Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-11-10 / 45. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Nov. 10, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U, S. A. and Canada $7 a year. Foreign $9 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal- 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelő Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8324 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelő Chicago, 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chulay István, lapkezelő. Xos Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 13 45 S. St. Andrews P.l — Pacier Flórián, lapkezelő Ügyvezető: Rosner Sándor 83 MacCormack tudósítása Budapestről John MacCormack, a “N. Y. Times” külföldi tudósítója, hosszú éveket töltött Eécsben s az ott hallott mendemondákat, pletykákat, rágalmakat, megbízhatatlan híreket, a bécsi “hazugság-gyár” koholmányait dolgozta be a Magyarországról szóló jelentéseiben és. ezzel teljesen hamis, torz képet nyújtott szülőhazánk helyzetéről. Most végre személyesen is ellátogatott Magyarországra és legutóbbi, a “N. Y. Times”-ban megjelent tudósításában már egészen más tenorban ir budapesti tapasztalatairól. Igaz, még most sem szabadult meg a régi magatartásától, de azért már sikerült neki a valósághoz sokkal hűbb beszámolót írnia, amint az alábbkövetkező idézetek is tanúságot tehetnek erről: “Az idén a termés 10 százalékkal jobb volt, mint tavaly. Rákosi igyekezett is többet begyűjteni a kormány utján. Ennek eredménye aztán az, hogy általában véve elég élelem van Magyar- országon a városokban és a vidéken.” Tudósítását a következőképpen fejezi be: “Ami a városokat illeti, több mint 100,000 polgára a fővárosnak jelent meg múlt héten a fut- ballpályán, hogy lássa Ausztria vereségét. Az étterem abban a szállodában, ahol lakom, — -amelyben jazz-zenekar játszik és kisebb műsorokat mutatnak be a week-endeken, mindig zsúfolásig tele van emberekkel, akik ugylátszik meg tudják fizetni a vacsorát, amely hivatalos valutaértékben átszámítva legalább 2 dollárba kerül. “Hogy hogyan tudják megfizetni az árakat az üzletekben, az még mindig rejtély a számomra. Nem sokat jelent ezeket az árakat felsorolni, mert a forint Magyarország által megszabott értéke mesterséges. De az már valamivel többet jelent, hogy az átlagos havi 1.000 forintnyi kereset szerint egy magyarnak hat hét ig kell dolgoznia egy rend ruháért, egy hétig, hogy egy inget vásároljon és két hétig egy cipőért. Magyarországon már nincs többé fejadagolás, kivéve az, amelyet az árak utján érnek el, de ez súlyosnak látszik. “Az a tény, hogy a magyar nők ötven százaléka dolgozik, hogy olyan fizetnivalók, mint a házbérek, a viteldijak és a szórakozások olcsók, hogy az egészségügyi és másféle társadalmi szolgálatok ingyenesek és hogy a munkások legalább egyszer ehetnek nem drága és tápláló ebédeket vagy vacsorákat napjában hivatalaik-vagy gyáraik étkezőiben, talán megmagyarázza, hogy miért tudnak zöld ágra jutni.” * ★ FURCSA EMBEREK. — Lissabon, Portugáliában egy rendőr letartóztatta önmagát, mert elkártyázta a pénzt, amelyet rábíztak megőrzés végett. Hivatalosan megírta vallomását és bezárta magát a börtönbe. ★ SAUD KIRÁLY, az olajforrásokban gazdag Saudi Arábia királya, nagy összegeket adományozott jótékonysági alapokra. Talán bizony tanult Texas és egyéb amerikai olaj milliomosoktól, hogy hogyan kell az income-tax-el csalni. Hírmagyarázat A választási rendszerekről A Németország egyesítéséről tárgyaló külügyminiszterek konferenciáján érdekes vita alakult ki Genfben a választási rendszerekről, egyrészt Dulles amerikai, Antoine Pinay francia és Harold MacMillan angol külügyminiszterek, másrészt Molotov szovjet külügyminiszter között. A vita kiindulópontját az a szovjet indítvány alkotta, hogy Németország egyesítését egy össznémet tanács megteremtésével kellene kezdeni.. A három nyugati külügyminiszter nekitámadt ennek az indítványnak és a szovjet választási módszereknek. Azt állították, hogy ezek csak leplezett eszközök Németország kommunizálására. és a szabad választások megcsúfolására. Molotov intette a három külügyminisztert, hogy ne Ítélkezzenek könnyedén az egv-listás vá- lesztási rendszer felett: “Ne helyezkedjünk ily pökhendi álláspontra”, mondta. Mert ez a választási rendszer ma már olyan országokban dívik, amelyek több mint a világ felének lakosságát foglalják magukba- magyarázta nekik és hangsúlyozta, hogy az egy-listás választási rendszer hozta létre a Szovjetunióban a képviseleti kormányt s tükrözteti vissza azt az erőt és egységet, amely lehetővé tette a szovjet nép számára, hogy a világ nemzetei között tiszteletreméltó helyre emelkedjék. Erre Pinay francia miniszterelnök kissé gúnyosan azt a megjegyzést tette, hogy különös fogadtatásban részesülne Franciaországban, ha olyan indítvánnyal térne vissza, hogy Németországban is egylistás választásokat rendezzenek. Amire Molotov némi célzatossággal következőképpen válaszolt: “Beismerjük, hogy az egylistás rendszer nem alkalmazható ott, ahol egység nem létezik.” Majd azt állította, hogy az egylistás választások a Szovjetunióban arra szolgáltak, hogy egyesítsék a munkásokat, a parasztokat és az értelmiségieket. “A szovjet kormány a világ egyik legszilárdabban megalapozott kormánya a nép támogatását illetően”, jelentette ki, aztán a következő álláspontot fejtette ki: ő is a szabad választások mellett van Németországban, ámbár — tette hozzá — ezt a kérdést a négy nagyhatalom kormányvezetői utasításával összefüggésben kell megfontolás tárgyává tenni, ez pedig igy hangzik: “A német nép nemzeti érdekeinek és az európai biztonság érdekeinek megfelelően.” Ezután kifejtette, hogy különféle választások vannak, ezek egyike az a fajta, amely Hinden- burgot, Franz von Papent és Hitlert juttatta uralomra. Azt a kérdést vetette fel ennek kapcsán, miféleképpen lehet a német történelemnek ezt a megismétlődését megakadályozni. A második világháború után a négy nagyhatalom megállapodott abban, hogy fő feladatuknak tekintik a német militarizmus újjászületésének meggátlá- sát és egy békés, demokratikus Németország megteremtését, folytatta Molotov és odakövetkeztetett, hogy Németországban tehát olyan választási rendszert kell életbe léptetni, amely elejét veszi annak, hogy militaristák jussanak ismét hatalomra. A szovjet miniszter kijelentette, hogy igaz, az össznémet tanács felállítására vonatkozó javaslata nem az 1956-os választásokat tartja szem előtt. A németeket fel kell szólítani, mondta, hogy ebben a kérdésben saját maguk hozzanak döntést. Azt seru szándékozik sugalmazni, hogy a Kelet-Németországban jelenleg divó egy-listás választási rendszert szükségszerűen be kell vezetni egész Németországba, még azt sem állítja, hogy ezt a rendszert mintaképnek kell tekinteni. A németekre kell bízni, tette hozzá, hogy maguk válasszák ki a maguk számára saját választási rendszerüket. Ahogy egy egyiptomi diák látja a nemzetközi helyzetet Érdekes levél jelent meg a “N. Y. Post”-ban az egyiptom-izráeli kérdéssel kapcsolatban: Tisztelt Szerkesztőség! Mint Londonban élő egyiptomi diák gyakran látogatom a U. S. könyvtárat és propagandaközpontot a Grosvenor Square-en, most pedig azért Írok, mert el vagyok képedve, hogyan reagál az amerikai sajtó az Egyiptomban, Cipruszban, Marokkóban, Algirban stb. lejátszódó eseményekre. A fehér ember puskája alá vetett hódoltságunk évszázadai után Afrika színes népei szabadságot és függetlenséget akarnak. Már unjuk, hogy mindig csak azt halljuk, mennyi egészségügyi haladást, stb.-t hoztak nekünk az angolok meg a franciák. Értékeljük a nyugati műszaki tudományokat, viszont tudjuk, hogy az angolok meg a franciák milliókat visznek ki országunkból a befektetett ezrekért. Az imperializmus nem isme; jótékonyságot, amint ezt önök, amerikaiak is, bizonyára tudták 1776-ban. Miért volna helytelen dolog a részünkről szabadságra törekedni, főleg akkor, amikor saját országunkban mint másod- rangú néppel bánnak velünk “felsőbbrendü” fehér emberek? Az egyiptomiak csodálják Amerikát. De amikor fegyverekre van szükségünk, akkor politikai feltételeket is kiszabnak hozzá, akárcsak az angolok. Most Izraellel van bajunk, de sok müveit egyiptomi úgy véli, hogy közelednünk kell ehhez az országhoz és meg vagyok győződve, hogy ennek is hamarosan elkövetkezik a napja. Csehszlovákia fegyvereket ajánlott nekünk feltételek követelése nélkül. Valószínűleg el is fogjuk fogadni, és a gépeket is, alacsony kamatláb fejében. U. S. sokat vesztett a szemünkben, amiért Anglia és Franciaország “nemes” erőfeszítéseit támogatta, hogy megőrizhessék gyarmatbirodalmaik hatalmának maradványait. Az összes ban- dungi hatalmak növekednek erőben és egységben. Nem akarunk senkit sem meghódítani. Nemzeti függetlenséget és anyagi haladást akarunk, ami csak a békével és szabadsággal jöhet meg. Vájjon önök a barátaink vagy ellenségeink lesznek? Musta Call, London ★ Megszorítás nélkül osztjuk a levélíró nézetét az afrikai nemzetek függetlenségi törekvéseinek megindokolásában. Az egyiptomi diák azonban a fegyverszállítás kérdésében csak a sajtó felszínes beállításában Ítéli meg a kérdést. Az egyiptomi- izraeli konfliktus mögött sokkal mélyebb erők és törekvések rejlenek, mint amiket felemlít. Ezek megvilágítása azonban tulhág a levélhez fűzött megjegyzés határán. — Szevk. U m AZ ATOMBOMBA ELLEN “Rég elvesztett rokonokhoz” hasonlította U Nu, burmai miniszterelnök, Ázsia egyik független vezető államférfia, Bulganin szovjet miniszterelnököt, amikor hároih héttel ezelőtt Moszkvába érkezett két heti látogatásra és megbeszélésekre, amelyeknek végeztével közös kommünikét írtak alá a Kreml tanácskozó termében. A kommünikében U Nu és Bulganin elitélik “a tömb-alakitások politikáját”, követelik a leszerelést és a nukleáris fegyverek használatának betiltását, Formózp visszaadását a kínai anyaországnak és a Kínai Népköztársaság beiktatását az Egyesült Nemzetek sorába. A kommünikét, Burma fenntartás nélküli támogatását a szovjet politika érdekében, a genfi külügyminiszteri konferencián sem fogadják ellenszenvvel. A kommüniké egyébként a következőképpen szól: “USSR miniszteri tanácsának elnöke és a burmai miniszterelnök egyhangúlag elitéli a tömb- alakitások politikáját és megegyeznek abban, hogy a tömbökben való nem-részvétel politikája biztosit biztonságot a népek számára és határozott szerepet játszik a világbéke megteremtésében.” A két kormányvezető megállapodott abban, hogy a burmai-szovjet kapcsolatokat továbbra is arra az öt alapelvre alapozzák, amelyet Jawahar- Jal Nehru, India miniszterelnöke és Csu En-Iáj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke fogalmazott meg. Ezeket az elveket később egyhangúlag elfogadták az ázsiai-afrikai hatalmak áprilisban, az indonéziai Bandungban megtartott konferenciájuk alkalmával. Ezek az elvek, mint ismeretes, a következők: meg nem támadás, nem beavatkozás más nemzetek belügyeibe, békés együttélés, egyenlőségre és kölcsönös gazdasági előnyökre alapított együttműködés s végül egymás területi integritásának és szuverenitásának tiszteletbentartása. Nyilatkozatuk azzat a felszólalitással végződött, hogy létesitsenek “hathatós nemzetközi ellenőrzést” a szokásos fegyverkezések csökkentésére, valamint az atom- és hidrogénfegyverek betiltására.
