Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-14 / 28. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 14, 1955 AZ AMERIKAI FARMEREK GOMBJAI Az USA mezőgazdasági feleslege állandóan növekszik. Az amerikai farmerok részvétele az ország nemzeti jövedelmében mindinkább csökken. A kormány pedig nem tudja megoldani ezt a problémát, nem tud olyan falupolitikát diktálni, amely megszünteti az ellentmondásokat. Egyes mezőgazdasági szakértők azt hitték és még most is azt hiszik, hogy megoldást azok az elvek nyújthatnának, amelyeket az USA alkalmazott, amikor a háború után agrárreformot hajtott végre Japánban vagy azok, amelyeket egyikmásik európai országnak ajánlott. Ezeknek az elveknek lényege a magánparasztnak és kis földbirtokának “megvédése” a nagybirtoktól, vagy szövetkezet révén vagy pedig a föld másfajta “gyári módon” való közös megművelése révén. Az Amerika hangja és az USA mezőgazdasági szakértői külföldön mind a mai napig ezeket az elveket hirdetik. A kormány azonban ugylátszik ezt az elvet alkalmatlanak tartja az amerikai magánfarmer esetében. Részben a piac nyomására, részben a vetésterületek állandó szabályozásának hatására az amerikai kisbirtokos mindinkább feladja a har cot “a mezőgazdasági gyárakkal”. A különbség itt csak az, hogy a nagybirtokokat itt magántőkések és nem szövetkezetek, vagy hasonló közösségek tartják kezükben. Ennek a jelenségnek megvan a magyarázata az USA belső és külső mezőgazdasági politikájában. Elsősorban itt elfogadták azt az elméletet, hogy az USA rendelkezik bizonyos terményfelesleggel, például vajból, gabonából és tejből. Az elmélet szerint tehát túltermelés van a farmokon Ez elmélet azonban — állapitja meg a “New Republic” folyóirat-------csak a jelenlegi nemzeti fogyasztáshoz képest helytálló. Az amerikai feleslegek — Írja a folyóirat — csak képzeletben vannak, és lényegében az elosztás kudarcát tükrözik vissza. Az emberiség kétharmada gyengén táplálkozik és öltözködik. Magában az USA-ban is 1954-ben 7 millió családnak ezer dolláron aluli jövedelme volt, ami azt jelenti, hogy 280 dollárral kevesebbet költött élelmiszerre, mint amennyire szüksége van. A tejtermékek tekintetében például ez a hétmillió család az egész felhalmozott felesleget három év alatt elfogyasztaná. A kormány a felesleget a termelés csökkentésével próbálta eltüntetni. Ezt az úgynevezett rugalmas mezőgazdasági politika révén próbálták elérni : egyes termékeket a piaci árnál drágábban vásároltak meg- Amikor egyfajta termék igy felhalmozódik, akkor a minisztérium más termékek termelését serkenti, és beszünteti az előbbi termék kedvezményes felvásárlását. “A nagybirtokos számára — írja erről a New biztos megélhetése, takarékoskodnak-e a jövendőbelinél. Nem kell aggódni a holnap miatt Ez ad nyugalmat a parasztságnak is. Ha látja például, mint ahogy nálunk 1954-ben a jégverés esztendejében látta, hogy nagyobb elemi csapás esetén is megtalálja megélhetését, nem kell aggódnia, van tartalék, nyugodtan hajthatja álomra a fejét. És van még valami ezen kívül, ami vonzóvá teszi a termelőszövetkezeti gazdálkodást. A gépek ! Mi az idén junius 5-re például lekaszáltuk és begyűjtöttük 300 holdas rétünk termését. Összesen 8 ember dolgozott 6 napig. Ha kézierővel végzik k munkát, ennek a 8 embernek 80 napra lett volna szüksége ilyen eredmény teljesítésére. Ma már nálunk majdnem minden munkát gépek végeznek. Három évvel ezelőtt még azon vitatkoztak a tagok, ráengedjék-e a gépet a kukoricaföldre. Ma gépekkel kapáljuk. így voltunk a kcmbájnaratással is. 1952-ben kizavarták a kombájnt a tagok az árpaföldről, mert York Times — mivel teljesen gépesített, legalább ezer acre területű birtokkal rendelkezik, nem katasztrofális a jövedelem csökkenése. Leggyakrabban egybeesik a-jövedelmi adó automatikus csökkentésével... . A farmercsaládok helyzetet már egészen más. Amikor ez a farmer kénytelen a termeléstől al- vonni megművelhető területének 25—30 százalékát, abba a helyzetbe kerül, hogy nem tud mit kezdeni a fennmaradó földterülettel. Leggyakrabban nem engedélyezik számára, hogy olyan területen termeljen gabonafélét, hogy lehetővé váljon a bérmunka alkalmazása, még kevésbé a gépek és a többi szerszám amortizálódksa.” Ez évben például 210,000 gyapottermelő csak öt holdnál kisebb földterület bevetésére kapott engedélyt. Az itteni körülmények között öt holdról még a legtermékenyebb évben sem lehet any- nyi gyapotot kapni, hogy a munka kifizetődjék. A dohánytermelőket hasonló rendelkezés sújtotta: csak héttized hold területet ültethetett be dohánnyal. Sok kis farmer kénytelen elhagyni a falut és a városba menni munkát keresni. A kormány és az ellenzék egyaránt ingadozik, hogy milyen politikát folytasson. Vájjon rugalmasabb ellenőrzést kell-e bevezetni, vagy ismét állami -szubvencióban részesíteni minden terményt? Hogyan lehetne megoldani a terményfelesleg problémáját? A demokrata szenátorok egy csoportja a jelek szerint teljesen uj javaslatokat készít ebben a kérdésben. Úgy vélik, hogy ezt nem lehet csak belső törvényhozással megoldani. A kiút nemzetközi téren van: növelni kell a fogyasztást idehaza, s egyben fokozni a kivitelt külföldre. Hogy e feleslegektől megszabaduljon, az USA olyan intézkedésekhez folyamodott, amelyek a szakértők véleménye szerint a kisfarmerek jövedelmének további csökkenéséhez vezetnek, és éppen abban a korszakban, amikor a kormány az amerikail történelem legnagyobb felvirágzását vária. Ez végső fokon nincs ellentétben egymással. Sőt ellenkezőleg. 1953-ban a farmerek jövedelme egy- milliárd dollárra csökkent. A következő évben még lejjebb sülyedt és ma az amerikai falu jövedelme egynegyeddel kevesebb, mint 1951-ben és 10 százalékkal kevesebb, mint 1953 végén. Több más foglalkozás jövedelme nagymértékben növekedett a háboruelőttihez képest, a farmer jövedelme azonban még mindig az 1940-es színvonalon mozog. A mezőgazdaságban az átlagos jövedelem fejenként 1953-ban 709, 1954-ben pedig 688 dollár volt. Pedig ez az összeg is csak statisztikai átlag, ami azt jelenti, hogy vannak jóval kisebb jövedelmű farmerok is. A kistermelő nem tudja magát fenntartani a rákényszeritett gazdasági harcban. Az elhagyott magánbirtokokat mezőgazdasági társaságok veszik át.. .A mezőgazdaság “mindinkább iparrá, nagyiparrá válik. , Tény az, hogy a mezcgazdság csak akkor kifizető, ha a hatalmas területek művelésében alkalmazható korszerű gépeket vesznek igénybe. A kisbirtok ennek az igazságnak az első áldozata. A kis magánember “megvédésének” elve ezek szerint — jegyezte meg a “Progressiv” folyóirat — az USA-ban' csak kivitelre szolgál. találtak nyomában a tarlón egy-két kettévágott kalászt. A tarlóhántás után bebizonyítottam nekik, hogy a kaszával aratott részben több szem elhullott, világosan láthatták a kicsirázott árpát a földön. 1953-ban azt mondták, jöjjön csak a kombájn. De akkor meg az volt a baj, hogy a gabona megdőlt. Tavaly már csak a gabonavetés 10 százalékát arattuk kézzel, az idén pedig minden vetésünket kombájn aratja. A múlt esztendőben a megtakarítás 3900 munkanap volt ezáltal, tehát milyen rengeteg munkaerőt takarítanak meg a gépek. Ugyanakkor növelik a terméshozamot, s olcsóbbá teszik a termelést. A termelőszövetkezetek jó munkája tehát előreviszi a mezőgazdaság szocialista átszervezését, több kenyeret, húst és zsírt biztosit az országnak és megteremti a boldog, jőmódu paraszti életet. A Kolozsvári ÁJJami Magyar Színház a napokban bemutatta Csiky Gergely Buborékok cimü szatirikus színdarabját. A darab nagy sikert aratott. Hogyan fejlődik egy magyarországi j, termelőszövetkezeti csoport !' Irta: LOSONCZI PÁL, a barcsi termelőszövetkezet elnöke Elmondom én szép sorjában, hogyan értük mi el azt, hogy a barcsi Vörös Csillagnak ma 12 millió forint a vagyona s tagjai sokkal jobban élnek, mint a legjobban dolgozó középparasztok. Sok fontos kérdésre feleletet ad a mi termelő- szövetkezetünk története. A Vörös Csillag 1948 őszén alakult 9 családdal, 17 taggal, 130 hold földön. Évről évre fokozatosan erősödtünk, s ma 205 család 340 tagja dolgozik a 2300 hold földön. Az első esztendőben ugyanannyi búzánk termett, mint az egyéni parasztok földjén, 9.5 mázsa holdanként. 1953-ban egy holdról már 14,20 mázsát takarítottunk be. Tavaly ennél kevesebb volt a jégverés miatt, az idén azonban többre számítunk. A kukorica terméseredménye is hasonlóképpen növekedett, az első esztendőben 30 mázsás termést értünk el, 1953-ban 48 mázsát, tavaly 25 százalékos jégkár ellenére 30 mázsán felül takarítottunk be. Sokan kérdezik tőlem és a tagoktól is: hogyan csináltuk ezt? Én ilyenkor azt válaszolom: egyszerű ez, emberek. Dolgoztunk. Mindent idejében és jó minőségben elvégeztünk. A kívülállók ezt látták, s meggyőződtek arról, hogy közöttünk jobb lesz az életük. Amikor megalakultunk, s a következő évben is, nem volt még nálunk se mindenki öntudatos szövetkezeti tag. Sokan csak azért léptek be, mert a szomszédjuk, a sógoruk is belépett. Gondolták, ők is megpróbálják. Két-három esztendő múlva rájöttek, hogy jobb lett az életük. Átformálódtak az emberek, szivvel-lélekkel harcoltak a közösért, a sajátjuknak érezték a közös vagyont. Ezért sikerült a következő években még jobb“ terméseredményeket elérnünk. Ebből is látszik, csak a tagokon múlik, hogy megszilárdul-e a termelőszövetkezet. A megszilárdulást nálunk nemcsak a termés- eredmények növekedése mutatja, bizonyítja állatállományunk fejlődése is. Három' pár lovat hoztak be a tagok 1948-ban. Más állatunk nem volt. Az államtól 15 darab tehenet kaptunk később. Jelenleg 256 darab a szarvasmarhaállományunk, ebből 95 a fejőstehén, amiből 76 darab a törzskönyvezett jószág. Tehénállományunk saját tenyésztésünkből növekedett fel, s üszőink olyan jók, hogy az első borjú után már 13—16 liter tejet adnak. Sertésünk ezren felül van. A tagok felének nem volt azelőtt eladó hízója, sok esetben maga a tag se vágott, az elmúlt évben a tsz-tagok családonként 5 hízót adtak el a közösből. Négy millió forintnyi tartalék Így fejlődünk, igy gyarapszunk évről évre. Minden esztendővel több a vagyonunk. Több a gépünk, az állatállományunk. Bővített újratermelést folytatunk, amire az egyéni gazdák rendszeresen nem képesek. Természetes hát, hogy gazdaságunk fejlesztése határokba ütközik. Mi pedig nem ismerünk határt. Amellett, hogy az állam iránti kötelezettségünknek mindig időben eleget tettünk, 1949-ben 15 forintot osztottunk ki egy-egy munkaegységre. 1950-ben 32, 1951- ben 39, 1952-ben a fagykár ellenére 41, a rákövetkező évben 50.70, tavaly a jégverés ellenére 42 forint jutott egy munkaegységre, az idén a tervek szerint 54 forintot osztunk, de úgy mutatkozik a termés, hogy ennél valamivel több jut majd. Egyenletes növekedésünket, termelőszövetkezetünk fejlődését az tette lehetővé, hogy az első esztendőtől kezdve nagy gondot fordítottunk a tartalékolásra. Már az első évben 22 ezer forint volt a termelőszövetkezeti alapunk. Ma négymillió forint. Sok helyen azzal próbálták az egyéni parasztokat a termelőszövetkezetbe édesgetni, hogy mindent felosztottak. Meg akarták mutatni, milyen sok jövedelem jut egy-egy munkaegységre. Mi ezt nem csináltuk. Maguk a tagok szólaltak fel, hogy nem helyeslik. Tévedtek azok, akik ilyen módszerhez folyamodtak, mert ez csak elrettenti az egyénieket. A jó gazdát nemcsak az érdekli, hogy mit osztanak, hanem inkább az, hogy milyen a gazdaság, vannak-e gépek, jók-e a jószágok, lesz-e megfelelő vetőmag, van-e takarmány. Az eladó lány se azt nézi, hogy mit főznek a vőlegényjelölt házában, hanem, hogy mi van az éléskamrában, lesz-e nyugodt, , 10___________________________
