Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-30 / 26. szám

June 30, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ji. MAGYAROK A FÜGGETLENSÉGI HARCBAN Walt Whitman politikai nézetei A nagyszámú amerikai között, aki az amerikai demokráciáért harcolt, Walt Whitman tekintélyes helyet foglal el. Mint minden országban, úgy Amerikában is, kivették az irók és költők részü­WALT WHITMAN két a haladásért folyó harcból. Ott találjuk Ben­jamin Franklint, Thomas Jeffersont, Thomas Painet, Henry David Thoreaut, Walt Whitmant, stb. “Fűszálak” cimü hires verskötete első kiadá­sának százéves évfordulóját, valamint Walt Whitman születésének 136-ik évfordulóját, a Vi­lág Béketanács ajánlatára most ünnepli a békét szerető nép az egész világon. Az amerikai demok­rácia költőjének nevezik. Whitman kimagaslik annál is inkább a szabadságharcosok között, mi­vel nem vett aktiv részt politikában, mint sok más iró tette, de annál hatásosabban harcolt a demokráciáért — tollával. 1819-ben született West Hills, Long Islandon és 1892-ben halt meg. Mint riporter kezdte pá­lyafutását, majd pedig szerkesztőségi munka­társ lett egy brooklyni újságnál, hol vezércikke­ket irt, melyekről még ma is sokat beszélnek. Ezt az állást otthagyta, asztalosmunkával kereste meg kenyerét. Végül költő lett, de prózai Írással is sokat foglalkozott. Kormányalkalmazott is volt Washingtonban, de állásától hamarosan megvált és visszatért az íráshoz. A bostoni kerületi ügyész 1881-ben azzal fenyegette meg, hogy vád alá fog­ja helyezni, ha a “Fűszálak” cimü könyvének he­tedik kiadását nem vonja vissza a postai szét­küldéstől. (Ez okozta a washingtoni állásából va­ló elbocsátását is!) De Whitman nem ijedt meg. Tovább irt. Úgy verseit, mint prózai Írásait a szabadságért folyó harcban használta a nép érde­kében. írásaival nagy támaszt adott a politiká­ban aktivan résztvevő szabadságharcosoknak és ugyanakkor értékes felvilágosító munkát végzett a tömegek között. Mint Petőfi “Nemzeti dal”-a az 1848-as magyar forradalomban, úgy hatott Whit­man egyik-másik verse az amerikai népre. “A 18-ik elnökség” cimü könyvében ostorozza az ak­kori korrupt politikusokat és uszályhordozóikat. Az akkori választásokról Írva ezeket mondja Whitman: “Manapság az amerikai államok közhivata­lait elfoglaló személyek. Soraiban ezer között egy sincs, akit a nép választott volna ki, vagy aki a nép érdekeivel törődnék- Valamennyit a . politikusok nagy, vagy kis kupaktanácsa jelölte ki és erőszakolta keresztül, avagy választási korteskedés jutalmául nevezte ki... A hivata­lokat, beleértve az elnökséget is — adják, ve­szik, elkorteskedik... “Mi több kell még ennél ? Az elnökséget csak ezeknek a fajtája fogja képviselni? A pártok örökre fogják bitorolni a kormányzatot? Hol van az igazi Amerika? Hol vannak a munká­sok, a szántóvetők, a fejszével, ásóval, kaszá­val, cséplővel dolgozó emberek? Hol vannak az asztalosok, a kőművesek, a gépészek, kocsi­sok, gyári munkások? Hol van az amerikai ál­lamok férfiasságának és józaneszüségnek szel­leme? A kormányzatban nem mutatkozik! Az elnökségben egyáltalában nem látszik... “Ha eljön annak az ideje, az Amerikai Álla­mok megváltó elnöke az az ember lesz, aki leg­jobban szivén hordja az' egyének jogait. Azo­kat a jogokat,, melyek az Államok, az Unió A tizenhárom amerikai gyarmat függetlenségi harcában, vagyis az Egyesült Államok megszüle­tésében magyarok is résztvettek. Gróf Pulaski Kázmér lengyel és utóbb amerikai szabadsághős, akinek a hálás Amerika magyar huszárra emlé­keztető lovasszobrot állított Washingtonban, kü­lön szerződés alapján ment át 1777-ben Ameriká­ba. Nemes jellemével és vitézségével megnyer­vén Washington tábornok bizalmát, a kor.gresz- szus által engedélyezett Pulaski-féle légió pa­rancsnoka lett brigadérosi rangban. Ezredese és jobb keze a magyar Kováts Mihály volt, aki szin­tén lelkesedése teljes mértékét adta oda az ügy­nek és Charlestownál a csatatéren hősi halált halt 1779 május 11-én. Kováts Mihály református nagykun családból Karcagon született 1724 körül. Húszéves korában beállt a hires jász-kun huszerezredbe és Mária Terézia zászlaja alatt a sziléziai háborúban érte el a kornétási rangot. Ezrede feloszlatása után felsőbb engedelemmel a porosz hadseregbe lépett be. A hétéves háború alatt saját csapatteste is volt a “Kovats’sches Corps”. 1761-ben osztrák hadifogságba esett. A haditanács ki akarta vé­geztetni, de Mária Terézia megkegyelmezett ne­ki, visszaadta vagyonát, sőt huszárőrnaggyá ne­vezte ki. Kováts Mihály 1776 második felében hagyta el Magyarországot, s Velencén és Geno­ván át Bordeauxba ment. 1777-ben már látinnyel- vü levelet irt az Egyesült Államok párisi köve­tének, Fraklin Benjáminnak. E levélben felaján­lotta életét és kardját Amerikának, e szavakkal végezvén be levelét: fidelissimus ad mortem, a leghívebben a halálig. Abban a nagy hadseregben is voltak magya­rok, amelyet XVI. Lajos francia király gróf Ro- chambeau tábornok vezetésével a függetlensé­gükért küzdő amerikai gyarmatok segítségére küldött. A hires Lauzun herceg úgynevezett ide­gen-légiójában, amely nyolcszáz gyalogosból és négyszáz lovasból állott, egy squadron magyar huszár is volt — tisztek nélkül szánegyeven em­ber. A tisztek között is tudunk legalább két ma­gyarról, úgymint Polereczky János őrnagyról és Benyovszky Fererfc hadnagyról. Polereczky őr­szivén hordja alapjának rendíthetetlen oszlo­pai ... “Ebben a nagyon válságos időben Amerika népére hárult a nagy feladat, hogy a háború­ból, a népek szenvedéseiből és pusztulásából élősködő társadalmi rétegeket megfelelő kor­látok közé helyezve, véglegesítse a haladás erőinek győzelmét a haladásellenesek felett. E nagy történelmi feladat még csak a kezdet. Hogyha valamennyien ennek a célnak érdeké­ben fáradozunk, úgy hozzájárulunk egy szebb jövő építéséhez.” ★ Mint Petőfi “Egy gondolat bánt engemet” ci­mü versében, úgy Whitman is arról álmodozik, amikor Amerika “. . . udvariasan fogja üdvözölni a többi földrészeket és nemzeteket a földkerek­ségen ...” Ahogy gyűlölte az akkori hivatalnok- politikusokat és amilyen harcias volt velük szem­ben, éppen olyan derülátó volt a dolgozó népet il­letőleg, amelybe teljes bizalmát és reményét he­lyezte. Megvetette a “pénzcsinálókat”, kik “sze­mérmetlenül tömik zsákjaikat, mig mások éhez­nek.” A népre vonatkozólag pedig azt irta: — “. . .Az Egyesült Államok nagyjai nem a magas- rangú hivatalnokok, vagy törvényhozók között vannak a legnagyobb számban, vagy minőségben ... és nem is követei között... de még az újság­jai között sem, de mindig leginkább a közönséges nép között, délen, északon, nyugaton és keleten, mindezekben az államokban, szerte az egész ha­talmas területen.” LTgy költeményei, mint próza Írásai politikától a szerelemig mindent felölelnek. (Mint Petőfi: “Szabadság, szerelem...”). Sokat irt a demok­ráciáról és a dolgozó népről. A demokráciát óhaj­totta. A dolgozó népbe helyezte bizalmat. Szót emelt Whitman a faji törvény ellen is, mely a kínaiak Amerikából való kizárására irá­nyult. A “derék ősz költő”-nek a véleménye a ko­rabeli fontos ügyekről olyan szigorú volt, hogy egy történész, ki az amerikai folyóiratok történe­tét irta meg, azt irta Whitmanról: “. . . annak a folyóiratnak, mely Whitman Írásait közölni merte el kellett készülve lenni viharos kritikákra...” Kritikusai kegyetlenek voltak vele, ami érthető is, mivel ő sem kímélte őket. A N. Y. Times egy­szer súlyosan megkritizálta, Georga Bernard nagy a háború befejezése után is Amerikában maradt, s a Maine állambeli Dresdenben telepe­dett le, amely községnek 15 évig jegyzője is volt. A hires magyar utazó és kalandor, gróf Be­nyovszky Móric, aki a francia kormány megbízá­sából Madagaszkár gyarmatosításával is foglal­kozott, 1782-ben szintén kiment Amerikába Franklin Benjámin és előkelő francia urak aján­lásával. Az amerikai kongresszusnak azt az aján­latot tette, hogy a Washington-féle hadsereg szá­mára három légiót szervez Németországban és áthajózza Amerikába. Ajánlatát a kongresszusi napló szerint igen kedvezően Ítélték, meg; maga James Madison, a későbbi köztársasági elnök, ké­szítette róla a jelentést. Az ajánlatot azonban nem fogadták el, minthogy a háború akkor már csaknem befejeződött. KOVÁTS MIHÁLY, ezredes domborművű lovasszobra. (Finta Sándor müve) Shaw, évekkel később, igy felelt erre a kritikára: “... Whitman klasszikus — furcsa, hogy Ameri­ka lenne az egyedüli ország, melyben az nem oly világos, mint a nap az égen”. Figyelmeztette kortársait arra, hogy “:.. a ki­sebbség, a széllel-bélelt hazugok arra használják a nagy amerikai szót: “Americanism”, hogy meg­rontsák a levegőt gyűlölettel, borzalmakkal, rész­rehajlásokkal, próba-eskükkel, stb.” 1877-ben, a vasúti sztrájkok és 1886-ban, a hi­res Haymarket gyilkosságok idején, Whitman megbotránkozását fejezte ki “az egyre többet harácsoló kapitalizmus” ellen. ★ Befejezésül: Vájjon mit szólna ma Whitman, ha élne, a mai atom- és hidrogénbombákkal va ó háborús fenyegetésekhez? Mit szólna a Taft- Hartley-törvény, a Smith Act és a többi romboló törvényekhez? Mindenki könnyen felelhet saját- magának, ha Whitman írásait olvassa. (K. S.) DOUGLASS FELHÍVÁSA Frederick Douglass, Lincoln nagy néger kor­társa, a felszabaditási mozgalom kiváló vezére, a polgárháború kitörésekor hatalmas cikkekben buzdította véreit az unió védelmére. Alant köz­lünk egy idézetet egyik vezércikkéből: “Egy olyan háború, amelyet szemérmetlenül azért indítottak, hogy a színes népek örökké rabszolgák maradjanak, megköveteli, hogy a színes népek segítsenek visszaverésében. . . Valahányszor a déliek győzelméről hallok, kö- nyörgök a veszélyeztetett nemzetnek, vegyí­tek le a láncot a négerek hatalmas karjáról. . “Nincs idő a késlekedésre. Keletről nyűge c- ra, északról délre mindenütt ez az irás olvas­ható az égen: “Most vagy soha! Aki szabid akar lenni az harcoljon a szabadságért. Jo b szabadon meghalni, mint rabszolgaként élni. így gondolkozik ma minden néger ember Amé­kában.” ÉRTELMES AMERIKAI MAGYAR A MA­GYAR SZÓBÓL ÉRTI MEG A GAZDASÁGI. POLITIKAI ÉS NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK VALÓDI JELENTŐSÉGÉT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom