Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-19 / 20. szám
KÖVES LAJOS ÍRÁSAI \___________________________________________/ íróasztalomnál sötét töprengésben talált a külpolitikai szerkesztő. — Megírtad már a cikket Kináról ? — kérdezte könnyedén. A cikket! A Kínáról ?! Hát lehet 5 ezer év történelmét és 600 millió élő kinait megírni? Időszámításunk előtt 104-ben Szé-ma-tán vállalta Kina történetének megírását i. e. 2697-től 104-ig. Mikor meghalt, fia folytatta, de nem fejezhette be, mert kivégezték. Müvük igy is kitett 130 kötetet. És ezután jött még 2000 év kínai történelem. Múltak a századok. Az egész világ megtanult könyvet olvasni. Kína meg elfelejtett. Si-Hoang-ti császár i. e. vagy 200 évvel parancsot adott a nagy kínai fal felépítésére, egyben arra is, hogy a múlt egész Írott irodalmát égessék fel. De a kínai irodalom túlélt minden kort és máglyahalált. A pekingi császári könyvtár kinai irodalmának csupán a katalógusa 200 kötetet tett ki. A 18-ik században megjelent a kinai Enciklopédia 6109 kötete. Mao-Ce-Tung, a kinai nép vezére mondta: “Két hegy nehezedett a kinai népre, — a feudalizmus és a külföldi hódítók.” El kellett mozdítani e két hegyet. Újra kellett tanulni mindent. 1949 októberében mindkét hegyet megdöntötte a 600 milliós népóceán. A császárok rémtettei, az épiumháboru, a boxerlázadás, az imperialisták területenkívülisége, a szövőpadon-szülés Sangháj- ban, a földbérlet fejében lefoglalt parasztlányok, az árvizek, az epidémiák, Csang Kaj-sek rémalakja, az 5 milliárd dolláros amerikai fegyverszállítás, á 16-órás gyári munkanap, az éhhalál, a tudatlanság sötétsége, a gyarmati kor,—mind -a történelem hátterébe került. Elsöpörték az embermilliókból formált hullámok. A Szovjetunió léte és történelmi példája tette lehetővé, a Kinai munkásmozgalom több évtizedes harca pedig megvalósíthatóvá, hogy Kina ne lassú évszázadokkal, hanem fürgén előreszökkenő évekkel mérje történelmét. íme: 1949- ben felszabadult. 1950- ben volt Kina történetének első éve, amikor nem volt éhínség. 1951 volt az első év, amikor árvizek már nem sodorták el az emberiség eledelét. 1952- ben már nem kellett rizst importálni. 1953- ban már lehetett rizst exportálni. 1954- ben már nagyipari ország. Mindebből, a bevezetésből már észrevehető, hogy nem egyszerű dolog Kínát cikkben megirni. Hogyan írjuk meg több mint 400 millió paraszt múlt szenvedéseit? Nem muszáj megirni. Meg lehet nézni a múlt paraszti élet kiállítását. Hankowban. A parasztok maguk hozták össze mindazt, ami ott Van. Odahozták a hamis mérlegeket, amikkel becsapták őket; a szögesvégii korbácsok tucatjait rakták le a kiállítási asztalokra; előkaparták és felöltötték a rég levetett cafatokat, amik ezelőtt parasztgu- nyák voltak: e nyomorult foszlányokból kihaltak az öregek és belenőttek a gyermekek. 80—100 évig viseltek a parasztok egy ruhát. Odahoztak csodálatos vázákat, amiken egész családok évtizedeken keresztül dolgoztak a földesur részére. Ez a kinai parasztság múltjának kiállítása. Van élő kiállítása is, a jelené. 280 ezer faluban nemrég választották meg a népi gy-ülést, a falvak közigazgatását. Kujansi déli faluban többezer kékruhás, csaknem mind ujruhás és uj szalmakalapos paraszt és parasztnő gyülekezik. Olajos papírból préselt napernyők alatt telepszenek le a fűre. Szól a tamburin, a cimbalom és énekelnek. Gyűlésre jöttek. A háttérben meg a volt földesur kastélya. Ott most iskola, bölcsőde és ovóda van. Amennyi föld van itt: mind az övék. A volt földesur is kapott, amennyit meg tud művelni. Miként éhezhettek emberek ezen a földön! Hiszen itt a föld három, sőt négy termést is ad évente. A legtöbb vidéken csak kettőt. Kina 400 millió parasztja földet kapott a népi f iiamtól, amelyen egyre több szovjet gyártmányú traktor és kombájn végzi a nehéz munkát. Mit gondol Dulles ur? a tajvani zsiványok és tologatói ki tudjuk rántani a földet e száz és * százmillió uj, boldog földtulajdonos lába alól? Az élet nyár-utóján A javakorabeli s öregedő munkások növekszik a 60-on felüliek száma. — Mi a teendő? Elhanyagolják az öregek gondozását. Az emberi társadalomra legjellemzőbb tünetek egyike ez —az atomenergia és az önműködő, gyámagyságu gépek korában az Egyesült Államokban. Ez a melldöngető, gazdasági virágzással dicsekvő tőkés hatalom feltűnően gyöngének mutatkozik akkor, amikor azoknak a személyeknek gondozásáról és számukra teljesített szolgálatokról van szó, akiknek derekát megroppantották az aggkor problémái, akiket betegségek és hiányos táplálkozás, szegénység és társadalmi elhagyatottság gyötörnek. Albert Deutsch, a Colliers-folyóirat április 15-i számában megjelent cikkében hivatkozik arra “a szégyenletesen általános gyakorlatra, hogy elmekórházakba küldenek olyan öregeket is, akiknek elméjével voltaképpen nincs semmi baj, még ha szellemi erejük némelyest gyengülőben van is. Ezeknek az embereknek nincs szükségük elme- kórházakra, csupán azért küldik őket odá, mert máshol nem részesítjük őket megfelelő gondozásban.” Múlt év decemberében például négy hajléktalan öregről állítottak ki New York városában fflyan bizonyítványt a legfelső törvényszéken, hogy elmebajosok. A legfelső törvényszék bírája kijelentette, hogy ez az egyetlen mód, hogy a számukra szükséges fedélről és ellátásról gondoskodhassanak. Mivelhogy nincs az aggok számára köznyugdij és a jóléti hivatalnak nincs rendelkezésre álló összege, hogy őket aggok intézeteiben elhelyezze, az “elmebaj” volt az egyetlen megoldás, amelyet a legfelső törvényszék kigondolhatott, hogy hajlott korukban kosztjukról és kvártélyukról intézkedhessen. Növekszik az aggok száma Amerikában már több mint egy félévszázad óta gyorsabban növekszik az aggok száma, mint a lakosság összesége. Az aggok rétege, (azoké, akik 65 évnél idősebbek,) számszerűit 12 millió 195 ezer főre rúgott 1950-ben, de 1954-ben számuk már 13 millió 715-re szaporodott az amerikai népszámlálási hivatal adatai szerint. Ez 12.5 százalékos emelkedést jelent összehasonlitva az egész lakosság 7.5 százalékos szaporodásával. így hát 1954-ben az ország minden 12 személye közül egy volt 65 éves vagy annál is korosabb ahhoz képest, hogy 1940-ben még minden 15, a század elején meg minden 25 lakos közül egy tartozott ebbe a csoportba. Idősebb emberek számban kétszer olyan gyorsan szaporodnak, mint a. fiatal csoportok. Népesedési szakértők jelzik, hogy az öregebb emberek száma és százaléka az elkövetkezendő 35 esztendő leforgása alatt meg fog kétszereződni. Magánprofit-harácsolók egyre tisztábban látproblémái Amerikában. — Gyorsan Hosszú élet — életcél nélkül. — ják a lakosságnak ezt az irányzatát és már most mohón igyekeznek ezt dollárokká és centekké változtatni. Múlt karácsonykor a Kiplinger-féle ‘'Washington levél” külön összefoglalást küldött szét ügyfeleinek a lakosság irányzatát illetően. Megjegyezte, hogy “az emberek élete meghosz- szabbodott, sokkal többen haladják meg a 65 éves kort, mint eddigelé. Ötven évvel ezelőtt a 65 évesnél idősebb emberek száma négy százalékot tett ki. 1950-ben már nyolcat. .Húsz év múlva már 11 százalékot fognak kitenni. És ez a szám tovább fog emelkedni. Tartsák szem előtt az emberöltőre vonatkozó tényeket, tegyék hozzá a társadalombiztosítási összegeket, s akkor a végeredmény félreérthetetlenül adódik: még több öregembernek lesz háza, háztartása, tudja majd eltartani magát, fog jobban élni, jár majd üdülő- helyyekre és fog többet költeni. Ebből minden üz letág hasznot fog huzni, de főleg az öregemberek ellátásával foglalkozó üzletágak. Jobb, ha ezek már most megteszik a szükséges lépéseket, nehogy elkésve ocsúdjanak fel.” Mindez úgy hangzik, mint ahogy a “Business Week” április 2-iki száma beszélt arról, hogy “le nem csapolt piac” van fogyasztói javak és szolgálatok számára. Az üzleti szellem busás profitokat remél huzni abból, hogy aggok számára majd sok mindent eladhat, elsézhat. De nem igy néznek a kérdésekre a “gerontolo- gusok” (az aggok probélmáiban specializált tudósok). Ezek azt kérdezik, miféle emberséges célt szolgál “az emberélet hosszúságának megnyújtása, ha a legjobb, ami sok öregre vár, a semmitevés, az életből való kiábrándulás, és a lassú szellemi összeomlás?” (Az idézet a Brookings Institute tagjának, Charles L. Pearlingnek “Industrial Pensions” (Ipari nyugdijak) cimü nemrég megjelent könyvéből való.) És megjegyzik, hogy a tudomány, a maga csodatevő szereivel, meghosszabbította az emberek élettartamát ugyanakkor, amikor a tőkés ipari rendszer a munkára felhasználható évek számát lefaragta. A bérkeresésre fordítható évek száma azért' korlátozott, mert az iparivállaiatok urai csak a gyorsaságot, a fizikai erőt és a testi fürgeséget hajlandók megfizetni, inkább, mint a szakértelmet, a tapasztalatot és a helyes megítélő képességet. így aztán, amint az egyik öregségi szaktudós megjegyezte, US-ben az ipari munkás “olyan rendszerben él, amely gazdasági hasznosságát a későbbi években inkább a születésnapokkal, mint termelőképességekkel méricskéli.” (Folytatjuk) Kina száznemzetiségü ország. Kérdezzék meg bármelyiket: mióta él emberi életet? A válasz az lesz, hogy 1949 óta. Ott van az 5 milliós hűi nép Észak-Kinában. Autonom területi kormánya van. Anyanyelvükön kormányoznak és tanítanak. Övék a föld, a kultúra. És gyorsan iparosodnak. Kérdezzék meg Belső-Mongóliát vagy Tibetet, vagy a miao népet: Mit tenne, ha veszélybe kerülne a Kinai Népköztársaság? A kinai önkéntesek, 'a koreai szabadságharcot segítve saját hazá*- juk határát is őrizték. Nem sajnálták érte a vérüket. Kérdezzék meg a kinai munkásosztályt, amelynek Kina történetében először van törvényes munkaideje, törvénybiztcsitotta bére, törvényes jogai, először van társadalmibiztositása, melyhez egyetlenegy jüannal sem járul hozzá: akiknek sokszáz üdülőjük, modern poliklinikájuk és kórházaik, kultúrintézményeik vannak. Éppen most épül számukra 35 uj szanatórium. Az egész ország az alkotás lázában ég. Peking- ben egyidőben épül 20 kórház és szanatórium, 30 szálloda, több egyetem és a Tudományos Akadémia palotája, valamint rengeteg lakóház. Az ország iparosodik. Vannak nagy gépgyárak és épül az autóipara. Ez az ipar az övé. A természetet átalakítják. A Huajhó-folyó azon szakaszát, amely egy év alatt 52 millió embert juttatott koldusbotra, — már leigázták és öntözésre használják, hogy olcsóbb legyen a rizs és könnyebb a mezőgazdaság és ipar dolgozóinak munkája. A múltban az ipari munkások 365 napból 364-et dolgoztak évente. Csak újév napja volt ünnepnap. Éhbért kaptak. ígérje vissza nekik valaki azokat az időket! Vájjon mivel felelnének rá? A kinai városok ócskás piacain töméntelen “U. S. Army” felirásu egyenruhát és más katonai holmit árusítanak potom pénzért. Kevés vásárló akad rájuk. Az emberek selyemárut vásárolnak. Az ócskáspiacok zöld katonai holmijai: ez az, ami megmaradt a nagy amerikai tervekből és dollármiliárdokból. De az imperialisták fáradhatatlanul terveznek, — az ócskás piacok részére. Vannak, akik a maguk kárán sem tanulnak. Pedig a történelem jó leckeadó. Akarják önök a Kinai Néphadsereget látni? Megláthatják azokon a nagy földdarabokon, melyeket kizárólag a néphadsereg müvei meg. Békés földművelő munkát végez ez a nagyhatalmi hadsereg, ha békében hagyják hazájukat. Kina uj ruhába öltözött, gazda lett a földjén és a gyárban, tanul és épit és örül az életnek. De jaj lenne annak, aki ebben megzavarná! A 600 milliós kinai népnek már van mit és van mivel megvédenie. Köves Lajos _________ AMERIKAI MAGYAR SZÓ________________________________________, May 19, 1955
