Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-07 / 27. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 7, 1955 EGY DETROITI ÜZLET UNIOELLENES ÜZELMEI Munkásellenes agitációt folytat a detroiti Hudson-nagyáruház Van egy szakszervezetellenes sziget Detroitiban, a szakszervezetileg máskülönben kitünően megszervezett autóvárosban, és ez a sziget a J, L. Hudson-féle mammut-nagyáruház, amelynek 12 ezer alkalmazottja van. Nyilvánosságra került az az “Üzletvezetési irányelvek” cimü jegyzék, amelyet a nagyáruház mesébeillő vagyonnal birő tulajdonosai a titok hét pecsétes zára alatt bocsátanak az üzem felügyelőinek rendelkezésére. Mondanunk sem kell, hogy ezekben az üzletvezetői elvekben tombol a szakszervezet elleni gyűlölet és félelem. A jegyzéknek lényege az, hogy a felügyelők kötelességévé teszik az alkalmazottak elriasztásé* attól, hogy szakszervezetet alapítsanak vagy szakszervezetbe lépjenek. Felhasználnak minden közkeletű érvet, hogy ezt a céljukat elérjék, és sajnos, úgy néz ki a dolog, hogy ez az elriasztás' eddigelé sikerrel is járt, mert mint mondottuk, ez a mammut-nagyáruház megakadályozta, hogy alkalmazottai szakszervezetet létesítsenek. Pedig ha ezeknek az alkalmazottaknak szakszervezetük volna, jóval magasabb béreket kapnának. Nézzük meg közelebbről a statisztikai számadatokat, hogy a kérdést tisztán láthassuk: 2954-ben Detroitban az átlagmunkások 91.76 dollárt kerestek - hetenként, vagyis 2.27 dollárt óránként. Ezzel szemben egy átlagos Hudson- alkalmazott hetente 40 dollárnál kevesebbet keres. A pontos számadatot titok gyanánt őrzik. Más AFL- vagy CIO-áruházi alkalmazottak Det- roitban legalább 20 százalékkal több fizetést húznak, mint a Hudson-áruház alkalmazottai, Phillip F. Koerner, az ottani kereskedelmi al- keJmazottak tanácsának titkára szerint. A Hudson-áruház bútor-, ruhanemű- és női ruhaosz- tá'Jyának alkalmazottai 4 százalék jutallékot kapnak, mig más szervezett áruházak 5—6 százalékot fizetnek. Legyen elég ebből ennyi, hogy megérthessük, hogy a vállalat szakszervezet elleni aknamunkája millió dollárokkal fokozza az üzleti profitot s hogy alapos okuk van kigyót-békát kiáltani a szakszervezetnek még a gondolatára is. A jegyzőket, amely véletlen folytán került napvilágra, James B. Webber Jr., a Hudson-áruház ügyvezető alelnöke irta alá. A szakszervezetelienes propagandájában természetesen igyekeznek feljátszani a régi mesét, hogy a szakszervezet sok pénzbe kerül, tagsági dijat kell fizetni, bírságok, tisztviselői fizetések, külön illetékek kivetése (assesment) felemészti a béremeléseket. Hogy mindez mennyire nem igaz, bizonyítja, hogy a szakszervezeti alkalmazottak sokkal többet keresnek, mint a Hudson- alkalmazottak, a nagyáruházi propaganda szériát azonban kevesebbet. A felügyelők számára adott utasításokból kidéi ül, hogy voltaképpen az ő hivatásuk pótolni a bérelt verekedők és gorillák szerepét, lévén ez az enyhóbb formája a LaFollette idejében dúló brutalitásoknak. Feladatukká teszik, hogy a szakszervezet létesítését minden eszközzel meggátolják. A negyvenes években még a Ford- gyár Harry Bennettjének titkos házirendőrségét küldték a Hudson munksainak nyakára. Ezek a bérgyilkosok verték össze a'nnak idején Walter Reuthert és a CIO autómunkások vezéreit, amikor a Ford-munkásokat szervezték. Ford pedig azért küldte embereit a Hudsonhoz, mert az áruház tulajdonosai és Edsel Ford rokonságban vannak és a dúsgazdag Webber-család és Ford tartják kezükben a vállalatot. A nagyáruház lS53-ban 152 millió dollár felülmúló eladást bonyolított le. A Webber-családnak Detroit városi kormányzatában is nagy szava van, a színfalak mögött. Van hát módjuk hatóságilag is megnehezíteni, hogy a Hudson alkalmazottak megjavítsák életstandardjukat. Alkalmazottak vallomásaiból kiderül, hogy egymás közt sem szabad szakszervezetről beszélni. Ha szervező jön közéjük, eltávolítják. Ha egy alkalmazott beszél szervezkedésről, elhallgattatják és elbocsátással fenyegetik. Ha valamilyen megmozdulás, munkabeszüntetés vagy tüntetés fordul elő, a felügyelőnek össze kell írnia a benne résztvevők listáját. Az alkalmazottak kötelességévé teszik, hogy egymásra árulkodjanak. A felügyelő a főfelügyelőnek tartozik azonnal jelentést tenni. Ezeket, mint áruházi Gestapót, valamivel jobban fizetik. Mindezek az intézkedések azonban nem fogják meggátolni, hogy a Hudson-nagyáruház munkásai rövidesen meg ne alakítsák szakszervezetüket. A szakszervezetellenes propaganda ürességre annyira nyilvánvaló és annyira ellentmond a tényeknek,, hogy a legelfogultabb munkás szemének is ki kell nyílni. Az AFL és CIO ezévi egyesülése meg fogja könnyíteni a szak- szervezeti mozgalmat az egész országban. A fejlődés iramát nem lehet örökké megbénítani s a munkásság akarata utat fog törni magának. Általános béremelést sürget a CIO Általános, az ország összes munkásaira kiterjedő bér- és fizetésemelést sürget a CIO a végből, hogy “fenntarthassuk a nemzetgazdaság felivelő lendületét.” A szakszervezeti munkásszövetség azt mondja, hogy ezekre az emelésekre azért van szükség, hogy alátámasszák. a vásárlóerőt s “az összes munkások alkalmazását és a teljes termelést” megvalósítsák. Ezt a követelést a CIO “Economic Outlook” c. szaklapja legfrissebb számában fejtik ki, aláhúzva PROFIT HOP" “1954-ben a profit magas volt.” azt a fontos tényt, hogy a bér- fizetésemeléseket meg lehet adni “az árak felemeiése nélkül.” mert “az utóbbi két évben elért termelési haladás és a lecsökkentett termelési költségek” ezt megengedik. A termelés emelkedése ellenére kevesebb munkást alkalmaznak, mint 1953 tavaszán; a munkanélküliség aránylag magas maradt”, Írja a CIO lapja. Ennélfogva több pénzt kell adni a fogyasztók részére, hogy fenntartsák, felszívják a termelt javakat. “A fokozott fogyasztói javak eladásának alapja jelenleg is a bérek és fizetések emelése — szegezi le a CIO — és a garantált bérre vonat- cozó tervezetek is hozzájárulhatnak a növekvő fogyasztói piacok szilárd alapjához az egész éven át.” A szaklap megjegyzi, hogy “1954-ben a nagyvállalati profit magas volt, pedig kevesebb eladás történt, kispbb volt a termelés és a munkások alkalmaztatottsága a gazdasági pangás időszakában.” A haszontöbbleti adók kiküszöbölése, a termelékenység fokozódása és más tényezők szövődtek össze a profitok gyarapodásához, a csökkentett termelési költségeken azonban nem osztozkodtak sem a fogyasztók (alacsonyabb árak révén), sem az alkalmazottak (magasabb bérek révén.) “A vállalati profitok 1955-ben virágkorukat élték. A termelékenység emelkedése felemeli a termelési színvonalat, csakhogy ez nem jár együtt a munkások alkalmazásának megfelelő emelkedésével. A munkaerő megfizetésével járó költségek — és általában a termelési költségek — a legtöbb iparágban csökkenőben vannak,” Írja a CIO-lap. “A folytatólagos javulások eladásokban, termelésben és munkásalkalmazásban jobb egyensúlyt igényelnek a nemzetgazdaság termelőképessége és fogyasztóképessége közt. A szükséges fogyasztói piacokat csak úgy lehet kiterjeszteni, ha a béreket és fizetéseket emelik, ha garantált bér-intézményeket létesítenek és csökkentik a közgazdaság túlméretezését. Az össz- irofitnak az eladások fokozott tömegéből kell növekedni, nem pedig az egyes iparágak profithatárának nagyobbodásából.” A CIO-lap szerint “az előttünk álló időszakban a fogyasztói piacokon fog múlni minden. Az elkövetkező hónapokban a fogyasztói piacok helyzete függ 1) a bérekben és fizetésekben kollektiv béregyeztetés révén elért eredményektől és 2) az eddigi 75 centes minimális órabér lényeges felemelésétől, akár törvényesen adja meg azt a szövetségi döntés, akár nem. “Bér- és fizetésemelések szükségesek az amerikai családok nagy tömege életstandardjának előmozdításához. Ez a szükség a gyengén szervezett iparokban és országrészekben dolgozó munkások számára égető, akiknek bérét azonnal fel lehet emelni a szövetségi minimális bértörvény segítségével.” Helen Keller az akaraterő csodája Az emberi akaraterő és értelem csodáját sok dicső példa kíséretében jegyezte fel az emberiség, de kevés ahhoz fogható van, amit Helen Keller asszony jelképez. Lenyűgöző, bámulatos és magábanálló az ő teljesítménye. Helen Keller süket és vak. Ebben a hónapban töltötte be 75-ik életévét. Gyermekkorában borult rá a sötétség és a csend koporsója. Ez a szerencsétlenség itt és külföldön élő milliók képzeletét azért ragadta meg, mert Helen Kel- lernek ennek ellenére sikerült akaraterővel kiverekednie magát a sötétségből és kifejlesztenie magát odáig, hogy messzebbre tudott látni, mint a legtöbb ember, akinek szeme és füle van. A Szentirás szól azokról, akiknek szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak, szivük van, amely nem érez és nem tud megérteni. Ez az asszony, aki Tuscumbia, Alabamában született, ámulatba ejtette s egyben fellelkesitette mindazokat, akik csak hallottak róla. Helen Keller megtanulta, hogy a környező világot azzal az egyedüli érzékszerével ismerje meg, amely megmaradt neki: a tapintó érzékével. Egy tehetséges asszony, akinek — ő úgy érzi — az életét köszönheti, Miss Annie Sullivan Macy, odament hozzá, amikor Helen Keller még csak hétéves volt. Miss Macy korunk legnagyobb tanitómestere. Odament a gyermekhez, aki számára az élet ugylászott örökre légmentesen elzárkózott és bár a gyermek érthetetlen hang- töredékeket hallatott, ez az asszony nem volt hajlandó beletörődni, hogy a gyermek kivülma- radjon az emberiség határain. Egy babát vett a gyermeknek és úgy avatta be tapintó érzékét az ábécé ismeretébe, hogy a baba (doll) szó betűivel kezdte a tanítást. Egy más alkalommal, meséli Helen Keller, a különös tanítónő hideg vizet öntött a kezére a kutnál és kibetüzte neki a w-a-t-e-r (viz) szót. “Hirtelen — meséli Helen Keller — valami elfelejtett dolognak ködös tudata sejlett fel bennem — egy visszatérő gondolat izgalma — és valahogyan felderengett bennem a nyelv rejtelme.” Amikor ezen a napon Ienyugodott a nap, harminc szót tanult meg. Ma pedig már hét idegen nyelvet tud Helen Keller. A maga módján az emberiség jelképe ő. Mark Twain ismerte és szerette és azt tanulta meg tőle, hogy az ember fiai lebirhatatlanok. Helen Keller még ma is nagy szeretettel beszél a zseniális öreg íróról, akinek dohányszaga volt és sétára vitte és a legnagyobb gyengédséggel vezette lépteit. Talán az ő hatására lett Írónő is, mert 1900-tól fogva ir cikkeket az ország folyóirataiba. Aki 1944-ben a Roosevelt megválasztása érdekében a Madison Square Gardenben rendezett tömeggyülésen jelen volt, láthatta és hallhatta Helen Kellert, ezt a magastermetii, ezüsthaju nőt, amint ott állt a többi hiresség közt, hogy F. D. R. mellett való sikraszállásukat kifejezésre juttassák. Helen Keller is beszélt nehezen tagolt torokhangján, amely úgy hangzott, mintha az élet ősi mocsarából zúgna fel, amikor az emberiség még ifjú volt. A hallgatóság azonban tudta, honnan jön a hang, abból a sötét kietlenségből, amelyet Helen Keller nem akart elfogadni. Az emberek jól tudták, hogy ő még sohasem hallott egyetlen emberi szótagot sem és hogy minden szó, amelyet kiejtett ajkain, oly merész felfedező ut volt ott a mikrofon előtt, mint akár Kolumbusz Kristófé. Az ő szemében F. D. R. a közember érdekében beszélt, szembeszállt annak elnyomóival. Keller az örök békéről elmélkedett és zökögő hangja muzsikává vált. Számtalan egyetem avatta diszdoktorává, iró', előadó, tanító volt, a vakok jótevője. Könyveit ötven nyelvre fordították le. Hangját ötven nyelven visszhangozta a világ. A sors mily csodálatos elégtétele ez! Eltűnődve életén, az egész emberiség élete villan fel előttünk: a neandert- hali embertől s az azt megelőző emberektől kezdve az ősi hajdankor elmosódó csendjében, akik kimásztak a barlangokból és megkezdték fel- emelkedésüket egészen — Einsteinig. HÁT ÉRDEMES HA A HOLD pontosan a Queen Mary fölött van, a hatalmas óceánjáró hajó körülbelül öt tonnával kisebb súlyú, akkora a Hold vonzása. AZ EGYÉNI szabadsággal való kérkedés nevetségessé válik ott, ahol korlátok közé szorítják a gondolkodás szabadságát. SZERZETT már egy uj olvasót a Magyar Szóra?
