Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-05 / 18. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 5, 1955 JSL Kiáltás az éjszakában vagy — hajnali harangszó ? Részletek Hutchins professzor mélyenszántó beszédéből A Lapkiadók Amerikai Társasága előtt a napokban elhangzott beszédek közül magasan kiemelkedik az, amelyet dr. Robert M. Hutchins, a chicagói egyetem volt elnöke, jelenleg a Ford- alapitvány elnöke, a liberális felfogásáról közismert tudós mondott. Az alábbiakban a beszéd legfontosabb szakaszait közöljük: “Az Alapitó Atyák nem látták előre, hogy az amerikai városok 94 százalékában és tizennyolc amerikai államban nem lesznek politikailag egymással szembenálló és versengő lapok. Községek túlnyomó többségében manapság nem lehetnek viták rivális szerkesztők között. Az olyan városban, amelynek csak egyetlenegy újságja van, csakis ennek az egyetlen lapnak szerkesztője lehet abban a helyzetben, hogy véleményeinek hangot adjon és valószínűleg más véleményeket nem is lehet hallani. A vitából — magánbeszélgetés lett . . . “Az emelkedő költségek a lapkiadót vezető pozícióba ültette, ahol voltaképpen semmi helye. Az alkotmány első függelékét (amelyben a sajtószabadság sérthetetlenségét mondták ki,) nem azért iktatták törvénybe, hogy olyan embereknek adjanak kiváltságos, helyzetet, akik a lapokból sok pénzt csinálnak szemben azokkal, akik más kereskedelmi cikkekkel csinálnak pénzt. Az - alkotmány függelékének az volt a célja, hogy védelmet nyújtson annak, amit a sajtó közöl, nem pedig az abból származó profitnak. Az ok, amiért egy lapkiadó vezető és irányitó pozícióban Tan, mindössze az, hogy egy lap birtoklásához és fenntartásához igen sok pénz kell és ahogy az idő múlik, egyre több. Ha a magánbeszédet (a monológot) a város leggazdagabb ember tartja, még valószínűbb, hogy az ugyanazokat a politikai húrokat fogja pengetni, mint más városok magán-' beszédei. Amikor pedig más gazdag emberek is ugyanazt, mondogatják, ez alapját alkotja annak a kifejezésnek, hogy “egypárti sajtó.” “Természetesen nekünk is egypárti sajtónk van ebben az országban, és lesz is mindaddig, amig a sajtó — nagyvállalat marad és mindaddig, amig a pénzes emberek továbbra is biztonságosabban fogják érezni magukat a republikánus oldalon... “Korunk nagy problémái: a béke és a szabadság. Egy uj kritikai tevékenység talán majd felmérheti a lapok által teljesített munkát, hogy helyrehozza, vagy kimélyiti, az e témákkal kapcsolatos óriási szellemi zűrzavart. Tudjuk, hogy a föld népei már rendelkeznek azokkal az eszközökkel, hogy egymásból rádioaktiv parazsat csináljanak. Nyugodt szívvel állithatják-e önök, (lapkiadó urak), hogy az amerikaiak rendelkezésére bocsátották azt a híranyagot, amelyre szükségük van, hogy annak segítségével tisztázzák maguk előtt a követendő helyes utat, a helyes választást az egymással való megtérés és a végpusztulás között, a helyes választást, hogy a békéi*e kereskedelem vagy megfélemlítés utján törekedjenek, hogy arra a teljes, kényszerítő le- fegyverkezéssel igyekezzenek, a helyes választást a versengő nacionalizmusok vagy egy az egész világra érvényes törvény között? “A SZABADSÁG SZÉTMORZSOLÁSA” “És mi lesz a szabadsággal a helyőrségi (katonai) államban? Mivelhogy önök közül a legtöbben a hivatalos vonalat követik, amely szerint életünk egyetlen fontos ténye a nemzetközi ösz- szeesküvés egy-kettőre lesújtó veszélye, önök közül a legtöbben arcizmuk egyetlen rándulása nélkül végignézték a szabadság szétmorzsolását. Amikor a hivatalos vonal engedélyt ad rá, akkor önök is előrevágtatnak, mint például amikor csapataikat a sereg végéről vitézül az elkésett rohamra vezényelték McCarthy szenátor ellen. Megtöltött ék "a levegőd a baloldal baljós alakjai ellen irányuló vészkiáltásaikkal, de úgyszólván egy árva betűt sem nyomtattak ki a jobboldal kövér macskái ellen. Nyugodtan tűrték, hogy a dolgok odáig fajuljanak, hogy némely kormány- ügyosztálynak lelki klinikát kellett felállítania, ahol az alkalmazottakat kioktatják, hogyan nem szabad kinézniük, nehogy biztonsági kockázatokká legyenek. Vessenek egy pillantást az útlevél- osztályra, amely beavatkozik az amerikaiak utazgatásaiba, amikor azoknak jogos ügyeiket kell elintézniük; vessenek egy pillantást az igazságügyminiszter listájára, amely ezrek életét teszi tönkre hallomásból vett hírek alapján — a postaügyi minisztériumra, amely “megment” bennünket a Pravda és Arisztoíánesz olvasásától; a külügyminisztériumra, amely Corsi nevét hozzáteszi a Davies és a közszolgálat rengeteg más neveihez. Nézzék csak meg közelebbről a nagyiparban terjedő feketelistákat, amelyek egybeolvadnak olyan javaslatokkal, hogy az amerikai kommunistákat éhen kell halatni. Hallgassanak oda a telefonlehallgatásokra, az ötödik fiiggelé- kes kommunistákról szóló kiáltásra, a kitartott tanukra, akik bebarangolják az egész országot. A legkétségbeejtőbb a dologban nem az, hogy ilyesmik megtörténnek, hanem az, hogy az ország szabad sajtója úgy tekint rájuk, mint természetes és szokásos dolgokra.” Faure miniszterelnök a US News and World Report cimü folyóiratnak adott nyilatkozatában, amelyben számos világpolitikai kérdésről kifejtette álláspontját, sőt célzást tett a francia és az amerikai imperializmus bizonyos ellentéteire is, nem mulasztotta el, hogy szóvá tegye a nagyhatalmi “klubtagság” kérdését. “Arra számítunk — mondotta Faure —, hogy Franciaországot-, amelynek világszerepe van, s amely felelősséggel tartozik az egész világnak, a Nyugat másik két világhatalma ism'ét klubtagként fogja kezelni.” Ez a megjegyzés nyilvánvalóan arra a Churchill- levélre vonatkozik, amely még Mendés-France címére érkezett s megfenyegette a francia kormányt, hogy amennyiben újabb nehézségek támadnak a ratifikáció körül, Franciaország székét a nagyhatalmak klubjában “egy másik európai hatalom” foglalja el. Most, hogy a ratifikáció megtörtént, a francia kormány szeretne biztosítékokat kapni nyugati partnereitől nem csupán arra, hogy elismerik nagyhatalmi klubtagságát, hanem inkább arra, hogy nem kell megosztania “Klubszékét” a. bonniakkal. Ebből a szempontból figyelmet érdemel a Faure-nyilatkozat körültekintő megfogalmazása. Az említett mondatnak politikailag leghangsúlyosabb része az, amelyben Faure Franciaország világszerepére s “az .egész világgal szembeni felelősségére” hivatko-' zik. A francia miniszterelnök ezzel nyilvánvalóan arra akarja figyelmeztetni az amerikaiakat, hogy Franciaország igényt tart régi jogaira Nyugat- Németországgal szemben, amely akárhogy is fordul a nyugatiak politikai szemlélete, mégis csak a hitleri Németország jogutódja. A francia kormány most azon fáradozik, hogy korlátok közé szorítsa a nyugatnémetek nagyhatalmi becsvágyait és terjeszkedési kedvét s elismertesse a másik két nyugati nagyhatalommal azt az elvet, hogy a bonni kormányt csakis a német kérdést közvetlenül érintő tanácskozásokba vonják be. Ebben a törekvésben világosan felismerhető a francia uralkodó köröknek az az aggodalma, hogy ha meg is vásárolták Francia- ország nemzeti érdekeinek feláldozása s a némef militarizmus felélesztéséhez való hozzájárulás árán a nagyhatalmi klubtagságot — a nehezen megszerzett klubszéket meg kell osztaniok a nyugatnémetekkel. Az ilyen közös klubszék pedig nemcsak kényelmetlen, de nem is biztonságos. A franciáknak számolniok kell azzal, hogy a nyugatnémetek előbb-utóbb kiszorítják őket. Kezdik tehát belátni, hogy a párizsi egyezmények elfogadása nem erősítette meg Franciaország nagyhatalmi pozícióját, sőt olyan helyzetbe kény szeritette, amelyben állandóan alkalmazkodnia kell a dinamikusabb Nyugat-Németországhoz s ennek következtében egyre inkább elveszítheti a sajátos francia érdekeknek megfelelő önálló cselekvési készségét. Mert azt már Mendés-Francenak is tapasztalnia kellett, hogy a bonni vezetőkben a leghalványabb szándék sincs a sajátos francia érdekek méltánylására s a francia—német: nagytőke együttműködését is csak olyan alapon hajlandók elfogadni, ami elősegítheti a nyugatnémet tőkeexpanziót. Láttuk, hogyan omlottak ösz- sze a nyugatnémet fegyverkezési üzlethez fűzött francia illúziók, mikor Mendés-France ‘fegyverkezési pool” tervét az angolokkal és az amerikaiakkal egyetértésben Bonn kereken elutasította. Most Pinay készül ugyancsak a francia nagyipari tőke érdekképviseletében engedményeket elérni a bonni kormánynál. Hogy mi lett az április 29-re kitűzött bonni látogatás eredménye, nem “A felvilágosítás azt jelenti, hogy meg kell mondani a népnek, hol áll időben cs térben. Azt jelenti, hogy rendszeres kritikát kell gyakorolni A folyó események kritikáját bizonyos standardok (mintamértékek) megvilágításában kell végezni. Ennek valamivel többnek kell lennie, mint pártjelszavak sorozatának. Annak a standardnak, amellyel az amerikai sajtónak meg kell bírálnia a folyó eseményeket, az amerikai nép legmélyebb törekvéseinek megértéséből és az azokkal való együttérzésből kell sarjadni: a béke- és szabadságtörekvésekből. Annak a sajtónak, amely ilyenformán szolgálja az országot, nem kell aggódnia a jövő miatt.” tudhatjuk, annyi azonban bizonyos, hogy Pinay ma gyengébb pozícióban tárgyal Adenauerrel, mint annakidején Mendés-France, pedig neki sem sikerült eredményt elérni. Vagyis nem sikerült hazahozni a német fegyverkezési üzletet, amiről a francia nagytőke urai álmodoznak s aminek reményében előmozdították a párizsi szerződések ratifikálását. .A francia uralkodó osztályok politikai képviselői kezdik sejteni, hogy ezzel a rendkívül- kockázatos lépéssel, amivel “nagyhatalmi klubtagságukat” akarták megváltani, tulajdonképpen legveszélyesebb versenytársuknak szerezték meg a belépést a nyugati hatalmak zártkörű klubjába. A NAGYTŐKÉS társaságok meg vannak rémülve, hogy a uniók óriási pénztömeggel rendelkeznek, de ha a tényeket kutatjuk a dolog ellenke zője az.igaz, de még.soha senki sem sírta el magát azon, hogy a korporációk milyen hatalmas értékkel rendelkeznek, aminek erejével azután mellényzsebükben tartják a kormányt és ezzel minden egyéb hatalmat, hol közvetve, hol közvetlenül. ★ JUGOSZLÁVIA hivatalosan elfogadta Oroszország azon ajánlatát, hogy parlamentjeik időközönként delegációkat küldjenek egymáshoz a béke megerősítésének érdekében. ★ A NEWSPAPER GUILD nyilvánosságra hozta, hoggy a munkaadók legújabban sztrájk elleni biztosítással látják el magukat. A Brooklyn Eagle sztrájkban jöttek rá először és most vizsgálatot kérnek ebben az ügyben, hogy rájöjjenek hogy mi is ez az uj misztikus sztrájktörő eszköz. Váljon lapunk állandó olvasójává! Ha ön most olvasta először a Magyar Szót, akkor meggyőződhetett arról, hogy ez az újság AZ ÖN ÚJSÁGJA, az amerikai magyarság igazi barátja, a magyar dolgozók, az amerikai szabadság igazi szószólója. Minden száma, minden cikke felvilágosit, megvilágítja az élet, a világesemények fontos kérdéseit. Ma olyan korban élünk, amikor az emberiség életéről-haláláról van szó. Amerikai magyar csak a mi lapunk olvasása által ismerheti meg az igazságot e bonyodalmas helyzetben. Ne engedje, hogy visszatartsa Önt bárki vagy bármi az igazság megismerésétől. Fizessen elő a .Magyar Szóra MOST. Egy dollárért három teljes hónapig olvashatja és amellett egy gyönyörű világatlaszt kap tőlünk ajándékba. Használja az alanti szelvényt előfizetése beküldésére. Alex Rosner, Mgr. c/o Magyar Szó 130 E. 16th St., New York 3. N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Elfogadom ajánlatunkat. Csatolok egy dollárt, három havi előfizetésre. — Küldjék címemre az Ígért nagy világatlaszt. Név; .................................................. Gi m i ............... •.........o... VETÉLKEDÉS EGY “KLUBSZÉK” KÖRÜL
