Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-15 / 50. szám

Polgárjog­védelmi gyűlés ma este 7-ik oldal Magyar küldöttség Amerikában 7-ik oldal Vol. JV. No. 50 NEW YORK, N. Y. ~~ Thursdáy, December 15, 1955-______________________Entered as Second Class Matte?~ÍJgcember 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of New York, N. Y. MAGYARORSZÁG A ttl-BEN I 15 más állammal felvették a UN tagjai közé Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa és Nagygyű­lése szerdán, december 14-én felvette tagjai közé ^agyar- országot és 15 más államot! > A nagy fordulat drámai eseményekben bővelkedő 24 óra óra folyamán következett be. Előzőleg a formózai kor­mány (Nemzeti Kina) delegátusa, az Egyesült Nemzetek csaknem minden tagjának, sőt Eisenhower elnök személyes közbenjárása ellenére megvétózta Külső Mongólia felvéte­lét, tudva, illetve remélve, hogy ez az összes többé jelöllek kiesését jelentené a szovjet vétó miatt. A szovjet követ azonban a vétó után rendkívüli gyűlés­re hívta össze a Biztonsági Tanácsot és ott uj k«mr>romisz' számos javaslatot terjesztett elő, beleegyezve Külső Mon* góliíj kihagyásába, de követelve Japán felvételének elhalasz­tását. Ebbe a többség beleegyezett és utána megszavazták Magyarország, Albánia, Bulgária, Románia, Ausztria, Olasz­ország. Finnország és a többi jelöltek felvételét. A DICSTELEN KORSZAK Stevenson, a demokrata elnökjelölt az küldözések megszűnéséről I MMSNGZGALOi A szervezett munkásság egysége megvalósult. Az A FI, az előzetesen tartott 74. konvenciójával, a CIO pedig a 17, konvenciójával külön-kiilön befejezte önálló működését, könyveit lezárta, azután összesen 1,465 delegátussal a múlt héten összeültek az uj munkásszövetség közös konvenció­jára, amelyet “az American Federation of Labor és a Con­______ gress of Industrial Organizations első alkotmányozó konvenciójáénak /<jy' neveztek el. Az eggyéolvadt mun­kásszervezet neve .a rövidség ked- I r| 'óért “AEL—CIO” lesz. Jelvénye y j t-:y kői, ámelyhek karimáján a tel- \ 1!^v van feltüntetve, közepén Y%\ J*§j Észak-Ámerika térképe fölött két yv egybekulcsolt kéz, az egyikre AFL, a másikra CIO van Írva.-------X ' Az uj munkásszövetség 15 millió munkást képvisel. A vasúti munkások szakszervezeteinek vezérei mint megfigyelők vettek részt a konvención s szó van arról, hogy ezek is belépnek. És az AFL-CIO egyik ve^ zére, Dave Deck, a fuvarozó munkások feje, azon reményét- fejezte ki, hogy a United Mine Workers, a bányászok szak- szervezete is le fog csatlakozni. Az AFL-CIO egyesülésének nagy történelmi jelentősé­gét az. “uj kezdés” iránt megnyilvánuló lelkesedés adta meg. Ez az uj kezdés pedig hatalmas szervező kampányok, át- ütőbb politikai akció és a polgári jogokért való harc követe­lésében nyilatkozott meg. Uj reményekről szóló üzenetek mentek az ország minden eldugött tanyájába 30 napilap, rádió és televíziós reporter révén. A fontos, kézzelfogható, első eredmények egyike volt két néger szakszervezeti vezér beválasztása a 29 tagból álló vezetőség 27 alelnüke közé. Ezek: A. Philip Randolph, a há­lókocsi munkások szakszervezetének elnöke, és Willard Townsend, a Transport Service Workers Union elnöke. Ed- digeié még sosem volt néger főtisztviselő sem az AFL, sem a CIO szakszervezeteinek vezetőségében. George Meany és William Schnitzler, az uj munkásszövetség -elnöke, illetve pénztáros főtitkára, azelőtt is ugyanezt a tisztségeket töltöt­te be az AFL-ben. , (Folytatás az ötödik oldalon) Az Amerikai Zsidó Kong­resszusnak a chicagói Morri­son szállodában tartott Han- nukah ünnepélyén Steven­son, a demokrata párt 1952- iki elnök jelölt je äz amerikai szabadságjogokról beszélve kijelentette, hogy népünk az elmúlt évek folyamán “egy dicstelen- korszakon ment át, melyben számos hü és ártatlan polgárt igazságtalanul meghurcol­tak, sőt megbüntettek és ezt maga a kormány tet­te”. Feltehető a kérdés, folytat­ta a volt illinoisi kormányzó, hogy az a lángoló hit, amely szabadságlevelünket (Bili ofi R i gMi t) inspirálta, lehűlt, | vagy langyossá vált-e? Ahhoz, hogy veszélyes em­bereket távol tartsunk a kor­mánytól, nincs szükségünk azokra a túlzásokra, amelye­ket elkövettünk. Mily szomorú látvány az, hangoztatta Stevénson, hogy Amerika, ereje, hatalma, befolyása és gazdagsága csúcspontján gyanakszik saját népének oly nagy hányadára! (A Fortune magazin egyik legutóbbi cikke szerint a kor­mány 20 millió polgár,t tart megfigyelés alatt! — Szerk.) Ez a lehetetlen helyzet nem tarthat már sokáig, mondta Stevenson a megje­lenteknek. A szenvedélyek ingája kezd visszalendülni és a túlzásokat ki fogják kü­! szöbölni, aminek itt a leg- I főbb ideje. De nem hagyta megemli- i tés nélkül azt a tényt, hogy sokan tétlenül nézték em­bertársaik, polgártársaik meghurcolását. mivel nekik nem volt bajuk. Mások szenvedése hidegen hagy­ta népünk oly nagy hánya­dát. (Ami azt illeti, hidegen hagyta az Mr. Stevensont is. Nem igen hallottuk, hogy til­takozott volna a • Smith féle gondolatellenőrző törvény ál- 1dozatainak bebörtönzése el- 1 len. De hát jobb késő, mint soha és jobb a részleges til­takozás verebe a kézben, mint a teljes sikraszállás tú­zokja a bokorban:— Szerk.) Meany és az GAZDASÁGI KONFERENCIA BUDAPESTEN A N. Y. Times moszkvai tudósítójának jelentése sze­rint december 7 és 11 között gazdasági konferencia volt Budapesten a Szovjetunió és az összes keleteurópai népi demokráciák képviselőinek részvételével. A konferencián elhatározták, hogy a népi demokráciák fokozzák a legbonyolultabb gyárfelszerelések gyártását és folytatják az uj technológia bevezetését iparukba. Hangsú­lyozták az életszínvonal további emelését is. Farhasorditó hideg van a kanadai Yukon-terület Dawson nevű községében, ahol a hőmérő 54 Fehrenheit fokra sülyedt a zéró alá. A hideghul­lám délfelé. a USA felé húzódik. Délen is esik a hó A georgiai Sylvaniában enyhe hóesés volt. A lakosok azt mondják, hogy 20 év óta most havazott először. Irta: Yass Imre Számos ellentmondás szín­helye volt i munkásság mult- heti történelmi egység-kon venciója, amely 15 millió ' immkásf forrasztott eggvé, i egyetlen hatalmas munkás­szövetségbe. Ezek az ellent­mondások visszatükröztették azt a sok ’ különféle erőt, amely a konvención egybe­tömörült szakszervezetekben működik. j Mi itt ez alkalommal az el­lentmondások legragyogóbb : példáját fogjuk bonckés alá venni. “Véletlenül” úgy esett, hogy a nagyvállalatok orszá­gos szövetsége, a NAM is, ugyanakkor tartotta meg a maga konvencióját, amikor az AFL-CIO. * Valakinek az a fényes ötle- í te támadt, hogy1 célszerű vol- I na, ha a munkásság nagyszö- vetségánek és a nagytőkének képviselői ugyanazon az j emelvényen szólalnának meg. George Meany, az egysége­sített munkásmozgalom feje, ! meghívást kapott, hogy tart- i son beszédet a nagyiparosok. előtt. A nagyiparosok alkot­ják a NAM-et. Meany azt se tudta, hova legyen örömében. Elment a NAM-konvenció íjára és abban a reményben ringatta magát, hogy nász­ünnepet rendeznek tiszteleté­re és a világ' szája tátva ma­rad. ő, Meany megtett minden lehetőt, hogy ez álma tel­jesedésbe menjen. Kijelentette, hogy “dőre­ség”, ha a munkásság s gyár- vezetőség hajba kap, hiszen oly sok a közös érdekük. I De látnia kellett, hogy a nagyiparosok ettől nem ér- í zékenyültek el, igy hát még tovább ment és a következő felejthetetlen kijelentést tet­te: “Soha életemben nem lép ; tem sztrájkba, soha életem­ben- nem vezettem sztrájkot. : soha életemben nem bíztam 'meg senkit, hogy sztrájkot vezessen, soha semmi közöm j piketvonalhoz nem volt. Sem­miféle gyakorlatom nincs a hatalomnak ezzel a fajtájá­val.' j Csodálatos! Ez ugyanaz, mintha egy matróz azt mondaná: sose, láttam hajót, sose láttam tengert, a vizet. Vagy egy \ operaénekes: sose énekeltem el egy áriát, vagy egy szám-1 tantanár: Sose számítottam ki, mennyi kétszer kettő, és nem is tudom, hogyan kell azt csinálni. Jla egy munkásvezér ilyen kijelentést tesz, az még el- képpesztőbbnek tűnik akkor, ha meggondoljuk —s amint ezt bárki elismeri, akinek csak halvány fogalma is van i a munkásság és gyárvezető- i ség viszonyáról —hogy MIN DEN haladás, amelyet a j munkásság elért, csak azért | volt lehetséges, mert a mun- j kások éltek hatalmukkal és! ha kellett, megállították a termelést avégett, hogy a munkáltatóktól eng edmé- nyeket kapjanak. " Ismételjük: vagy tényle­ges sztrájkokkal értek el a munkások minden haladást, vagy pedig amunkáltatók fél­tek, hogy ha nem tesznek ki—í elégitő engedményeket “bé­kés’ tárgyalások révén,1 sztrájk szakad a nyakukba. Az ember ezek után azt képzelné, hogy Meany efféle j békés közlekedésére a mun­káltatók képviselője hasonló j szellemben válaszol, erre az­tán megülnék a szerelmi nászt, legalább is a Waldorf Astoria határain belül. Nem ez történt. Charles R. Sligh, Jr. az NAM igazgatósági elnöke, vette át a szót a'nagyiparo­sok nevében. Azt mondta talán, hogy nem tudják vagy, nem kíván­ják letörni a sztrájkokat? Vagy azt mondta, hogy még sose zártak ki munkást? Azt mondta talán, hogy békességben akarnak élűi alkalmazottaikkal ? Esze ágába se jutott. A nagyipar profitszomjas embereinek teljes munkás­ellenes programjával jött elő. Rideg, dísztelen kifejezé­sek kíséretében fejtette ki ezt a programot és azt köve­telte, hogy a munkásság fo­gadja el a következő “visel­kedési szabályokat”: 1. ) Elismerni áz egyén jo­gát, hogy belépjen vagy ne lépjen be a szakszervezetbe, tetszése szerint. 2. ) Ebbe a jogába semmi­féle erőszakkal, megtorlással, csellel vagy kényszerítő nyo­mással nem avatkozni be. 3. ) A legnagyobb eredmé­nyességre és termelékenység­re törekedni és a gazdasági pocsékolás minden válfaját kiküszöbölni. 4. ) A munkásság-és veze­tőség viszonyából kikapcsolni a politikát és kerülni politi­kai nyomással elérni azt, amit gazdaságilag nem lehet igazolni. Gondoljuk csak meg. mi van ezekben a követelések­ben: nyílt üzem, a munka- iram embertelen felgyorsítá­sa. a sztrájkjog feladása, a piketelések megszűnteiébe és a munkásság kirekesztése a törvényhozási gyakorlatból. (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom