Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-01 / 48. szám

14

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

December 1, 1955

Egy ksmoiy figyelmeztetés izráe! számára

Falsifiers of History

One of our readers sent the following letter to the editors of LIFE magazine in reply a misleading editorial which appeared in that magazine. Our readers, we are sure, wil find it highly interesting and edifying.

Gentlemen:

Who managed to put a fast one over the Editors and Pubishers of “LIFE” Magazine, when they smuggled into this supposedly “objective” publication an obviously PROPAGANDISTIC “precooked”- or rehashed “editorial” on “MAGYAR MEMORIES OF FREDOM” in the issue of Nov. 7, 1955? It is rather laughable .that while on the same page the Editors of “LIFE” pretend to be so well-informed about “Adam and Eve” and biological evolution (Darwinism), they are so notoriously misled by certain propagandists of the ultra-nationalistic Hungarian refugee fringe who pay only lip service to the memory of Louis Kossuth, but actually are flirting with the very enemies of Hungarian Freedom, with the Royalist Hapsburgists, the ancient archenemies of the Hungarian people.

These selfish propagandists managed to rewrite and' falsify history by suggesting to “LIFE”-s Editors that their “Editorial” on Louis Kossuth should engage in such historical inaccuracies as to suggest that the Freedom Fight led by Louis Kossuth was supposed to have been crushed by a “stab in the back” by “Russian” intervention. Perhaps it would be a little more correct to say that is was Czarist Imperialist insistence on carrying out the provisions and agreements signed by the anti-democratic autocratic forces assembled at the CONGRESS OF VIENNA, with the purpose of crushing all anti-* royalist freedom movements by nationalities oppressed in such Empires as that of Ausztria’s Hapsburgh rulers. It was in supplementing this Congress of Vienna alliance of kings and emperors that the Czar of Russia sent his army to help the Emperor of Austria keep ther democratic apti-royalist Hungarian movement of Kossuth under control. Nevertheless, the Czar’s armies wihtdrew when they saw in disgust how brutally the Austrian Hapsburg Emperor’s generals were torturing and slaugthering the Hungarian freedom heroes, such as the 13 Hungarian generals excuted at Arad by the Austrian Hapsburg executioners. The Czar’s army did not engage in any reprisals against the Hungarian freedom fighters.

Since the Czarist Russian Army did NOT stay in Hungary in 1849, but only disarmed the Hungarian troops in Eastern Transylvania who the Czarist officers thought were “too near” to the Russian Imperial border, and thus were thought to try to make an escape attempt either into Russia or Turkey, — after disarming this Hungarian army of the East, the Czarist Army did NOT stay in Hungary, and it is well known that it was the Austrian Hapsburgist army that DID treat Hungary ás' a conquered colony from 1849 to 1867. (More correctly: Till 1818. — Ed.)

As to the Hungarian exiles or refugees of 1945 to 1955. there is NO similarity between them and Louis Kosuth’s folowers, as none of these l-ecent emigres really believe in nor practice the fundamental principles for which Kossuth’s followers, fought. Kossuth was an anti-royalist and anti- German liberal and radical; a reformer who believed in the cooperation of the Danubian peoples against their oppressors and exloiters, the Ger- man-Austrian Hapsburg Empire. As for the present, HISTORY' wil pass judgement as to who really is helping the Hungarian people win their economic and political aspirations, and what their true human freedom and better destiny really is supposed to be... whether along the old paths of feudalism, royalty and Hapsburg- ism... or whether the more recent road of cooperation with the other Danubian and East European peoples who believe they are now trying to build a Socialist form of society... whether we like it or not. N. N. * 1

WHY IS MU MW AFRAID OF VISITING THE USSR?

Just ilke in Nature everything is not pleasant and rosy—even the rose has its thorns, the grass its weeds, so the political scene in our country is marred with the opinion and attitude taken by the top leaders of the Trade Union movement, personified by George Meany, President of the American Federation of Labor.

It is Meany, who in this day and age, has the audacity to say, that no American Trade Union shall send any delegates to the Soviet Union. And in the same breath he tries to justify his position by enumerating the age old, worn out, proven to be lies calumnies—which if they were true—Mr. Meany should be anxious to prove it to the American Trade Unionists—BY LETTING THEM GO THERE AND SEE FOR THEMSELVES. It is Mr. Meany, who as recently as last Friday, Nov. 4th, at the dedication of the Teamsters Headquarters in Washington, delivered a “programatic” speech in which he exposed his position in both what he said and in what he failed to say. He said: MWe will fight for highway construction, aid to education and low-cost housing...” He also said: “that we want a greater share in fighting the spread of Communism in-the Labor Movement.”

HE FAILED TO SAY A SINGLE SOLITARY- WORDS ABOUT THE NEED TO FIGHT FOR CIVIL LIBERTIES IN OUR COUNTRY.

Mr. Meany does not know, or does not want to know that in politics you must make the following equations: civil liberties equals proper housing—a policy of peace—equals civil liberties. Proper housing, road building and aid to education equals Peace. And so on. In other words, you cannot have one without the other.

It is a sad state of affairs in our country that the top leaders of the trade union movement are permitted by th,eir members to utter a policy in relation to peace similar to that uttered by Me Carthy, Knowland and Nixon. It is proper therefore to ask Mr. Meany these questions:

Are you afraid to allow delegations to be sent

to the Soviet Union because the delegates will learn the truth about:

1. The function of the trade unions in the Soviet Union.

2. The rising living standards of the workers.

3. The improved housing conditions.

4. The absence of unemployment.

5. The opportunities the workers have to educate themselves for higher positions.

6. The vacations they enjoy at low costs, or no cost at all.

7. The medical attention they are receiving free of charge.

8. Cultural life the workers enjoy in the USSR.

9. The lack of juvenile delinquency.

In other words, we are asking—is Mr. Meany afraid that the American Trade Unionists would learn the truth, the facts, the actual conditions existing in the Soviet Union so that the poison he spreads now will be still less effective than it is today??? Whatever his reasons—we make the bold prediction that neither Mr. Meany or anyone else can build a wall of separation between the workers of the Soviet Union and the workers of our country.

Already in Los Angeles, a local of the Plumbers Union, AFL, has extended an invitation to the members of the Plumbers Union of the Soviet Union. This is the beginning. No one, Meany included, can stop the desire of the American Trade Unionists to grasp the friendly hand extended by the Trade Unionists of the Soviet Union. In the coming months we will witness an ever growing number of Johns, Jims visiting in the Soviet Union and we will have the opportunity to meet here in the United States with a lot of Ivans, Sergeis, Steffans—not to speak of the Marys, Roses, and Irenes on the one side and Olgas, Ludmillas and Natashas on the other.

A Trade Unionist

ÉRTELMES AMERIKAI MAGYAR A MAGYAR SZÓBÓL ÉRTI MEG A GAZDASÁGI,

POLITIKAI ÉS NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK

VALÓDI JELENTŐSÉGÉT:

Fletiinéstkeltő nyilatkozat jelent meg a sajtóban egy tekintélyes rabbi, Elmer Berger-től, az American Council for Judaism ügyvezető igazgatójától, aki májusban és júniusban járt nemésak Izráelben, hanem az arab államokban is, tehát olyan embertől, aki a maga szemével látta a helyzetet. A rabbi szerint az arab nemzetek “tellendülő forradalomban” vannak és Izraelnek meg kell értenie, hogy a kor az araboknak kedvez. Figyelmezteti Izráelt, hogy “teljesen küszöbölje ki” cionista jellegét és váljon ő is normális középkeleti állammá.

Lapunk állásfoglalása, amint olvasóink jól tudják, se nem cionista, se nem anticionista. Az a szervezet, amelynek Berger rabbi az igazgatója, egy anticionista szervezet. Távolról sem állunk olyan meggyőződések alapján, mint amilyeneket ilyen szervezet hirdet és követ. A mi állás- foglalásunk az, hogy a nemzetek egyenloek, szuverének és önrendelkezési joguk van. Akárcsak az egyéneknek, egyenlő joguk van az élethez, a szabadsághoz és a boldoguláshoz. Értékeléseinkben és bírálatainkban azokat a módszereket és eszközöket nézzük, amelyeket egyes nemzetek céljaik elérésében alkalmaznak, igy tehát politikai elemzéseinkben mértékül a demokrácia elveihez való tényleges ragaszkodást tekintjük.

Berger rabbi Izráel “cionista jellegét” említi s ez nyilván az izráeli kormány nacionalizmusát vagy sovinizmusát akarja mondani. Ma ennek a fogalomnak is legalább két jelentése van: az eddigelé általában használt jelentés kardcsörtető, hódításra, elnyomásra, háborúra késztető szólam, a másik azt a valóban hazafias törekvést tartalmazza, amellyel gyarmatsorban sínylődő népek akarnak elnyomóik rabigája alól felszabadulni. Az izráeli kormány nacionlizmusa itt politikailag szembe van állítva az arab népek “felivelő forradalmával”. Berger rabbi tehát azt helyteleníti, hogy az izráeli kormány, amelynek az volna feladata, hogy a népet arra az útra vezesse, amelyen a többi arab állam jár, vagyis hogy “váljon normális középkeleti állammá”, hogy összhangban élhessen szomszédaival, — a velük szembeirányuló háború ösvényére vezeti.

A rabbi természetesen vagy nem mondhatja ki teljes őszinteséggel igazi meggyőződéseit vagy éppen anticionista mivoltánál fogva nem is képes rá. Ezért kell pékünk szavait érthető politikai nyelvre lefordítani.

A továbbiakban azt mondja, hogy az izráeliek gyakran ugv értelmezik technikai felsőbbrendűségüket az arabokkal szemben, hogy “ugv vélik, hogy ők valamilyen felsőbbrendü csoporthoz tartoznak.”

Ennek a homályosnak tűnő kifejezésnek is pontos jelentés felel meg. Célzás ez arra, hogy az izráeli kormány azt hitte, hogy amig rakétarepülőgépeik voltak, műszaki fölényben álltak az arab nemzetekkel szemben, amelyeknek akkor még nem voltak ilyen fegyverei. Megszűnik azonban ez a fölény akkor, ha hasonló fegyverekhez, jutnak az arabok is, amint Sharret panaszai szellőztették.

“Ez a fajta fennhéjázás (arrogance) — mondja Berger rabbi — Izráelre nézve rossz és pusztulását eredményezheti.”

Mint mondtuk, mi nem osztjuk a rabbi faji vagy vallási alapon álló világnézetét. Torzító gúnynak tartjuk, hogy a náci “úri faj” nevében a “faji felsőbbrendűség” jelszavaira hivatkozó fasiszták áldozatául eső zsidó nép kormányára ugyannak a faji felsőbbrendűségnek bélyegét akarja sütni valaki. Mi a lapunkban két héttel ezelőtt megjelent analízisben az egyiptomi-izráeli viszály kérdésével kapcsolatban azt a véleményt fejeztük ki, hogy Izráel vezetői téves utón, haladnak, amikor a nemzeti függetlenségre törekvő középkeleti nehezetek túlnyomó része a szabadságharcok különféle változatait vívja, az izráeli kormány pedig velük szemben a gyarmati uralmat fenntartani akaró imperialista országoknak dobja oda magát eszközül.

Befejezésül még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy nem minden kritika “antiszemita”, amellyel a zsidó államot illetik. A szétszóródásban élő zsidók üldözése igazságtalans cintiszö- mitizmus. Amikor azonban megalakult a zsidó állam, — amelynek létrejöttéért mi is a sajtó első soraiban küzdöttünk — olyanná válik, mint minden más ország és politikai vonalvezetését az igazi, nem pedig a szavakkal hirdetett demokrá- ciálffó váló hüségö^és ragaszkodása értelmében ítéljük meg.