Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-09-08 / 36. szám
September 8, 1955 India függetlenségi napján több ezer békés indiai tüntető hatolt be az Indiában levő Goa portugál gyarmat területére, hogy ott kifejezést adjon szolidaritásának a goal lakosok függetlenségi törekvésével. A delhi rádió szerint “a portugál rendőrség figyelmeztetés és legkisebb kihívás megtörténte nélkül tüzet nyitott” a tüntetőkre, közülök harmincegyet megölt, több mint százat megsebesített, s további több mint százat gumibottal megvert. A portugál rendőrség vérengzése óriási felháborodást keltett egész Indiában. Uj-Delhiben és Bombay-ban általános tiltakozó sztrájkot rendeztek. Heves tüntetésekre került sor más városokban is. Kalkuttában ötezer diák vonult fel a város főutcáin, s erélyes kormányakciót követelt a portugálok ellen. A tüntetők ezután megrohanták a portugál konzulátus épületét. Az indiai parlament több képviselője is határozott intézkedéseket követelt a kormánytól. Nehru miniszter- elnök a parlamentben tett nyilatkozatában “kegyetlennek és civilizálatlannak” nevezte a portugál rendőrség eljárását. Goa, a történelmi véres esemény színhelye, az In dia területébe beékelt három portugál gyarmat egyike. A három gyarmat (Goa, Daman, Diu) területe mindössze 3983 négyzetkilométer, lakosainak száma alig több hatszázezernél. Ebből Goa lakossága ötszáznegyvenezer. A portugál gyarmatosítás több mint 400 éves múltra tekint visz- sza. E területek népeinek függetlenségi harca csaknem egyidős a gyarmatosítással. Bár a függetlenségi mozgalmakat mindannyiszor vérbefoj- tották, újból és újból fellángoltak. A második világháború után, Indiának az angol gyarmati uraAMERIKAI MAGYÁPÉ* KZo Ml TÖRTÉNIK GOÁBAN ? lom alól történt felszabadulásával még erőteljesebben lángolt fel a függetlenségi küzdelem a három portugál gyarmaton. E küzdelmet teljes támogatásban részesíti az indiai közvélemény, több ízben rokonszenvéről biztosította a Nehru-kor- mánv is. Az indiai kormány több ízben fordult azzal a javaslattal Portugáliához, hogy kezdjendx tárgyalásokat és keressenek igazságos megoldást Goa, Daman és Diu jövőjéről. 1949-ben és 1950- ben meg is indultak a tárgyalások, de eredménytelenek maradtak, mert a portugál kormány görcsösen ragaszkodik egykori nagy gyarmatbirodalma utolsó ázsiai morzsáihoz. Ez a makacs álláspont nemcsak azzal a gazdasági haszonnal magyarázható, amit e területek jelentenek Portugáliának, hanem azzal is, hogy néhány év óta portugál és más imperialista érdekeket szolgáló légi és tengeri támaszpontokat építettek s építenek mindhárom gyarmat területén. Ezzel az élénk katonai tevékenységgel párhuzamosan — amely veszélyezteti India biztonságát — nagy számban tartóztatják le a goai, a damani és a diui hazafiakat, s csukják börtönbe, vagy hurcolják kényszermunkára Kelet-Afrikába és Portugáliába. A meghiúsult tárgyalások után különböző indiai pártok képviselőiből megalakult a “Goa Fel- szabadaditásáért Küzdő Arcvonal”, amely Goa Indiával való békés egyesítését tűzte maga elé célul. E szervezet irányításával kisebb csoportok jártak át a portugál gyarmatra, ahol békés tüntetéssel juttatták kifejezésre az indiai nép törekvését. A tüntetés után a csapatok visszatértek Indiába. A legutóbbi hetekben ezek a tüntetések megnehezültek, mert a portugál hatóságok különböző megtorló intézkedésekhez folyamodtak. A Goával kapcsolatos nézeteltérések miatt any- nyira kiéleződött a helyzet India és Poi'tugália között, hogy 1953-ban bezárták India portugáliai követségét, a minap pedig Portugália indiai követségét. Ezzel a két kormány között megszakadt a diplomáciai kapcsolat. Nehru miniszterelnök a goai vérengzés után tett parlamenti nyilatkozatában kijelentette, hogy India a történtek ellenére sem folyamodik eixiszakhoz. India továbbra is olyan igazságos és békés megoldást keres, amely megfelel a lakosság érdekeinek. Portugália azonban figyelemre sem méltatja India jogos nemzeti törekvéseit, s továbbra is olyan rendszabályokhoz folyamodik, amelyek veszélyeztetik India biztonságát és Ázsia békéjét — hangoztatta Nehru. Nem lehet tudni, hogyan alakulnak a további események Goa körül. Annyi azonban bizonyos, hogy a független India, amely önálló külpolitikát tudományos állomás részére keresnek helyett, az ázsiai béke megvédésére és biztosítására, nem nyugodhat bele, hogy országa testébe külföldi haditámaszpontnak kiépített gyarmati területek ékelődjenek be. A goai események ismét arra figyelmeztetik az imperialista gyarmatositókat. hogy a függetlenségükért harcoló népek jogos követelését nem lehet többé elnémítani. Khartumban, a szudáni parlament épülete előtt augusztus közepén hatalmas tömeg ünnepelt. A lelkes éljenzés, az öi'ömkitörés a parlament által egyhangúlag elfogadott úgynevezett ^önrendelkezési határozatnak” szólt. Annak a döntésnek, amely felhívta Nagv-Britanniát és Egyiptomot, 90 napon belül vonják ki csapataikat Szudánból, és kimondotta, hogy azonnal meg kell tenni az ország önrendelkezési jogának érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. A szudáni miniszterelnök már be is jelentette, hogy az államapparátusban szudániak váltják fel a külföldi tisztviselőket. Ez a parlamenti határozat határkő Szudán történetében. Kiinduló pontja annak az időszaknak, amikor ez az afrikai ország is — hosszú idegen Uralom, elnyomás után — megteheti az első lépéseket az önálló állami élet utján. 56 éve, hogy erre, a Magyarország területénél huszonhétszer nagyobb, 9 millió lakosú országra idegen hódítók tették rá a kezüket. Az 1899-es angol-egyiptomi szerződés értelmében Szudán condominium lett, vagyis a birtoklásáért versengő Anglia és Egyiptom “közös uralma” alá került. Ez a “közös uralom” azonban csak névlegesen állt fenn — a brit imperializmus kizárólagos uralmát jelentette. Hiszen Anglia volt az erősebb, tapasztaltabb a gyarmatosításban, s maga Egyiptom is a legutóbbi időkig brit függőségi terület volt. Az ország sorsában változás csak a második világháború után, Egyiptom és Szudán népei szabadságküzdelmének eredményeként következett be. Egyiptom már 1947-ben a Biztonsági Tanács elé terjesztette a szudáni kérdést, 1951-ben pedig felbontotta az Angliával kötött egyezményeket, igv az 1891-es szerződést is. Egyúttal köve: telte, hogy az angolok vonuljanak ki Szudánból, és egyezzenek bele Szudán Egyiptomhoz csatolásába. A függetlenségi harc, a külföldi uralom elleni fellépés erősödése végülis tárgyalásokra kénysze- ritette Angliát. Az 1953. február 12-én aláirt brit — egyiptomi megállapodás kimondotta, hogy egy “átmeneti időszak“ után, ha a szudáni parlament megszavazza az “önrendelkezési határozatot”, Szudán önmaga döntheti el: Egyiptommal egyesül-e, vagv pedig független állam lesz-e? Most miután a khartumi parlament augusztus 16-án elfogadta az “önrendelkezési határozatot”, az 1953-as megállapodás értelmében semleges nemzetközi bizottság ellenőrzése mellett alkot- mányozó nemzetgyűlési választásokat kell tartani. Ez az alkotmányozó gyűlés hivatott dönteni az ország jövendő sorsáról. Melyik utat választja majd Szudán? Most még T>em lehet tudni. Az országban meglehetősen erős Szudán az önrendelkezés útjára lépett az Egyiptommal való egyesülést követelők tábora. Kétségtelen, hogy a brit gyarmati alárendeltséghez képest az önálló, független politikát folytató Egyiptomhoz történő csatlakozás komoly lépést jelentene előre. Figyelemre méltó viszont, hogy a khartumi parlamentben a határozat megszavazásakor egyedül a Nemzeti Unionista Párt szónoka vetette fel ennek gondolatát. A többi párt képviselői ezzel szemben Szudán önállósága mellett szálltak síkra. Igv például a dél-szudáni Liberális Párt vezetője kijelentette, reméli, hogy a parlament határozata “beveri az utolsó szöget is az idegen uralom koporsójába”. Nem született még megállapodás az alkotmányozó gyűlési választásokat ellenőrző nemzetközi bizottság összetételéről sem. Mint a jelentésekből kitűnik, ez a kérdés Anglia és Egyiptom között hosszabb vita tárgya volt. Kairói javaslatra végülis úgy döntöttek, hogy kikérik a szuSzovjei tudományos expedíció indul a déli sarkvidékre A harmadik 1957—1958-as nemzetközi geofizikai év megrendezésében számos ország, köztük a Szovjetunió is részt vesz. Az év programjában a déli sarkvidék felkutatása is szerepel. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája expediciót szervez az Antarktisz szárazföldjének és a déli sarkvidék medence vizeinek geofizikai kutatására. Az expediciót az ismert szovjet sarkkutató, M. M. Szomov, a földrajztudományok doktora vezeti. Mivel a tudományos kutatómunka megszervezése a déli sarkvidéken nagy nehézségekkel jár, a szovjet expedició már ez év novemberében elindul a déli sarkvidékre, hogy ott előzetes munkálatokat végezzen. Az expedíció részvevői a különleges, e célra alkalmas 12,600 tonnás “Ob” hajón és egy segédhajón szállnak tengerre. A déli sarkvidék szárazföldjének keleti partján létesítik az expedició központi állomását. Az expedició tagjai a szárazföld belsejében további kát folytat, s erőfeszítéseket tesz elsősorban A három szárazföldi állomáson folyó kutatómunkát összekötik a déli sarkvidék vizeinek megfigyelésével. Az expedició tagjai ezt a munkát különleges hajóval végzik. Az expedició mindazokkal a problémákkal foglalkozni kíván, amelyek a nemzetközi geofizikai év programjában szerepelnek. (Meteorológia, földmágnesség, sarki fény, ionoszféra, napsugárzás, kozmikus sugárzás stb.) A meteorológusok a többi közt tanuldáni parlament véleményét, s rábízzák a döntést. Ugyanekkor Szudánban mind nagyobb hangot kap az a követelés, amely túllépi az 1953-as megállapodás tételeit is: az ország jövőjéről ne az alkotmányozó gyűlés, hanem népszavazás határozzon. Egyes hírek szerint nem lehetelen, hogy a khartumi kormány ilyen irányú hivatalos javaslatot is tesz Angliának és Egyiptomnak. A brit külügyminisztériumban minden esetre már most kijelentették, hogy “a népszavazás megszervezése szükségessé tenné az 1913. február 12 -i szerződés módosítását, és ez késleltetné az események kifejlődését....” Sok tehát még a tisztázatlan kérdés, újabb hátráltató akadályok is felmerülhetnek. Csak a legközelebbi hónapok mutatják majd meg, hogyan alakulnak a szudáni események. A khartumi parlament keddi. a tömegek által örömmel fogadott határozata azonban már igv is annak újabb bizonysága, hogy Afrikának ezen a részen is lealkonyulóban van az idegen, gyarmati uralom napja. mányozni fogják a déli sarkvidék jéggel borított szárazföldjének hatását a föld légkörének áramlásaira, hogy tökéletesítsék a hosszabb időre szóló időjárásjelentések elkészítésének módszerét. A szovjet expedició munkája során együtt fog működni az Egyesült Államok és más országok expedícióival, amelyek a déli sarkvidéken ugyancsak kutatóállomásokat létesítenek. Ez év júliusában Párizsban nemzetközi konferenciát tartottak, amelyben a déli sarkvidéken végzendő kutatások megszervezésével és feladataival foglalkoztak. Az értekezleten V. V. Ba- louszov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja ismertette a szovjet tudósok terveit, és javaslatokat tett az Antarktisz kutatásában részvevő expedíciók tapasztalatainak kicserélésére és a kutató munka egybehangolására. Az értekezlet munkájában részt vettek az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Argentina, Chile, Ausztrália, Ujzéland s már országok képviselői, amelyek ugyancsak expedíciókat indítanak a déli sarkvidékre. A kutató munka végleges programját ez év szeptemberében állapítják meg Brüsszelben, a nemzetközi geofizikai év különleges bizottságának ülésén. A tudományos közélet köreiben meg vannak győződve arról, hogy a különböző országok tudósainak együttműködése e nagy problémák megoldásában erősíti a tudósok nemzetközi kapcsolatait, s további sikeres kutatásokra ösztönöz a békés építő munka és -kulturális haladás jegyében. JL____
