Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-14 / 28. szám
----------------------------------------------------------------------------------—■ -Az események nyomában ! Az acélegyezmény tanulságai Csak egyetlen napig sztrájkoltak az acélmunkások és megkapták a 15 centes órabéremelést, ami a fontos iparágakban évek óta a legmagasabb nyereség pénzben. Az autómunkások és a GM-munkások uj munkaszerződéseikkel és béremeléseikkel egyetemben ilymódon uj színvonalat biztosítottak az 1955- ös bérharcoknak és általában véve uj távlatokat nyitottak meg a munkásság számára a jelenlegi kollektiv bértárgyalások további mérkőzéseire. Az acélmunkások bérgyőzelme ismételten bebizonyította, hogy a szakszervezet ereje és tagjainak készsége, hogy éljenek ezzel az erővel, döntő tényező a tekintetben, hogy mi történik a zöldasztalnál. Ha egységesek és gyorsak, nincs szükség hosszú hónapokig nyúló sztrájkokra, amelyek többnyire igen kis eredménnyel végződnek. És most ennek a győzlemnek megvan az a fontossága is, hogy a szakszervezeti mozgalom tekintélye megnőtt és még nagyobb vonzóerővel fog hatni az amerikai munkásság azon 75 százalékára, amely még mindig nincs szakszervezetekbe szervezve. Ez most uj lendítőerőt fog kölcsönözni a már régóta megvalósulásra v áró uj, friss szervezkedési kampány számára. Igen, úgy ment minden, mint a karikacsapás. A Forddal kötött megállapodás, ha anyagilag nem is váltotta valóra a munkásság reményeit, de frontáttörést jelentett az elbocsátott munkások bérének némelyes garantálására. Előkészítette a terepet a GM-mel kötött jobb és előnyösebb megállapodás létesítésére, ez viszont elősegítette az acélmunkások szerződésének kedvező nyélbeütését. Meg kell jegyezni, hogy az acél- szerződés értelmében az .acélmunkások tárgyalásai csakis a béremelésekre vonatkozhattak, minden más kérdés kikapcsolásával, mig az autó(Folytatás) Amikor 1940-ben a kongresszus tanácskozott az idegenek ellenőrzéséről szóló törvény felett, a küföldiszületésüek védelmi szervezete ellenezte ezt a törvényt. Amikor már a törvény tető alá került, fenntartottuk állításunkat, akárcsak ma is, hogy a külföldiek nyilvántartása és ujjlenyomatvétele megsérti a demokratikus elveket és a törvényt el kell törölni, ugyanakkor külön nyomtatványokat is adott ki szervezetünk és a nem-polgárok ezreinek tudomására hozta, személyesen és posta utján, hogy a törvény rendelkezéseinek eleget kell tenniük. A szervezet első nyolc évének munkássága széleskörű elismerést és támogatást szerzett. Ezt juttatta kifejezésre Franklin Delano Roosevelt elnök is, amikor 1940 március 2-án üdvözölte az amerikai védelmi szervezetet és azt mondta: “Magára vállalta a szervezet azt a feladatot, hogy korrekt bánásmódot biztosítson a külíöldiszármazásuak részére az Egyesült Államokban. Minden amerikai sikert kiván neki. Ahhoz, hogy az értelem felülkerekedjék a türelmetlenségen, mindig résen kell lennünk. Üdvözöljük tehát a külíöldiszármazásuak jogainak megőrzésére irányuló munkát.” Más hírességek, akik csatlakoztak Roosevelt- hez erőfeszítéseink megdicsérésében: Cordell Hull külügyminiszter, Harold Ickes belügyminiszter, Frank Murphy, a legfelső törvényszék birája, James L. Houghteling bevándorlási és honosítási főbiztos, és mások. A háborús évek alatt főleg annak szentelte magát a védelmi szervezet, hogy megkönnyítse a külíöldiszármazásuak mozgósítását a győzelem érdekében kifejtett erőfeszítésekhez. A szervezet résztvett Harry Bridges védelmében, akinek deportálási ügye a legfelő törvényszék elé munkások számszerűen előnyösebb szerződése kiterjedt a béremelésen kívül a másodfontos- ságu követelményekre is. David J. McDonald, az acélszakszervezet elnöke, a “garantált évi bér”-rel kapcsolatban kijelentette, hogy “az ajtó kinyílt most” és jövő évben nem fognak elfogadni olyan csekélységet, mint az, ami a Ford-megállapodásban van. Az idei sztrájkokban a munkásság olyan erőről és határozottságról tanúskodott, hogy már komolyan lehet gondolni a munkásság politikai akciófrontjára. Mind ez eredmények és javuló kilátások ellenére volt egy vészjel is a láthatáron. Az acélvállalatok ugyanis egyhangúan, mint valami tröszt, óriási összeggel, 7.50 dollárral felemelték az acél árát tonnánként. Az acélgyárak mindig is azzal a fogással éltek, hogy a béremelésekkel egyidőben bejelentették az acél árának felemelését is, igy többek közt 1948-ban 8 dollárral, akárcsak 1946-ban, amikor a 18.5 centes arabéremelés ellenében 5 dollárral drágították meg az acél tonnánkénti árát. Ennek az a gyászos következménye lehet, hogy ez az áremelés sok más fogyasztói cikk árának felugrását idézi elő. Az acél árának felemelése jóval többet tesz ki, mint a ténylegesen megadott béremelés. Idén pedig ez azért is visszataszító, mert az acélgyárak profitja uj csúcsmagasságot ért el, miközben a termelékenység felülmúlta mindazt, amit a múltban észleltünk. Lehetséges, hogy ez az áremelés általános tiltakozást fog kiváltani s talán vizsgálatot is indítanak , az acélipar tröszt- szerű árpolitikája ügyében. Mindebből azt a következtetést lehet csak levonni, hogy a szakszervezetek az elért győzelmek után nem pihenhetnek babéraikon. Számítaniuk kell arra, hogy a nagytőke a jövőévi választásokon olyan helyzetbe juthat, ahonnan az általános munkásellenes hajszát újabb megszorító törvényekkel folytathatják, ennélfogva a munkásságnak a politikai akció színvonalát is ennek megfelelően fel kell fokozni. került, valamint William Schneiderman esetében, akinek polgársági jogát Wendell Willkie védte és a legfelső törvényszék elismerte. A szervezet tevékenykedett továbbá azoknak a faji intézkedéseknek kiküszöbölése érdekében, amelyek megakadályozták a kinai, indiai, Fülöp- szigeti és más országok szülöttei számára megadandó bevándorlást és honosítást. A második világháború alatt kifejtett erőíe- szitéseinket elismerték és dicsérték kiváló amerikaiak, köztük Roosevelt elnök, Dwight D. Eisenhower tábornok, Thomas Dewey kormányzó, Paul V. McNutt,, Fiorello LaGuardia polgármester, Mrs. Eleanor Roosevelt, Philip Murray, Hugo Ernst, Albert Einstein, Fannie Hurst és Ernest Hemingway. Ezeknek az amerikai vezető személyiségeknek magatartására jellemző volt Earl G. Harrison kijelentése, amelyet 1944-ben a bevándorlási és honosítási főbiztosi állásáról való leköszönés után tett: “Megragadom ezt az alkalmat, hogy a külíöldiszármazásuak országos védelmi szervezetének További sikereket kívánjak. Önök sokáig harcoltak konstruktiv programmal a kiil- földiszületésüek érdekében és meggyőződésem szerint némi elégtételt kell, hogy érezzenek az eddig elért eredményeik felett.” __________ Martha Schlamme Lakeland-on Martha Schlamme, a magyarok által is közkedvelt, országosan ismert énekmüvésznő e hét szombat este lép fel a népszerű Camp Lakeland színpadán. — Ha még nem rezervált magának helyet e gyönyörű nyaralóhelyen, ,tegye meg azonnal. Olcsó árak, finom ételek, nagyszerű kulturprogram. New Yorki iroda 1 Union Square. Telefon AL 5-6283. HARRIMAN ÉS AZ ALUMINUM TRÖSZT • A munkásmozgalomnak és a demokrata pártban levő trösztellenes szövetségeseinek tudható be, hogy Harriman kormányzó uj tárgyalások kezdése mellett döntött azzal a rut szerződéssel kapcsolatban, amely a New York állam kezében levő Szt. Lőrinc-folyómenti erőmüvek és az ALCOA (Aluminum Co. of America) közt köttetett. Ebben a szerződésben arról volt szó, hogy az adófizetők pénzén épített erőmüvek áramszolgálatát egynegyed részben kizárólagos joggal az ALCOA használja a maga részére Kr. u. 2003. esztendeig, időszaki adócsökkentéssel, munkásellenes- intézkedésekkel s egyebekkel. Amikor azonban junius 14-i nyilvános meghallgatásokra került a sor, az állami CIO elnöke, Louis Hollander, lerántotta a leplet ezekről a tisztességes máz alatt folyt üzelmekről. Hollander mellé állt Lehman szenátor is. aki hangoztatta, hogy a közüzemet nem sajátíthatja ki magánvállalat s nem foszthatja meg a farmereket és az állam felső részében lakó fogyasztókat az olcsó villanyerő hasznaiatanaK jogaua. Ezért rendelte el Harriman kormányzó, hogy a tárgyalásokat elölről kell kezdeni, bizonyságul arra, hogy a Harriman-kormányzat érzékenyen reagál a munkásság és- a fogyasztók, valamim Lehman szenátor hatalmas nyomására. COMMAGER PROFESSZOR OSTOROZZA FDR RÁGALMAZÓIT Henry Steele Commagér, a kiváló történész, a Roosevelt-egyetem évzáró ünnepélyén elmondott beszédében kijelentette, hogy a nemzet “sírásói és a gyűlölet apostolai” két “koholmányt” terjesztenek néhai Franklin D. Rooseveltről, hogy elferdítsék és meghamisítsák elnöki teljesítményeit. “Azt a szégyenles szokást vettük fel — mondotta a hires egyetemi történetprofesszor — hogy csalódásainkat és kudarcainkat Rooseveltre kenjük. “Már-már elfelejtettük Roosevelt nagy teljesítményeit — mondotta — sőt a mi még rosszabb, már.elferdítjük és meghamisítjuk a történelmi igazságot.” Commager támadta a “jaltai egyezmény kérdésében terjesztett koholmányt.” A nagyközönségnek azt adják be, hogy “az egész Alger Hiss müve s hogy Jaltán a nyugati nemzetek beadták a derekukat Oroszországnak, biztosítva ezzel a kommunizmus győzelmét.” A tények, fejtegette, azt mutatják, hogy “a jaltai megállapodások csak az akkori helyzet valóságait erősítették meg. Nem igen tettünk más engedményt, mint amit Oroszország különben is kivívott magának.” A második "koholmány”, folytatta, az, hogy mi elvesztettük Kinát. Csakhogy ám nem mi vesztettük el Kinát, hanem Csang Kái-sek vesztette el. Az idevágó babonánk azért veszélyes, mert feltételezi, hogy Kinát, ezt a több mint 500 millió lelket számláló országot, elveszthetnénk, mintha a mienk lett volna.” Elfelejtettük, mondta Commager a végén, “hogy Roosevelt volt a második világháború megnyerésének kitervező mérnöke és ezenkívül mérnöke — vagy legalább is kitervelője — az Egyesült Nemzeteknek.” ■«tí HAJSZA A NÉPVÉDELMI SZERVEZET ELLEN 0 ly 14. 1955________________________._________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ_______________________ 3 SZÜLETÉSNAPI PARTY BOUND BROOK-ON Vasárnap, julius 24-én M J már reggel 9 órakor megkezdődik a sza- }-j Ionná sütés a julius hónapban ■ születettek megünneplésére S a Bound Brook-i MUNKÁS OTTHONBAN, fi pej 1 Finom meleg és hideg ételek, italok és sok m minden, ami szem-száj ingere. 't ■ N i Belépődíj nincs, mindenkit szívesen látunk, u ■ M
