Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-20 / 42. szám
October 20, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Irodalom művészet Mouton ur dilemmája Lapunkban már beszámoltunk Jean Paul Sartre, a hires francia iró világszenzációt keltő színdarabjáról, “Nyekraszov”-ról. A zseniális francia iró egy szélhámos köré építette e darabját, aki egy disszidált szovjet diplomatának adja ki magát és ezáltal vagyonra és befolyásra tesz szert a francia fővárosban mindaddig, amig le nem leplezik. A nagy feltűnést keltő darabból idézzük az alanti jellemző részt: “A szélhámost, aki magát szökött szovjet miniszternek adja ki, bemutatják az estilap igazgatósági tanácsának, amely ‘szenzációs leleplezéseit’ közölni akarja.” (A falakon plakátok, ily feliratokkal: “Ujra- felfegyverzéssel a testvériségért!” — “Minden eszköz jó a béke megmentéséért, még a háború is!”, stb.) ★ (Belépnek az igazgatósági tagok.) MOUTIN (az igazgatósági tanács elnöke): Drága Palotin barátom. .. JULES PALOTIN (szerkesztő): Uraim, íme a meglepetés! MIND: Nyekraszov? JULES: Igen. Nyekraszov! Nyekraszov, aki megcáfolhatatlan bizonyítékokkal igazolta előttem, hogy azonos a szovjet miniszterrel, Nyekraszov, aki tud franciául, Nvekraszov, aki nemsokára szenzációs leleplezéseket tár a világ elé. Nevezetesen betéve tudja annak a húszezer személynek a nevét, akit a szovjet parancsnokság azonnyomban kivégeztet, mihelyt az orosz csapatok megszállják Franciaországot. MIND: (kiabálnak): A neveket! Halljuk a neveket! Rajta vagyunk mi is? Én is köztük vagyok ? NYEKRASZOV: Mutasd be, kérlek, az urakat. JULES: Persze, persze, ez csak természetes. (A legközelebb álló urra mutat): Lerminger ur. LERMINGER: örvendek NYEKRASZOV: Kivégeznek. JULES: Chaviret ur. CHAVIRET: örvendek. NYEKRASZOV: Kivégeznek. JULES: Nerciat ur. NERCJAT: örvendek. NYEKRASZOV: Kivégeznek. NERCIAT: Uram, büszke vagyok rá. JULES: Bergerat ur. BERGERAT: örvendek. NYEKRASZOV: Kivégeznek. BERGERAT: Ez csak azt bizonyítja uram, hogy jó francia vagyok. JULES: És engedje meg, hogy most bemutassam elnökünket, Mouton urat. NYEKRASZOV: Mouton? JULES: Mouton. NYEKRASZOV: Ahá! örvendek. MOUTON: Hogyan? Jól értettem? NYEKRASZOV: Is-mét-lem: örvendek! MOUTON (nevet): Bizonyára megbotlott a nvelve. NYEKRASZOV: Nem. MOUTON: Nyilván azt akarta mondani: kivégeznek. NYEKRASZOV: Amit mondtam, mondtam. MOUTON: Mouton, kérem, Mouton, hiszen tetszik tudni. .. JULES: M mint Mária, 0 mint Olga, U mint Ubul. NYEKRASZOV: Kár a benzinért, Monton ur nincs rajta a listán. MOUTON: Biztosan csak megfeledkeztek rólam . . . NYEKRASZOV: Nem szoktam megfeledkezni semmiről. MOUTON: És ha szabad érdeklődnöm, kérem szépen, miért nem méltóztatnak engem kivégezni ? NYEKRASZOV: Fogalmam sincs róla. MOUTON: Azt már nem! Ezt ilyen könnyen nem ússza meg! Nem engedem, hogy az első jött- ment megszégyenítsen és aztán kitérjen a magyarázat elől. Követelem, érti, követelem, hogy... NYEKRASZOV: A sajtó feketelistáját a Tájékoztatásügyi Minisztériumtól kaptuk, minden külön magyarázat nélkül. NERCIAT: Kedves Mouton barátom... MOUTON: Uraim, amint látom, valami rossz tréfáról van szó. NYEKRASZOV: Egy szovjet miniszter nem szokott tréfálni. MOUTON: No de hát ez rettentő kellemetlen. Drága barátaim, mondják meg Nyekraszov urnák: a mr/üban tett szolgálataimmal igazán megérdemlem, hogy a szovjet kormány áldozata legyek. Frontharcos voltam az első világháborúban, hadikereszttel tüntettek ki, négy igazgató- sági tanács elnöke vagyok és... (megáll), Az ég szerelmére, mondjanak valamit! (Zavart csönd.) Palotin, maga közzé akarja tenni ezt a listát? JULES: Én azt teszem, amit önök határoznak, uraim. BERGERAT: Nilvánvaló, hogy közzé kell tenni. /. MOUTON: Nos, akkor szíveskedjenek az én nevemet is beírni. A közönség nem értené meg. miért maradtam ki. Még tiltakoznának is. (Nyekraszov felteszi a kalapját és kifelé indul.) JULES: Hova megy, kérem? NYEKRASZOV: A “France-Soir” szerkesztőségébe. NERCIAT: Jaj, a konkurrenciához! De hát... NYEKRASZOV: Én nem hazudok soha. Ebben van az erőm. Vagy változtatás nélkül közlitek leleplezéseimet, vagy más laphoz fordulok. MOUTON: Menjen a fenébe, nincs szükségünk magára! NERCIAT: Megőrült, drága barátom? CHARIVET: Teljesen megbolondult. BERGER AT (Nyekraszovhoz): Könyörgöm, bocsásson meg nekünk, drága uram. LERMINIER: Az elnökünk nagyon ideges ember... CHAVRIET: Érthető, hogy izgatott. NERCIAT: Mi azonban az igazság bajnokai vagyunk... BERGERAT: A teljes igazságé. .. LERMINIER: A színtiszta igazságé... JULES: És mindent közlünk, amit csak akar. MOUTON: Én mondom maguknak, hogy ez az ember szélhámos! (A többiek tiltakoznak.) NYEKRASZOV: A te helyedben, uram, én nem beszélnék szélhámosról, végtére is nem engem hanem téged zártak ki a feketelistáról. MOUTON (az igazgatósági tagokhoz): Hát maguk hagyják, hogy sértegessék elnöküket? (Csönd.) Az emberi szív mély gödör és tele van szeméttel: húsz éve ismernek, de fütyülnek rá. Betoppan egy ismeretlen valaki, mond valamit, s nem bíznak bennem — bennem, barátjukban. CHARIVET: Kedves Mouton... MOUTON: El innét! Az önök lelkét kikezdte a haszonlesés rákfenéje. Szenzációs, de valótlan leleplezésekkel akarnak port hinteni az egyszerű emberek szemébe, duplájára szeretnék emelni a lap példányszámát, húsz esztendős barátságun- gat föláldoznák az aranyborjúnak. Nos, uraim, csak folytassák kisded játékukat! Én most itt hagyom önöket, és be fogom bizonyítani, hogy ez az ember hazug, csaló, szélhámos. Imádkozzanak az Istenhez, hogy sikerüljön bebizonyítani igazamat, mielőtt az egész világ őrültségükön fog nevetni. Viszontlátásra! Amikor ismét találkozunk, térdre állva fognak nekem könyörögni, mellüket verve fognak rimánkodni, hogy bocsássák meg. (El.) (Ford. Bajomi Lázár Endre) MOHOLY-NAGY LaSZLÓ-KIÁLLÍTÁS Érdekes kiállítás nyílt meg New Yorkban a Limelight Photo Gallery-ben, 91 Seventh Avenuen az 1946-ban elhunyt kiváló magyar művész, Moholy-Nagy László eredeti fényképfelvételeiből. A “N. Y. Times” nagy elismeréssel számolt be róla az október 16-i vasárnapi számában. Moholy- Nagy felfogása szerint “a fényképezés egyetlen igazolása abban van, hogy olyan látási benyomásokat adjon, amelyeket semmiféle más eszközzel nem lehet létrehozni.” Haláláig ő volt igazgatója az általa alapított chicagói rajzintézetnek, ahol a fényképezés művészetének kutató technikáját tanította és gyakorolta. A kiállításon bemutatott felvételei roppant érdekesen példázzák felfogását. Legtöbb képét felülről lefelé irányított szögben készítette a bemutatott képek közül s ilymódon a felvett témákat a fénykontraszt, alak, foima és vonal képleteibe foglalta össze. Büszkék lehetünk rá, hogy közel tiz évvel a magyar mester halála után ilyen érdekes kiállítás formájában emlékeznek meg róla. Szomorú büszkeséggel emlékszünk meg arról, hogy Moholy Nagy László halála napjáig előfizetője és aktiv pártolója volt lapunknak. RÖVIDEN BENSON földművelésügyi miniszter beismerte, hogy tévedett, mikor Wolf Landejinskit hűtlenséggel vádolta. Sőt azt mondotta, hogy ebben az ügyben nem is volt helye a biztonsági kérdés (security Question) fölhozatalának. Különösen igazságtalan volt az, hogy Landejinskit ki sem hallgatták és soha sem adták tudtára, hogy mi is volt ellene a vád. Lapunk 307 hátralékos olvasójához! Lapunknak jelenleg 307 olyan olvasója van. aki félévnél többel van hátralékban. E sorokat hozzájuk intézzük. Nagyon jól tudjuk, hogy hátralékosaink egy része az élet küzdelmes harcaiban megrokkant, nagyszerű régi munkástárs, akik szivük minden melegével ragaszkodnak most is lapjukhoz és akik egyszerűen azért vannak hátralékban, mert a szó legteljesebb értelmében nincs egy megtakarítható centjük, nincs jövedelmük. Ezek hátralékának rendezését az Országos Lapbizottságunk elé utaljuk. Hátralékos olvasóink legtöbbje azért maradt el az előfizetésével, mert, mint minden dolgozónak. nekik is sok a gondjuk, egyesek hosszabb időszakon át munkanélküliekké váltak, másokat betegség sújtott. Ilyen okok miatt sokan jutnak hátralékba, az összeg aztán megnő és később már nem könnyű a $10—20 hátralék letörlese- tése. Mi most főleg ezekhez a munkástársakhoz in-* tézzük sorainkat. Munkás társak! Hátralékaitok, vagy annak legalább egy részének beküldése döntő fontosságú lapunk további működése szempontjából. Ha nem tudjátok az egész összeget beküldeni, küldjétek be annyit, amennyit tudtok. Minden dollárért hálásak leszünk. Minden dollár hozzájárulás lesz ahhoz, hogy lapunk beválthassa az amerikai magyarság beléje helyezett reménységeit. Hisszük, nem engeditek, hogy csalatkozzunk bennetek. Hisszük, nem akarjátok, hogy sajtónk, a béke s haladás szava többé ne érjen el hozzátok. Töltsétek ki az alanti szelvényt és küldjétek be hátralékaitokat még MA! Gellert Hugó, Petrás Pál, Rosner Sándor MAGYAR SZÓ 130 East lßth Street New York 3, N. Y. Tisztelt Munkástársak! Megértettem felszólításukat hátralékom rendezésére. Csatoltan küldök .................. dollárt háralékom rendezésére — amennyit jelenleg meg tudok vonni magamtól. A többit beküldőm mihelyst lehet. Munkástársi tisztelettel: Név: ................................................................ Cim: ......................:.............................................
