Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-11-17 / 46. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Nov. 17, 1955. Hírmagyarázat SARNOFF UR ÖTVENCEÜTES FONOGRÁFJA AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ISO E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada §7 a year. Foreign $9 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelő Detroit, Mich.: Petőfi Klub, S124 Burdeno f Tischler Lajos, lapkezelő Chicago, 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chulay István, lapkezelő. Los Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1145 S. St. Andrews P.l — Pacier Flórián, lapkezelő ügyvezető: Rosner Sándor t«gjP8ös>83 A választások tanulsága A múlt heti országos választások újabb bizonyítékát szolgáltatják az amerikai nép fokozódó ellenszenvének a washingtoni Cadillac-kormány- nyal szemben. De bizonyítéka egyben az amerikai nép növekvő politikai érettségének is. Mert a jobbadán a republikánus párt szolgálatában és fizetésében álló nagy üzleti sajtó már hónapok óta szinte fülsiketitő lármát csap a példátlan nagy “prosperitás” hangoztatásával. Hogy mily óriási tempóban folyik a termelés! Hogy mekkora a nemzeti jövedelem! Hogy mily szédi- tőek a pi’ofitok. “Soha nem ment még ilyen jól nekünk”, harsogják nap nap után. Senki nem vonja kétségbe a termelés roppant nagyságát. Dehát végeredményben kinek az érdeme az? Ha az ember a tőkés sajtót követi, akkor úgy érzi, hogy a nagy termelés szinte kizárólag a General Motors vagy a Standard Oil Co. igazgatósága lángeszének érdeme, akik oly jószi- vüek, hogy megengedik 65 millió amerikai polgárnak, hogy “osztozkodjanak” az általuk létesített termelés eredményéből. Amerika ipari gépezetét amerikai munkások, amerikai értelmiségiek, mérnökök, tudósok tették lehetővé. De, hogy visszatérjünk a tárgyra, a nagy pros- peritási propaganda úgy látszik igen gyors tempóban veszti hatását a polgárságra, mert a múlt heti választásokon félre nem érthető módon koppintottak a prosperitást hozó republikánus párt, illetve jelöltjeinek orrára. Szerte az országban mindenütt nagy választási győzelmet arattak a demokrata jelöltek. A demokrata győzelmeknek két fontos jelleg- ' zetessége van. Egyrészt az, hogy különösen sikeresen szerepeltek jelöltjeik a farm vidéken, ami újabb bizonyítéka annak, hogy a farmerek, akiknek a nagy “prosperitásban” egyre jobban felkopik az álluk, torkig vannak az Eisenhower- kormány hooveri politikájával. Másrészt figyelemreméltó a demokrata előretörés olyan államokban, ahol a munkásságot komoly sérelmek érték, mint pl. Indiana és Connecticut államokban. (Indianában mint tudjuk a nemzetőrség védte a sztrájktörőket.) De ha nagyok is voltak a demokrata sikerek szerte az országban, nem lehet biztosra venni a győzelmet jövőre. A demokraták győzelme nem volt mindent elsöprő. New York államban például magán New York York városán kívül egyedül Schenectadyben törtek előre a demokraták, sőt elvesztették a választást olyan nagy ipari városokban, mint Lackawanna és North Tona- wanda. Másszóval a választópolgárság nem adott “mandátumot” a demokrata pártnak. A republikánus párt visszaélése a nép bizalmával akkora, a nagytőkét kiszolgáló politikájuk oly nvilt és szemérmetlen volt, hogy a visszahatás elkerülhetetlen volt. De az is biztos, hogy ha a demokrata párt vezetősége továbbra is folytatni fogja kacérkodását a déli reakciósokkal, a fehér faji fensőbbség híveivel és különösen ha folytatni Mint valami világrengető szenzációt, jelentették a nagylapok, hogy David Sarnoff tábornok, az RCA (Radio Corporation of America) igazgatósági tanácsának elnöke, bemutatott az Overseas Press Club of America előtt egy kurblizható ötvencentes fonográfot, amely hidegháborús használatra igen alkalmas, hogy a “szabad világ” üzeneteit eljuttathassák a vasfüggöny mögötti országokba. Ez ugyanaz a Sarnoff, aki ez év éprilis 5-én egy negyvenkétoldalas memorandumot nyújtott be Eisenhower elnökhöz és más kormányemberekhez. Ebben a memorandumban felsorolta, milyen rádiómüszaki készülékekkel és fogásokkal lehet fokozni a hidegháborút a Szovjetunió ellen. Memorandumának azt adta akkor címül, hogy “Politikai offenziva-program a világkommunizmus ellen” s egy “stratégiai politikai védelmi bizottság” felállítását indítványozta, amely megfelelne az egyesült vezérkari főnökök hivatalának s “vezetőjét kormánytag” méltóságára emelnék Ez a vezető bizonyára őmaga lenne. Nos, ebben a memorandumban említette ugyan a fonográfot, de semmiféle hangsúlyt nem vetett rá és a jelentésekben sem emlegették soha. A memorandumot május 9-én hozták nyilvánosságra. Sarnoff feléledt A dátumoknak itt annyiban van fontosságuk, mert mint látható, a nyári, júliusi genfi konferencia előtt készült a memorandum és került benyújtásra. Sarnoff nem tudhatta akkor, hogy a genfi konferencia nyomán el fog lanyhulni a hidegháborús izgatás. Azóta elhallgatott és türelmesen várt. De most, hogy a genfi külügyminiszteri konferencia az előjelek szerint nem tudta megvalósítani a kormányvezetők elgondolásait és stagnálás (megállás) fenyegeti a békekilátásokat, Sarnoff ur újra feléledt, mint szárazról a vízbe visszakerült hal, és előjött a fonográffal, amely törhetetlen lemezekkel van ellátva “és úgy lehet ledobni a levegőből, mint röplapokat”. Az ötletet még melegebben ajánlja, mint tavaszkor a ledobálható kis rádiókat, mert azokhoz, ha még oly olcsón is állítaná elő az adófizetők pénzéért, de mégis villanykapcsolókra lett volna szükség, a fonográfot viszont le lehet dobni oly helyeken élő milliók számára, akik nem rendelkeznek villanyerővel. Hét inch hosszú az egész szerkezet, kézhajtásra működik, ötven centbe kerül az előállítása s fra Sarnoff állíthatná elő, abból is milliós üzletet lehetne csinálni. Száz darabot már készítettek is belőle, egy-egy készülék befér egy 10 inch hosszú és 4 inch vastag papendeklis dobozba. Jelenleg az Amerika Hangja szakemberei próbálják ki a mezőkön s az eddigi vélemények a fonográf minőségéről “jók”. “Hogy most aztán mi lesz vele a továbbiakban, azt nem tudom”, mondotta Sarnoff reményteljesen. Mik legyenek az üzenetekben? Hogy mit akart ezzel mondani, nem egészen világos. Azt talán, hogy nem tudja, megkapja-e a megrendelést többmilliós példány gyártására szerény haszon és miniszteri kinevezés mellett, vagy talán azt, hogy ime, az üzenet-továbbítás olcsó eszközei megvannak, no de mi lesz az üzenetekkel? Ámbár kötve hisszük, hogy Sarnoff ur felvenné olcsó lemezeire azt az érdekes üzenetet, amely például a “N. Y. Times” ugyanaznapi szerkesztőségi postarovatában jelent meg Sámuel Guy Inman, a délamerikai ügyek szakértőjének tollából és aláírásával. Ezt a levelet Inman annak a lapokban megjelent fényképnek felidézésével kezdi, amely a Franco diktátornál látogatást tevő amerikai külügyminisztert ábrázolja, amint fogják hidegháborús állásfoglalásukat, .akkor jövőre még keserves meglepetés érheti őket. A multheti demokrata választási győzelem ellenére az elnökválasztás kérdése még távolról sincs eldöntve. Ha a demokrata párt nem fog olyan jelölteket állítani és nem fog olyan programmal előállni, amely megalkuvás nélkül szolgálja a béke érdekeit, az amerikai nép politikai és gazdasági javát, akkor idei választási sikereik pirrhusi győzelemnek bezonyulhatnak. “elragadtatott figyelemmel hajol az egyetlen megmaradt diktátor felé, aki a második világháborúban a demokráciák ellen harcolt”. “Ki nem ismeri Franco történetét? — igy folytatja az üzenet. — Azzal kezdte közéleti pályafutását, hogy 1936-ban megtámadta az újonnan megszervezet spanyol köztársaságot. Hogy biztosítsa a demokrácia erői felett a győzelmet, Spanyolországba hívta Mussolini és Hitler csapatait és igy megengedte nekik, hogy gyakorlótérül használják országát a második világháborúra való előkészületül. A háború alatt a saját Kék Légióját küldte harcolni a hitleri csapatok oldalán. Vereségük után megnyitotta országát menekülés révéül a megvert náciknak. Ma ő az összes diktátorok s nácik meghitt barátja Dél-Ameriká- ban, illetve az arab világban, miközben falanxait harcba küldi a demokrácia ellen mindenüvé, ahol spanyolul beszélnek. Az amerikai külügyminiszter és Franco találkozásáról aztán kommünikét adtak ki lapjaink, a N. Y. Times is. A modern diplomácia még eddig sohasem sülyedt ilyen mélyre. Franco jelenleg megtagadja az emberi jogokat és a vallásszabadságot. A kommünikében pedig ilyesmik álltak: ‘A látogatással kapcsolatos beszélgetések és események az őszinteség, a szívélyesség és kölcsönös megértés atmoszférájában folytak le annak a barátságnak megfelelően, amely a két országot egymáshoz köti.’ “Ha mi, amerikai polgárok — igy zárul az üzenet — oly mélyre buktunk erkölcsi és szellemi értékekben, hogy nem tiltakozunk az ellen, hogy Franco generaHsszimuszt szeretett barátunknak nevezzük, félek, hogy mindaz a hő lelkesedés, amely legközelebbi elnökünk kiléte köi'ül zajlik, meglehetősen haszontalan dolog. Valószi- niileg továbbra is azt fogjuk hinni, hogy ami jó a Geheral Motorsnak, jó az országnak is és hogy Oroszország a mi-egyetlen ellenségünk. De jóllehet még továbbra is nézni fogjuk színes televíziónkat, a valóságban (erkölcsi) halottak leszünk.” Az ezerdolláros gramofon Az ilyen üzenetek duzzadnak a meggyőző erőtől, viszont meséknek és kitalálásoknak, puffogó propagandadumáknak nem lesz foganatjuk, még akkor sem, ha a rádióleadások megzavarását elkerülve ledobható olcsó fonográfaprőságokkal sikerül is áttörni a vasfüggönyt. Ugyanakkor Sarnoff urnák egyéb meglepetésben is lehet része. Gondolkodó embereknek például eszébe juthat, hogy ha fonográfkészülékeket ilyen olcsón lehet előállítani, vájjon mennyiért állítják elő Sarnof- fék az 500—1,000 dollárért “vesztegetett” Hl FI gramofonkészülékeket s vájjon e roppant magas eladási ár mögött is nem huzódik-e meg valami igen alacsony előállítási ár, amely nagy profitokat eredményez a gyárosnak, noha talán az öt- vencentes propaganda fonográf mintájára itt is nagyarányú ár- és profitlelállításokat lehetne eszközölni ? Nincs kizárva, hogy Sarnoff ur nagy hideghazafias felbuzdulásában itt valahogyan kikoty- tyantotta üzleti titkait. Ha igen, akkor majd talán az ő hidegháborús tüze is lehűl egy kicsit a jövőre. Mit látott a “vasfüggöny” mögött? Dr. Homer Dodge, a Norwich-egyetem volt elnöke, egy hónapot töltött idén a Szovjetunióban s most visszatértekor kijelentette, hogy a Szovjetuniónak van “a világ legjobb közoktatási rendszere”. Dr. Dodge a Worcerteri Műegyetem hallgatóinak testületé előtt mondotta el beszámolóját, amelynek során a következőket mondotta : “Oroszország éppenolyan erővel toborozza az intelligenciát nevelési rendszerébe, mint* hazánk vezető tanintézetei toborozzák az atlétákat.” Nem csoda ha Dullesék kezdenek fázni a további “kulturális cserék”-tő!'a Szovjetunióval! DR. HARRISON BROWN és több tudós a California Institute of Technology nevű intézetben felfedezeték, hogy urániumot közönséges gránitból is lehet kivonni egy egész egyszerű művelettel. Ezen uránium fütő ereje egyenlő lesz 20,000 font szén fütőerejével. Előállításának költsége pedig csak annyi lesz, mint 25 font szén kibányászó sa. I
