Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-12 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ l May 12, 1955. & Miéri éppen a magyarok szégyelik 4 nagy nemzeti hősük nevét? • ' Azok. akik a Verhovav és Rákóczi egyesülését azzal az indokolással támogatják, hogy “idegen” nevű egyletnek nehéz tagokat szerezni és ezért az egyesítendő uj egyletnek a “Penn” nevet adnák, érdemes volna a tagságuknak azt is megemlíteni, hogy Amerikában van számos egylet, an\.ely elég szépen fejlődik az “idegen” név ellenére is. A Rákóczi és Verhovav tagságának például érdemes tekintetbevenni, mielőtt belemennének a fenti sekélyes indokolás alapján az egyesülésbe hogy Amerikában jelenleg több mint húsz, a Rákóczinál sokkalta nagyobb testvéri betegsegélyző és biztosító egylet működik “idegen” nevek alatt — s hálistennek egészen jól megy nekik. Itt van például a “Maccabbees” nevű testvéri betegsegélyző. A legutóbbi kimutatás szerint, ami rendelkezésünkre áll (1950) ; | 82 millió dollárnyi vagyonuk volt és .303 milliónyi bizto- |i ! sitási kötvényük volt érvényben; A Makkabeus név mint tudjuk, nem amerikai, de még csak nem is ájris, hanem szép, tisztes, történelmi zsidó név. De a “Maccebees” egyletnek kisebb gondja is nagyobb, mintsem feladja nevét. Ott van a “Columbus lovagjai” nevű olasz szervezet. Igaz, Columbus neve ma már ép annyira amerikai, mint olasz. De az olaszok nemzeti hősüknek tekintik s a nevéről elnevezett egyletnek közel 100 milliónyi vagyona és 350 mii. hőnyi biztosítási kötvénye van. Nem volna egészséges dolog valakinek azt javasolni, hogy ejtsék el egyletük nevét és változtassák át valamely más, amerikai névre. Ott van a Polish National Alliance 52 millió dollárral, a Croatian Fraternal Union 18 millióval, a Ben Hur nevű egylet 22 millióval, a Görög Katolikus, az Ukrán Nemzeti Ügylet, a Szlovák, a Csehszlovák egylet, mind nagyobb, gazdagabb mint a Rákóczi, valamennyi nevében benne van jremzeti jellegük. De egyikük sem szégyelli, egyikük sem gondol arra, hogy feladja nevét. Hát egyedül az amerikai magyarok azok, akik szégyenük egyik legnagyobb nemzeti hősük nevét. Rákóczi nevét, hogy azt mindenáron a sutba akarják dobni? Mi nem hisszük, hogy a tagság többségének ez volna az álláspontja. Zsukov üzen a nyugatnémeteknek Georgi K. Zsukov marsai, aki 1945-ben a Berlint elfoglaló szovjet hadsereget vezette. Németországnak a náci uralom alól való felszabadításának tizedik évfordulóján Kelet-Berlin- ben elmondott beszédében azt mondta: “A szovjet nép nem viseltetik ellenséges érzéssel Nyugat- Németországgal szemben. Mi az egész német néppel állandó barátságot akarunk és jószomszédi viszonyt az összes európai álamokkal.” Ezzel a szovjet védelmi miniszter megerősítette azokat a korábbi célzásokat, hogy a szovjet diplomáciai .kapcsolatokat kiván létesíteni Bonnal. Zsukov kijelen- tete, hogy Nyugat-Németország ujmf egy vérzésé kényszeritette, hogy a keleteurópai népi demokráciákkal tömböt létesítsen és kombinált vezérkart alakítson. Ezt ütötték nyélbe szerdán a Varsóban egybehívott konferencián. UJ DELHI.— India és Pakisztán közt fegyveres határincidens történt a két állam rendőrsége közt, amelynek során tizenkét indiai katonát lemészároltak. Az összecsapás Kasmír állam Dzsammu- tartománya és Nyugat-Pakisztán határa közelében trötént. | Akitől megtagadják az (< Anyák Napját” A michigani bevándoroltak védelmi hivatala közzétette azt a levelet, amelyet Eisenhower elnökhöz intézett Mrs. Peggy Wellman, akL ellen deportálási eljárás van folyamatban. Mrs. Peggy Wellman kétezer dolláros óvadék ellenében szabadlábon ;1 Detroitban, de a helyi bevándorlási hatóság kerületi igazgatóhelyettese, egy Mulcahy ne- 7Ü végeredményben harmadrangú hivatalnok, önkényesen nem engedte meg neki, hogy Chicagóba menjen, ahol egy “Anyák Napja”-i gyűlésen kellett volna beszélnie. Levelében Mrs. Wellman panaszt tesz az önkényeskedő hivatalnok ellen, aki valójában güny tárgyává teszi az Elnök Mother’s Day-i nyilatkozatát, amelyben felszólította az amerikaikat “juttassák magán és nyilvános utón kifejezésre az anyák iránt érzett tiszteletet az országban.” Mrs. Wellmannak két itt született gyermeke van, a férje is itt született. Levelében kéri az Elnököt, hogy fékezze meg az ilyen apró hivatalnokok okve- tetlenkedését, Gary uj polgá rm est eréül a demokrata Peter Mantílich polgármestert nómirttxlták. “Levelek Amerikából” Szokásossá vált az utóbbi j időkben mindenféle célkitiizé- j síi heteket rendezni. Van tói- dővész elleni hét, ami dicsé-! retleméltó. Van szívbetegség! elleni hét, ami szintén megérdemli a támogatást. A Common Council nevű szer- | vezet javaslatára s kormá- j nyunk és államunk vezetői I támogatásával bevezették a I “Levelek Amerikából” hetet, j azzal a céllal, hogy e hét fo- | lyamán mindenki igyekezzen j írni egy levelet az óhazába, | még pedig olyan levelet amellyel “megcáfolhatjuk a sok hazugságot”, amit a kom-| munisták terjesztenek Ame- ] rikáról. Azok az urak, akik e kam- [ pányt szolgalmazzák. néze- j tünk szerint nyitott kaput; döngetnek. Mi mindenféle újságot ol- j vasunk, amerikait ép ugv! mint óhazait. A Wall Street I Journaltól kezdve a National' Guardianig s a párizsi Lettres ! Francaistől kezdve a budapesti Magyar Nemzetig lapok százait olvassuk. De még egyetlen egyszer sem olvastunk az óhazai baloldali sajtóban olyan Írást, amely az amerikai-farmert atomdiplomáciával vádolta volna. Már pedig a farmerek Amerika lakoságának egy-negyedét alkotják. Mi egyetlen egy Írást sem olvastunk egyetlen óhazai balodali újságban, amely az amerikai munkást háborús uszítással, kapzsisággal, önzéssel, kardcsörtetéssel vádolta volna. Már pedig a munkásnép az amerikai nép 90 százalékát teszi. Egyelen egy “rágalmazó cikket” nem olvastunk soha sehol az amerikai tanítókról, orvosokról, mosónőkről, borbélyokról, kiskereskedőkről, háztartási alkalmazottakról, háziasszonyokról, diákokról. Szóval soha, senki a világon nem támadja, nem kritizálja az amerika nép 99. 44 század százalékát. De, bevalljuk, hangzanak el néha* bizonyos kritikák Dulles- Nixon, és Radford békeszándékait illetően. A Common Council ügybuzgó alkalmazottai és társaik | tehát valójában -e néhány I úriember igazolására akarnak mozgósítani 35 millió bevándorolt amerikait. Ammondó volnánk, hogy még ha sikerülne is nekik rábeszélni mind a 35 millió bevándorolt amerikait, hogy Dullesről és Radfordról, valamint McCarthyról mint a béke és demokrácia védszent-: jeiről írjanak, a 35 millió levelet elhalványítja annak az i egyetlenegy atombombarob-1 hántásának fénye, amelyet a békeszerető emberiség EZER- MILLIÓINAK tiltakozása el-; lenére sütettek el Dules urék és politikánk többi intézői a vukkai síkságon ép a múlt I héten. A keleteurópai védelmi konferencián résztvevő szovjet delegációt Nikoláj Bulganin szovjet miniszterelnök vezeti. A konferencia most szerdán nyílt meg. v AMI AZ ATOMBOMBÁNÁL IS ROSSZABB! A múlt héten tartotta évi közgyűlését Washingtonban a KK, vagyis a kereskedelmi kamara, helyesebben a GG, vagyis a gonoszok gócpontja. Furcsa dolgok derültek ki ezen. C. D. Johnston elnök beszédében kijelen, tette, hogy kormány segély a házépítésekhez, árellenőrzés, garantált munka és tisztes bérek szégyenletes dolgok és olyan követelmények, amelyek csak “jóléti ál- lam”-ban fordulnak elő, de nem mondta meg, hol. Eisenhower elnök üdvözlő beszédet intézett a 3,500 delegátushoz és kifejtette, hogy a “kereskedelem” milyen fontos bel- és külügyekben. ő is támadta a “kommunista állam”-ot. Johnston azonban nem hagyta a mondanivalóit ennyiben. Támadta az amerikai munkásvezérek széles rétegét, mint akik rokonságban vannak a marxizmussal. (A marxizmus is tiltakozna ez ellen, nemcsak a “munkásvezérek”.) “Sok munkásvezérnek — mondotta Johnston — vezető szelleme még ma is (annyi hamis tanúskodás után) a marxista szocializmus”, azért mert újabb béremelést követelnek. “Tagadhatják, ahogy csak torkukon kifér, — mennydörögte — pedig hát ezek a munkásvezérek tömjént égetnek a marxi oltáron”. (Itt az oltár!) Hiába tesznek ezek a munkásvezérek kijelentéseket a szovjet ellen, fejtegette a profit tüzimádója, ez még nem bizonyítja ártatlanságukat. (Más szóval: hiába árulták el a munkásságot annyiszor, a tőkések nem hajlandók .megbocsátani nekik semmi felemelt áron.) Az se menti őket, folytatta, hogy “hébe-hóba hajbókolnak a kapitalista rendszerünk felé.” (A hébe-hóba nem elég, folyton-folyvást, éjjel-nappal ott kellene térdepel, niük a monopóltőke oltára előtt. Itt a másik oltár.) Mert — hm! — “ha beleavatkoznak a szabad piac működésébe”, krákogta elkeseredetten, az már maga is szocializmus, már pedig — esküdözött — ez rosszabb “az atomháború borzalmainál!” A szőrösszívű urak tapsolni kezdtek, de leghangosabban mégis akkor csapkodták össze tenyereiket és éijeneztek a legdühödtebben, amikor Johnston kijelentette, hogy a szövetségi költségvetésből az utolsó szálig ki kell dobni minden tételt, ami a “társadalmi reformok” és a “létfenntartás biztosításának mohó szom- jából” keletkezik. És nehogy valaki félreérthesse szavait, hozzátette, hogy amiért a déli országrész a polgárháborút elvesztette, “ez még nem bizonyítja azt. hogy a délnek nem volt igaza”. Ez nem is volt beírva a felolvasott beszédébe, ezt ott rögtnözte hirtelenjében, szavai mámorában. Akkor aztán felállt az emelvényre egy másik mo- napolkapitalista, Leters L. Colbert, a Chrysler-vállalat elnöke, és tagadta, hogy az önműködő gépszörnyetegekkel való termelés akár uj dolog, akár pedig veszélyes volna. Ha nyugodtan végiggondoljuk, miféle elveket hangoztatnak és vallanak az urak, rájövünk, hogy a fentiekben voltaképpen az elszólások tömege hemzseg. Legalább is elszólásoknak tűntek volna, ha korábban, mondjuk Roosevelt elnöksége alatt kottyantották volna ki, de ma, a republikánus kormány idején ezek gát- talan, semmivel sem törődő színvallások a milliomosok I Cadillac-kormánva idején, amikor az urak mindent, de mindent maguknak követelnek. összegezve eszméiket, megérthetjük, hogy nagyon is jól tudják az istenadták, hogy a “munkásvezérek” vörösfalók, de ugv tesznek, mintha nem vennének tudomást róla. őket nem is a szavak, a nagyhangú kijeÍ lentések érdeklik, hanem a tények, a profit, a készpénz, ami a vörösfalás mögött van. Addig amig a “munkásvezérek” akárcsak 1 vagy 5 cent béremelést kérnek (és csökkentik a könnyű profitlehetőségeket) addig homlokukra sütik a béljeget és kétségbevonják úgy a baloldal felé irányuló kirúgásaikat, mint a jobboldal felé csepegő talpnyalásaikat. Ne követeljenek semmit, égj- centet sem, akkor majd elhiszik nekik, hogy őszinte a behódólásuk a nagytőke előtt. Alku nines, megalkuvás sincs, a leszerelés sem elég. az, amire az uraknak szükségük van, az a feltétel nélküli be. hódolás és fegjwerletétel! Az emberségesség legkisebb szikrája is borzalmasabb az urak szemében, mint az atomháború legvakitóbb, eget-földet összéégető láng- tengere. Egyszóval: mindent nekik, az uraknak, csakis nekik, eget és földet, mindent. A munkásoknak semmit. Akkor aztán “béke” lesz a világon, a temetők békéje. Mert az uraknak jár a létfenntartás biztonsága, de ha a munkás is megköveteli, hogy létét biztosítsák, az már az urak szemében “mohó szomj”. Dél- V ietnamban Diem miniszterelnök helyzete pillanatnyilag szilárdnak látszik, de Dulles amerikai, és Fauré, francia külügyminiszterek még távolról sem tudtak semmiféle megegyezésre jutni Parisban. \
