Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-27 / 4. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 27, 1955 McCarthyizmus Miamiban Miami hovatovább a szervezett elnyomás egye­dülálló jelképévé növi ki magát. Köztisztviselők, a helyi sajtó és az FBI, némi segítséggel a kép­viselőház amerikaellenes bizottságától (a Velde- bizottságtól), létre hozta azt, amit “miami for­mulának” lehet nevezni, mert a mccarthyzmust a társadalom minden rétegében egészen a fügyö- kerekig elburjánoztatta. Több mint száz személyt idéztek be, hogy vall­ják be politikai meggyőződéseiket és társulásai­kat a Dade County nagyesküdtszéke előtt és George A. Bräutigam államügyész hivatalában. Harmincegyet, akik az önmaguk vádolása ellen az alkotmány védelmére hivatkoztak, “tisztelet­lenség” címén elitéltek, harmincán közülük pedig egyévi fegyházbüntetést kaptak. A perrendtar­tást ismételten és szemmelláthatóan megszegték, egy esetben a bíró az emelvényről olyan rendele­teket adott ki, amelyek a nagyesktidtszéki terem­ben még meg sem történt eseményekre voltak alapítva; egy másik esetben, amikor egy az al­kotmány ötödik függelékére hivatkozó ügyvédet fosztottak meg hivatása gyakorlatától, az az ember, aki az eljárást sürgette, mint biró ült a tárgyalóteremben. A község polgárait, akik évek óta kitűnő hírnévnek örvendtek, meghurcolta a sajtó, némelykor gazdasági katasztrófába döntve őket és családjaikat. A cél nem éppen a kommunisták. A jelenlegi kampány egy 1954 januárjában történt nagyes- küdtszéki vizsgálatból indult ki, amely a demo­krata párt liberális szárnyában tevékeny egyik Miami Beach-i városi tanácsnok politikájával foglalkozott. Tanukat faggattak, tagjaik voltak-e olyan szervezeteknek, mint az emberi jólét déli konferenciája, az FDR Club, az amerikai vete­ránbizottság és a progresszív párt. Az egyik ta­nút kérdezgették azok felől a levelezőlapok felől, amelyeket Florida szenátoraihoz küldtek tiltako­zásul a Walter-McCarran-törvény ellen stb. Ér­demes megjegyezni, hogy az elnyomásra irányuló kampány az első csúcspontját az amerikai leg­felső törvényszék elkülönítés elleni döntését kö­vető hónapokban érte el. A “Miami Herald” 1954 augusztus 29-iki száma szerint a miami egyetem egyik kutató állomása jelentést tett Richard Er­vin állami igazságügyminiszternek, hogy “illeté­kes köztisztviselők vonakodtak a megkülönböz­tetést megszüntető első lépéseket megtenni, ne­hogy kommunistádnak bélyegezzék őket.” W. Hayden Hamilton, a Florida States’ Rights, Inc., elnöke, kijelentette, hogy a megkülönböztetést eltiltó döntés azonnali életbeléptetésére irányuló követelés mögött kommunisták állnak. Antiszemita szinezt A kampányba az antiszemitizmus csúf fonala is beleszövődik. A harmincegy személy közt, aki­ket “tiszteletlenségbért” elitéltek, huszonkilenc zsidó volt, köztük zsidó hitközségi szervezetek öt vezetője. A miami zsidó kulturközpont többizben nagyesküdtszéki vizsgálatok tárgya volt és leg­alább egyszer bombarobbantással fenyegették. Az elmúlt hetekben egy csomó újabb tanút idéz-v tek be, valamennyi zsidó, köztük egy zsinagóga kántora. E zsidótemplom szellemi vezetői ugyanis többizben hevesen tiltakoztak a boszorkányüldö­zés ellen. Az imént az üldözések “első” csúcspontjáról beszéltünk. A második még nem következett el. Lehet mondani, hogy a miamii formula két szín­padon bontakozik ki, amelyek közül az egyik nem­rég lezáródott, amikor a floridai legfelső törvény­szék megsemmisítette mind a harmincegy tiszte- letlenségi Ítéletet. Most már készen áll a rendezés a második fel­vonás számára a kibontakozó miami történethez, amely hónapokon keresztül szenzáció volt a he­lyi sajtóban, de sohasem jutott el az ország színe elé. Ez a történet megérdemli, hogy részletesen tanulmányozzák, mint példát arra, hogyan virul­hat a vigilantizmus (hazafiaskodó elemek tör­vénytelen garázdálkodása) a törvényesség máza alatt és mint veszélyes mintakép szolgálhat ha­sonló jogtipró kampányok számára az Egyesült Államok más részein, helyi védnökségek alatt, távol a washingtoni fényszórótól. Részegeskedö tanú •— erkölcsösködő biró Hogy milyen eszközökkel dolgoztak és dolgoz­nak az eretneküldözők, arra számos példát lehet­ne felhozni. Az egyik meghajszolt ember, Samuel Hirsch, ellen csak egy Ralph V. Long nevű tanút vonultattak fel, akiről a Velde-bizottság elnöke, Velde, úgy nyilatkozott, hogy “egyike a legki­emelkedőbb tanuknak, akik valaha csak megje­lentek e bizottság előtt.” Ezt a kitűnő tanút pár héttel a bizottság előtt való megjelenése előtt november 4-én iszákosság miatt huszonegyed­szer ítélte el a bíróság, majd tanúskodása után, december 7-én, huszonkettedszer, 30 napi dolog­házra, de mert fellebbezett, 200 dollár óvadék el­lenében szabadlábra helyezték. Máskülönben a miami formula szive a miami Daily News, amelyről a továbbiakban még lesz szó. Aztán ott vannak a bírák! Holt -biró például, aki a tiszteletlenségi perek­ben elnökölt, alátámasztotta Bräutigam azon té­telét, hogy a tanuknak nincs joguk az alkotmány ötödik függelékére hivatkozni, mert olyasmikről kérdezték őket, amelyik az elévülési határidő előtt történtek. Nem vette tudomásul a US leg­felső törvényszékének alkalmazható döntéseit s váltig azt hangoztatta, hogy “minden ügyet a maga alapján, kell eldönteni” — “amerikaiasan”. “Nem törődöm azzal, amit a (floridai) legfelső törvényszék tesz”, mondta a védőügyvédnek, “ezeket az embereket biinös kommunizmusért fogják vád alá helyezni.” Smolikoffot például 1 évre Ítélte tiszteletlenségért s amikor az állami legfelső törvényszék szabadlábra helyezte, újra lecsukatta, és őt is, meg a többi tanút, arra kény- szeritette, hogy a sok költséggel és ügyvédi tisz­teletűi j megfizetésével járó utón az állami legfel­ső törvényszékhez folyamodjanak, hogy a börtön­ből kijussanak, de a végzés leérkezéséig ott kel­lett sínylődniük. Az összes ügyekben való döntést a maga számára tarttatta fenn Holt biró, akkor is, amikor Spanyolországba ment vakációzni. Ott van a másik biró, Vincent C. Giblin, a ke­rületi törvényszéken, aki elindittatta az eljárást az ügyvédi kamarából való kizárás végett egy miami ügyvéd-ellen, mert az az alkotmány védel­mére hivatkozott. A tárgyaláson ugyancsak ő elnökölt. Erről a Giblin bíróról kiderítették, hogy azelőtt lyrhedt szerencsejátékosok védőügyvédje volt, köztük A1 Caponeé, sőt egyizben őtmagát is elitélték tiszteletlenségért, amiért az alkotmány ötödik függelékére hivatkozott saját védelmére és kilencven napra el is Ítélték, de ez nem gátolta meg, hogy dörgedelmes beszédben ne követelje a miami ügyvéd megbüntetését — és micsoda magas, emelkedett erkölcsi törvényekről szavalt. A hajsza — üzlet is Mindebből világos, hogy egy jólszervezett junta ápolja a felforgató boszorkányság babonáját, amelynek annyi haladógondoíkodásu ember esik áldozatul. Ennek a juntának működéséhez a Daily News szolgáltatja cimhireinek tekintélyes hatal­mát, amelynek révén anyagilag tönkre tudja ten­ni a “boszorkányokat”. Az államügyész és Holt biró adják a bebörtönzés hatalmát azok ellen, akik nem akarnak “vallani”, az FBI pedig a ma­ga eretnek-iratcsomóival járul hozzá. Mindegyik üzlettársnak sok nyerni való ja van. Az FBI be­súgó boszorkányokhoz jut, akik megmondják, kik a jó útra térni nem akaró boszorkányok; a megyei köztisztviselők számíthatnak a szenzációs újsághírekre politikai előmenetelük előmozdításá­ra ; a Daily Newsnak cimhirekben, a példányszám emelkedésében fizetődik ki a hajsza. A miami formula alapjában véve helyi termék. Polgári szervezetek egész armádája alakult Bräutigam célkitűzéseinek támogatására. A leg­újabb a felforgató tevékenységek bizottsága, amely adatokat gyűjt; aztán ott van vele szoros kapcsolatban az alkotmány-klub, amelynek szer­vezője, Charles Allen, Bräutigam meghitt barát­ja. Az alkotmány-klub leszármazottjai a Break- íast-klub és a Freedom-klub. A Velde-bizottság csak átmeneti jelenség volt Miamiban és mivel csak egy embert állított a bíróság elé hamis eskü vádjával, a helyi hatalmasságok nem is voltak megelégedve vele, sőt támadták is. A miami formula kieszelöit. egy lármás, han- dabandázó kisebbség támogatja ebben a forgal­mas turista-városban, ahol a gengszter, a félbo­lond és mindenféle fanatikus virágzik a vakáci- ózniszerető emberek szórakozó elnézése közepette. Hol máshol tudnának bünszövetkezeti alakok hasznot huzni csalárd felszólításokból, hogy pén­zeljenek egy vizsgálatot, amely a serdülőkoruak felforgató tevékenységének néz utána? De azért nem kell azt képzelni, hogy a város kicsiny, de állandó közössége nem tesz semmit a miami formula ellen, sőt olykor hősies ellenállást tanúsít. Bírák, újságírók, papok és más községi Hensel kardcsörtetése H. Struve Hensel, a védelmi minisztérium asz- szisztense a nemzetközi biztonsági ügyekben, burkolt fenyegetésekkel teli beszédet mondott a newyorki közgazdasági klub 1,300 tagja és ven­dége előtt a Sheraton hotelban tartott banketten. Hogy mért éppen most mondta ezt a beszédet, nem tudjuk. De lehet, hogy “megbízhatóságát” akarta bizonyítani. Mert a szenátus úgy határo­zott, hogy újból előveszi a hirhedt dl*. Peress fogorvos ügyet. Ez volt az az eset melybe Mc Carthy, ha talán ideiglenesen is beletörte a bics­káját. Az ^igy tárgyalásánál annakidején McCar­thy megtámadta Henselt is. Lehet, hogy a vád megújítását akarta Hensel ur e beszédével meg­előzni. Azt mondta többek között, hogy az Egyesült Államok külpolitikája igyekszik “megértetni, hogy az agressziót súlyosan tudja és fogja meg­büntetni.” Hogy mi külpolitikánk alapvető célkitűzése, azt a következő szavakkal határozta meg: “Erőfeszítéseink abba az irányba hajlanak, hogy biztosítsuk az Egyesült Államok biztonsá­gát, miközben szabad intézményeinket és demo­kratikus kormányunkat fenntartsuk. Arra készü­lődünk, hogy sikeresen harcoljunk, ha, amint és amikor a biztonságunkat fenyegető veszély elér arra a pontra, ahol a háború az egyetlen elfogad­ható lehetőség. “A kényelmetlen béke ezen időszaka alatt arra is törekszünk, hogy a szabad világot fenyegető veszélyek hatásosságát csökkentsük. A katonai biztonság terén a kollektiv erőre olyan nemzetek­kel kötött többszörös szövetséggel törekszünk, amelyek osztják érdekeinket és céljainkat. Cé­lunk az, hogy megértessük, hogy az agressziót súlyosan tudjuk és fogjuk megbüntetni. “Hogy mit tud és mit nem tud State Depart- mentíink a diplomácia utján elérni, azt főleg a politikánk mögé állított nemzeti erő határozza meg. Mi gyakran túlságosan idealisták vagyunk ahhoz, hogy beismerjük, hogy erő és hatalom dönti el a sikert és kudarcot a nemzetközi ügyek­ben. Mindig valami varázslatot és könnyű pótlé­kot keresünk. De ilyesmi nijncs. Bármily aljas is a hatalmi politika, az még mindig napirenden van.” Ez az ország, mondta Hensel, “katonailag sok­kal erősebb, mint az, aki kihívja küzdelemre”. Mindazonáltal, tette hozzá, az amerikai erő teljes hatásosságát csökkenti az a kijelentésünk, hogy nem fogunk élni vele mindaddig, amig meg nem támadnak bennünket. Hensel ur őszinte kijelentései a “hatalmi poli­tikáról” és a “megelőző háború” lehetőségeiről, kétségkívül kiérdemelt méltánylást fognak nyer­ni a békeszerető emberek körében a világ minden részében. Ugyancsak dicsérendő Hensel ur ama őszinte, ha nem is tudatos beismerése, hogy szö­vetségeseinket nem annyira a “szabad államok” között keressük, hanem azok között, “amelyek osztják érdekeinket.” Mert igy újdonsült náci-német és Franco-spa- nyol “szövetségeseink” osztályozása sokkal egy­szerűbb. vezető személyiségek szólaltak már fel. Az ellen­állás erejének egyik legfontosabb jele hogy a leg­utóbbi választásokon John B. Orr-t hozták be az állami törvényhozásba, ezt az egyenes és bátor liberális ügyvédet, aki megnyerte a választást ellenjelöltjével szemben, holott az szakértelem­mel igyekezett kiaknázni a “vörös” kérdés min­den lehetőségét. Hírlik, hogy a szenátus igazságügyi albizott­sága az uj kongresszusban esetleg vizsgálatot in­dít, hogy áll a bál a polgárjogokkal, amelyeket meg-megtagadtak az állitólagos felförgatással vádolt emberek ellen folytatott eljárások során. Ha a vizsgálat kiterjed Miamira is, ennek a fe­lelős vizsgáló bizottságnak választ kell keresnie egy sereg kérdésre is. Kik ösztökélték a jelenlegi eretneküldözéseket Miamiban? Van-e összefüg­gés az eretneküldözés és a Keresztény Zsidóelle­nes Párt növekedése közt Floridában, mely párt­nak föjelszavai: “Szabadítsd meg Amerikát a zsidóktól” és “Védd meg a fehér fajt”. Van-e ösz- szefüggés a legfelső törvényszék elkülönitéselle- ni döntésének megsemmisítésére irányuló hajsza és azon boszorkányhajsza közt, amely röviddel a döntés után fokozódott? És még számos ilyen kérdésre kell választ keresni. Közben pedig a miami kereskedelmi kamará­nak törődnie kellene azzal a lehetőséggel, hogy ilyen körülmények között a napsütötte Miami majd végleg elriasztja a szabadságszerető láto­gatókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom