Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-30 / 26. szám
24 AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 30. IPYő Ebben a pillanatban jutott eszébe, mi is a bűne? Az, hogy szóba állt a betyárral. Ha ő akkor rá nem szól és vitába nem ereszkedik vele, akkor természetesen semmi sem történt volna. Akkor a betyár megeszi a csirkéjét és mint egy róka elsompolyog. Viszi a pénzt és többet csak a csendőröktől hallanak róla. Nem volt szabad megszólalnia. Hiába keresi, nem jut eszébe, mért is szólalt meg. Azazhogy, ha igazságos akar lenni, akkor tudja. Szégyelte magát saját magukért, a férfiakért, az egész úri társaságért. Antal nem szólott s ő nem kérdezhetett. Pedig nagyon szerette volna tudni, be van-e fejezve az ő esete azzal, hogy a kiváló úriemberek eltávoztak. De ezt persze egyáltalán nem is kérdezheti meg. Lehet már neki szabadon léleg- zenie ? A nádfedeles kis házak ott leskelődtek a nyomorult kis kerítések mögött. Asszonyok, gyerekek, bajuszos parasztok néztek ki utánuk az udvarokból, nagyon köszöntek, de inkább csak megcsodálták őket, mintha marsbeliek lennének. AZ INSPEKTORNÉ, a házi szokás szerint agyonkinálgatta a vendégeket. Antal tévedett, mikor azt gondolta, hogy a vizsgálóbíró távozott. A vizsgálóbíró jelen volt. Éppen most fejezte be a kastély személyzetének Deára vonatkozó uj kihallgatását. Már jegyzőkönyvben volt felvéve minden szó, amit a házi inasok, szobalányok, mindazok, akik a kastélyban élnek és lélegzenelc, csak mondani tudtak Deáról. Nemcsak az eset, hogy mi van az aranycsipkékkel, hanem minden szó, amit Dea ittartózkodása alatt elejtett. Mert a vizsgálóbíró távolabbi nyomokat keresett. Abból a feltevésből indult ki, hogy Dea már kész programmal jött ide a gróf ékhoz. A kriminológia előtt nincs lehetetlenség. Minél angyalibb megjelenésű a bűnöző nő, annál gyanusabb. A vizsgálóbíró már tisztában volt vele, hogy Dea nem szereti Antal grófot s nem akar a felesége lenni. Ezt számos jelből állapította meg. A legfontosabb adatokat Róz szolgáltatta, aki naiv- ártatlanságában és féltékenységében, melyről azonban maga is alig tudott, egészen gyűlöletes képet festett Deáról, aki mindig az utolsó pillanatig tartózkodott a szobájában s soha nem adja jelét annak, hogy siet a grófi család után. Akkor este is, mikor a betyár megjelent: ő maga zárta be a spalétliket. Rózt kiküldötte a szobából és maga csukta be a táblákat. Mikor Róz belépett a szobába, akkor is egészen ki volt kelve magából, kinézett a nádasra és egész idegesen küldte ki őt, hogy: Róz fiam, menjen ki. Ezt Róz tisztán hallja még most is. ahányszor szó van erről az esetről. A vizsgálóbíró szentül meg van győződve, hogy Dea adott jelt a betyárnak, illetve a betyárnak öltözött urnák arra, hogy a vacsora kezdődik s lehet bejönni. Hogy mi volt a vita a betyárral? Erről a vizsgálóbírónak szigorú megállapítása volt: szemfényvesztés, arra való vita volt, hogy elterelje a figyelmet a lényegről, s úgy tüntesse fel ( mintha valóságos parasztbetyár lenne az illető. Paraszt azonban egyáltalán nem lehetett, aki olyan dolgokat mondott, amint azt az inspektor reprodukálta, olyan komplikált és magasszinvonalu volt, ahogy paraszt sohasem beszélt. Szociológiai fogalmak röpködtek a levegőben, olyen kifejezések és gondolatok, amilyenek a nép gyermeke fülébe el nem juthattak. A vizsgálóbíró már egy kicsit maga is foglalkozott efféle tanulmányokkal s éppen az tévesztette meg, hogy ebben az időben Magyarországon még a képviselőházban sem tudott volna ehhez a kérdéshez úgy hozzászólni senki, ahogy Dea és a betyár tárgyalták le a dolgot. Őneki tehát az volt a kötelessége, hogy az az előzményeket is felderítse. A komplexumot éppen az zavarta meg, az aranyrojt visszaküldése. Mert ha személyes ismerősök, akkor érthetetlen, miért küldte ide a rojtot az illető ur? Nem lehet mást feltételezni, csak azt, hogy ez egy cinikus játék a veszéllyel. Utóvégre mindent meg lehet magyarázni, ha egy biró meg akarja fejteni a problémát. Szerelmi exhibicionizmus. Legnagyobb örömére már a reggeli postával beérkezett a turcsoki járásbiró jelentése a Dea előéletéről. A jelentés elfogult volt, a Dea javára. A turcsoki kolléga egyáltalán semmit sem akart tudni olyanféle kérdésekről, hogy Dea szeretett volna mulatni, nagy társasági életet élt volna és anyagi zavarok között lett volna. Semmi rendki(29) víilit nem tudott mondani róla, csak azt, hogy férje halála után teljesen visszavonultan élt, emberekkel nem érintkezett, a kúriáját alig hagyta el, állandóan gyászban és mély bánatban élt. Ez azonban mind csak külszin volt, gondolta a vizsgálóbíró. Lehet, hogy csak akkor támadt fel benne a bűnös gondolat, mikor egy oly előkelő mágnással megismerkedett. . . Deának semmi érdeke nem lehetett a rablásban, ha ő feleségül szándékozott volna menni Antal krófhoz. öt csak felhasználta a rabló. De viszont neki tudnia kell, ki volt az? Mindeneseire erős feladat volt rendszerbe foglalni a legkülönbözőbb és legellentétesebb jelentéseket és vallomásokat. Honnan tudta a rabló, hogy az inspektor akkor este jelentékenyebb pénzösszeget visz föl a vacsorához? Egyáltalán nem lehetett tudni, mi szüksége volt akkor- a grófnak arra a pénzre? Váltóadóssága volt? De a váltókat ő egyáltalán tekintetbe sem szokta venni, minden anyagi ügyet az inspektor kezelt. Az inspektor pedig semmi mást nem tudott mondani, csak azt, hogy a méltóságos ur már két nappal előbb parancsot adott, hogy ötvenezer forintot vigyen fel. ő gyapjueladásból és más címeken s a kézipénztárból összesen harmincezret tudott fejhajtani s ezt vitte be abban a nagy bőr- tárcában, amelyet a betyár aztán kézhez is vett. Áron gróf erre nem tudott pontos választ adni. Amilyen egyszerű volt a dolog végrehajtása, annyii-a különös és megfejthetetlen volt a felállított rablókomédia indokolása és produkálása. Azt, hogy egy parasztbetyár gazsága lett volna a dolog, egyáltalában nem lehetett fenntartani. Két ember csinálta az egészet. A Szörnyű Jóska nevével egyszerűen megfélemlítették a cselédséget, úgyhogy páni rémület tört ki a cselédházakban és valóban senki sem merte kidugni az orrát. Mindenki azt hitte, hogy a betyárok rajvonalban vették körül a kastélyt. Tömeghisztéria volt. Mindenesetre magas intelligencia nyilatkozott meg az egész betörés megrendezésében s abban a vakmerőségben, hogy a rabló nem menekült, hanem valósággal heccelődött az urakkal. Tréfált és úgy vislte magát, mint akinek semmi veszítenivalója nincs, mert ha leleplezik, akkor sem történhetik baja, legfeljebb az, hogy nevetnek egyet a dolgon. De ha az illető úriember volt és csak tréfa lett volna, akkor miért vitte el a pénzt? S ha elvitte, hogy menekült?. . . S az a két lövés. Kis sebek. Megfejthetetlen dolgok ezek. Minél tovább í\> lalkozik az ember vele, annál átláthatatlana! Az inspektor kedves bonhomiával lépett b, - jelentette, hogy a tízórai félkettőkor lesz, a vizsgálóbíró ur szíveskedjék felfüggeszteni a műnk. mert nagyon tanácsolja, hogy mielőtt a kastélyba felmennének, valami harapnivalóval készüljön óv a déjeunére. A vizsgálóbíró már ismerte ezt a szokást és maga is szükségesnek látta, hogy szót fogadjon. Összerakta tehát az iratait, lezárta a vaskazettát, amiben az iratokat tartotta, a kulcsot zsebébe tette és az inspektorral átment a hosszú folyt 1 az ebédlőjébe. A nagy ebédlőasztal meg volt terítve. — Egy kis levest parancsoljon, biró ur, — kínálta igen kedvesen az inspektorné, aki ób an volt, mint egy töltött galamb. — Hát bizony a méltóságos urnái, a löncsn az a legnagyobb baj, hogy leves délben nim Egyáltalán oly gyorsan esznek a méltósí urak, hogy az nem magunkféle emberekhez való. Tessék, biró ur, méltóztassék. A biró szórakozottan evett, csak a saját go: lataival küzdött. Méltóságán alulinak tartotta, hogy kérdéseket tegyen fel hivatalos eljáráson kivid, de már szédült a nagy megerőltetésben, hogy kell megfejteni ezt a dolgot. Még mikor a grófi ebédlőben volt, akko is ugyanezzel a szórakozottsággal ült s hallgat' Néha odapillantott Deára s nem tetszett neki ez az asszony. Annyira gőgös volt, oly rideg megközelíthetetlen, hogy a köszöntésén kívül egyáltalában nem tudott hozzá szólani. ő egy szegény kishivatalnok fia volt és véghetetlenül imponált neki a grófi ház. Előbb valami jelentéktelenséget kínáltak, rózsaszínű retket, novemberben és apró vajgömböket adtak az inasok s utána egy kétméteres ezüsttálon, mely apró kerekeken szaladt, a teritetlen asztalon betoltak egy egész szarvasgerincet. Egész megdöbbent. Ilyet még nem látott. Ahogy a disznó orrját szokták kivágni az állat egész hosszúságában, úgy volt ez kimetszve a szarvasból a nyakcsigolyáktól a farkperecekig. Barnás szósszal volt leöntve s úgy lehetett belőle venni, ahogy a halat fejti le késsel, villával az ember. A vizsgálóbíró meg volt döbbenve s életének eddig legnagyobb eseménye volt ez a borzalmas ételhegy. Ez nyilvánvalóvá tette előtte, hogy ezekkel az urakkal, ezekkel a nagyméltóságokkal lehetetlen egy szerény vizsgálóbírónak megharcolni. Itt elveszti a tájékozódását az evés és a táplálkozás kérdése felett egy egyszerű polgári egyéniség. Még mikor a tálat elvitték is, — alig fogyott valami az ételtömegből, pedig tizenketten voltak az asztalnál, csupa olyan családtagok, akiket a vizsgálóbíró nem ismert — akkor is álmélkodás- sal nézett utána. Harmincezer forint óriási pénz, de ebben a miliőban elvesztette jelentőségét és potom összeggé, bagatell summácskává változott s valóban itt nem arról va nszó, hogy ezt a pénzt szerezze vissza valaki. Itt nagyobb tétre megy a játék: Dea. Dea... Istennő... A latin istennő szó, mint név egy földi asszonyon. Alig mert rápillantani. Nem igy képzelte ő a dolgot, ő azt hitte még reggel is, hogy délig már alaposan megizzasztja ezt a Dea istennőt. Olyan keresztkérdésekre készült fel, hogy azzal alaposan összezavarta volna őistennőségét. De nem lehetett hozzájutni, mert be kellett érnie azzal, hogy hiába parancsolta meg, hogy Dea őnagysá- ga a szobáját el ne hagyja, azt a hirt adták át, hogy ődeasága kiiovagoit a fiatal gróf ur Öméltóságával. Most itt ülnek egymással szemben, de oly végtelen távol ágban, mintha a királyi asztalnál volna, ahol a rangok és méltóságok mérhetetlensége távolítja el egymástól az embereket. így nem lehet vizsgálatot lefolytatni, — gon- !h magában a biró, — ez valósággal kicsúfolása a te ve ny előtti egyenlőségnek. A szarvas után apró sütemények tömegét hordák km ül, aztán vége volt az étkezésnek. Még egy korty pezsgő s felállottak. . A társ; -ág kettes csoportokra oszolva beszélgetett, mintha egyáltalán semmi sem lenne a lern;. be: A vizsgálóbíró csak azt látta, hogy itt in'.ienki gróf és grófnő s vele senki a legtávolabbról sem foglalkozik, ők, az inspektorral ket- mint néma szereplők vannak jelen s mindössze alkalom adató t arra, hogy nézhessék, ; gy íz olimpusi istenek lakmároznak. (Folytatjuk) VáJj&íi lapunk Hasidé olvasójává! Ha ön most olvasta először a Magyar Szót, akkor meggyőződhetett arról, hogy ez az újság AZ ÖN ÚJSÁGJA,.az amerikai magyarság igazi 1 ja, a magyar dolgozók, az amerikai szabadiig igazi szószólója Minden száma, minden cikke ö ivilágosit, mer világítja az élet, a világesemények fontos kérdéseit. Ma olyan korban élünk, amikor az emberiség életéröl-halálái'ól van szó. Amerikai magyar csak a mi lapunk olvasása által ismerheti meg az igazságot e bonyodalmas helyzetben. Ne engedje, hogy visszatartsa Qnt bárki vagy bármi az igazság megismerésétől. Fizessen elő a Magyar Szóra MOST. Egy dollárért három teljes hónapig olvashatja és amellett egy gyönyörű világatlaszt kap tőlünk ajándékba. ILimnáija az Marit: .elvényt előfizetése beküldésére. r~ ------—"—— ~ .............. Alex Rosner, .VIgr. c o Magyar Szó 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Elfogadom ajánlatukat. Csatolok egv dollárt, három havi előfizetésre. — Küldjék cinemre az ígért nagy világatlaszt. Név: ...................................................................... Cím: ............................................................... *llí}óricz 2siamond: A BETYÁR
