Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-14 / 28. szám
July 14. 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Bakterok és bakteriológusok Irta: BÓDOG ANDRÁS Bocsánat a cimbeli magyartalanul hangzó szavakért, de nem az én hibám, hogy a magyar fül, a németül “ör”-t jelentő “Wächter” szavat “bakter”-nak magyarította meg és “bakter”- ként tisztelte meg a mindenféle őröket, de elsősorban a vasútvonalak mellé odap öttyentett magyar királyi csigaházakba telepitett kisemberkét, aki a “pályát felvigyázta” és hivatalos kalapban és zászlóval a kezében, kaptákban ott állt minden elhaladó vonat mellett, a bakter lecsöngette vagy letelefonálta a vonatot a legközelebbi kollégájának, aztán letette fejéről a magyar királyi hivatalos kalapot és tovább kapálta az állami csigaház melletti kiskertjét, mert a kis állami fizetésből nem nyújtózkodhatott messzire. Ilyen volt a bakter hivatala. Ami most már a bakteriológus szavat illetné, ezt a szót a magyar nyelv nem magyarosította el se jobbra, se balra, egyszerűen azért, mert az egyszerű magyar ember ugyan hol is találkozhatott volna vele. A bakteriológusok korántsem olyan szaporák, mint a bakterek és nem laktak a falu vagy tanyatáján állami csigaházakban és az se igen fordult elő sose a magyar paraszttal, hogy mondhatta volna a f eleségének: “Te, Annus, ide hallgass, délután átmegyek a bakteriológushoz és megkérdezem, eladná-e a fiatalabb kecskéjét” vagy, hogy alkalma lett volna mesélni a szóbanforgó Annusnak: “Az éjjel neve- napját ünnepelte a bakteriológus a kocsmában, kicsit becsiccsentett és nótázott a világnak.” Ezzel szemben az megesett gyakrabban, hogy a bakternek volt eladó fiatalabb kecskéje, meg nevenapját nótával és borral ünnepelte a kocsmában, sőt meg az is megtörténhetett vele, hogy olykor a bor és nóta több volt a kelleténél és ezért két koma kisérte haza az ünnepeltet hivatalos pályamenti csigaházába, hogy megtalálja. Ennélfogva elegendő és kielégítő okokat hozhatunk fel annak igazolására, hogy amig a magyar nyelv a “\vachter”-ből igen hamarosan “bakter”-t csinált, addig a “bakteriológus”-ból nem csinált “vak terilus”-t, akármilyen szépen is hangzott volna a szó. Szinigazság azonban, hogy ha nem is magyarosították meg, lényegében a hasonlatosság nemcsak egészen a hangzatban van meg. A bakteriológus lényegében nem más, mint egy fajta bakter, azaz őr vagy felvigyázó. Csakhogy ő a láthatatlanul apró élőlényeket, a baktériumokat vigyázza. Laboratóriumban, vegyszerek közepeit, mikroszkópján keresztül az emberi szem számára felfoghatatlan világ kutatója. Ez a láthatatlan világ mérhetetlenül fontos az ember számára. Az élet forrása és a halál forrása. E láthatatlan világ nélkül nem volna magasabb élet lehetséges. A növényi élet a talaj baktériumai nélkül nem létezhetnének és minden élő szervezet előföltétele e láthatatlan világ lakosainak kémiai és biológiai munkája. De ugyanekkor rombolni, megbetegiteni, ölni is tudnak. Ennek tanulmányozása, az emberiség javára a baktériumok felvigyázójának a munkája. Ez a bakteriológus. Mint például az az ember és vezérkara, akinek nevét az utóbbi évben oly sűrűn emlegették az újságokban. Dr. Salk és munkatársai. Sok esztendő munkájával és kísérleteivel megteremtették a halálos ellenség, a gyermekparalizis szérumát. Úgy találták, hogy majomszöveteken kitenyésztett kórokozó megölve ellenállóvá teszi az emberi szervezetet e rettenetes betegséggel szemben. Ez volt az egész. A tudás, kitartás, idegölő munka és szüntelen kísérletezés természetesen nem jut kifejezésre ebben az egyszerű és fölszínes magyarázatban, de nagyjában ez a Salk-szérum lényege. Minthogy a tömegkisérlet folyamán alkalmazott oltási eredmények nagyon jók voltak, egyszerűen azt várhattuk volna el joggal, hogy a gyárilag nagy tömegekben előállított szérum azonnali alkalmazásával az emberiség szülői és gyermekei egyszeribe felszabadulnak a paralizis rémének lidércnyomása alól. Ámde nem egészen ez történt. Bizonyos adagjai a gyógyszernek áldás helyett átoknak minősültek. gyermekek megbetegedtek és elpusztultak tőle, mert élő kórokozók maradtak meg a szérumban. Kitűnt, hogy egyes szérumelőállitó gyárak bizonyos szükséges kontroleljárásokat nem alkalmaztak, mert vagy fölöslegesnek tartották alkalmazásukat, vagy mert a gyártási engedélyt megkapták ugyan, de ezeket az eljárásokat nem Írták elő részükre vagy nem is közölték velük. Kitűnt, hogy nem készültek fel a szérumszükségletre, a gyártásra előre és nincs elég szérum még a legnagyobb veszélyben forgó 6—9 éves gyermekek számára sem. Kitűnt, hogy ugyanakkor a szérum részben magas felárral a fekete piacokra került, ahol boldog, boldogtalan megvásárolhatja, ha megfizeti, gyereknek, felnőttnek, végre is becses egyéni életünk és egészségünk fontosabb, mint istentudja miféle népek koszos gyerekei. Azonfelül kitűnt még annyiféle dolog és az ellenkezője, az újságokban egyik oldalról meg a másikról is, meg a harmadikról, hogy az újságolvasó ember, aki abból össze tudja rakni kezét-lábát, hogy mint áll a dolog, hát az nagyobb tudós kell hogy legyen, mint a világ összes bakterjei és bakteriológusai együttvéve. A szérum ügyében ugyanis elhangzott tücsök-bogár szidalmak, mentege- tődzések, vádaskodások, csak éppen a lényegről nagyon kevesen beszéltek. Mi történt? A tudósok megtették kötelességüket. Jó és hatékony szérumot készítettek el, amit igazoltak a tömegkisérleti eredmények és az a tény, hogy pár héttel a sikeres eredmények nyilvánosságrahozatala után a kanadai kormány, mely elő volt készülve az eseményekre,, az ösz- szes iskolagyerekeket beoltatta egyetlen megbetegedés nélkül. Amerika nagyközönsége megtette kötelességét, amikor összeadott fillérjeivel és dollárjaival a gyermekparalizis elleni egyesület révén anyagilag lehetővé tette a Salk-féle kísérleteket, de 10 millió dolláros ELŐZETES rendeléssel rábírta az egyik gyógyszergyárat, hogy előkészüljön a szérum gyártásra kellő időben. Közületek és alapítványok esztendőkön keresztül áldoztak pénzt, nagy összegeket a kísérletekre és előkészületi munkákra. E körülmények hangsúlyozásával akadtak némelyes minden lében kanál okvetetlenkedő kritikusok, akik azt állították, hogy mindezzel szembenállitva a kormány semmit sem csinált. Az ilyen vádakat a leghatározottabban vissza kell utasítani, mert nem igazak. Hiszen mint előbb mondottam, a Salk-szérum lényege egy kitenyésztett és azután elpusztított kórokozókból készült oltás. Tömeghasználatra a gyógyszergyárak feladata ennek az oltóanyagnak a készítése és kontrólvizsgálatai, tudniillik, hogy az oltóanyag megfelelő legyen és az abban élő kórokozók ne maradjanak. Hogy várható el a kormánytól, hogy ilyen csekélységekkel foglalkozzon! Nincs elegendő szérum! Hogyan láthatta volna előre a kormány, hogy a népek úgy fognak tolakodni érte, mintha cukorból volna és ingyen osztogatnák? A jó kormánynak nem ilyesmi a dolga. Egy kormány is őrzőkből, azaz bakteriológusokból és bakterekböl áll, akikre az a feladat várt, hogy vigyázzák, nehogy a Salk-szérumba “gonosz” és “szocialisztikus” eszmék élő kórokozói bele ne kerüljenek. Társadalmi rendünk jó bakteriológusai na- gyon-nagyon régen már résen voltak, nehogy az oltásokkal ilyen “idegen kórokozók” kerüljenek a szervezetbe. Két éve még a tömegkisérle- tek legelején, már hathatós hangok hívták fel a közvélemény figyelmét arra, hogy még a kísérleti oltások elvégzését is privátorvosok kezébe kell adni, mert különben az oltóanyag a “szocialista orvosi kezelés” eszméjének veszélyes csiráját fogja tartalmazni. De ezt még el lehetett hallgattatni azzal az érveléssel, hogy a kísérlethez szükséges adatokat a magánorvosoktól nem lehet sem elkívánni, sem megkapni és tönkretenné az eredmények megbízhatóságát. Valamivel később azonban már a kormány legmagasabb körei néztek bele az oltóanyagba és ha nem is tudták meg róla, hogy eszik-e, isz- szák-e — azt pontosan meglátták, hogy a szabad kereskedelem elvét leromboló baktériumokkal fertőzné teli a világot ez a szérum, ha például az iskolásgyerekek ingyen kapnák meg mindenütt, ha a gyártási eljárást és árakat megszabályoznák és a szérum használatát egyelőre csak gyermekekre és betegekre engedélyeznék. Hiszen ilyen orvosság rosszabb volna a betegségnél. A gyermekparalizis csak megöli vagy megbénítja gyermekek és felnőttek légióját; de a szérum “tudománytalan és szociális alkalmazása” egyenesen a szocializmus pókláb, söpörné az emberiséget. íme: a társadalmi rend őrei, bakterei és bakteriológusai! Mit egyebet is tehettek volna? A kormány nem készülhetett volna a szükségletre azzal, hogy maga gyártsa az oltóanyagot, az igy készített oltóanyag tudvalevőleg “szocialista” méreg lenne. Ugyanez okból nem rendelhetett előre oltóanyagot magángyáraktól sem, a tömeg járvány ok megakadályozása nem kormányfeladat. A kormány csak azt tehette meg, hogy a nagyközönség összeadott pénzén megteremtett szabadalom jogát a gyógyszergyáraknak kiadja: “csináljátok és áruljátok.” Ezzel a kormány feladata véget ért, legföljebb még any- nyit tehetett, hogy a kormányzat büszkén megveregette a saját vállát, amiért nem csinált a szérumból hadititkot és megengedte, hogy az összes eredményeket a nagyvilág tudtára adják. Mintha bizony addig nemzetközi szokás letfc volna, hogy az emberiség javát szolgáló tudományos eljárásokat titokban tartsák! Mint mindenki tudja, Koch, Pasteur és Semmelweiss müveit már annakidején is csak az olvashatta el, aki a német, francia vagy magyar hűség és titoktartási esküket előbb letette. De jogosult volna-e a gyógyszergyárak ellen vádaskodni? A gyár magánüzem, melynek célja a befektetett tőke megfelelő hasznosítása és minthogy közgazdasági nézeteink értelmében meg kell buknia, ha rossz portékát csinál — nyilvánvaló tehát, hogy saját jól felfogott érdekében az ilyen gyógyszergyár a legjobb szérumot fogja előállítani. A haszonérdek az a nagyszerű vizescsap, amely ha akarva, ha nem, mindig csöpög és a lehetséges legjobb eredményt szolgálja. Igaz, a szérumkészités hirtelen megnyíló százmilliós üzlet és aratás, amelyben az részesül jobban, aki jobban siet, miért is tehát a nagy megrökönyödés, ha egy-egy rosszul sikerült készítmény elcsúszott néhány élő baktériummal a nagy sietségben. Avagy ha egyik gyár egy biztosabb ellenőrző módszerre bukkan, bolond volna, ha üzleti vetélytársaival közölné. A szabad verseny sikerének titka éppen abban áll, hogy megelőzze vetélytársát és kihasználja a piaci konjunktúrát. A dolog természetében rejlő óhatatlan baleset, ha néhány gyerek gyógyszer helyett mérget kap. Olyan ez, mintha gépolaj, amelytől a szabad kereskedelem kerekei gyorsabban és simábban forognak, hiszen a kevésbé érdemes és tehetséges vállalkozót ilyen esetek előbb vagy utóbb kihajtják a piacról, amely aztán a jobb és tehetségesebbek kezeiben marad. Bizony láthatjuk, a termelés és társadalom baktereinek és bakteriológusainak milyen nehéz és kényes volt a dolguk. Nekik se fenékig tejfel I Mennyire kellett vigyázniok arra, hogy ha már a gyermekparalizis élő csirája itt-ott bele is kerülhet a szérumba, de soha semmi körülmények között meg ne történhessen, hogy abba a csak szocialisztikus eszmék járványcsirái bele kerüljenek. Hogy ebből fejvesztett kapkodás és ösz- szevisszaság áll elő, az csak véletlenség. A gyermekek megbetegedése és halála — baleset. Hogy nincs elegendő szérum azok számára, akiknek legnagyobb szükségük volna rá — az csak a körülmények természetéből folyó szövődmény. A. fontos, az, hogy tudjuk, hogy pályafelvigyázó baktereink és bakteriológusaink mindig vigyázzák a pályát és szalutáljanak a szabad kereskedelem vonatjának. A pálya tiszta. A vonat fütyül és mehet szabadon. Ámbár lehetne ezt úgy is megfogalmazni, ahogy ezt mifelénk szokták volt mondani: “Fii-- tyül a bakter, szalutál a vonat, iudul a baktér- ház.” 1 RÖVIDEN Az Egyesült Államokban 56 millió autó vaui használatban. 1940-ben csak 32 millió volt.' ★ Columbus, az első spanyol kolóniát 1502-bem alapította ott, ahol most Panama van. ★ A modern autóutak építése 1 millió dollárba) kerül mérföldenként Amerikában. ★ Az 1953 és 1954-ik tanfolyamokon az egyetemek diákságának csak 1.98 százaléka jelentkezett kémiai tanfolyamra. t _________5
