Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-10-13 / 41. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 13, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-03Í)" Subscription rates: New York City, U. S., Canada S7. Foreign $8 one year, §4 half year. Single copy 15c. Kossuth: Tilos! - Horthy: OK! Szeptember elején, a washingtoni magyar kö­vetség jóvoltából, Los Angeles magyarságának alkalma lett volna megnézni a “Feltámadott a tenger” cimü filmet. A Magyar Szó annak idején megírta, hogy a film bemutatása az amerikai hatóságok megtorló intézkedése folytán elmaradt. Egyelőre az a helyzet, hogy a magyar képviselet semmiféle “propagandát” nem folytathat az Egyesült Államokban. Szeptember 30-án, ugyanott, ahol a “Feltáma­dott a tenger” filmet kellett volna bemutatni, egy Yissy József nevű egyén bemutatta a “Riadó a Kárpátokon” cimü filmet. Kiderült, hogy amig a hivatalos magyar képviseletet mindenfajta “propaganda” beszüntetésére kényszeritették, ad­dig Vissy József szabadon folytathatja az ő egyéni propagandáját. Beismerjük, sót Hangsúlyozzuk, hogy a két propaganda között van különbség. És a tények igazolják, hogy az a különbség késztette az ame­rikai hatóságokat arra, hogy amig az egyik film bemutatását megakadályozták, addig szabad utat engedtek a másik film bemutatásának. Lássuk tehát, hogy mi ez a különbség, amely az egyik filmet alkalmatlanná, a másikat pedig alkalmassá tette arra, hogy a losangelesi ma­gyar közönség megtekintse. A “Feltámadott a tenger” szereplői: Kossuth, Petőfi és Bem apó megtestesítésében jelennek meg és ebből nyilvánvaló, hogy a magyar törté­nelem egyik kimagasló, fényes eseményét eleve­nítik fel. Amig magyar élni fog, addig büszkén és lelkesedéssel fog az 1848—49-es szabadság- harcokról beszélni és abból erőt meríteni a jelen és jövő küzdelmeihez. Az amerikai hatóságok megakadályozták annak a filmnek a bemutatását, amely egy nép ezer éves történetének sorsdöntő fordulatát örökíti meg. A losangelesi magyarsá­got megfosztották a mü-élvezettől, amelyet az ősei áldozatos küzdelméről készült film megte­kintése feltétlenül nyújtott volna. A “Riadó a Kárpátokon” szereplői a Magyar- országot kifosztó német náci hadsereg és az az­zal egvüttmüködő nyilas banditák. Az egyik fő­szereplő Horthy Miklós őfőméltósága, amint nagy buzgalommal kardjával “vitézzé” üti azo­kat, akik a magyar nép letiprásában példás buz­galmat fejtettek ki. A film ezeket a gyilkosokat dicsőiti, akik ádáz harcot folytattak Amerika és szövetségesei ellen; akik százezrével ölték ha­lomra az ártatlan és védtelen magyar zsidó fér­fiakat, nőket és gyermekeket; akik felrobbantot­ták a gyönyörű hidakat és romokban hagyták Budapestet és a magyar vidéket. A film szennyet szór Amerika szövetségesére, az orosz hadsereg­re, amely ledöntötte a pesti gettót, kikergette a rablókat és a felszabadult magyat népnek átad­ta a felszabadított magyar földet. A hazug propaganda hatása alatt, A Tény és a Magyar Szó óvó figyelmeztetése ellenére, akad­tak olyanok, akik végigszenvedték Vissy ur sö­tét, összetákolt filmjét és minél többen látták, annál többen tanúskodhatnak amellett, hogy itt a magfar közönség legújabb arcátlan becsapásá­val állunk szemben. És tanúskodhatnak amellett, hogy az ostoba és céltalan hidegháború hívei el- vakultságukban odáig mennek, hogy egy nagy­szerű nép szabadságharcáról szóló filmet betil­tanak, — ugyanakkor módot adnak egy olyan film bemutatására, amely Amerika és az egész civilizált világ ellenségeit dicsőiti. Los Angeles jobb sorsra érdemes közönsége Horthyt. vitézavatást, Vérmezőt, német náci­kat és magyar nyilasokat kapott a dolláros be- léptidijért —, de nem nézhette meg Kossuth, Pe­tőfi és Bem apó dicsőséges küzdelmét a magyar szabadságért. Köszönet ezért a washingtoni kül­ügyminisztériumnak és Vissy urnák jár! E.H.N. ' 2 .___________ ­IZRAEL államban körülbelül 1 millió acre föl­det kultiválnak, amelynek negyedrésze (250,000 acres) öntözött terület. A SZÁMOK BESZÉLNEK] írja: Eörsi Béla VS ......... - ---------------V Van a televízión egy program, amelynek ez a cime: “A zseniális ember." E műsoron egy álarcozott, valóban nagyte- hetségü ember vetélkedik hat kiválasztott szak­értővel, hogy ki tud hamarabb jobban válaszolni a feladott kérdésekre. Az egyik kérdés ez volt; “Ki volt minden idők legnagyobb gazdasági tudósa? A “zseniális ember” igen helyesen ezt vála­szolta : “Marx Károly!” A hat szakértő, aki résztvett e pi ogramon nem tudott felelni a kérdésre, mert az Egyesült Álla­mokban nem tanítják Marx tanait a középisko­lákban, sőt még az egyetemeken is csak igen ke­veset és igen felületesen ismertetik. Nem furcsa, hogy a tőkésgazdálkodás legjob­ban kifejlődött országában nem tanítanak a tő­kés gazdálkodás törvényeiről? Marx leghíresebb és legfontosabb müve, a “Tőke” ugyanis ép ezek­kel foglalkozik. Egy tudományos (antropologiai, embertani) előadáson az előadó azt a kijelentést tette, hogy a marxista tudomány nem alkalmas az antro­pológia megvilágítására. Amikor e sorok írója az előadás után megkérdezte az illetőt, hogyan tehetett ilyen kijelentést, bevallotta, hogy soha­sem tanulmányozta a marxizmust és az ezzel kapcsolatos egész ismeretköre abból áll, hogy kö­rülbelül 20 évvel azelőtt elolvasta a “Kiáltványt”. A legtöbb “tudós”-unk talán még ennyit sem tud a marxizmusról. Pedig a világ 900 milliónyi népének kormány­zata ma már a marxista gazdaságiam és állam- tudományi elvekre van alapozva. A mi kormá­nyunk ez államok ellen hosszú évek óta hideghá­borút folytatott, amellyel csak Genf óta hágy- tunk egy kicsit alább. Pedig ez céltalan próbálkozás. Ha van tanulság a történelemben, az az, hogy soha fegyverekkel eszméket, ideákat nem tudott még senki sem le­győzni. A hidegháború politikusai szellemi fegy­verek nélkül hadakoztak és hadakoznak a tudo­mány, a marxista tudomány ellen. Lehetséges persze az is, hogy vezetőink azért nem nyúlnak a marxista tudományhoz, mert fél­nek, hogy a példa ragadós lesz és a nép is meg­ismerkedik e tanokkal. Ez pedig veszélyes lehet ott, ahol a lakosság egyharmada a technika szé­dületes kifejlődése mellett még mindig hiányosan táplálkozik, lakik és ruházkodik. De azt is megállapíthatjuk, hogy a progresszív mozgalom hívei sem állnak sokkal különbül a marxizmus ismerete terén. Soknak meg van ugyan a házában a marxizmus egy-egy klasszi­kus müve, de vájjon olvasta-e? Ki is volt a világ legmélyebben gondolkodó, a történelemben a legnagyobb változásokat előidé­ző gazdasági tudósa? Német születésű ember, akit gyakorlatiasan gondolkodó apja ügyvédnek szánt. A fiú a tudományt választotta. Kellemes, jómódú életet választhatott volna, ha követi ap­ja tanácsát, ő azonban ehelyett a nélkülözést, éhezést, sokszor a száműzetést választotta és ha barátjai (Engels és mások) nem segítették vol­na, éhezett volna családjával együtt. Amikor lánya meghalt, még a temetkezési költséget is barátai adták össze. Mi Marx tudományos működésének lényege? Egyesítette, összhangba hozta és magasabb szín­vonalra emelte korának három legfejlettebb tu­dományát, a német filozófiát (bölcseletet) a francia történelemértelmezést és az angol gaz­dasági tudományt. Mit adott a civilizációnak a német bölcselet? Az egyházak áltudósaival szemben kitisztázta az értelmetlen szóhalmozást a gondolkodás tudomá­nyában. Tőle nyerte a marxista gondolkodás a módszerét, a dialektikát. A dialektika módszere az, hogy megvizsgálja az állítást (tézis), felhozza az összes ellenérveket (antitézis), s a kettőt ösz- szemérve a helyes eredményt szűri le (szintézis). A franciáktól tanulta azt, hogy a történelem lüktető ereje a társadalmi osztályok harca a gaz­dasági hatalomért. Az angoloktól tanulta a termelés és munka igazi elemzését, a modern gazdaság törvényeit. E különálló csúcsteljesítmények egyesítése tet­te lehetővé a marxista tudományt, amelynek nincs tanszéke egyetlen fontosabb amerikai egye­temen sem. OfvaSoinh írjál? . , . S_______________-_______y A HÁTRALÉKOSOK KÉRDÉSE Olvasom a lapunkban, hogy nagyon sok mun­kástárs már hosszabb időn át munkanélkülivé vált, s nincs bevétele. Sokat nem várt betegség sújtott, s ezért nem dolgozhatott. Nincs bevétele. Hogy még sem mondták le a lapot, ez azt bizo­nyítja, hogy szeretik olvasni. Tehát tartoznak, hátralékban vannak, s vezetőségünk úgy oldotta meg a kérdést, hogy felszólította: “fizessetek, küldjétek pénzt, amennyit tudtok.” Hogy ha csak igy lehet megoldani ezt a szomo­rú kérdést, én nem értek egyet veletek. Munkás­társak! Hol vannak azok, akik tudnak még segí­teni, segíteni azokat, akik segítettek eddig a la­pot fenntartani? Ajánlom, hogy mindenütt, ahol csak lehet, jöj­jenek össze és erre a célra indítsanak gyűjtést. Én tudom, hogy 70 éven felüli munkástársaknak, akik munka nélkül vannak és ezenfelül betegek is, nincs bevételük. Ezeket nem zaklatni kell a hátralék végett, hanem segíteni. Hogy hányán vannak, azt könnyű megállapítani minden város­ban. Gondolják át a fenti ajánlatomat és ne enged­jük, hogy a 75, 80 és 85 éves munkástársakat a lapunk hasábjain zaklassuk, mert ez fáj nekik. Abet szerint “Rokkantak”,. “Dolgoztunk, amig tudtunk.” Floridai olvasó ★ Tisztelt Szerkesztőség! Egy pár szót szeretnék szólni a hátralékosok­ra vonatkozóan irt cikkükhöz. Részemről nem volna helyes az újságot leállítani addig, amig le­vélben fel nem lesz szólítva minden hátralékos. Igaz, hogy ez kis munkával jár, de azt hiszem, hogy sikeresebb munkát végeznénk, mert a ta­pasztalatom az, hogy több olvasónk távol van éppen akkor, amikor a cikk megjelent és mire hazamegy, az újság elkallódik. Nézetem szerint még nagyobb sikert érnénk el, ha a lapkezein < személyesen keresnék fel a hátralékosokat, ahol van lapkezelő és beszélgetés folytán meggyőződ­nének, hogy mi az oka az elmaradásuknak. Az én tapasztalatom az, hogy több része ha­nyag, vagy nehezére esik egyszer egy évben egy Money Ordert megvenni. Időnként szükséges is volna az ilyen olvasókat meglátogatni és feléb­reszteni őket. Tehát az önök kötelessége a lapke­zelőket felébreszteni, hogy végezzék a rájuk bí­zott munkát, ahogy azt egy öntudatos munkás­nak kell végeznie. Sajnos én sem végzem, ahogy végezni kellene, de Ígérem, hogy ha jobban fogom érezni magam, minden hátrékost felkeresek. Ti­zenöt éve van szénalázam, de ilyen rosszul még egy évben sem éreztem magam; alig várom, hogy jöjjön az első fagy, mert akkor eltűnik egy év­re.. . MINKA, kanadai lapkezelő Ki végzi a piszkos munkát? Tisztelt Szerkesztőség! Én már négy évtizede olvasom munkáslapun­kat, annak mindenegyes betűjét. Nem úgy nyilat­kozom, mint az az olvasó, aki csak a dr. Pogány és Deák Zoltán, valamint Rev. Gross rovatait akarja olvasni. Mi öntudatos munkások a levele­zést, tudományos cikkeket, regényt is vagy oh­hoz hasonlót szeretünk olvasni. Az ideszököttek lapjában olvasok egy rovatot, az írója valami tiszteletreméltó Lendley, egy gyakorlott politikai megfigyelő, ő megírja az igazat. Csodálni való hogy egy igaz rovat is megjelent a lapban, persze kényszerítve vannak reá, mert az olvasói mar torkig laktak a sok bekevert maszlaggal. Azt kürtölik, hogy a magyar nép milyen piszkos munkát csinál, amiért tiltakozik a hazugság el­len, amit a rádión szórnak feléjük. Piát ki végzi a piszkos munkát: aki milliószámra szórja le a toiletpapirt, vagy aki tiltakozik, hogy nincs rá szükségük már! A vasfüggöny annyira erős, hogy a Szovjet nélkül is meg tudják őrizni országaik­nak a függetlenségét az elszökött betolakcdók el­len. Nekem van több testvérem és azoknak fiai megírják az igazat. Kettő elveszett Horthy Mik­lós vágóhidján sok ezer magyar testvérünkkel együtt. Ahelyett, hogy egy szorosra kötött nyak­kendőt adtak volna neki, szép kastélyban éli vi­lágát. üdvözletünket küldjük óhazai testvéreink­nek. Egy öreg munkás

Next

/
Oldalképek
Tartalom