Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-27 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ January »27, 1955 2_ IMI TÖRTÉNT A MÚLT HÉTEN?'] A német munkások sztrájkja BERLIN. — A múlt hét szombatján lezajlott 24 órás sztrájk, amelyet 800,000 Ruhr- vidéki szénbányász és acélmunkás rendezett, azt mutaja, hogy a nyugatnémet- országi munkásság készen áll a harcra az uj náci hadsereg kiépítése ellen. A Ruhr-vidéki sztrájkot ugyan dr. Hermann Reutsch, a Gutehoffnungsr acélkom­bájn vezér iga zgatójának egy szakszervezetellenes meg­jegyzése robbantotta ki, de a munkabeszüntetésnek iga­zi célja a felfegyverzés elleni tiltakozás volt. A német szakszervezeti szö­vetség, amelynek Nyugat-Né- metországban 6 millió tagja van, már a tavaly októberi évi kongresszusán szilárd ál­láspontot foglalt el az ujra- fégyverzés elleip A szocialis­ta párt, amely erőben a ha­talmon levő keresztény- de­mokrata párt után következik Nyugat- Németországban, szakadatlanul ellenezte a pá­risi megálllapodások alapján való újrafegyverkezést. Horst Melzern, a nemzeti front vezére, egy Kele-Né- tnetországban elmondott be­szédében kijelentette, hogy a keletnémet szervezetek főfela­data most az, hogy támogas­sák a nyugatnémet munkáso­kat és hogy bebizonyítsák ne­kik, hogy a szovjet zónában erős szövetségeseik vannak. MÜNCHEN. — Az 1 mil­lió főre rugó bajor szakszer­vezeti munkások a múlt hé­ten egyhangúan felszólították az országot,. hogy fokozott akcióra sorakozzon fel a nyu­gatnémet ujraf elf egy vérzés ellen. Utasították a bajor szakszervezeti szövetség ve­zetőségét, szervezzen népsza­vazást Bajorországban az új­bóli felfegyverzés kérdésében és azt követelték, hogy a nyugatnémet szakszervezeti szövetség széleskörű és foko­zott kampányt folytasson az ujrafegyverzés ellen. A bajor szakszervezeti munkások arra kérték fel a nyugatnémet szakszervezeti szövetséget, hogy képekkel, gyűlésekkel, kiállításokkal és hordozható plakátokkal fel­szerelt felvonulásokkal foly­tasson kampányt az ujrafel- fegvverzés ellen: adjon ki röp- i atot, elmagyarázva benne a" újrafegyverkezés követel­ményeit s erre vonatkozóan adjon ki cikkeket a szakszer- v -réti lapokban; rendezzen titkos szavazást az újrafegy­verkezés kérdéséről a nyu­gatnémet szakszervezeti szö­vetség hatmilió tagja közt; nyújtson be petíciókat a nyu­gatnémetországi és vidéki parlamenteknek; egész Nvu- gat-Németországban szervez­zen népszavazást. A szaksezrvezeti szövetség gazdasági szakértője, dr. Vic­tor Agartz, nagy ellenállási megmozdulást sürget ett Münchenben az ujrafelfegy- verzés ellen. A konferencia ülésvezetője, Lorenz Hagan, üdvözlő üzenetet olvasott fel a keletnémetországi szakszer­vezeti munkásoktól § azt lel­kesen megéljenezték. Kije­lentette, hogy Nyugat-Né- metországban azért utasítják el oly sokan az újrafegyver­kezést, mert meggyőződésük szerint az ország egységesí­tése a legfontosabb kérdés: “Teljesen függetlenül attól, hogy a nyuganémet újra­fegyverkezés hosszú időre bi­zonytalanná tenné az egysé­gesítést, jogosan tartunk tő­le, hogy az újrafegyverkezés terhei az életstandard jelen­tékeny lehanyatlásához ve- vezetnének”, mondta Hagan. JEGYZETEK A HÉTRŐL Fokozzák a szovjet nehézipart MOSZKVA. — A “Pravda” hétfői számában nagyjelentő­ségű cikk jelent meg főszer­kesztője, Dmitrij T. Sepilov aláírásával. A cikkben sikra- száll azok ellen, akik a fo- I gyasztói javak termelésének fokozásáért kardoskodnak a nehézipar rovására. Majd ki­fejti, hogy a nehézipari ter­melés fokozását a nemzetkö­zi helyzet teszi szükségessé, mert “az imperialista reak­ció erői állig fel vannak fegy­verkezve és fegyverkeznek egyre, újabb világháborúra készítve terveket.” Egyidő- ben jelent meg a hir, melyet a legfelső szovjet elnöksége jelentett be, hogy Mikoján szovjet belkereskedelmi mi­niszter, aki a fogyasztói ja­vak termelésének egyik leg­főbb szószólója volt, lekö­szönt és helyét Dmitrij V. Pavlov foglalta el, de azért Mikoján továbbra is minisz­terelnökhelyettes és tagja marad a párt központi bizott­ságának. Jeorasr fámadia az együttélés gondolatát William E. Jenner szená­tor ,aki McCarthyt védte a szenátusi vitában, amely vé­gül is McCarthy elítéléséhez vezetett, a new-englandi nők országos szövetségének hat­vanadik alapitói diszbankett- jén a Waldorf-Astoria szállo­dában mondott beszédében ! támadta “kormányunk azon vezetőit”, akik "amerikai hanglejtéssel” hirdetik a bé­kés együttélés gondolatát. A szenátor a békés megtérés eszméjét szovjet csapdának minősítette ennek az ország­nak elpusztítására. Jenifer in- dianai republikánus, a szená­tus belső biztonsági albizott­ságának tagja, azelőtt elnö­ke, ez alkalommal a new- englandi nők szervezetétől aranyérmet kapott erőfeszí­téséért, hogy “Amerikát amerikainak őrizze meg.” Jenner nem nevezte meg a kormány azon tagjait, akiket “puháknak” minősített a bal­oldallal szemben. Az elmúlt hét legnagyobb eseménye ugylátszik Habs­burg Jenő herceg halála, leg­alább is a newyorki “liberá­lis” hetilap Az Ember sze­rint, amely szerény nyolc ol­dalából egy egész oldalt, te­hát terjedelmének egynyolca- dát, a hirdetések leszámít­va, egy hatodát, a Jenő her­cegről való megemlékezésre sezntelte. Igaz erről a témáról mi is meg akartunk emlékezni, de a “liberális” hetilap lelőtte előlünk a szenzációt. Az is igaz, hogy mi egészen más­képpen tárgyaltuk volna meg az esetet. Azok ott a Lévay-Lővy Já­nos cikkében emlékezés for­májában elevenítették fel a félszázad előtti Bécset, ahol a Habsburg uralkodóház avitt, spanyol ettikettes, me­rev szabályaiba fogták ma­guk és Bécs városának életét és szokásait. Hogy micsoda szertai’tásos c er e móniával kellett tisztelegni egy kato­natisztnek, ha az utcán vala­melyik herceg vagy herceg­nő vagy a Habsburg-ház va-. lamilyen tagja szembejött vele! Ha volt idő, a tiszt urak inkább átmentek az utca ihásik oldalára vagy el- siklottak valamelyik mellék­utcába, hogy az undorító tisz­telgés terhe elől megszaba­duljanak. Meg kellett állniuk mereven, tisztelegve és sze meikkel követni kellett a- ki­rályi családból származó ura- ságot és addig kellett követni pillantásukkal, arnig a nagy­im kegyesen le nem intette őket. Ehhez hasonló, ha nem is rokonszenves, de lényegé­ben jelentéktelen részletekkel bőven felszerelt keretben bú­csúztak el Jenő főhercegtől. Mi azonban egészen más­képpen közelítettük volna meg a nagyur elhunytát. Mi inkáiíb kiemeltük volna, hogy micsoda átkos szerepet töl­tött be az osztrák-magyar monarchia életében. Elmond­tuk volna, hogy Jenő herceg volt a főhadvezér az első vi­lágháború idején, ő vezette a hadjártot Szerbia ellen s az ő vezetése mellett áldozták lel a magyar fiuk százezreit. Úgy a .herceg, mint az egész i osztrák-magyar hadsereg a | maradi és szuette habsburgi hadászat nagyobb dicsőségére teljesen elmaradt a világtól s ezért az elmaradtságért és tudatlanságért i r tó z at o s özönnel kellett a magyar fiuk vérének elhullania. Mit szá­mított a Habsburgoknak a magyar gyarmat fiainak éle­te? A Szerbiában eltékozolt magyar fiuk vérét vígan on­tották a betokoskodotteszti, tehetségtelen osztrák táborno kok Galíciában és az orosz fronton, aztán Jenő herceget bízták meg ismét azzal, hogy az isonzoi fronton szagolja ta vább a magyar katonák elté­kozolt drága vérét. Csaknem egymillió magyar katona ha­lála szárad az elhunyt Jenő herceg kezén, ostoba Habs- burg-lelkén, s kár volt azért a tintáért, amely a liberális lap egynyolcadán száradt a dicstelen herceg halálának al­\ £ AMERIKAI F Magyarázó Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada §7. — Foreign $8 one year. S4 half year. — Single copy 15 cents ,<aS8Bfc^ <« HINTASZÉKEKET A SZOVJETUNIÓBA A Detroit Press január 17-iki számában egy cikk jelent meg, amely arról szól, hogy nyugodt időknek nézünk elébe, mert a hintaszékek eladása fellendülőben van. Már pedig hintaszékeket csak nyugodt időkben szoktak az emberek vá­sárolni. A cikk végén a tudósitó azzal a javaslattal állt elő, hogy érdemes volna egy pár százezer hintaszéket küldeni a Szovjetunióba. “TÖBBET TENNE EZ A VILÁGBÉKE ÉRDEKÉBEN — HANGSÚLYOZTA A CIKKÍRÓ — MINT EGY EGÉSZ RAKTÁRNYI HIDROGÉNBOMBA”. Mert úgymond a hinta­szék mindig békés gondolatokat vált ki a hintázóbói. “ÁMEN”, mondjuk mi erre. Ennél bölcsebb dolgot már rég nem olvastunk a nagytőke sajtójában, de mi javaslunk egy-két módosítást rajta. , Ha ezt a javaslatot elfogadnák az illetékesek, az igaz­ság és az etikett kedvéért küldhetnének hintaszékeket Dul- lesnek, Radfordnak, McCarthynak, Csang Kaj-sekknek, Szingman Rheenek, Spellmannak, a Nyugat-Németország- ban egyre nyíltabban acsarkodó volt hitlerista tábornokok­nak is és még igen sok más helyre. Utólag átgondolva a dolgot, talán kár is volna postaköltsé­get pazarolni a Szovjetbe küldendő hintaszékekre. Mert egy olyan országban, ahol valami 105 millió ember irta alá a békét, nemzetközi tárgyalásokat sürgető kérvénye­ket, talán nincs is szükség hintaszékekre a békés gondolatok felidézésére. Araa a pár százezer “béke hintaszékre” volna éppen elegendő piac a “szabad világ”-ban is. (Hála és köszönet a fenti vezércikk témájául szolgált lapkivágás beküldéséért a detroiti Krivokucha bátyánknak és nénénknek. Ki fogja a legközelebbi jó lapkivágást be­küldeni? — Szedk.) Uj nyilas mozgolódás Buffaloban a volt nyilas katonák, MHBK kötelékébe tartozó egyének ‘amerikai’ szervezetet alakítottak “Actio Hungarica” címmel. A “Magyarság” c. szélsőjobboldali he­ti iapban megjelent terjengős közlemény arra enged követ­keztetni, hogy az átkos emlékű “ébredő” mozgalom, fehér terror, nyilas gengszterizmus maradványai még mindig re­ménykednek abban, hogy a nagyúri klerikális rendszert visz- szaállithatják Magyarországon — Dullesék segítségével. Még mindig reménykednek abban, hogy az ő helyük a ma­gyar nép nyakán és nem pedig a — történelem szemétdomb­ján van. Reméljük, hogy kiábrándulásuk fájdalommentes lesz. Felhívás a német néphez Berlinből jelenítik. A né met Egység Bizottsága szer­dán felhívást intézett egész Németország lakosságához. A felhívás a többi között ezeket mondja: —1 Népünk egyre szélesebb rétegei ismerik fel, hogy a párizsi szerződések végzetes következményekkel fenyege­tik Németországot. Miután a francia nemzetgyűlésben a képviselők kisebbsége jóvá­hagyta a párizsi paktumot,, a háborús szerződések értelmi szerzői levetik álarcukat és nyíltan beismerik, hogy a pá­rizsi megállapodások Német­ország egyesítése ellen irá­nyulnak. —Adenaurék- és a körülöt­tük csoportosuló gyárosok, M agyarország volt a 19-ik állam, amely alá­írta az Egyesült Nemzetek nyi­latkozatát a nők teljes egyenjo­gúsításának biztosításáról. bankárok és hitleri táborno­kok, szól a felhívás, háború­ra törekednek Nyugat- és Kelet-Európa népei ellen. E- gész Németország népének szent kötelessége, hogy szem­beszálljon ezzel a háborús po­litikával. Még nem késő! Még meg lehet buktatni a párizsi szerződéseket ,amelyek sze­rencsétlenséggel és háború­val fenyegetnek. Meg kell akadályozni a párizsi szerző­dések ratifikálását a bonni parlament által, ki kell kény­szeríteni ösznémet választá­sok végrehajtását még ebben az esztendőben, ki kell har­colni össznémet komány ala­kítását. kaiméval. Ha akortájt még nem is is­merték a ‘háborús bűnös’ fo­galmát, amely manapság éli viszontságos változásait, de mindenesetre ezt a jelölést kellett volna ennek a még életében meghalt, kétbalkezes hadvezérnek homlokára süt­ni, mielőtt a 'másvilágon ta­lálkozik az általa élő áldoza­tul odadobott magyar kato­nák leikéivel, akiket hercegi mivoltánál fogva sikerült vagy negyven esztendővel túlélnie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom