Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-10-13 / 41. szám

October 13, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Falussy adoptálta Knowtand szenátort Értesültünk a sajtóból, hogy az Amerikai Ma­gyar Szövetség newyorki osztálya bankettet ren­dezett Knowland szenátornak. Mi nagy hívei vagyunk a banketteknek — ma­gunk is rendezünk gyakran. Sőt annak is, hogy szenátoroknak rendezzenek banketteket. Ameri­kában nagyon sok olyan szenátor van, aki megér­demli azt, hogy a bevándorolt nemzetiségi cso­portok megtiszteljék őket. Ott van például Lehman, Morse demokrata és Langer republikánus szenátor, akik a bevándorol­tak polgárjogai érdekében kifejtett tevékenysé­gükért megérdemlik minden bevándorolt háláját. De a Magyar Szövetség urai nem őket tisztelték meg. Ott van McNamara, Kilgore és Morse szenátor, akik a munkásság érdekében kifejtett tevékeny­ségükért megérdemlk a megtiszteltetést bármely bevándorolt csoport részéről. Van sok más nagy­szerű, tehetséges ember, de a Magyar Szövetség­nek nem a bevándoroltak, nem a munkások ba­rátai kellenek,, hanem az a szenátor, akii a legtöbb amerikai és a legtöbb külföldi a zabolátlan, háborús kalandorpolitika legve­szedelmesebb képviselőjének tekint az ameri­kai szenátusban és az amerikai közéletben! Ezt az embert szemelték ki a Magyar Szövet­ség urai tiszteletük tárgyául. Nem tudják, hogy mily jellemző bizonyítványt állítottak ki ezen egyetlen ténnyel önmagukról! De ez még nem minden! Előállt az az ambiciózups fiatalember, a Ver- hovay egyik vezető embere, dr. Falussy Alajos bejelentette, hogy ő pedig adoptálja Knowland szenátor, mint magyar embert! Hát ez nagyszerű! De ha már adoptáló kedvében van Falussy Alajos ur meg a bankett többi mozgatói, köztük Eckhardt Tibor, a hírhedt “demokrata” — hát mért éppen csak Knowlandot adoptálták? Hiszen vannak még nálánál is nagyobb háborús uszítok! Miért nem adoptálták diszmagyarnak Szing- man Rheet? Mért hagyták adoptálatlanul Csang Kaj-seket? Mért hagyják árvulni McCarthyt!? Gondoltak-e arra, hogy ezek tiltakozni fognak, hogy őket nem adoptálták? Van megjegyezni valónk az est egy másik hőse Szántay Dezső kijelentéséhez is. Ez az ur azt állította a banketten, hogy a Ma­gyar Szövetség egymillió amerikai magyar nevé­ben beszél. Hát mi azt mondjuk, hogy Falussy és Szántay urnák még körülbelül 999,500 Know- land-félét kellene adoptálni és “magyar”-nak ki­nevezni, ha azt akarják, hogy a fenti kijelentsü­ket egyébnek, mint bombasztikus szájalásnak te­kintsék gondolkozó emberek. A Magyar Szövetség nem beszél sem egymillió, sem félmillió magyar, de még félezer amerikai magyar nevében sem. Csak egy néhány tucat megrögzött reakciós, háborús uszító, kalandor, kupec, klerikális korifeus nevében. Nem beszél sem a Rákóczi Bs., sem a Verhovay nevében, még kevésbé a magyar tagságú szakszervezetek nevében, már pedig az amerikai magyarság (amelynek összlétszáma különben sincs egy­millió, de félmillió is alig) többsége e szerveze­tekben összpontosul. “Similis simili gaudet!” Knowland a háborús- párti képviselő, Falussy, a háborús uszitót adop­táló “ward heeler” politikus és Szántay a telefon­számokban beszélő kirakat disz — örüljenek egy­másnak! Egymáshoz illenek! De az amerikai ma­gyarság nevében — ne beszéljenek! HOOVER UR SPECIALITÁSA Manapság, amikor a nemzeti eszmék túlságos kihangsulyozása következtében a különböző or­szágok népei közötti érintkezés a minimumra csökkent, meglepetéssel halljuk, hogy azért még mindig vannak NEMZETKÖZI intézmények is. Ezeknek egyike, az “International Association of Chiefs of Police” (Rendőrfőnökök Nemzetközi Egyesülete) a napokban tartotta évi közgyűlését Philadelphia városban. A gyűlés nem okozott volna nagyobb feltű­nést, ha, az amerikai titkosrendőrség feje, J. Edgar Hoover is úgy látta volna, hogy a rend­őrség dolga világszerte a bűnözők kikutatása és ártalmatlanná tétele. Hoover azonban nagy PO­LITIKAI beszédet tartott a világ minden részé­ből jött rendőrfőnököknek arra ösztökélve őket, hogy az amerikai példát követve, ők is ALKAL­MAZZANAK BESÚGÓKAT A KOMMUNISTÁK LEFOGÁSÁRA. “Csak a kommunisták és a ‘pseudo liberálisok’ panaszkodnak a besúgók alkalmazása ellen”, — mondotta Mr. Hoover.—“Ezek a ‘fictitious’ (nem igazi) liberálisok és non-konformisták az egye- düliek, akik hadakoznak a besúgók (informers) ellen s igyekeznek rávenni a bíróságokat, hogy a besúgók tanúvallomásait ne vegyék tekintetbe” — jelentette az AP az amerikai napi sajtóban. Hoover pártjára állott William F. Tompkins, a Department of Justice azon osztályának veze­tője, aki a “vörösök” elleni hajszát vezeti és aki nemrégiben azzal az indokolással védte a ro- vottmultu besúgók alkalmazását, hogy “az ilyen munkára másféle ember nem vállalkozik.” Mr. Hoover tehát “pseudo”, vagyis hamis libe­rálisoknak nevezi azokat, akik panaszkodnak az­ért, hogy jellemtelen emberek besugására száz és száz ártatlan embert börtönöznek be vagy de­portálnak az országból; más ezreknek meg tönk­reteszik megélhetési lehetőségeit. És csinálják ezt a háborús hisztéria emelésére, hogy egyesek a milliós meg billiós háborús profiton osztozkod­hassanak, mások pedig, mint maga Hoover is, mint “nemzetmentők” nagy dicsőséget arathas­sanak, amit időközönként készpénzre is be lehet váltani. Csodálatos, hogy nem a háborús profitolók és nem a magukat nemzetmentőknek feltoló túlzó hazafiak panaszkodnak a besúgók alkalmazása ellen, hanem a sok-sok ezer áldozat, azoknak ro­konai, barátai és azok, akiknek igazságérzete tiltakozik erkölcstelen rovott múltú emberek ha- mistanuskodása ellen. Hoover ur ezeket a “non­conformists” gyűjtőnév alá veszi s szeretné mind­annyit börtönökbe, vagy legalább is koncentrá­ciós táborokba zárni, mert mint mondotta: “Csak a kommunisták a non-konformisták, csak azok bírálják a kormány módszerét és akarják disz- kreditálni a tanúinkat”. Ilyen “pseudo”, vagyis hamis érvelést, mint a Mr. Hooveré, még keveset hallottunk. Miért nem mondja Mr. Hoover hasonló csodálkozással, hogy a rablások ellen csak a megrablottak tiltakoznak és a rablók meg azok, akik a rablott értékeken nyerészkednek, egy szóval sem ellenzik az ilyen bűntényeket ? De a Mr. Hoover hamis érvelésénél még inkább szégyenleni való dolog az, hogy olyan nyilvánva­lóan erkölcstelen dolgot, mint a rovottmultu be­súgók alkalmazása, Hoover és Tompkins mint “AMERIKAI SPECIALITÁST” KÖVETÉSRE MÉLTÓNAK AJÁNLOTTAK MÁS NEMZETEK RÉSZÉRE IS. ZÚGOLÓDÁS A TILL-ÜGY MIATT Detroitban Charles Diggs, Jr., michigani demo­krata képviselő kijelentette a sajtó tudósítói előtt, hogy komoly megfontolás tárgyává teszi, hogy felkérje Eisenhower elnököt a kongresszus külön ülésének összehívására a polgárjogi kérdé­sek megvitatása céljából. Diggs képviselő jelen volt Sumner, Miss.-ben a 14-éves néger fiú, Em­mett Louis Till, elrablóinak tárgyalásán. — Mult hét csütörtökén és péntekjén a King Solomon baptista templomnál 24 órás tiltakozó virrasztót rendeztek a sumneri törvényszék felmentő Ítéle­te miatt és közel 25,000 aláírást gyűjtöttek a petíciókra avégett, hogy Eisenhower elnök uta­sítsa az igazságügyminisztériumot, lépjen közbe és szolgáltasson igazságot a néger fiú gyilkosai­nak ügyében. Hartford, Conn., egyik vezető lapja vezércikké­ben foglalkozik a törvényszéki tárgyalással és kiemeli, hogy “a nyomozás és a bizonyitékszer- zés módszerei gyatrák voltak.” Buffalóban múlt pénteken több mint ezren gyűltek össze a New Hope baptista templomban és szorongtak a templom előtt, egy tiltakozó meetingen. A tömegben 50—75 fehér embert is láttak. A gyűlést az országos négervédelmi szer­vezet buffalói csoportja rendezte. A szónokok közt is volt egy fehér lelkész. Határozatot hoz­tak, amelyben szövetségi lincs-ellenes törvényt követelnek. Több mint 2,000 ember irta alá a petíciókat, sürgetve, hogy Brownell igazságügy­miniszter indítson vizsgálatot a Till-ügyben ho­zott felmentő Ítélet ellen. Több mint 1,000 dollárt gyűjtöttek az országos négervédelmi szervezet számára, hogy tiltakozó harcát folytathassa a f S Z É U E G Y Z iÉir E k] A KÖZOKTATÁS VÁLSÁGA Alig múlik el egy hét anélkül, hogy valami közéleti személy ne adna kifejezést aggodalmá­nak afölött, hogy nemcsak hogy az Egyesült Ál­lamoknak nincs elég tudósa és mérnöke, de az egyetemi hallgatóság száma, akik ezeket a tudo­mányágakat választják, egyre csökken. Ez pedig valóban súlyos következményekkel járó körül­mény, hiszen a modern ipar, technikai vívmá­nyaival és a tudományos kutatás egyre több tu­dományosan képzett munkaerőt igényel. A hidegháború kortesei és szószólói nem mu­lasztják el, hogy ezt a problémát mint a hideghá­ború problémáját állítsák be: ha ez igy tovább megy a Szovjetunió és a népi demokráciák túl fognak minket szárnyalni tudományosan képzett szakemberek számában, és akkor jaj, mi lesz? A valóság az, hogy ez nem a hidegháború prob­lémája, hanem az egész emberiségé. Ha Amerika műszaki és tudományos haladását hátráltatja a megfelelően képzett szakerők hiánya, akkor az egész világ jóléte szenved. Természetesen mind­egyik próbál a hibára orvoslást találni. Eddig más orvosságot még senki se ajánlott minthogy nagyobb és több ösztöndíjat kell nyújtani a le­endő diákoknak. Bár ez fontos és szükséges, de nem teljes válasz a problémára. Egy társadalom, amelyik olyan kevéssé tiszte­li és becsüli a tudást és tudományos működést, hogy arra csufondáros kifejezéseket tud kitalálni (egghead, longhair) és amelyikben egy egyete­mi tanár egy kissé humoros és nevetséges figu­ra ; egy társadalom, amelyik a dollárt magasabb­ra értékeli, mint az erkölcsi és tudományos érté­keket; egy társadalom, amelyik tudományos munkásait és különösen kutatóit oly silányul ja­vadalmazza, hogy abból nem tudja magát és csa­ládját állásához méltóan fenntartani, egy ilyen társadalom nem lehet meglepve ha a diákságot nem csábítják ezeknek a pályáknak a lehetőségei, még ha képességei is vannak arra a pályára. így aztán csak azok választják ezeket a pályákat, akiket a hivatás és meggyőződés magas fokon ösztökél. És ez számszerűleg nem elég. Meg az­tán a tudományos világban szükség van a nem különösen kiemelkedő képességüekre is, még pe­dig nagyon nagy számban. Ugyanakkor az egye­temi tanulás költségei olyan magasak, hogy na­gyon kevesen engedhetik meg maguknak ezt a luxust, hogy még a tandíj nélküli állami egyete­mek költségei és a gyermekek fenntartása is túl­haladja a szülők nagy tömegének gazdasági ké­pességeit. Ha ez a probléma egy általános nemzeti prob­léma, logikus, hogy ezt csak nemzeti alapon lehet megoldani, nem pedig úgy, hogy minden egyes egyetem megy évről-évre kunyerálni még több pénzért volt tanitványaihoz, akik jól megszedték magukat, vagy nagyipari érdekeltségekhez. Ev­vel csak elodázzák a megoldást és ugyanakkor lekötelezik magukat érdekeltségeknek. A megol­dás csak az lehet, hogy ezt a nemzeti problémát nemzeti alapon, tehát a szövetségi kormány köz­reműködésével kell megoldani. Egy-két atombom­ba, egy-két bombázó repülőgép, egy-két hadihajó árából bőven kitelik mindenre, amire szükség van. És ha komolyan akarják az ország vezetői, hogy több mérnök és tudományos diák menjen az egyetemekre, gondoskodjanak róla, hogy min­den arra alkalmas high school-t végző diák, aki akar, minden költség nélkül végezhesse egyetemi tanulmányait, és ha szükséges családjának is nyújtsanak segítséget. Gondoskodjanak róla, hogy ezek a diákok, ha a választásuk szerinti egyetemet megfelelően elvégezték, képesítésük­nek megfelelő és megfelelően javadalmazott ál­lást találjanak. Mindezért a diáknak más kötele­zettsége ne legyen, mint magát tanulmányainak szentelni és azt kielégítően elvégezni. Ugyanak­kor az egyetemeknek is kell megfelelő támoga­tást nyújtani, hogy az igy megnövekedett hall­gatóságot kellően el tudják látni tanerőkkel, tan­termekkel és laboratóriumokkal. Mindez egy oly nagyszabású vállalkozás, hogy azt csakis a szö­vetségi kormány képes végrehajtani. És ha ezt megteszik, majd hamarosan meglátjuk, mennyi­re megszaporodik az egyetemi diákság létszáma. V. sumneri verdikt ügyében. 350 dollárt egy buffa­lói acélmunkás-szakszervezet adott hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom