Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-28 / 17. szám

April 28, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1* Matusow azt vallja, hogy ifjúsága minden he­vével vette ki részét eleinte a pártmunkából. “Uj játékszer gyanánt nem tudtam betelni vele”, mondja. A klub szervezője petíciókat osztott szét Eugene Dennis védelmére, akit annak idején az Amerika-ellenes bizottsággal szemben tanúsított tiszteletlenség címen vettek üldözőbe. Matusow- nak két petíciót adtak s egy nap alatt megszerez­te rájuk az összes aláírásokat, még hozzá vagy huszonöt dollárt is gyűjtött, de amikor a rákö­vetkező nap nagy-büszkén bevitte, senkit sem talált ott, mert csak egy hét múlva tartottak gyűlést. Ez nagy kiábrándulás volt számára. Ez a pontatlanság őt, aki úgy a középiskolában mint a hadseregben megszokta a gyorsaságot és a pontosságot, kiábrándította. De azért egy darabig még keményen dolgozott. 1948-ban háromszáz­huszonhat aláírást gyűjtött a “Sunday Worker” részére. Ez kiváló teljesítmény volt s jutalmul fedezték egy Porto Ricóba tett utazásának költ­ségeit. Később, azt mondja, a KP azt állította er­ről az esetről, hogy az FBI adta neki a pénzt az aláírásokra, de ő tagadja s azt mondja, hogy csak 1950-ben lépett érintkezésbe az FBI-al. Rosszul esett neki az is, hogy sok pártvezető gépiesen kezelte őt, parancsolgattak neki. Ezt személye elleni támadásnak minősítette s ismét elfogta a magánosság érzése. Az egyes személyek iránt érzett neheztelése idővel az egész párt elle­ni keserűséggé torzult benne s egyre jobban ma­gáévá tette azt a növekvő ellenségességet, amely az Egyesült Államokban kifejlődött a KP-tal szemben. Amikor 1946-ban belépett a pártba, még nem volt hidegháború, de 1949-ben ez már teljes lendületbe jött. Az első Smith-törvény alapján lefolytatott per a munkásvezérek elítélé­sével végződött s ekkor megijedt. Félelme csak hozzájárult korábbi kiábrándultságához. Ekkor aztán végzetes következményekkel járó lépésre határozta el magát. Hogy is lett árulóvá Matusow 1950 februárjában lépett elsőizben iréntkezésbe az FBI-al. Lelkében ellentétes érzé­sek és gondolatok kavarogtak, a jó küszködött benne a rosszal. A végén, egy szép napon, fel­emelte a telefonkagylót és feltárcsázta newyorki FBI számát. Egy női hang felelt s azt mondta: “FBI”. Matusow-n hideg borzongás futott végig, a torka összeszorult és bénultan ejtette vissza a cagylót, de még hallotta, amint a hang zümmög- ;e: “Itt FBI. Miben lehetek segítségére? FBI!” Hitványsága érzésében úgy érezte magát, mint gy hollywoodi melodráma mellékalakja. Izgatot- an rágyújtott egy cigarettára, majd kioltotta, [ ágyujtott egy másikra, fel-alá járt, aztán ismét [ isszasompolygott a telefonhoz. Olyasformán •ezte magát, mint az öngyilkos, aki amikor már ugrott az ablakon, nem fordulhat vissza többé. l Jjra felrántotta a telefonkagylót. Most azonban ■y barátját hívta fel, mert abban bizakodott, 'gy egy baráti hang valahogyan melegséggel Itheti el hidegülő szivét s talán visszaránthat- - az undok tervtől. Barátját azonban nem talál- i otthon. Ebben is a sors intelmét látta és még- t .. És mint a hazárd játékosok, előszedett egy 4' ízdarabot és feldobta. Azt mondta: fej vagy \ s. Ha fej — megteszi. Ha irás — nem teszi i g. A pénz visszaesett: fej!- lost már, amikor felhívta az FBI-t, a kocka g olt vetve: “Nevem Harvey Matusow. M-a-t-u- -,,-w. Kommunista vagyok. Szeretnék egy ille­ss valakivel beszélni.” . titkárnő azt mondta, hogy összekapcsolja —. Meg is tette. Matusow újra bemutatkozott e~ rendőrközegnek egypár adatot suttogott el ik bizonyítására, hogy sok mindent tud és ^ sok egyéb titoknak ismerője. Az illető azt dta neki, hogy egy óra múlva visszahívja s d megbeszélnek egy találkozót. Ez pontosan " I is történt. J.orongó szívvel baktatott el a rákövetkező na- la newyorki szövetségi törvényszéki palotába. . lcsak attól félt az átkozott, hogy ilyen testi I l'be kerül a rendőrséggel, hanem attól is, I valaki a pártból megláthatja, összezsdte bá­lgát, mélyet szippantott a cigarettájából, az- loek id lírái ta magát és belépett egy ajtón, rre ki volt Írva, hogy FBI. Ilikor aztán megpillantotta az “ő” FBI-ügy- 1, hirtelen vége szakadt belső hánytorgásá- \\z végigkísérte egy hosszú folyosón és be- —'egy szobába, ahol egy másik FBI-ügynök tartózkodott. Most hát hárman voltak. Az egyik Íróasztalon ráesett a szeme a szemé­lyére vonatkozó aktákra. Az iratcsomó nem volt túlságosan vastag. Majd megölte a kíváncsiság, hogy megtudja, vájjon miféle adatok lehetnek az aktákban. Köröskörül rengeteg iratállvány, tel­ve ezer meg ezer ember személyi adataival, olyan formában, ahogy a filmeken látta. Mennyi név! Mit érhetnek az információk? És azt kérdezte magától, tudhat-e újabb adatokat szolgáltatni ezeknek, amikor ilyen bőven el vannak látva. Kérdéseket intéztek hozzá s többek közt azt kérdezték, nem azért jött-e ide, mert valamilyen cikkhez akar adatokat szerezni. Akkor még meg­nyugtatta őket, hogy nincsenek irói ambíciói s‘" nem gondolt arra, hogy bizony eljön még az a nap, amikor mégis minden tapasztalatát megírja. Hogyan születik és fejlődik egy judás? Nem is volt számára olyan nehéz a judásmes- terség. Aljasságán kívül egy sereg külső körül­mény is hozzájárult, hozzásegítette, ő még 1947- ben lépett be a pártba, olyan időben, amikor még mindenki nyugodtan, következmények nélkül be­ismerhette, hogy párttag. A koreai háború még nem kezdődött el és az 195(J-es belső biztonság­ról szóló törvényt még nem hozták tető alá. De Matusow már 1950-ben biztosra vette, hogy lesz háború és abban a tekintetben sem igen kételke­dett, hogy a kongresszus fog egy a kommunisták ellen irányuló törvényt hozni. S amikor az FBI-al felvette a kapcsolatot, biztonságban érezte magát abban a palástban, amely a besúgókat védeni szokta, amikor felkapaszkodnak a diszhintóra. Ebben az erkölcsileg szennyes korban történt meg elsőizben az amerikai történelemben, hogy besúgókból nemzeti hősöket csináltak. Ilyen ‘hős’ volt Herbert Philbrick, aki az első csoport mun­kásvezér ellen indított perben tanúskodott; ott volt Elizabeth Bentley, a kémek királynője, Paul Grouch, Louis Budenz “professzor” és mások. Ezeket valamennyit mint “hősöket” ünnepelte a kalmársajtó. Most Matusow is felkapaszkodott a diszhintóra. Amikor ezután Matusow, már mint judás, el­ment az első pártülésre és tudta, hogy azért megy el, hogy barátait kiszolgáltassa a rendőrségnek, már nem a lelkiismeret furdalás gyötörte, meséli, hanem az, hogy nem fog-e valamit kifelejteni a jelentésből. Ez az első jelentése mégis hiányos volt. A lelke még nem volt egészen rajta. Még voltak belső akadályai, a tisztességérzés megma­radt foszlányai, hogy barátait elárulni aljasság. Valahogy úgy érezhette magát, mint az az em­ber, aki tudja, hogy le fog hullani a szakadékba és látja, mint szakadoznak el kötelének rostjai, amint a szikláról lelóg. Még ragaszkodott bizo­nyos korábbi baráti érzésekhez, de egyre keve­sebbhez, amint titkos jelentéseinek száma nőttön nőtt. Lassanként kitépte szivéből ezeket a baráti ér­zéseket, egyik szálat a másik után, egyik barátot a másik után, amig a végén nem maradt egyet­lenegy sem, mig a végén úgy érezte, hogy leju­tott a szakadék legalsó sziklafenekére és akkor már könnyű volt önmagát azzal ámítani, hogy nem biin az, amit cselekszik és igazolni tudta ma­gát önmaga előtt. A “köszönjük szépen”-ek, ame­lyeket barátságos -és hálás mosollyal mondtak ne­ki jelentései benyújtásakor, teljesen eloszlatták a lelkiismerete utolsó halk tiltakozásait. A harminc ezüstdénár „ Röviddel azután, hogy érintkezésbe lépett az FBI-al, vallja be Matusow, és rendszeresen szol­gáltatta be írásbeli és szóbeli jelentéseit, kezdett pénzeket is kapni: 70—75 dollárokat havonta azon a címen, hogy kiadásait fedezze. A rendőr­ség nyilván úgy kezelte, mint egy privátprosti­tuáltat, aki a maga kedvtelésére iizi gyalázatos mesterségét. Először szóbelileg mondta el azt, amit tudott. Beszélt a pártgyülésekről és az ifjúmunkások ligájának klubösszejöveteiről; bemondta a neve­ket, a címeket és az egyetemi hallgatók, ifjúmun­kások, titkárok és mások telefonszámait. Az FBI azt is kikérdezte, hogy néznek ki a barátai és lé­nyegében miket mondtak. Egy alkalommal. 1950 május elsején, lefényképezte őket egyénileg és megmondta pontos kilétüket az FBI hivatalos he­lyiségeiben. A május elsejei fényképfelvételei Azt mondja, nem volt könnyű dolog kikéredz- kednie a május elsejei menetből. A pártklubjá­nak kontingense vett részt a felvonulásban s öt is, mint a többi tagokat, megkérték, hogy ve­gyen részt benne. Betegnek színlelte magát s azt hazudta, hogy háborús sebesülése következtében fáj a háta, nem tud menetelni. Ez a kifogás nem­csak azt tette számára lehetővé, hogy kilépjen a menetből, hanem még érthetővé tette azt is, hogy megállt a járdán és fényképfelvételeket készített. Órák hosszat ácsorgott az aszfalton és nézte a munkásokat, amint elvonultak előtte, kezükben hordva feliratokat, zászlókat és jelszavakat hir­dető táblákat, amelyekben akkor ő már nem hitt. Népi viseletbe öltözött nemzetiségi csoportok me­neteltek ott, egyik kontingens a másik után s azokat a nótákat énekelték, amelyeket egykor ő is annyira szeretett. Most azonban ott csavargat­ta fényképezőmasináját, négy tekercs filmmel, mindegyikben harminchat film. És a 144 felvétel minden kattintás után egy-egy barátjának arcát örökítette meg. A legtöbbjük meg is ismerte őt és barátságos kézlegyintéssel köszöntötték. Egyik másik még oda is kiáltott neki: “Aztán "küldj égy kópiát, testvér!” Ez volt Matusow első nagyobbszabásu jelenté­se. Jövője, mint besúgóé, attól függött, milyen sikerrel járnak fényképfelvételei. Az első képnél még habozás környékezte, a másodiknál már nem. Önbeszennyezése megtörtént. Barátait már nem tekintette barátoknak. Csaknem személytelen alanyokká váltak a szemében. Elhitette magával, hogy nem is ő a besúgó, hanem a fényképezőgép! Türelmetlenül várakozott a forgalmas newyorki utcán a rákövetkező napon, hogy találkozzék az “ő” FBI-ügynökével. Amikor átadta neki a film­tekercseket, az a gyermekes vágya támadt, hogy “rablópandurt” játsszon. Nem volt hajlandó be­ismerni saját maga előtt, hogy valami rosszat követett el. Úgy érezte, hogy — amint gyermek­korában tette, — hol a “rablók” közt játszott, hol a “pandúrok” közt. Az egész különbség csak annyi, hogy most a pandúrok közt játszik, aztán minden rendben lesz. És volt pofája visszamenni barátai közé, mint­ha semmi sem történt volna. A pártban csak­ugyan intenzivebben tevékenykedett, ámde most egyre több “izgalmas információ” után kutatott. És mihelyt bemártotta egyik barátját, azt már nem is érezte tovább barátjának. Bizalmatlan- kodni kezdett vele szemben és meggyűlölte. Nem tudott aztán bízni senkiben sem, mert önmagát tartotta érdemtelennek. Ez a lélektani magyará­zat. Meggyülölte az embereket, mert kárt okozott nekik. (Folytatjuk) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK geográfiái központ­ja a 39. fok 50. perc szélességi és a 98 fok 35 perc hosszúsági vonalak keresztezésénél, Kansas állam Smith megyéjében van. Váljon lapunk állandó olvasójává! Ha Ön most olvasta először a Magyar Szót, akkor meggyőződhetett arról, hogy ez az újság AZ ÖN ÚJSÁGJA, az amerikai magyarság igazi barátja, a magyar dolgozók, az amerikai szabad­ság igazi szószólója. Minden száma, minden cik­ke felvilágosit, megvilágítja az élet, a világese­mények fontos kérdéseit. Ma olyan korban élünk, amikor az emberiség életéről-haláláról van szó. Amerikai magyar csak a mi lapunk olvasása által ismerheti meg az igazságot e bonyodalmas helyzetben. Ne engedje, hogy visszatartsa Önt bárki vagy bármi az igaz­ság megismerésétől.'Fizessen elő a Magyar Szó­ra MOST. Egy dollárért három teljes hónapig ol­vashatja és amellett egy gyönyörű világatlaszt kap tőlünk ajándékba. Használja az alanti szelvényt előfizetése be­küldésére. Alex Rosner, Mgr. c/o Magvar Szó 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Elfogadom ajánlatunkat. Csatolok egy dol­lárt, három havi előfizetésre. — Küldjék cí­memre az ígért nagy világatlaszt. Név: ............................................................................. Cim: ............................................................................ HAMIS TANÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom