Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-09-15 / 37. szám
KaNIKULaS GONDOLATOK Irta: GERÉB JÓZSEF Midőn e sorokat irom, még egyre tart a szokatlan hőség. Ilyesmi még itt soha sem történt, —vagy legalább is még a legöregebb emberek sem emlékeznek ilyen tartós tulmeleg időre, — halllom mindenfelé, ahová megyek. Talán ez az oka, hogy mégis csak irok róla, noha régi fogadásom, hogy az időjárással nem foglalkozom. Ha egyszer nem tudom megjavítani, hát minek tölt- sem* * vele az időt, mondom úgy magamnak. A szomszédok azonban egészen másképpen gondolkoznak, azokkal másról nem is igen beszélünk, mint az időjárásról. Most például a legfontosabb kérdés, hogy meddig tart még ez a hő-hullám ? I should worry — mondja az egyik szomszéd, — hiszen éppen most olvasom az újságban, hogy a nap kiég tízbillió év múlva, akkor csak meg fog szűnni ez a forróság is, ugy-e? Nesze neked izzadó testvér. Itt a jó vigasztalás, csak tízbillió évet kell türelmesen kivárnod s. akkor lehűtheted magad kedvedre. Addig soh’se törd a fejed az időjárás miatt; búsuljon a ló, hiszen annak elég nagy a feje. Mert az az “I should worry” valami ilyesmit jelent. — Még addig se kell várni, — veti közbe a másik szomszéd, — mert én meg azt olvastam, hogy a föld egyre távolodik a naptól, minélfogva egyre kevesebb meleget kap és egy billió év múltán már olyan kevés meleg jut ide, hogy még a levegő is csonttá fog fagyni. Miért törjem hát magam a nagy meleg miatt ? — Ugyan —'legyint a harmadik szomszéd, — mit töritek magatokat annyira a meleg'miatt? Lehet, hogy jövőre megint megválasztják Eisen- howert és akkor a republikánus adminisztráció, amely ebben a négy évben odaajándékozta a gazdagoknak a, fél országot, a másik 4 évben majd odaajándékozza a másik felét is. “I should worry” a meleg miatt? Biztonsan a Navy parancsnokai is erre a nagy melegre gondoltak, amikor a tengerészeti kellékeket beszerezték. Ilyen nagy melegben nem valami kellemes a sarki botba futkosni, ajánlatos tehát nagyobb mennyiségben vásárolni. Lám, a Navy is igy tett. Legalább is azt jelenti a képviselőház “Government Operations” nevű bizottsága, hogy csak a “jeep” kocsi első tengelyéből annyit vásároltak, hogy elég lesz a következő száz évre. Horgonyokból már nem vásároltak olyan sokat, — talán- nem kaptak annyit. Ebből mindössze csak 50 évre valót raktároztak el. Lehet, hogy horgonyokból talán kell is ilyen nagyon sok. Mert emlékszünk például arra, midőn az egyik admirális leckéztette a' fiatal tiszt- helyettest : —És ha északról jön egy nagy vihar, mit csinál akkor? — Leeresztem a horgonyt. — feleli az ifjonc. —És ha délről is jön egy vihar? —Akkor leeresztek egy másik horgonyt’ is. ' — És ha keletről is jön vihar? —Akkor leeresztem a harmadik horgonyt. —Mondja csak, — szólt az admirális gúnyosan. — hol vesz maga annyi horgonyt? — Ott, ahol az admirális ur veszi azt a sok vihart, — volt rá a válasz. Nos, most már ilyen esetben az ifjú tiszthelyettes nem jön majd zavarba, van elég horgonya a Navynek. ★ Egész biztosan a nagy meleg késztette a moz- lem világ egyik legnagyobb tudósát, az ‘A1 Azhar’ egyetem rektorát, Sheik Abdul Kohman Tagg tudóst arra, hogy bátran sikraszálljon a többne- jüség mellett. — A világ sokkal boldogabb lenne — mondotta Dr. Tagg — ha minden férfinak legalább két felesége lenne, mert a modern országokban a feleség túlzóan uralja az otthont, de ha ketten lennének, akkor valamennyire ellensúlyoznák egymást. A hir szerint a tudós I)r.-nak csak egy felesége van, noha úgy a törvények, mint a szokás megengednék, hogy két, vagy több feleséget is vegyen. ... ha merne. De ugylátszik, azt az egyet sttn tudja “ellensúlyozni”. — Szegény Dr. Taggj Hát hol van ott a jog, a szabadság?. De gazdaságilag sem valami rossz ajánlat ez a kétnejüség. Persze nem arról van szó, hogy két feleségnek a számláit kellemesebb fizetni, mint AMERIKAI MAGYAR SZÓ egynek, hanem gondoljunk csak arra, hogy mennyi munkát végeznek? Vagy végezhetnek? íme, Chicago városban egy tudós társulat megfigyelte, hogy a két gyermekes átlagos háziasz- szony hete igy telik el: Ételek elkészítésére, főzésre 21 órát; edények elmosogatása, ételek s edények elrakása, gondozásai!) óra; általános takarítás 15 óra; mosás 7 óra; vásárlás 7 óra; gyermekek gondozása 15 óra; minden másféle munka 5 óra, összesen tehát 80 óra. Miután itt, Amerikában a minimális órabér most már egy dollár, két feleség kereshet az ura részére heti 160 dollárt, abból aztán szerényen meg lehet élni! Erre kell ma gondolni, amikor a nagy drágaságról esik szó s akkor itt is el lehet mondani: “I should worry?!” ★ Érdekes, hogy milyen váratlan eredményeket hozott ez a nagy hőség. Itt, Amerikában, ahol szokatlan az ilyen nagy meleg, éppen csak hogy megenyhitette a “hideg-háborút”. Nem olvasztotta el egészen, mint azt Nixon alelnök nyilatkozataiból láthatjuk, de annyi bizonyos, hogy mostanában már a háborús uszítást sokkal hidegebben fogadják. Ezzel szemben Afrikában ahol a nagy hőség megszokott dolog, a jelen hőhullám a hideg-hábo- rut annyira'felmelegitette, hogy egészen ide el lehet hallani a lövöldözést. De a legkülönösebb dolog mégis Londonban történt, ahol egy sereg tőzsdeügynök képzeletbeli milliói olvadtak el a nagy melegben. Pedig hej, de nagyon számítottak rá! Már a villákat is kiszemelték, amelyeket meg. fognak vásárolni, ha betűt a nagy szerencse. De nem ütött be, mert azon állami kötvények, amelyeket még a Czár Atyuska kormánya bocsa jtott ki 1906-ban és amelyeket a szovjet kormány értéktelennek nyilvánított, egészen elolvadtak a nagy melegben. Ezeket a kötvényeket ugyanis eddig még mindig árulgatták Londonban, Amsterdamban, Bécs- ben és egyéb városokban. Persze az árfolyamuk nagyon lement. Volt idő, amikor az 500 fontos (SÍ,400) névértékűt 70 centért adták. Azok, akik még mindig várták, hogy a szovjet kormány egyszer csak megbukik s visszaállítják a cári hatalmat, hitték, hogv egyszer csak megkapják a teljes névértéket, sőt még a kamatokat is, ezen bondjaik után. Igyekeztek is szitani a hideg-háborút, ahogy csak tőlük tellett. Csak nemrégen, amikor a hideg- háború melegedni kezdett, a czári bondok értéke felment 16 dollár 34 centre, — mondja az Asociated Press hire. Lett is nagy öröm a czári berkekben! De hogyisne, hiszen csupán a “Russian Consolidated” jelzésű kötvényekkel 156,800, 000 dollárt reméltek bezsebelni. Mint mondottuk, nagy volt az öröm a czári berkekben, amikor ezen kötvények árfolyama felment. Ezt az eseményt nagy pezsgős vacsorákkal ünnepelték meg. De jaj, jött a hőhullám, megenyhitette a hideg-háborút annyira, hogy még Nixon beszédei leesett 2 — az az kettő centre. Szegény czárimá- dók. ny lesz most már velük?, dacára is óriási a cári bondok értéke s 16-34-ről 1 SHOULD WORRY?! REV. JOHN JACKSON. Birmingham, Angliában mozgalmat kezdett, amelynek célja az, hogy ne engedjék meg, hogy a szülők gyermekeiknek nevetséges neveket adjanak. A jó papot különösen két eset késztette erre. Egy házaspár, akinek két ikerfia született, az egyiket Péter, a másikat Repeaternak nevezte el. Majd egy másik pár, akiknek két iker-leánykájuk született, az egyiket Kate, a másikat pedig Dup- licate-nek kereszteltette. ★ AUGUSZTUS 14-én volt 20 éve, hogy FDR aláírta az első társadalombiztositási törvényt. Sok dühös kritika hangzott el ellene akkor. A gazdasági rendszer biztos pusztulását látták benne és az ingyenélők tábora az általuk legjobban rettegett “szocializmus” bélyegét sütötte rá. De ma 20 év múlva sokan a régi kritikusok közül is, mint a haladás szolgálatában az egyik legfontosabb mérföld jelzőt üdvözlik, ★ AZ AMERIKAIAK 83.3 millió hordó sört ittak meg a múlt évben. Ez 1% millió hordóval kevesebb, mint amennyi 1953-ban elfogyott. ★ September 15, 1955 Genfiül nem lehet visszatáncolni • Az amerikai kongresszusnak tizenkét vagy hány tagja látogatja Moszkvát és a maguk szemével láthatják, hogy a Szovjetunió egészen más belülről nézve, mint a washingtoni vasfüggönyön keresztül nézve. Sok amerikai törvényhozó, Írja Marguerite Higgins, a N. Y. Herald Tribune moszkvai tudósítója azt a meggyőződést viszi el magával, hogy a Szovjetunió belső válságáról szóló nézetet vágyak által irányított-gondolatmenet színezi, ez pedig azt a veszélyt rejti magában, hogy alábecsüljük ellenfeleinket. A válságról szóló nézet főleg külföldön terjedt el és a Szovjetunióban tartózkodó nyugati diplomaták sohasem osztották. «■ Legutóbb Sparkman szenátor fedezte fel a Szovjetuniót. A N. Y. Times egyik multheti jelentése a következőket Írja: “John J. Sparkman, alabamai demokrata szenátor, ugyanazt a meggyőződést juttatta kifejezésre, melyet az előtte való napon George W. Malone, nevadai republikánus szenátor mondott, hogy az Egyesült Államoknak nem kellene alábecsülni a kommunista állam erejét vagy azt remélni, hogy azt alááshatja azzal, hogy népe közt buzdít elégedetlenségre.” Magyarán ez annyit jelent, hogy kidobott pénz, amit az Amerika Hangja és a Free Europe felforgatásra uszító rádióleadásaira pocsékolnak. Mellesleg megjegyezve, — s ez a legérdekesebb a jelentésben — az említett két szenátor is azok között volt, akik megszavazták azt a 100 millió dollárt, amelyet az amerikai adófizetők zsebéből húztak ki megtévesztő információkra támaszkodva — hogy a szovjet állam polgárait elégedetlenségre buzdítsák. A két szenátor — a tények ellenállhatatlan meggyőző ereje folytán — akaratlanul is a genfi szellem értelmében jár el. Mi sem mutatja világosabban, hogy helytelen kilengés volt “féket vetni” a genfi konferencia nyomán keletkezett optimizmusra. De ha már felfedezik a Szovjetuniót, ideje, hogy Amerikát is újra felfedezzék az urak és megdönthetetlenül tudomásul vegyék, az amerikai nép még a genfi konferencia előtt már a genfi szellemet vallotta, most pedig annyival is inkább elvárja, hogy a szellem parancsszavát kövessék és teremtsenek békét a világon. Nixon alelnök kardcsörtető beszéde, megalkuvás nélküli, túlzott követelése a külföldi háborúk veteránjainak évi táborozása alkalmával, az amerikai közvéleménnyel és hazánk érdekeivel ellentétben elkövetett cselekedet volt. Quarles légügyi miniszternek kardcsörtetése is megsértése volt a genfi szellemnek. A háborús uszitások ideje lejár. Mert jóllehet Genfben még távolról sem oldották meg az ág- bogas világpolitikai kérdéseket, csupán csak az első lépést tették meg, mindazonáltal egy roppant fontos tényt megmásithatatlanul leszegeztek, és pedig azt, hogy atomháborút nem-vívhatnak, hogy az atomháború mindnyájunk pusztulását jelenti. Ezt maga Eisenhower elnök jelentette ki, ezt vallja a szovjet is, ezt vallják a világ legnagyobb atomtudósai, ezt .hirdette Bertrand Russell, Nobel-dijas angol filozófus is, amikor közzétette Einstein világtörténelmi nyilatkozatát, Einstein szellemi végrendeletét. Ezt vallja az egész emberiség, kivéve a háború dühétől megszállott maroknyi érdekeltség és egy általa félrevezetett szélsőség. Ebben volt a genfi konferencia lényege. És ezért nem lehet már Génitől visszatáncolni. Eljött az idő, hogy azokat az elveket és meggyőződéseket, legalább is azok egy döntő részét, amelyeket a haladó emberiség és különösen a munkásság öntudatos része évek óta hirdet, ma már jobboldali politikusok és szakemberek kezdik vallani. AZ AMERIKAI farmerküldöttség néhány tagja azon panaszkodik, hogy az oroszok nagyon barátságosak voltak hozzájuk. Pezsgőt és vodkát itattak velük. — Az orosz küldöttség Amerikában járt tagjai dicsérő szavakkal emlékezr nek meg a középnyugati valódi amerikai farmerek nagyon kedves, barátságos vendéglátásáról és örömmel veszik tudomásul az amerikaiak ama. óhaját, hogy minél több ilyen cserelátogató váltsa fel egymást a két ország közt. ÉRTELMES AMERIKAI MAGYAR A MA* GYÁR SZÓBÓL ÉRTI MEG A GAZDASÁGI, POLITIKAI ÉS NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK VALÓDI JELENTŐSÉGÉT! JL2_
