Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-02 / 22. szám
June 2, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 Kilencvencentes órabér — OLCSÓ POLITIKAI FOGÁS A KORMÁNY AJÁNLATA — Irta: Geréb József Egyre közelebb jutunk az elnökválasztás idejéhez, amikor a szavazók, — legalább is az értelmesebbek, — mérleg alá veszik, hogy vájjon mit is kaptak az Eisenhower elnök által vezetett adminisztrációtól? Kiérdemelte-e a republikánus párt, hogy továbbra is a kormányon maradjon? Egészen természetes, hogy az Eisenhower adminisztráció mindenféle politikai cselfogáshoz folyamodik annak bizonyítására, hogy nagyszerű teljesítményeket végzett s igy kiérdemelte az újbóli megválasztást, illetőleg azt, hogy a szavazók továbbra is a republikánusok kezében tartsák az - állami hatalmat. Minden kormány a népesség bizonyos rétegére, vagy rétegeire támaszkodva gyakorolja hatalmát. Különösen élesen kitetsző ez olyan országokban, ahol a gazdásági élet alapját a magántulajdon képezi, mert az ily gazdasági rendszerben a termelt javakat egymással versenyezve, sőt egymás^ nak rovására osztják fel. Az a néjiréteg, vagy osztály, amelynek kezében van az állami hatalom, nagyobb részt keríthet magának a termelt javakból, mint a többi osztályok. Nem panaszkodhatnak Miután az Egyesült Államokban ma ilyen gazdasági rendszerben élünk, az Eisenhowert támogató “üzletvilágnak”, — vagyis a gazdagok osztályának valóban nincs oka'panaszra. A Department of Commerce kimutatása szerint az i ' LETEKNEK MÉG SOHA ILYEN JÓL NEM MENT, MINT MOST. Ennek a nagyszerű fellendülésnek az eredménye az, hogy amig a második világháború befejezte után csak (?) 43 billiomos korporációnk volt, ma 70 ilyen nagykorporációval RENDELKEZÜNK. (Ezzel dicsekszünk, azért irtuk nagybetűvel). Amig a jelen adminisztráció hatalomrajutásá- nak idején ezen nagykorporációk összvagyona csak (?) 188,469,121.735 dollár volt, jelenleg 201,414,043,070 dollárral rendelkeznek, amire méltán lehetünk büszkék, hiszen ebből az összegből az Egyesült Államok minden lakójára, — beleértve a csecsemőket is. — 1,200 dollár esne, — számította ki a United Press. Ezen nagykorporációk tulajdonosai természetesen meg vannak elégedve az Eisenhower adminisztrációval. De hogyisne, hiszen (ugyancsak a United Press riportja szerint) a vezető korporációk, mint például a General Motors már ez év első három hónapjában is 309 millió dollárt kere- sett : a U. S. Steel Corporation 72 millió dollár tiszta profitot jelentett erre a három hónapra; a Standard Oil oi New Jersey pedig 177 millió dollárt. A gazdasági piramis , Nem tudjuk, hogy hány ember tulajdonát képezik ezek a nagy korporációk, de azt tudjuk, hogy csaknem ugyanazon emberek kezében van az egész amerikai sajtó is. Ez a sajtó aztán ezt a szerfelett nagy üzleti jövedelmet úgy igyekszik bemutatni, mintha azt az ország összlakossága élvezné, mert azt mondják, hogy a nagy jövedelem a nagy korporációktól (vagy a leggazdagabbaktól) csurog lefelé az alantasabb rétegekhez. Ez igaz is, de a baj az, hogy ebben a gazdasági piramisban minden alantasabb réteg nagyobb és nagyobb számú és az alácsurgó jövedelem egyre vékonyabb lesz olyannnyira, hogy a legalsóbb réteg már csak igen nagy szükség közepette tud megélni abból, ami oda lecsepeg. Ezen legszűkebb jövedelmű osztály gazdasági segítésére találták ki a törvénnyel megszabott minimális órabért. Az első ilyen törvényt a Roosevelt “New Deal” adminisztrációja hozta a második világháborút megelőzőleg, amikor a nagy depresszió már végefelé járt s általános lett az óránkénti 60—75 centes bér. A kongresz- szus akkor nagy jóakarattal 40 centben szabta meg a hivatalos minimális órabért, de még az alól is kivettek egyes iparokat, amelyekben állítólag még annyit sem lehetett fizetni. A háborús ipái1 fellendülése egyre emelte a béreket, mire a kongresszus a minimális bért 55. majd 70 centre emelte. Ezen törvény szerint tehát ma egyetlen munkáltatónak sem szabadna 70 centnél kevesebb órabért fizetni. Azonban még ezen törvény is elismer számos kivételt s azon szerencsétlenek, akik oly iparokban dolgoznak, bizony nagy küszködnek a napi eledelért. Az átlagos életszínvonal Mert manapság 'már nemhogy 70 centből, de még kétszer akkora magas órabérből sem tudja eltartani magát és három hozzátartozóját (feleség és két gyerek) az ily alacsony keresetű munkás. A mai átlagos 'négytagú család, — mondja a sokszor idézett Heller (Californiai-egyetem) kimutatás, — csak akkor éri el jelenlegi átlagos életszínvonalat, ha kéthálószobás lakásban lakik; a lakásban természetesen van fürdőszoba, hideg- / meleg viz, villany és gáz. A konyhában a modern gázkályha mellett ott van a refrigerator, a mosógép, a porszívó gép és a különböző kisebb villamos készülékek. A nagyszobában van televízió és rádió is. A családnak persze van automobilja, előfizet legalább egy napilapra és legalább egyszer havonként mennek színházba. Mindezt megtehetik akkor, ha a családfő évi 3,270 dollárt keres. Igen ám, de a 70 cent órabéres munkás, heti 40 órát számítva, (ez a hivatalos hét), egész éven át csak 1,456 dollárt kereshet, mégcsak a felét sem annak, amit a Heller -bizottság kijelöl. Vagyis az ily munkások ezen ÁTLAGOS ÉLETSZÍNVONAL FELÉT SEM ÉRHETIK EL. Talán azért sajnálja meg őket az Eisenhower adminisztráció és törvényjavaslatot nyujttatott be ezen 70 centnek 90 centre való felemelésére. Pedig még ezen 90 centtel is az évi kereset csak 1 872 dollár lehet, tehát messze alatta marad az életszínvonal szükségletnek. Inkább semmit sem Ezt látván a szervezett munkások azt követelik, hogy legalább $1.25-re emeljék fel a minimumot, hiszen az évi kereset még igy is csak 2,600 dollár lenne, vagyis eléggé alatta maradna az életstandard kívánalomnak. Az Eisenhower- adminisztráció azonban hallani sem akar arról, hogy 90 centnél tovább menjen. Mitchell munkaügyi miniszter is kijelentette, hogy a 90 centnél magasabb minimális órabért ellenezné, mert az a déli államok egyes iparát tönkretenné. KÖVES LAJOS ÍRÁSAI k________________________f KIS KÉPEK EGY NAGY ORSZÁGRÓL Méhészek Az észak-kaukázusi Kubányban ez évben későn köszöntött be a tavasz. A méhecskék még csak most kezdenek repülni. Sokan vannak. Fegyverzetük éles- De békés hadsereg ez. Csak akkor szúr, ha bántják. Tradíció szerint ők monarchisták, hiszen királynőjük van. De királynőjük meghajlik a népakarat előtt. Népe pedig békés, dolgos, szocialista életet él. Ennek a hadseregnek igazi parancsnoka N. Gubszkij, vasúti kalauz, ö amatőr méhész. Húsz kaptár az övé. A múlt évben 1,200 kiló mézzel ajándékozták meg kis barátai. F. Zelenjuk hadirokkant egy tonna mézet kapott. H. Priskin ag- ronómus 500 kilót. A krasznodári területen az amatőr méhészeknek 98,000 kaptáruk van. Az egész országban meg sokmillió. A szovjetemberek szeretik ezt a békés foglalatosságot. Békés is, édes is. A Béke már magában ös édes. Hát még mézzel. Gubárev bányász ezresei Gubárev Sztálinéi bányászt hivatják a bányairodábaHa Gubárev angol bányász lenne., rögtön arra gondolna, hogy “na! — most elbocsátanak!” — Szeme előtt egy öreg bányász végleges munka- nélküliségének szénnél feketébb képe villanna el. A kongresszus egyik albizottsága már tárgyalta ezt az ügyet- A nyilvános tárgyalásra számos munkáscsoport is küldött képviselőket, akik arra kérték a törvényhozókat, hogy ha nem emelik az órabért 1 dollár 25 centre, akkor inkább hagyják meg a jelenlegi 70 centet, mert jelenleg sok munkás keres 1 dollár körül (90 centtel fel 1.10-ig) akik attól tartanak, hogy ha törvénybe iktatnák a 90 centes minimális bért, akkor a kapzsi munkáltatók az ő béreiket is erre a minimumra szállítanák le. Csak kortesfogás Ez a nyilvános kihallgatás tisztán mutatta, hogy az Eisenhower adminisztráció nagy hü-hó- val beterjesztett 90 centes bér javaslata valójában azonos azzal, amit a “nesze semmi, fogd meg jól” kifejezéssel 'jelölnek. A lényeg az, hogy ma, amikor a legtöbb iparban az órabérek meghaladták a 2 dollárt s amikor ennek következtében a drágaság igen magas lett, 90 centért már nem igen dolgoznak, vagy csak nagyon kevesen, azok szerencsétlenek, akik nem tudnak jobb munkát keríteni. Ezért nagyobb csoport munkásón, — beleértve a legalacsonyabb keresetüket is, — csak a $1.25 minimális órabér segítene valamit. Még az sem eleget, de legalább annyit kellene ajánlani az Eisenhower adminisztrációnak, hogy azzal dicsekedhessen és hogy azért valami érdemet követeljen magának. A nagy üzletemberek által irányított adminisztrációtól azonban ilyésrryt hiába kérnek, mert ez lényegében azt jelentené, hogy a gazdasági piramison egv kicsit vastagabb erekben csurgassák alá azokat a javakat, amiket az alsóbb rétegek termelnek ugyan meg, de az elosztás jogát a piramis csúcsán élők kezébe adták. Végre is, ha a lecsurgás túlságosan megindulna, akkor talán kevés maradna nekik?! De mint mondottuk, ezen üzletemberek kezében van a sajtó, amely megírja, hogy MÉG SOHA SEM VOLT ILYEN JÓ, s akiknek kevesebb csurog ebből a nagy jóságból, LEGYENEK BÜSZKÉK ARRA, HOGY MÁR NEMCSAK MILLIOMOSAINK, HANEM BILLIOMOSAINK IS VANNAK. Látná megtört asszonyát, meg a siró gyereket. De Gubárev nem angol, hanem donyeci szovjetbányász, a 17-es tárnából. — Ezt már tegnap megkaphattad volna, ha ott vagy a gyűlésen, — korholja az igazgató, ke- zetfogva vele. Kezében egy boríték marad. Abban 4,055 rubel. A régóta dolgozó bányász jutalma. Gubárev lelki szemei távoli kirakatokat fiürklsz- nek, ahol a nagy, csikószemü babák puha babakocsikban szenderegnek. — A fiuknak meg biciklit veszek, — határozza el. Gubárev, az öreg bányász 6 év alatt 20,000 rubelt kapott jutalmul, mert régen dolgozik ebben a bányában. A reálbére is egyre emelkedik. Ebben az egy tárnában 19 millió rubelt; az egész “Sztálin-Szén” vállalatnak 180 millió rubelt; az egész országban pedig 1 milliárd 474 millió rubelt osztottak szét ez évben a régi bányászok jutalmazására. Autóbusz a tajgán A végtelen szibériai tajgán át széles ut vezet. Az utón autóbusz robog Jeniszejkából — Krász- nojárszkba. A kalauznő egy bundás, kucsmá.s, szőrcsizmás öreg paraszt jegyét kezeli. — Mondd leánykám, meddig tart az ut Krász- nojárszkig? — kérdi az öreg. — 12 órát, bácsika. egy perccel se tovább, — feleli a kalauznő. Az öreg hiimmög: 12 óra! Mikor utoljára utaztam erre. 15 napig szánkóztam. De még a farkasokkal is verekedni kellett! Ez az autóbusz vonal 200,000 utas szállít évente- A krásznojárszki terület összes autóbuszvonalai pedig 11 milliót. “BÁR CSAK HAMARABB KEZDTEM VOLNA OLVASNI A MAGYAR SZÓT” — MONDJA EGYHANGÚLAG LAPUNK MINDEN UJ OLVASÓJA!
