldökkel —, kaptál-e már .levelet a fiadtól? Mert Lipe fia is elment messzire, tanulni, ő volt a második, Mitka után. t — Hát, hogyne kaptam volna. Havonta ir — dicsekedett Thomajnak. — Azt Írja levelében, hogy még nagyobb embert csináltak belőle. Eddig egy csillaga volt, most már kettő van; ha hozzáadod a másik parolijáról a kettőt, az már összesen négy... Jól nevettek az öregek s közben elővidantak sárga fogaik, mint a kukoncaszemek. Aztán elváltak, mert Lipe nem lelte helvét — Későre jár — mondta Lipe és elindult a magtárak felé. Thomaj elgondolkozott: “No, nézd csak, Lipe fia.csillagokat kapott..., még meg is duplázták a csillagait!... Azelőtt egyetlen tiszt sem került ki a falunkból, most meg van már vagy kilenctíz tisztünk. Szövetkezetünk sem volt. ma már van és Lipe olyan büszkén őrzi a magtárakat, hogy az ember szinte csodálkozik rajta.” Közben alacsony és kövér öregasszony közeledett Thomaj felé, olyan orral, mint a pirospaprika. Csak úgy ragyogott az arca az örömtől és már messziről levelet lobogtatott a kezében, mintha zászló lett volna. — Thomaj..., levelet kaptam az unokámtól, Paskalitól! Üdvözletét küldi neked is. Azt Írja, hogy... —Köszönöm, köszönöm — vágott szavába Thomaj. — De azt nem mondod, hogy honnan jött ez a levél, amelynek ennyire örülsz? — Oroszországból, Moszkvából küldte a lelkem. — Azt mondod, hogy Oroszországból ? Hát ez szép, bizony szép! És mondd csak.. ., miért ment oda ? — Pilóta lesz belőle, ott tanul. Ájroplánt fog hajtani a lelkem. . . Jaj, ugyan, hogy’ tudja majd hajtani azt az ájroplánt az én Paskalom?! — és Nika asszony szivére tette kezét. Elérzékenyült- ségében és örömében azt sem tudta, miként juttassa kifejezésre csodálkozását. — Nézd csak, nézd, Paskaiiból pilóta lesz! — gondolta magában Thomaj. — Paskali nagyapja még az ájroplán nevét sem hallotta. Hogy megváltozott a világ! ★ Elsétált a termelőszövetkezeti földek felé, ahol az uj veteményesben dolgoztak. — Jer csak, jer és nézd meg a mi munkánkat! — hívogatta a fiatal agronómus. — Lásd te is, aki nem bízol bennünk, fiatalokban. Thomajnak olyan kertje volt,- hogy mindenki a csodájára járt. Nagyon szerette ezt a kertet, szinte simogatta a paradicsomokat, kihuzigált minden gazt, ültetett és kapált és úgyszólván egész nap a kertben foglalatoskodott. De hire is volt ennek a kertnek messzi földön. .. Most megnézte a termelőszövetkezet veteményesét, a nyílegyenes sorokat, amelyeket mintha a kőművesmester zsinórjával húztak volna meg. Irigyelte is az ifjút, azért az iskoláért, amelyet végzett. Tiranában tanult a fiú agronómusnak és most a faluban dolgozott és szavának súlya volt a termelőszövetkezetben annyira, hogy még két- araszos bajszu öreg parasztok is hallgattak rá és kikérték a véleményét. — Az iskolában készen megkapod mindazt a, tudást, amit sokan mások verejtékezve gyűjtöttek össze életükben. — És akaratlanul is Gole fiára gondolt, Mitkára. — Ez meg doktor lesz, no nézd csak, doktor! Hát bizony halad a falu. Azelőtt?! Milyen elmaradottak voltunk. Lluka, Stefan apja, fából kanalakat faragott, meg pipákat, ennél többet nem tudott. Itt van Kosta, aki értett a köfaragáshoz és a házak kődiszitéseihez, de nem ismerte a repülőgép csinját-binját, amelyekkel most a fia ismerkedik. Sokat töprengett, hogy vajon nem akadt-e régen is a falujukban valaki, aki magas iskolára ment volna, hogy orvosnak készüljön, de akármilyen messzire is nyúlt vissza emlékezetében, legfeljebb néhány öreg, meg vénasszony jutott eszébe, akik helyrerakták a kificamodott végtagokat, vagy eligazították a kartöréseket... Ünnepnap volt. A faluban az emberek kiültek a kapu. elé és beszélgettek. Közeledett az ősz. A diófákon varjak károgtak szüntelenül, csőrükkel el-elloptak egy szem diót és bozontos fészkükbe vitték. A kukoricát már behordták és a feltüzött kukoricacsövek az eresz alatt száradtak. A házakban még érzett a főtt kukorica szaga. Bő volt a termés. A gyermekek kemencében sült tököt majszoltak és bujócskát játszottak. Kacagásuk és zsibongójuk az utcára néző nyitott ablakon át be- hallatpzott Thomai apóhoz. Az Öreg az asztal fölé görnyedve irt. Már. vagy két-három éve nem vett tollatt a kezébe, ezért nem nagyon ment az írás és a betűk ugyancsak kuszáltan kerültek ki a tolla alól. Az egyiknek farka volt, nem is egy, a másik meg jobbra-balra dülöngélt, de azért el 9 lehetett olvasni ezeket a betűket, mert jó nagyra sikerültek... Az öreg Thomaj Mitkának irt... “Remélem, nem haragszol rám, öcsém, amiért súlyos szavakkal pirongattalak és nem hittem neked. . . Hazánk ezzel a mi kormányunkkal olyan gyorsan halad előre, hogy mi öregek fei sem tudjuk fogni és lemaradunk. Nem hittem el, hogy a cukor a malityi gyárban készül, de amikor meglátogattam Zojca lányomat, a saját szememmel győződtem meg róla. .. Most már látom, hogy amiről eddig hallottam, az mind színtiszta igazság. Van már térmelőszövetkezetünk, agronómusnak. Pilótánk is lesz, a Nika fia, Paskali. Doktorunk sem volt, most te doktor leszel mi- nálunk, Kasem fia meg mérnöknek tanul. Látod, az okos emberek könnyebbé és jobbá teszik életünket . . . Mindent megtesz ez a mi kormányunk, akármilyen hihetetlennek is tűnjön olykor nekünk, öregeknek...” ...Öreges betűkkel megcímezte a levelet: “Dhimiter Papa Jorgjinak, a doktorok oskolájában, Tirana”, aztán mintegy nagy tehertől szabadulva kinézett az utcára. A meleg őszi napsütésben vidáman zajongva játszadoztak a gyerekek. — Ki tudja, ezek a gyermekek még mire viszik, amikor felnőnek. Bárhol tanulhatnak... A falu halad. . . Oh bárcsak adna még szent Mihály vagy húsz esztendőt, hogy meglássam, mi lesz belőlük. SUVA, Fiji szigeten is szinte égetővé vált a lakáshiány. Nagyon komplikálttá teszi a helyzetet az, hogy a nem képzett munkások átlagos heti fizetése 7 dollár- egy hétre. Azt nem jelzi a rövid hir, hogy ez kevés és a nép nem képes ház.- bért fizetni vagy talán sokalják, mert az építkezési vállalkozók nem hajlandók ily busás fizetést adni a házépítés körül és igy nem építenek. ELŐZETES JELENTÉS! Örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy karácsonyi számunkban megkezdjük A világirodalom klasszikusai c. sorozatunkat, melynek keretében a világirodalom legnagyszerűbb alkotásait fogjuk olvasóink elé tárni olyan zseniális, rövidített formában, amely nemcsak a nagy mesterművek tartalmával ismerteti meg olvasóinkat, hanem azok izével, zamatéval, szépségével. Elsőnek DICKENS: KARÁCSONYI ÉNEK c. müvét hozzuk a karácsonyi lapszámunkban. igtgtgtctctg'e^’gtstetgtgtcíctstgtctgtg^tctgtcigtctstetctgtíitc-sictctg^’cg^ Lapunk 243 hátralékos olvasójához! Hátralékos olvasóink legtöbbje azért maradt el az előfizetésével, mert, mint minden dolgozónak, nekik is sok a gondjuk, egyesek hosszabb időszakon át munkanélküliekké váltak, másokat betegség sújtott. Ilyen okok miatt sokan jutnak hátralékba, az összeg aztán megnő és később már nem könnyű a $10—20 hátralék letörlesz- tése. Mi most főleg ezekhez a munkástársakhoz intézzük sorainkat. Munkástársak! Hátralékaitok, vagy annak legalább egy részének beküldése döntő fontosságú lapunk további működése szempontjából. Ha nem tudjátok az egész összeget beküldeni, küldjétek be annyit, amennyit tudtok. Minden dollárért hálásak leszünk. Minden dollár hozzájárulás lesz ahhoz, hogy lapunk beválthassa az rmerikai magyarság beléje helyezett reménységeit. Hisszük, nem engeditek, hogy csalatkozzunk bennetek. Hisszük, nem akarjátok, hogy sajtónk, a béke s haladás szava többé ne érjen el hozzátok. Töltsétek ki az alanti szelvényt és küldjétek be hátralékaitokat még MA! Gellert Hugó, Petrás Pál, Rosner Sándor Megértettem felszólításukat hátralékom rendezésére. Csatoltan küldök .................... dollárt háralékom rendezésére — amennyit jelen’eg meg tudok vonni magamtól. A többit beküldőm mihelyst lehet. Munkástársi tisztelettel: Név: ............................................................................. Cím: .................................................................... A FALU HALAD
